Harrach Péter, a rendező Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke köszöntőjében hangsúlyozta a civil szervezetek munkájának fontosságát. Mint mondta, a civil szervezetek sokszor sokkal többet tehetnek és tesznek a közjó szolgálatában, mint a politika. Véleménye szerint a keresztény értékek megjelenítését, beágyazását egy társadalomban az egyházak, a civil szféra, illetve a keresztény politika – ami nem egyenlő a pártpolitikával – végzi, amely a döntéseit igyekszik a keresztény értékek figyelembe vételével meghozni. Az egyház, elsősorban a katolikus egyház, a papságának tiltja a határozott véleménnyilvánítást, kivétel a társadalom egészét érintő ügyekben, a civil társadalom viszont maga a tudatosság – mondta a KDNP frakcióvezetője. Hangsúlyozta, az elmúlt három év döntéseit a kereszténydemokrácia egyszerű alapelvei szerint igyekeztek meghozni: a személy méltóságának, szabadságának tiszteletben tartásával, a szolidaritás és, a közjó szolgálatában.

Rétvári Bence, a KIM parlamenti államtitkára, mint a fórum első előadója örömmel üdvözölte a rendezvényt, mondván, a felgyorsult napok, az információk áradata, a hírek a kormányzat munkájából csak részleteket képesek kiragadni, pusztán a felszínt mutatják be. Éppen ezért  – mondta az államtitkár – szeretné a közigazgatás átszervezésének „mélységeit” is felvillantani. Ahhoz, hogy valamit megértsünk, a szavainkat mondatokba kell szőni, a mondatokból pedig gondolati egységeket, bekezdéseket kell létrehozni és a siker még így sem garantált. Állítását egy Csontváry képpel illusztrálta. A kormányzat munkájának megítélésében sok hasonlóság fedezhető fel az Öreg halász című képpel – mondta Rétvári, majd hozzátette: ha a festményt függőlegesen tükrözzük, két különböző kép jelenik meg, felfedve az ember jó és a rossz oldalát. A közigazgatás átalakításának megítélése is nagyban függ az emberek nézőpontjától. Talán bele sem gondolunk, hogy életünk milyen meghatározó részéről is van szó. Amerikában például, ha valaki indítani akar egy vállalkozást, azt írásba foglalja, bemegy egy hivatalba, ott rányomnak egy pecsétet és már kezdhet is. Justice Anthony Kennedy amerikai jogászprofesszor egyik alkalommal elrettentő példaként említette Afrikát, ahol egy vállalkozás elindításához 32 engedélyre van szükség. Nálunk Magyarországon ugyanakkor 52 engedély kellett hozzá. Évente közel 16 millió közigazgatási ügyet bonyolítunk – hangsúlyozta –, majd folytatta: éppen ezért a jogállamba, a demokráciába vetett hitünk inog meg, versenyhátrányba kerülünk, ha az nem működik.

A kormány első intézkedései között kiemelt helyen szerepelt a bürokrácia csökkentése. Rétvári Bence elmondta, hogy alapállásuk az átszervezéseknél az volt, hogy „felállnak” az íróasztal mellől és a valódi élethelyzeteket veszik figyelembe. Először is az ember nem azért megy a hivatalba, mert éppen ahhoz van kedve, hanem mert muszáj. Az állam kötelezi polgárait az engedélyek, a különböző okmányok beszerzésére, éppen ezért erkölcsi kötelességnek kell tartani, hogy ne játszon az emberek idejével, türelmével és ne terheljen rájuk plusz költségeket. Ezen megfontolás vezette a kabinetet arra is, hogy különböző  élethelyzetekbe illessze az ügyintézéseket, olyanokba, mint család, megélhetés, közösség stb. A reggel nyolctól este nyolcig való nyitva tartással is a mindennapok ritmusához kívánt igazodni a közigazgatás. A piaci életből átemelt megoldás, az egy ablakos ügyintézés – miszerint egy ember foglalkozik az ügyféllel, egy ember pedig az ügyet intézi – szintén könnyebbé teszi majd mindannyiunk életét. Ha minden jó megy – mondta az államtitkár –,  nemsokára 2500 ügyet intézhetünk egy helyen. Végül, de nem utolsósorban elmondta még, hogy a járási székhelyek kialakítását egy éves kutatómunka előzte meg, és ez a felosztás nem ugyanaz, mint a harminc évvel ezelőtti volt.

Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár asszony első szavai a köszönetéi voltak, a munkatársak és az ismeretlen civilek felé, akik munkáját segítettek, jó szóval, biztatással, elismeréssel támogatták. Az államtitkár asszony egy fél mondat erejéig kitért az ellenzék és az ellenséges média támadásaira, tudatlanságára, sajnálatát fejezve ki, miszerint talán nem is értik mit jelent a nevelés, a személyiségformálás, a köznevelés, az egészben való gondolkodás. Elmondása szerint egy kertész, ha diófát ültet, akkor a jövőre gondol, hiszen annak termését gyermekei, unokái élvezik majd. Egy nemzet, ha a jövőjére gondol, akkor nemcsak útépítést tervez, házakat stb, hanem elsősorban azokra az emberekre gondol, akik ezeket képesek megálmodni, megtervezni, megépíteni. 15 évet töltünk különböző oktatási intézményekben: óvoda, iskola. Életünk minősége szempontjából, nem mindegy, hogy milyen lesz az a tizenöt év – mondta Hoffmann Rózsa, majd úgy folytatta: A szülők dolgoznak, a gyermek ideje nagy részét a pedagógusokkal tölti, így aztán csöppet sem mellékes, hogy milyen felkészültségű pedagógusra bízzuk gyermekeinket, mennyire becsüljük meg azokat, akik az egyik legfontosabb, feladatot végzik.

Az államtitkár előadásának további részében az átalakítás azon területeit, ösztönzőit mutatta be, amelyek a legnagyobb „vihart” kavarták a közelmúltban. Elmondása szerint, az iskolák állami tulajdonba vétele azt a célt szolgálja, hogy az ország valamennyi területén ugyanazon feltételek, lehetőségek álljanak a gyermekek rendelkezésére. Ne legyen sorsdöntő az ember életében, hogy a Zalaegerszegre vagy éppen Nagykanizsára születik.

Elmondta, az iskolaigazgatók kinevezésével, „magasabb polcra helyezésével” a munka rangját, a megbecsülését kívánták hangsúlyozni, éppen úgy, ahogyan az életpálya modellel, a béremeléssel is. Ahhoz képest, hogy mekkora átalakításról van szó a fennakadások meglepetésszerűen elenyészőek. A rendszer bejáratódásához, összehangolt mozgásához idő kell. A hibákat természetesen igyekszünk orvosolni. Azonban azzal igen nehéz mit kezdeni, hogy nincs elég tankönyv. Hol, melyik iskolában, hányadik osztályban, melyik könyvből mennyi hiányzik? Ezzel már tudunk kezdeni valamit – mondta az államtitkár. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy miért nincs még 200 iskolában igazgató? Pályáztak vajon mindenhová? Aki pályázott az vajon megfelelő? És az átalakítások előtt vajon hány iskola működött megbízott igazgatóval? Az is lehet, hogy több mint most.

Hoffmann Rózsa örömmel sorolta, idézte fel a pozitív visszajelzéseket, miszerint a gyermekek „imádják” az erkölcstant, hiszen az nem más, mint beszélgetés a problémáikról, az életükről. Mint mondta, pozitív fogadtatásban részesült az önkéntes munka bevezetése is, sőt valójában ez már nem is számít újdonságnak, hiszen nagyon sok diák rendszeresen segít rászoruló embertársainak. Az önkéntesen végzett munkától a felnövekvő generációk érzelmi intelligenciája, empatikus készsége, együttműködési hajlandósága, képességei jelentősen javulhathatnak. Gróf Klebelsberg Kuno szellemi örökségére épülő oktatáspolitika célja „valódi esélyek mindenkinek” a családok jól léte, a közjó növelése. Ezt szolgálja a nevelés megerősítése, a minőség megkövetelése, az alaptanterv megalkotása, ami koránt sem jelenti az egyformaságot, sokkal inkább egy közös alapot. Minél műveltebb egy nemzet, annál jobb dolga lesz ott a gyermekeknek – mondta Hoffmann Rózsa, aki végezetül megemlítette a tehetséggondozás fontosságát, ami szerinte a pedagógiai tevékenység csúcsa, és nemcsak a dobogóra kerülés örömteli pillanatait jelenti, sokkal inkább a küzdelmet, hiszen a tehetség sokszor ellenszegül, sokszor antiszociálisan viselkedik, és gyakran a középszer befolyásolása alá kerül.

Latorcai Csaba a nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár egy igen érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet. 2011 az Unióban az önkéntesség éve volt. Ez alkalomból készült egy felmérés, ami azt volt hivatott feltérképezni, mely ország polgárai végeznek szívesen önkéntes segítő munkát. Magyarország az első három helyezett és az utolsó három helyezett között is szerepelt. Az elköteleződött önkéntesek tekintetében igen rosszul álltunk, ám elköteleződés nélkül a magyar társadalom 60%-a végez rendszeresen valamilyen önkéntes segítő munkát. Ez az adat azt mutatta meg, hogy valamiféle bonyolult bürokratikus, az élettől igen távol álló dolog állhat a háttérben – mondta a helyettes államtitkár, hozzátéve: az elmúlt két esztendő legnagyobb eredménye, hogy 2011. december 5-én, az önkéntesség világnapján a kormány elfogadta a civil törvényt. Ezzel a törvénnyel a kabinet szerette volna kifejezni azt, hogy számít a civilek munkájára, nyitott a társadalmi párbeszédre és segíteni is szeretné azt, például azzal, hogy lebontja a szervezetek elől az adminisztrációs akadályokat – mondta Latorcai Csaba. A civilek munkája – folytatta a helyettes államtitkár – felbecsülhetetlen értékű, értékteremtő. Tanúskodik a polgárok felelősségvállalásáról, együttműködési képességéről. Ezt nem szabad veszni hagyni. Példaként említette, hogy a legtöbb civil szervezet munkája során nem pályázik állami támogatásokra – 70 ezer szervezetből 15 ezer a pályázó –, így nekik fölösleges egy nagyobb adminisztrációval járó egyesületet létrehozni, számukra elegendő két személy társulása, amelyet egy szerződésben rögzítenek, elhárítva ezzel az elköteleződés „rémét”. A kormány a szervezetek működését 2013-ban 1,9 milliárd forinttal támogatta, továbbá hozzájárult 815 nyertes pályázat programjához közel 950 millió forinttal. Ám azt is szeretnénk – jelentette ki Latorcai Csaba –, ha ez az együttműködés még hatékonyabb lehetne, és nem csak a kormány és a civilek között folyna párbeszéd, hanem a civilek-civilek között is. Ennek segítésére hozták létre a Civil Információs Centrumot és a Civil Információs Portált, ahol eszmét cserélhet mindenki, segítséget kérhet, ötleteket adhat kormánynak, egymásnak egyaránt.

Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár a kormány családpolitikai és szociálpolitikai eredményeiről beszélt. Az államtitkár elsőként azt hangsúlyozta, a legfontosabb dolog, hogy „mindig és mindenkor meg kell különböztetni magunkat”. Ennek szükségessége abból az értékütközésből fakad, amely voltaképpen nemcsak Magyarország sajátja, hanem európai, illetve világjelenség. Gondoljunk csak Európára, az északi nemzeteire, a svédekre, norvégokra vagy éppen távolabb egy kicsit Európától Kanadára, ahol, már elfogadják a semleges nemet vagy a franciákra, olaszokra, amerikaiakra, akik tartózkodnak ezektől a szélsőséges, liberális eszméktől – mondta Soltész Miklós,. hozzátéve: egy szó, mint száz, a kormány konfliktusai értékvállalásából, tartózkodásából fakadnak. Középpontjába voltaképpen nem is az eredmények állnak – hiszen szép számmal vannak –, hanem az a világról alkotott kép, ami mentén a döntéseket meghozzuk.. A felháborodás nem azért hangos, mert nőne a munkanélküliség, hanem a munkához, segélyezésekhez egyáltalán a létezéshez való hozzáállás okán. A kormány elsődleges célja – jelentette ki az államtitkár –a rend megteremtése volt, a családok középpontba helyezése. Ennek érdekében számtalan intézkedést hoztunk: többek között bevezettük a családi adókedvezményt, a gyed extrát bevezetése, a közmunkaprogramot.

Végezetül az államtitkár a közelmúltban a nőkről kirobban vitára utalva elmondta, a vádaskodások ostobaságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a nőkhöz való viszonyt voltaképpen Jézus Krisztus forradalmasította azzal, hogy szóba állt a nőkkel, tanította őket, még a házasságtörő asszonyokat is, és védelmébe vette Máriát, aki a házimunkában szorgoskodó Mártával ellentétben a jobbik részt, a tanulást választotta.

Kalmár Ferenc országgyűlési képviselő az „együvé tartozás” politikájáról beszélt. Az ominózus decemberi népszavazás kudarcát lassan elhalványítja az idő – mondta. Persze a botrány, mindig botrány marad, de elégtétellel szolgál, hogy ma már csak egy ember akad, aki ellenkampányt folytatana/folytat a külhoni magyarok állampolgársága, jogai ellen. Öröm látni, hogy akik egykor riogatták a magyar társadalmat a betelepülő románokkal, ma az elcsatolt területeken tartják üléseiket és kampányt folytatnak a határon túli magyarok bizalmáért. Megnyugtató látni azt is, hogy az a társadalom, amelyik annak idején a botrányos kampányt befogadta lassan önmagára talál és felébred benne az igény önmaga meghatározására. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy 2010-ben radikális fordulat következett be a nemzetpolitikában. Legfontosabb lépés a kettős állampolgárság megszavazása volt. Brassói születésű lévén gondolhatják milyen lelkülettel nyomtam meg a gombot – mondta a Kalmár Ferenc – a szavazást élőben közvetítette a televízió, és számtalan ismerős ismeretlen mondott köszöntet telefonon és interneten keresztül.

2010 óta Semjén Zsolt felügyeli a nemzetpolitikát, amely olyan rangra emelkedett, akár a gazdaság, az oktatás vagy egyéb kormányzati területek – jelentett ki a képviselő, hozzátéve: Hat év után újra összehívtuk a Magyar Állandó Értekezletet, megalakult a Nemzeti Összetartozás Bizottsága.

Különös jelentőségű eseménynek nevezte a Nemzeti Összetartozás Napját, és a Bethlen Gábor Alapítvány munkáját, azt a szellemi együttműködést, amely a világban zajló magyar vonatkozású kulturális, közéleti eseményekről, tervekről, áramlatokról, eredményekről igyekszik beszámolni, tájékoztatni. Az alapítvány másik fontos munkája a külhoni magyar fiataloknak ismereteinek bővítése, a magyar értékekkel, emlékekkel való megismertetése, a már asszimilálódott magyarok érdeklődésének felkeltése magyarságuk a magyar kultúra iránt. A nemzet szövetét ezer szállal szövik – mondta Kalmár Ferenc –, több, mint ötszázezer honosítási kérvény érkezett hozzánk és ebből háromszázezren már le is tették az állampolgári esküt, és valamivel több, mint hatvanezren jelezték választási szándékukat.

Úgy vélte az elkövetkezendő időkben kiemelt szerepe lesz a nemzetpolitikának, hiszen Ázsia és India számtalan kérdés és megoldandó probléma elé állítja Európát, és tagállamait.

A képviselő elmondta, hogy Gaudi Nagy Tamással együtt verekedték ki az Unióban azt a határozatot, amely a tagállamok feladatává tette az autonómia szavatolását az önrendelkezési jog biztosítása érdekében és beszámolt legújabb megbízatásáról is, amelyet az Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció Elleni Bizottság megbízatásából végez, címe „Hagyományos európai etnikai kisebbségek helyzete és jogai”. A munkájához el kellett látogatnia Finnországba, Dél-Tirolba és decemberben megy Szerbiába is. A képviselő Dél-Tirolt tündérkertnek nevezte, ahol a második világháború szembenállása után megtanultak egymás mellett élni. Kalmár Ferenc reményeinek hangot adva elmondta, hogy az ott tapasztalt idilli állapotot is túl lehet szárnyalni mégpedig, ha meg tanulunk egymásért élni. Ennek szép példáját Finnországban látta, ahol is a lakosság 5-6%-a svéd, ám ennek ellenére Finnországban hivatalos nyelvvé tették a svédet is. Amikor pedig nemrégiben egy szélsőséges finn csoport robbantott egy svéd intézet előtt, másnap a legnagyobb példányszámú napilap svédül jelent meg. Milyen jó is volna az összetartozásnak ezt a fokát megtapasztalni – zárta előadását adva Kalmár Ferenc.

Hölvényi György egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár elmondta, hogy az ő minisztériumát valójában a lehetetlenség minisztériumának kellene nevezni, hiszen míg a többi minisztériumban a dolgok a hierarchia szabályai szerint működnek, náluk csak egyenrangú partnerek vannak. A lehetetlenséget egy focis példával illusztrálta az államtitkár: – A focit abból a szempontból nézem, ahol az a csapat van, amelyiknek én drukkolok. A civil partnerek is természetesen mindent a saját csapatuk szempontjából néznek, ami igen nagy kihívás elé állítja az embert – mondta, majd áttérve az egyház és állam kapcsolatára elmondta: – Egyház és állam kapcsolata rossz életérzéssel párosult az évek hosszú során ezért a kormány a bizalomépítést jelölte ki elsőként a kapcsolat helyreállításának érdekében– mondta az államtitkár, hozzátéve: a tartós kapcsolat tárgya pedig nem más, mint maga a hazánk. A hídépítés a bizalom újraépítése voltaképpen egy folyamat, amelynek soha sincs vége. A hatékonyság érdekében pedig nem munkavállalásra, hanem elsősorban összefogásra van szükség. Hölvényi György szerint óriási tartalékai vannak Magyarországnak, ám ezeket a tartalékokat felszínre kell hozni. A keresztény civil szervezeteknek pedig el kell sajátítaniuk az érdekérvényesítés kultúráját, az újragondolás képességét.

Gaal Gergely országgyűlési képviselő, az IKSZ ügyvezető elnöke személyes élményeit osztotta meg a civil hallgatósággal, visszaemlékezve egyetemista éveire, amikor is Magyarország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívták. A képviselő elmondása szerint a fiatalság életérzése optimista volt, reménykedő. Mint mondta, elképzelni sem tudták, hogy a magyar társadalom többsége másként érez. – Szinte sokkolt bennünket a választás eredménye jelentette ki. – Akkor ott azt éreztem, nem olyan egyértelműek a dolgok, ha valamit akarunk azért tenni is kell.

Gaal Gergő elmondta azért a „régi” hitért dolgoznak az IKSZ-ben. Hinni akarnak „nemcsak” Istenben, de mint egykoron a jövőben, egymásban, a társadalomban is. Ennek rendelnek alá mindent, például a „Ne szívd meg!” filmfesztivált, amivel a fiatalok kábítószer-fogyasztását kívánják megelőzni, illetve visszaszorítani. Igyekeznek odafigyelni a fiatalokra, jó közösségeket kovácsolni, tartalmas programokat szervezni: sportversenyeket, házibulikat, közös disznóvágásokat.

A fiatal képviselő fontosnak tartotta megemlíteni a határon túli kapcsolatépítést a külföldre ment fiatalok hazahívását.

Az előadások után a civil szervezetek lehetőséget kaptak a bemutatkozásra.