Az alábbiakban Szabó Róbert történész Egy kereszténydemokrata kísérlet Kelet-Közép-Európában, a Demokrata Néppárt (1944-1949) című, az európai kereszténydemokrácia történetét feldolgozó kötet magyar kiegészítésében (A magyar kereszténydemokrácia útja Európa szívébe, szerk. Kiss Mária Rita, Barankovics Alapítvány, 2015.) megjelent tanulmánya és Miklós Péter történész egy korábbi dolgozata alapján idézzük meg a hetven évvel ezelőtti történéseket.

A kereszténydemokrata-keresztényszociális programot zászlajára tűző Demokrata Néppárt (DNP) az 1945-ös nemzetgyűlési választáson még nem indult önállóan, két képviselője a győztes Független Kisgazdapárt listáján jutott a törvényhozásba. Jórészt kommunista nyomásra 1947-re előre hozták az immáron országgyűlésinek nevezett parlamenti választást, melyen – miután több katolikus püspök személyes megkeresés útján biztosította támogatásáról – a DNP önállóan indult. A választáson ugyancsak megmérette magát a „baloldali blokk” három pártja (a szovjetek támogatását élvező kommunisták, valamint a szociáldemokraták és a parasztpárt), a velük kormányzó kisgazdák és a belőlük „leszalámizott”, illetve tőlük függetlenül alakult számos ellenzéki párt.

A Demokrata Néppárt hivatalos zászlóbontásán, 1947. augusztus 10-én Győrben Barankovics István, a párt főtitkára úgy fogalmazott: a DNP keresztény világnézeti párt, s ennek a világnézetnek a középpontjában a keresztény állameszme áll. A pártot nem felekezeti vagy egyházi politikai erőként, hanem minden hívő politikai képviseletét vállaló alakulatként határozta meg.

A DNP a magyar kereszténydemokrácia megvalósítását tűzte ki célul, ahol „a nép valóságos önkormányzatai” működnek, s ahol a törvényhozó és végrehajtó hatalom tiszteletben tartja a természetjogot és az isteni törvényeket. A szabadság- és egyenlőségelvű demokrácia érdekében követelte, hogy az állami élet súlypontja kerüljön vissza a törvényhozásra, működjön a települések autonómiája, sürgette a régóta halogatott önkormányzati választások megtartását, a közigazgatás demokratizmusát, alkotmánybíróság felállítását, a személyi szabadság védelméről szóló törvény megalkotását. Megfogalmazta az egyházak iskolaállítási és tanszabadságának és az 1946-ban betiltott keresztény egyesületek szabad működésének igényét.

A DNP programjának hangsúlyos eleme volt a szociális érzékenység: a kisemberek, a munkások érdekeinek fölkarolása a nagybirtokkal és nagytőkével szemben. A keresztényszociális ihletettségű program a piacgazdaságot is csak hatékony szociális háló megalkotásával tartotta elfogadhatónak. A párt a szovjetek által megszállt országban az ateista, kommunista és marxi alapon álló szocialista propagandát zászlajukra tűző munkáspártokkal szemben – jelszava szerint – „az evangélium szellemében tökéletesített szocializmust” tűzte ki célul.

Az 1947. augusztus 31-én megtartott országgyűlési választás az akkori közvélemény szemében is a csalásokról vált hírhedtté. A névjegyzékből sokakat kizártak (nem szavazhattak a B-listázottak, a Csehszlovákiából kitelepített magyarok, volt viszont választójoga a kitelepülni szándékozó szlovákoknak; ugyancsak nem voksolhattak a Horthy-korszak több mint harminc – a törvényben fölsorolt – szervezetében tagságot vállalók, a régi kormánypártok helyi vezetői, választmányi tagjai, képviselőjelöltjei stb.), ezzel az 1945-öshöz képest tíz százalékkal csökkent a választópolgárok száma. A kommunista vezetésű Belügyminisztérium és ÁVO támogatásával – az ún. „kékcédulákat” felhasználva – törvénytelenül többször szavazó kommunisták bizonytalan száma (akár 100-200 ezer „hamis” voks) miatt sem tudhatjuk meg, pontosan milyen eredmény született volna egy valóban szabad, tisztességes és demokratikus választáson, melyet így hivatalosan a Magyar Kommunista Párt nyert meg 22,1 százalékos eredményével.

Az elcsalt választáson tehát – nyugat-európai testvérpártjaitól eltérően – nem győzhetett a magyar kereszténydemokrácia pártja, de 824 ezer hivatalosan is elismert szavazattal (16,5 százalék) a Demokrata Néppárt így is a második lett a pártok rangsorában, egyszersmind a legerősebb ellenzéki párttá vált. A DNP a Dunántúlon érte el legjobb eredményét: Zala (56,6%) és Vas (56,3%) megyében abszolút többséget szerzett (!). De megnyerte Győr-Moson-Sopron (42,6%), Veszprém (35,7%), Somogy (33,9%), Baranya-Tolna (29,8%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg választókerületét, és igen jelentős támogatottsággal bírt Heves-Nógrád-Hontban is.

A párt, amíg tehette, a formálódó kommunista diktatúra ellenében következetes, kereszténydemokrata, keresztényszociális alapon álló ellenzéki politikát folytatott az Országgyűlésben. Működését 1949-ben kényszerült formálisan is beszüntetni, így az akkori Európa korszerű és sikeres kereszténydemokrata pártjaival azonos elméleti platformon álló, a magyar társadalom számára vonzó alternatívát kínáló politikai alakulat – 1956 forradalmi napjaitól eltekintve – négy évtizedre megszűnt létezni Magyarországon.

Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választások hivatalos végeredménye

* Kormánypártok

* * Baloldali Blokk pártjai