Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár nem tart attól, hogy a nevelés-oktatási törvénytervezetek a parlamenti vita során alapjaiban megváltoznak. A kormány elfogadta a koncepciókat, így nem tud elképzelni olyan helyzetet, amelyben egy kormányzó párt politikusai szembemennének saját kormányukkal – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban az államtitkár. A politikus nyilatkozata szerint, ha minden jól alakul, akkor a törvényjavaslatokat november elején beterjesztheti az államtitkárság a parlamentnek.
Az oktatásért felelős államtitkár a felsőoktatási keretszámokkal kapcsolatban a sajtóban megjelent találgatásokra reagálva kijelentette: A végleges adatokat tartalmazó kormányrendelet novemberre készül el, addig minden keretszámra vonatkozó híresztelés legfeljebb csak javaslat, de meglehet, hogy találgatás. Számtalan verzió, különböző műhelyekből származó munkaanyag kering a sajtóban, egyik mögött sem áll valódi döntés. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága már több közleményben leszögezte, hogy a felvételi keretszámok nem képezik részét a törvénynek. Az államtitkárság már az új törvényben meghatározott alapelvek, feltételek szerint tesz majd javaslatot a jövő évi számokra.
A kereszténydemokrata szakpolitikus nyilatkozata szerint, ha minden jól alakul, akkor a törvényjavaslatokat november elején beterjesztheti az államtitkárság a parlamentnek. Mivel a kormány őszi menetrendje rendkívül zsúfolt, azzal is számolnak, hogy a kabinet esetleg nem tudja mindkét törvényjavaslatot rögtön napirendjére tűzni. Ezért mindenki türelmét kéri, ha a felvázolt menetrendet nem tudják tartani. A törvények nagy valószínűséggel ez év végéig megszületnek, és a változtatások többsége jövő év szeptember 1-jétől hatályba léphet.
A főiskolákon, egyetemeken várható magasabb követelményekkel kapcsolatban az államtitkár úgy fogalmazott: a felsőoktatás lényegében becsapja azokat, akik rossz eredménnyel 10-15 év alatt szereznek diplomát. Gyenge tudásuk miatt ugyanis képtelenek boldogulni a munkahelyükön. Vezető magyar cégek képviselői a napokban egy tanácskozáson arról panaszkodtak, hogy friss diplomásokat néhány hónapon belül a szakmai felkészültségükben mutatkozó hiányosságok miatt el kell bocsátaniuk. Kifejtette: a minőség emelése érdekében már a tanulmányok megkezdése előtt célszerű komolyabban szűrni: nem szükséges egyetemre felvenni azokat, akik éppen csak elégségesre teljesítették az amúgy is alacsony követelményeket támasztó érettségit. A bekerülés feltételeinek szigorításán túl a továbbhaladás útját is minőségi kritériumokhoz kell kötni.
Hangsúlyozta: az elmúlt időszakban lényegében elmosódtak a különbségek az egyetem és a főiskola között, ami nem jó. Főiskolák egyetemi rangot szereztek, közben nem vagy csak részben tudták az egyetem megkívánta színvonalat elérni. Ezt a kialakult, ellentmondásos helyzetet nem lehet egyik napról a másikra orvosolni, mert emberi sorsok, egzisztenciák függnek a változástól. Ezért egy türelmesebb átmenetet javasolnak. Mérhető és ellenőrizhető kritériumokkal írják le, hogy mitől lesz egy intézmény tudományegyetem, és mitől főiskola. Miután a kritériumok teljesítésére néhány éves határidőt szabnak, a mostani egyetemeknek fel kell mérniük, hogy el tudják-e érni a tudományegyetem besorolást, vagy inkább olyan főiskolákká alakulnak át, amelyek az országnak nagy tudású, minőségi gyakorlati szakembereket képeznek – mondta Hoffmann Rózsa.
Az államtitkár a félreértéseket tisztázandó kijelentette: az önköltséges képzési forma most is jelen van a felsőoktatási rendszerben, magyar és külföldi hallgatók között is szép számmal akadnak olyanok, akik a képzés teljes költségét megtérítik. Ahhoz azonban, hogy több önköltséges hallgatót lehessen felvenni, létre kell hozni egy másik diákhitel konstrukciót. A jelenlegi ugyanis legfeljebb a megélhetéshez nyújt segítséget, de az 50, illetve 60 ezer forintban maximált havi összeg sehogyan sem elég arra, hogy például a Zeneakadémián a több mint 1 milliós képzési költséget fedezze. Az új konstrukció létrehozásához azonban komoly kormányzati hitelgaranciákkal rendelkező banki megoldásokra van szükség.
Hoffmann Rózsa elmondta: az egész érettségi rendszert tartalmilag, szerkezetileg és a követelményeket illetően is megváltoztatják, akik a felsőoktatásban akarnak továbbtanulni, azoktól magasabb szintű érettségit várnak el. Ígérete szerint a részletekről néhány hónap múlva számol be a szaktárca.
Az államtitkár egyértelműen elutasította Pokorni Zoltán azon javaslatát, amely szerint a tanulmányaikat be nem fejező hallgatóknak vissza kellene téríteniük a képzésük költségeit. Hoffmann Rózsa álláspontja szerint embertelen megoldás lenne, ha a felsőoktatásból különböző okokból kieső fiatalt örök életére eladósítanák, hiszen akik nem szereznek diplomát, nagy valószínűséggel nem tudnák keresetükből taníttatásuk költségeit visszafizetni. Úgy gondolja: inkább azt kell elérni, hogy minimálisra csökkenjen a tanulmányaikat be nem fejezők száma, ennek egyik jó eszköze a bemeneti követelmények megemelése.
A hallgatókkal kötendő szerződésről szólva kifejtette: a törvényben a szerződéskötésnek csak a lehetőségét rögzítik, természetesen azokra a hallgatókra vonatkoztatva, akik közpénzből szereznek diplomát. A megállapodás részleteit kormányrendeletben határozzák meg. Hoffmann Rózsa egyértelműnek nevezte, hogy egészen más feltételeket kell szabni egy majdani óvónőnek, mint egy orvosnak. Hozzátette: igazságérzetük azt diktálja, hogy a közös adóforintjainkból képzett hallgatók bizonyos ideig Magyarország javára dolgozzanak, és ezt a képzésük kezdetén szerződésben vállalják. Ha pedig megszegik a szerződést, akkor az abban foglaltak szerint járjanak el. Ahogyan ez a vállalati ösztöndíj-szerződések esetében is természetes, bevált gyakorlat.
A sajtóban nagy vihart kavart nyelvoktatási stratégia kiszivárgott tervezetéről szólva elmondta: a nyelvoktatási stratégia még nem készült el, így felesleges a formálódó tervezetet támadni. Kijelentette: egyelőre csupán szakmai javaslatok állnak rendelkezésükre arról, hogyan lehetne az idegennyelv-oktatást hatékonyabbá tenni. Megjegyezte: történelmi, földrajzi adottságainknak megfelelően Magyarország csakis a soknyelvűség álláspontjára helyezkedhet. Bár mindenkinek kell idegen nyelvet tanulnia – egyetlen nyelv tanítását sem kívánják kötelezővé tenni – fogalmazott az államtitkár.
Hoffmann Rózsa arra a kérdésre, hogy lesz-e pénz a változásokra azt mondta: „fel kell tennünk a kérdést: akarjuk-e a változást, gazdagítani akarjuk-e a fiatalok tudását, javítani a munkához, az élethez való hozzáállásukat vagy sem. Ha a válasz nem, akkor helyeseljünk a kritikusoknak. Ha viszont igen, akkor az ehhez szükséges pénzt elő kell teremteni. Megjegyezte: az ő feladata, hogy letegyem az asztalra a szakmailag alátámasztott és megvalósítható javaslatokat a törvénytervezetben, és hogy meggyőzzön minél többeket arról, hogy az abban foglaltak végrehajtására szükség van.
Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy túlságosan nagyra nőttek az ország különböző pontjain élő gyerekek közötti különbségek, amelyeknek kiegyenlítése javarészt az iskolákon múlik. Kijelentette: az iskolák állami irányítás alá helyezése a nagy különbségek felszámolását segítheti elő. „Nem államosításról van szó, vagyis magántulajdon elvételéről, mint 48-ban, hanem arról, hogy az állam a nagyobb felelősségvállalással jogot szerez az irányításra és az ellenőrzésre. A fenntartás és a működtetés továbbra is az önkormányzatoknál maradhat, ha szerződéskötést követően vállalják az ezzel járó feltételek teljesítését.” – fűzte hozzá.
Mint mondta: a társadalmi különbségeket emellett más intézkedések is csökkentik, így például a tanítás tartalmának egységes szabályozása, amelynek célja, hogy az ország minden szegletében minden magyar gyermek alanyi jogon hozzájusson az egységes nemzeti tudás- és műveltségkincshez. A tanárok munkájának ellenőrzése, a pedagógusképzés fejlesztése éppen olyan fontos része ennek a stratégiának, mint a felzárkóztatást célba vevő Híd program vagy az egész napos iskola bevezetése. Alapvető az óvodába járás kiterjesztése hároméves kortól. Köztudott, hogy a kisgyermekkor a fejlődés legintenzívebb szakasza, ekkor kell a legtöbbet foglalkozni a gyermekekkel. Amit a nevelésben itt elmulasztunk, azt később nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet behozni. A szülőknek természetesen megmarad majd a lehetőségük az otthoni nevelésre, amennyiben ezt választják.
Hoffmann Rózsa a pedagógus életpályamodellről szólva kifejtette: tévesen értelmezi az, aki csak a magasabb bértáblát látja benne. A tervezett új rendszer komoly minőségi kritériumok teljesítését kívánja meg a pedagógustól, csak ezeknek a feltételeknek a vállalásával járhat a magasabb fizetés. Az életpályamodell bevezetését a magyar gyerekek, a jövőnk szempontjából mindannyiunk elemi érdekének nevezte.
Arra kérdésre, nem tart-e attól, hogy alapvetően megváltozik majd a javaslat, ha Pokorni Zoltán betartja „ígéretét” az államtitkár azt válaszolta: „szükségszerű, hogy módosító indítványok legyenek, hiszen különben felesleges lenne bármit a parlament elé terjeszteni. Minden bizonnyal lesz olyan módosító indítvány, amelynek a képviselők helyt adnak, és olyan is, amelynek nem. Azt azonban nem hiszem, hogy az indítványok alapjaiban változtatnák meg az elképzeléseinket, hiszen a koncepciót a kormány elfogadta. Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amelyben egy kormányzó párt politikusai ilyen mértékben szembemennének saját kormányukkal”.
