A SZORAKÉSZ az áldozatok emlékének országszerte 16 emlékhelyet, illetve emléktáblát állított, amelyekhez kétévente zarándokolnak el a túlélők és családtagjaik, leróva kegyeletüket és tiszteletüket az áldozatok és a meghurcoltak emléke előtt.

Firtl Mátyás a KDNP országgyűlési képviselője beszédében arról szólt, hogy a jelen felelőssége megismertetni a társadalommal a valós történelmi tényeket, a Szovjetunióban egykor raboskodók és kényszermunkások tragédiáját, amelyről a túlélők évtizedekig nem beszélhettek.

„Hajtsunk fejet és adózzunk tisztelettel mindazoknak a szenvedése, halála, és áldozata előtt, akiket 1944-1956 között igaztalanul meghurcoltak, megöltek, megfosztottak az élet méltóságától, mindazok előtt, akiknek egyetlen reménye a túlélés volt. Személyes és egyben nemzeti tragikus eseménysorozat volt az embertelenül elhurcolt – 800 ezer ember, 800 ezer család tragédiája.

A gigantikus lágerhálózat barbár gépezete a politikai ellenfelek megsemmisítésének céljával tett tönkre, nyomorított meg embereket, családokat, tört ketté életeket, taszította a halálba ártatlanok százezreit. Nem hadifoglyok voltak, hanem politikai elítéltek. Büntetésük 10-25 év javító-munkatábor, kegyetlenség, teljes testi-lelki megtörés, megalázás.

Üldöztetésük, megaláztatásuk nem ért véget hazatérésük után sem, hiszen egy hazug és gyilkos rendszerben hallgatásra kényszerítették a lelkileg-testileg megtörteket” – mondta a politikus.

Firtl Mátyás úgy forgalmazott: mindazok, akik visszatértek a munkatáborokból, a nemzet élő lelkiismeretei, amíg csak élnek, s mindazok, akikre emlékeznek, mindazok a helyek, ahol az emlékezet él, szintén a lelkiismeret helyei.

Mint mondta, szent kötelességünk és felelősségünk emlékezni és emlékeztetni. Mai világunk, jelenünk tele van békétlenséggel. Pedig mindannyian szeretnénk békében élni önmagunkkal és a világgal. Ehhez azonban el kell számolnunk a lelkiismeretünkkel. Számot kell vetni mindazokkal a tettekkel, amelyet egy gyilkos ideológia ürügyén követett el egy gyilkos korszak.

S ha ez megtörtént, akkor áll helyre a ma még megcsorbított magyar történelmi tudat, az, aminek elszámolatlanságát, s ezért békétlenségét – a mai generációk is örökölték – tette hozzá.

A kereszténydemokrata politikus beszédének végén Szolzsenyicin imáját citálta: „Amikor gondolatom kétségektől megszállva ingadozik, amikor szellemem lehanyatlik, amikor a legértelmesebbek sem látnak semmit az esti sötétségen túl, és nem tudják, mit kell tenniük másnap, akkor Te, Uram, elküldöd nekem a fénylő bizonyosságot:

Te létezel, és Te magad gondoskodsz arról, hogy a jó minden útja ne legyen eltorlaszolva.
A földi hírnév csúcsán csodálkozva szemlélem a reménytelen utat, amely ide vezetett, és így magam is tovább tudtam sugározni az emberek közé dicsőséged visszfényét!

Ameddig csak kell, Te magad adod nekem az eszközöket, hogy folytassam, és amikor már én nem tudom ezt megtenni, Te majd másokra bízod ezt a feladatot.”

Menczer Gusztáv, a szervezet elnöke a 800 ezer elhurcolt nevében emlékezve idézte fel a 62 éve vele történteket, amikor előbb a sopronkőhidai gyűjtőhelyre vitték, majd onnan Szibériába hurcolták el. A Gulagról közel 10 év múlva szabadult. A háromezer visszatért egykori rab közül még négyszázan élnek

Menczer Gusztáv szólt arról is, hogy a sopronkőhidai fegyház épületét a soproni építész, Schneider Pál tervezte, akinek unokája, Schneider Márton szintén kényszermunkára elítéltként volt az épület foglya és kerül ki a Szovjetunióba. Szólt arról is, hogy a sopronkőhidai börtönépület mindkét diktatúra kegyetlenségét megjeleníti, az itt elszenvedett megaláztatásoknak és embertelenségeknek az emléktáblák az utókor számára örök mementóul szolgálnak.

A megemlékezés résztvevői Sopronban koszorúzással és főhajtással emlékeztek meg a II. világháború hőseiről és áldozatairól a Deák téri emlékműnél.