Latorcai János  beszéde:

Tisztelt Országos Választmány!
Tisztelt Vendégeink!
Kedves Barátaim!

Advent első szombatjához értünk, a koszorún ma este gyújtjuk meg az első gyertyát, hogy felvillanjon szívünkben is a várakozás és a remény fénye.

Jelképes ez az időpont, és jelképesnek is szántuk, amikor az advent kezdetére tettük a mostani választmányi ülésnek az időpontját.

A mai nappal új esztendőt kezd a keresztény világ, és új korszak hajnalát éljük a magyar közéletben is.

Az új korszakra még várni kell, naponta küzdeni kell érte, mert meg kell mászni az elmúlt közel nyolc év romjainak egyre tornyosuló hegyeit.

Ma még nem tudjuk, vajon mi tárul a szemünk elé, ha majd fölérünk a romok csúcsára.

Csak azt tudjuk, hogy menni kell, és a ránk váró út nem veszélytelen.

Számba kell vennünk, mi van az úti poggyászunkban? Mekkora a hadra fogható csapat?
Mi a feladat, és mikorra érhetjük el a kitűzött célt?

A tavalyi választmányt megnyitva arról szóltam, hogy mélyponton vagyunk.
Elmondtam, hogy párját ritkítóan nehéz helyzetünkben már nem az a kérdés, hogyan lehet mindezt jobbá tenni, hanem az, hogyan tudjuk megakadályozni a lecsúszást.

Sajnos ma sem mondhatok mást!

Adósságállományunk nőtt, a munkanélküliség nőtt, ellenben gazdaságunk teljesítménye csökkent, az ipari termelés volumene tizenöt éve nem látott mélységbe zuhant

És ami még ennél is aggasztóbb, hazánk és a világ magyarsága drámai módon fogyott.
Megint öregebb lett a lakosság, megint kevesebb gyermek született. Megint nőtt az adósságteher, ám kisebb lett a reálbér.

Megint zártak be iskolákat, kórházakat, és megint rövidebb lett a vasúthálózatunk.

Ömlik ki az országból a pénz, jól tejelő fejőstehenek vagyunk – ezért dicsér minket a nemzetközi pénzvilág. A bankok haszna ez évben is változatlanul minálunk a legmagasabb Európában.

Mindez, minden bizonnyal a bőség nyomora!

Talán a kirámolt államkassza, az eladósított gazdaság, a szőrén-szálán eltűnt, ellopott ezermilliárdok, a megrendített forint és az adott szó becsületének az elinflálása, az elzálogosított jövő, a kilátástalanság, a reményvesztettség – azok a területek, ahol az elmúlt szűk nyolc évben a legnagyobb rombolást vitték végbe!

Tisztelt Országos Választmány!
Kedves Barátaim!

Ezek az akadályok fékeznek bennünket, ezek tornyosulnak előttünk!
De hál’ Isten, van jó hírem is, s nem is egy!

Először a legfontosabb: hit és elkötelezettség dolgában nem állunk rosszul!
Pártunk sok új taggal gyarapodott az elmúlt években, így örvendetesen fiatalodtunk!

Az ellenzékben töltött évek elzártak ugyan a közvetlen országjobbító tettektől, de nem tétlenkedtünk!

Részletesen kidolgozott törvényjavaslataink akár holnap bevezethetők.
Letettük az asztalra a választható családi jövedelemadózás, az új nyugdíjrendszer, a földtörvény kidolgozott koncepcióját.
Rövidesen mellétesszük az oktatási koncepciónkat, valamint az egészségügyi koncepciónkat.

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetséggel készen állunk a kormányzásra, ha a választók felhatalmaznak rá.

Pártunk szellemi erőben, stratégiai tervekben messze fölülmúlja az ország állapotát lerontó jelenlegi hatalmi elitet.

És mi még azt is tudjuk, hogy mindezek javítása nem tűr halasztást, sőt van még ennél is fontosabb!

A legfontosabb, kedves Barátaim, helyrebillenteni a „kizökkent időt”, a megbomlott közmorált.
És mi erre képesek vagyunk! Igen, szövetségi politikánk keretében a Fidesz – Magyar polgári Szövetséggel képesek vagyunk „helyére rakni” a hitelét vesztett politikát.

Azért vagyunk rá képesek, mert nem hisszük, hogy bármit meg lehet tenni büntetlenül.

Első feladatunk ezért az emberek hitének visszaadása lesz, hogy ismét világos legyen: igenis érdemes becsületesen élni, szorgalmasan dolgozni, példamutatóan gyermeket nevelni, közösséget építeni.

Sajnos keserves lesz az út! De azt is tudjuk, hogy a szorgalom, a becsületes, kitartó munkálkodás meghozza az igazi eredményt.

Hisszük, hogy lehet magyar feltámadás, ha vállaljuk a keserves küzdelmet érte!

Tisztelt Országos Választmány!

Ady Endre szavával a „sereg-számla” ideje van. Ezt fogjuk most elvégezni. Ebben segítenek nekünk tisztelt Vendégeink, kedves Barátaink, akiket e helyről is nagy tisztelettel köszöntök:
excellenciás Dr. Bábel Balázs érsek urat, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye főpásztorát, aki felemelve szívünket, lelki erősítést ad nékünk,
Dr. Kövér László képviselő urat, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség választmányának elnökét, aki mai ülésünkön tájékoztat bennünket szövetségünk álláspontjáról az aktuális kérdésekben.

Kedves Barátaim!

Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm körünkben Prof. Dr. Wendel Schindele urat, hazánk és keresztény egyházaink külhoni támogatóját, a kereszténydemokrácia igaz barátját, aki Németországból, már az újjáalakulástól, ha nem is reflektorfényben, de mindig segítette pártunk fejlődését, építkezését.

Szeretettel köszöntöm Pálffy István urat, napjaink újságíró társadalmának meghatározó és orientációs egyéniségét, aki a keresztény politikai üzenetek lehetséges kommunikációjáról tájékoztat majd bennünket.

És külön nagy szeretettel köszöntöm pártunk elnökét, Dr. Semjén Zsoltot, aki majd házunk tájáról, pártunkról ad a kiosztott információs anyagon túlmenő kiegészítést, és köszöntöm az Országos Választmány minden tagját, ülésünket megtisztelő valamennyi kedves vendégünket.
Isten hozta, Isten hozott valamennyiünket!

Tisztelt Választmány!

Ezekkel a gondolatokkal a választmányi ülést megnyitom!

A párt és a Barankovics István Alapítvány elnöksége Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseket, Kövér László országgyűlési képviselőt, a szövetséges Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnökét és prof. dr. Wendel Schindelét, a hazánkból 1956-ban elmenekült mérnök-üzletembert, aki a rendszerváltázás óta fáradhatatlanul támogatja a magyar iparfejlődést, tüntette ki idén.

Bábel Balázs laudációja:

Nem él hiába az az ember, aki nem felejti el, hogy honnan jött és hová tart. A bibliás ember számára ismert, hogy életünk úton járás, a találkozásra várva. Aki tudja és megéli, hogy Isten teremtette, az az Isten útján jár.

Bábel Balázs érsek úr egész életében az Isten útját járta. Gazdag, hosszú utazás volt ez eddig is, amelynek minden állomása igazolja Szent Ferenc „Uram, tégy engem békéd eszközévé...” kezdetű imáját. Azért pasztorál, azért járja a magyar vidékeket, „hogy reménységet keltsen, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtson, ahol sötétség uralkodik”.

Így emlékeznek Balázs atyára mindenütt, ahol megfordult: a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban, a bajai laktanyában, az egri és a budapesti központi hittudományi főiskolán, és természetesen mindenekelőtt lelkipásztori működésének állomásain, Valkón, Tápiószecsőn, Tóalmáson, Pestújhelyen és Pacsirtatelepen vagy éppen a Regnum Marianum ifjúsági mozgalomban, s aztán 23 esztendei papi szolgálat után, immár tíz éve a kalocsa-kecskeméti érseki székben.

Érseki jelmondata — Pro regno Dei, Az Isten országáért — esszenciálisan fejezi ki főpásztori küldetését. Az ezeréves magyar katolikus egyház egyik vezetőjeként sok poszton kell helytállnia. Egyebek közt a Magyar Katolikus Püspöki Karban a Magyarországi Ökumenikus Bizottság és az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács elnökeként, a Kultúra és Tömegtájékoztatás Bizottságának tagjaként, továbbá az Ökumené folyóirat szerkesztőbizottságában.

Ám tudja, a főpásztor nem zárkózhat be a palotába, küldetése a nyájhoz rendeli. Érsek atya járja a magyar vidékeket fáradhatatlanul, és hirdeti, amit az Úr mondani rendelt. Igehirdetésének szerves része a magyarság sorsa iránti aggódás. Vallja, hogy a magyar nemzeti lét része Isten teremtő tervének, a magyarság megőrzendő érték, tálentum, amellyel el kell számolnunk a végső napon.

Sokan szeretnék az egyházat a sekrestye falai közé szorítani. Szándékuk nem Istenre veszélyes, hanem a magyarságra. Tévútra vitték, tévútra viszik a magyarságot. Az Isten emberének kötelessége fölemelni a szavát a sorsrontó folyamatok ellen.

Nehéz, de nemes döntés, ha Magyarországon, az utóbbi hatvan év eltorzult közéletében egy pap, kivált egy püspök, ki mer állni a széles nyilvánosság elé és szól az evangéliumról, Isten üzenetéről.

A szellemi életet és a politikát évtizedekig terrorizáló kommunista propagandisták, később pedig a liberális megmondóemberek hisztérikusan reagálnak. Aki igazat szól, annak betörik a fejét; régen ténylegesen is betörték, ma szimbolikusan teszik ezt, kiforgatják az igazságot, megpróbálják személyét hitelteleníteni.

Emlékezzünk csak, milyen támadást kapott a 2007. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a budapesti Bazilika előtt elmondott szentbeszédéért. Pedig csak az igazat mondta.

Egyetértünk Érsek atyával: „Emberi ésszel szinte felfoghatatlan, hogyan maradhattunk meg. Petőfivel együtt mondhatjuk: ’Isten csodája, hogy még áll hazánk’.” A Kereszténydemokrata Néppárt ideológiai alapokon álló párt. Mi tudjuk és valljuk, hogy csak az imádságból fakadó hit, a remény és a szeretet vezetheti el népünket a szolidaritáshoz, és csak így újulhat meg a magyarság.

Mi, politikusok sem feledhetjük útmutatását: „A szeretet aranyfedezete az áldozat”; „A hűség akkor kezdődik, amikor az embernek már nincs kedve hozzá”.

A KDNP eddigi sorsa és a mi élettapasztalatunk is arra tanít, hogy „Semmi sem megy úgy, hogy abba komoly erőfeszítést ne tegyen az ember. Ez az erőfeszítés az, amit igazán megbecsülünk”.

Pártunk sokszor és sokféleképpen tapasztalhatta meg Érsek atya támogató figyelmét, segítő szeretetét.

Képviselőcsoportunk tagjai sosem fogják elfelejteni, hogy a helyszínen hallgathattuk meg iránymutatását a magyarság összetartozásának nagy ünnepén, a csíksomlyói Szűzanya lábánál, amikor a televíziós közvetítés révén a nagyvilág nyilvánossága előtt figyelmeztetett minket arra, hogy „mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk.”

Éppen ezért: „Föl kell ébrednünk, mert a családokat, fiataljainkat tudatosan rontják meg. Kihaló nemzetté leszünk, és valóra válik nemzeti imádságunk szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a jóslata, amit Zrínyi második énekében ír: „És más hon áll a négy folyam partjára, / Más szózat és más keblű nép…” Ne adja Isten, hogy ez beteljesedjék rajtunk!”

Mi, kereszténydemokraták nagyra értékeljük és köszönjük Bábel Balázs érsek atya támogatását közéleti munkálkodásunkban, és bátor kiállását a magyarság védelmében.

Kövér László laudációja:

Vannak emberek, akik a kimondásra születtek. Akik nem hátrálnak meg, akik ha kell, bátran kihívják maguk ellen a sorsot, vagy inkább a hatalmat – gyere, hatalom, mutasd meg, ha olyan erős vagy!

Kövér László ebből a fajtából való.

Keménysége akkor vált ismertté a közéletet figyelemmel kísérők körében, amikor a Fiatal Demokraták Szövetségének alapítása miatt a diktatúra erőszak-apparátusa megfélemlítéssel próbálkozott. Akkor még sokan meglepődtek, hogy eredménytelenül. Az elmúlt húsz évben viszont egy ország szokott hozzá, hogy Kövér László nem ijedős ember.

Két évtizede, a rendszerváltoztató Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, a demokratikus berendezkedés békés megteremtésekor ismertük meg őt. Az első ciklusban az országgyűlési játékszabályok szerint ellentétes oldalon voltunk, de már akkor kiderült, hogy a fiatal demokratákkal — és köztük Kövér Lászlóval — lehetséges a korrekt kapcsolat.

Aztán 1994 után mind több kérdésben foglaltunk el hasonló, nem egyszer egybehangzó álláspontot. Amikor pártunk lejtmenetbe került, idővel mind gyakrabban szembesültünk azzal, hogy nézeteink közelebb állnak a Fidesz hivatalos véleményéhez, mint az egyre vadabb ámokfutásba kezdő Giczy–Füzessy-féle pártvezetéséhez.

Miután a pártvezetésben túlsúlyba jutott felelőtlen kalandorpolitika jegyében megindították a támadást a kereszténydemokrata eszmeiséghez hű tagok ellen, és előbb az akkori képviselőcsoport sok tagját kizárták a pártból, utóbb a frakciónkat is szétverték, akkor a Fidesz vezetése részéről Kövér László vette föl a kapcsolatot a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségbe tömörült, politikai téren hontalanná vált kereszténydemokratákkal, azaz velünk.

Kövér László bölcsessége is megtestesült abban a szerződésben, amelynek keretében 1997-ben a Fidesz – Magyar Polgári Párt politikai menedéket nyújtott az eszmeiséget cserbenhagyó, felelőtlen pártvezetés hibájából parlamenten kívülre szorult kereszténydemokrata gondolatnak.

Varga László bátyánk is mindig számíthatott segítségre küzdelmében, amelyet a KDNP visszaszerzéséért folytatott, öt hosszú esztendőn keresztül.

A sors tehát idővel egymás mellé kanyarította útjainkat. Ez törvényszerű, az igazságkeresők végül mindig azon veszik észre magukat, hogy egymás mellett haladnak.

A mi közös nevezőnk a nemzeti gondolat!

A nemzeti gondolat középpontjában az a kérdés áll, hogy ami történik, vajon szolgálja-e a haza, a nemzet egészének épülését vagy sem. A méltatlan, kisstílű politikusok, a perc-emberkék hatalomra jutván sosem gondolnak a holnaputánra, a nagybetűs Történelemre. Ők csak a mát, legfeljebb a holnapot látják, szimpla személyes érdekük vagy egy-egy szűk klikk szempontjai kapcsolják őket a többi emberhez, a nagy egészhez, a nemzethez nem kötődnek.

Kövér László az új, demokratikus berendezkedésben is folytatta küzdelmét az igazságért. Soha nem tévesztette szem elől a magyarság eminens nemzeti érdekeit. Mindig és mindenhol következetesen kiállt és kiáll azon értékekért, amelyeket mi is vallunk, amelyekért a magunk eszközeivel évek, évtizedek óta küzdünk.

Nincs helye a halvérű szelídségnek, amikor a hazánkat hordják szét, amikor a szavainkat lopják el. Amikor kufárok elkótyavetyélik a nemzet vagyonát, herdálják a nemzet lelkierejét.

Ideje van hát a kemény szavaknak. És ideje lesz a tisztázó igényű múltfeltárásnak, az elszámoltatásnak, hogy végre helyrebillenjen a világ tengelye, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Ehhez jókora adag következetesség szükségeltetik, az elvek melletti rendületlen kiállással. Márpedig Kövér Lászlót ezek a tulajdonságok jellemzik leginkább.

Mondj igazat, és betörik a fejedet! A mi sok terhet cipelő demokráciánk — felemás politikai örökségünk miatt — a boldogabb országokban megszokottnál göröngyösebb utat jelöl ki a politikusoknak.

Hazánkban az új évezred hajnalán a leggátlástalanabb politikai kalandorok új korszaka köszöntött be. Mondhatni előrontottak a múlt ködéből, pedig azt hittük, örökre rájuk zárhatjuk a XX. század kapuját.

Ez a minden erkölcsi normát semmibe vevő politika „természetesen” Kövér Lászlót is céltáblájára tűzte. Szavait rendszeresen kiforgatják, meghamisítják, személye ellen alantas, durva támadásokat intéznek. Mindezt azért, mert fáj nekik az igazság.

Kövér László pedig nem tehet mást, mindennek ellenére kimondja a véleményét.

A keresztény politika az igazság képviselete akkor is, ha az éppen nem népszerű. Egy dologban nem lehet választásunk: ki kell mondanunk az igazságot, rá kell mutatnunk az országsorvasztó bűnökre még akkor is, ha ezzel kihívjuk magunk ellen a gonosz erők haragját.

Végső diadalra csak az pályázhat, aki szabályszerűen megküzd érte.

Magyar hazánk és nemzetünk jövőjét csak az biztosítja, ha mi, igazságkeresők közösen védfalnak állunk köréje, és akkor ami egynek lehetetlen, az együttesen sikerülni fog nekünk!

Wendel Schindele laudációja:

Magyarország egyik legszebb vidékéről, a Vértes lábánál fekvő, szorgalmas svábok lakta Mórról származik Dr. Wendel Schindele. Ebben a városkában töltötte gyermekéveit. Ezeket az éveket idővel a háború viharai festették feketére. Kisgyermekként elveszítette szüleit, négy testvérével árván nevelkedett fel. A sanyarú sors azonban összekovácsolta a testvéreket, szoros közösséget és rendkívüli felelősségérzetet, különleges életszemléletet alakított ki.

Ekkor vált a felelősség és annak átvállalása életcéllá Professzor Úr számára.

Mint árva gyermek, a tatai kapucinusokhoz került, náluk töltötte iskolás éveit, gyermekfejjel a szerzetesi pályát célul tűzve maga elé. A háború után a Rákosi-rendszer politikai elnyomása, a templomok, kolostorok feloszlatása, a rendek szélnek eresztése után a Székesfehérvári Gimnáziumba került. A kiváló képességű diák tanulmányait a Miskolci Műszaki Egyetemen folytatta. Azaz csak folytatta volna, ha nem jött volna az 1956-os forradalom és szabadságharc. Első éves hallgatóként részt vett a miskolci egyetemisták ellenállásában az orosz megszállók ellen. Sajnos nem közismert, hogy szabályos fronthelyzet alakult ki akkor az egyetemen. A körülzárt egyetemvárost páncélosokkal ostromolták a szovjet csapatok. A diákvezető forradalmárokra kivégzés, börtön, deportálás várt. Ha el akarta kerülni ezt a sorsot, menekülnie kellett.

Ötvenhárom évvel ezelőtt, egy hideg novemberi éjszakán, a Fertő-tavat átúszva érte el a szabad világot. A menekülteket felkaroló ausztriai szervezetek egy iskolában adtak neki éjjeli szállást. A vizes ruhák kicserélése után kapott egy pokrócot: „Életem legmelegebb takarója volt”, emlékezett később.

A szabad világ a tehetségéhez méltó teret nyitott Wendel Schindelének. A németországi Stuttgartban újrakezdve folytatta egyetemi tanulmányait. Emellett mint profi labdarúgó keresett „zsebpénzt”, amellyel takarékosan bánt, havonta támogatta idehaza maradt testvéreit. Doktori tanulmányait Münchenben végezte. Ott ismerkedett meg a párjával, akivel boldog házasságban két leányt neveltek fel.

A családalapítással egyidőben kezdődött a szakmai karrierje is. Több neves német vállalatnál és világcégnél dolgozott, mígnem a legnagyobb gépkocsialkatrész-gyártó társasághoz, az amerikai ITT vállalathoz került. Tehetségéhez és szorgalmához méltón emelkedett a ranglétrán, egészen az elnök-vezérigazgatói posztig. A gépkocsiipar egyik legsikeresebb szakembere lett, neve ott szerepelt a világ vezető gyártóinak állandó protokoll-listáján. Rangos konferenciát, szakmai rendezvényt nélküle nem tartottak. Nevét számos egyetemi szakmai alapítvány is hordozza.

Indíttatásából fakadóan Münchenben került kapcsolatba a keresztény egyházak társadalmi tanítását megvalósító kereszténydemokrata, keresztényszociális politikával, amelynek eszmeisége gondolkodását meghatározta. Ekkortól kereste a kapcsolatot a nyugati magyar emigráció vezetőivel, és támogatta annak működését. Számtalan gazdasági és társadalmi elfoglaltsága ellenére, hitéből fakadóan, életfilozófiájává vált a segítés. Segíteni a társadalom elesettjeit, az azokat felkaroló egyházak és intézmények működését. Anyagi és erkölcsi nagyvonalúságát határainkon innen is tapasztalhattuk. Mindig ráérzett, hol szorít legjobban a szükség.

1989-ben a határnyitás és rendszerváltás után Magyarországon, az elsők között volt, aki befolyásával, kapcsolataival támogatta hazánk gazdasági fellendülését. A német-magyar ipari együttműködés érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Èrdemrend Tisztikeresztjének polgári tagozatával tüntették ki.

Több nyugati nagyvállalat magyarországi gyáralapításában vett részt, több ezer munkahely megteremtését neki köszönhetjük számtalan városunkban, például Móron, Veszprémben, Vácott, Győrött, Debrecenben, Kecskeméten stb. A foglalkoztatásban elért eredményes tevékenysége elismeréséül 2000-ben a Mór Város Önkormányzata „Pro Urbe” díjjal tüntette ki.
Ma számtalan nemzetközi, főképpen német vállalat igazgatóságának tanácsadója, mint pl. a VW-é, az Audié, a Mercedesé, a Magnáé stb.

1989-ben került kapcsolatba az újjászülető hazai kereszténydemokráciával is. Tanácsait, áldozatvállalását mi is megtapasztalhattuk. Úgy adott, hogy sohasem kért bármit is cserébe, mindig visszahúzódott, a reflektorfényt kerülő adakozóként viselkedett.

A sokévi világszerte végzett munka és utazás után a világban, majd Németország és Magyarország között, tavaly végleg „hazatért”, családjával letelepedett Szentendrén. Mint családapa és öt unoka boldog nagypapája, élvezi „nyugtalan” (nem nyugdíjas!) napjait, továbbra is felelősséget viselve a családért, munkatársaiért, barátaiért és demokratikus közéletünkért.

A laudációk elhangzását követően az Országos Választmány meghallgatta a díjazottak köszönetét, továbbá Semjén Zolt pártelnök politikai helyzetértékelését.
 
Semjén Zsolt elnöki értékelő beszédében beszámolt arról, hogy a KDNP taglétszáma örvendetesen gyarapodott, és hogy a belépők többsége kimondottan fiatal, egyetemista korosztályú.

Az Országos Választmány több ponton módosította, és új, egységes keretbe szerkesztett szövegében elfogadta pártunk alapszabályát. Az új alapszabály rövidesen elolvasható lesz honlapunkon is.