Holnap a kárpátaljai magyarok jövőjét jelentősen befolyásoló csúcstalálkozóra kerül sor a litvániai Vilniusban, ekkor kezdődik az Európai Unió vilniusi csúcsa, a litván soros elnökség záróeseménye. Sokáig azt vártuk, hogy Ukrajna ezen a csúcstalálkozón aláírhatja az EU-val kötendő társulási szerződést, ami ez esetben szabadkereskedelmi megállapodást is jelentene.
Mi, magyarok nyilvánvalóan azért is követtük megkülönböztető figyelemmel a Keleti Partnerségi folyamatot, mert a Kárpátalján élő magyarok szempontjából sorsfordító az ukrán uniós integráció.
A csatlakozással megnyílnának a piacok, és az EU 4 szabadságának általános elve szerint szabaddá válna a polgárok, az áru, a tőke és a munkaerő áramlása. Ráadásul a szabadkereskedelmi megállapodás Ukrajna esetében gyorsította volna ezt a folyamatot. Az ukrán állampolgárok pedig joggal számíthattak arra, hogy egy vízumkönnyítéssel az Unió további gesztust gyakorol irányukba, és már a taggá válás előtt megnyílnak számukra az uniós határok.
Sajnos azonban mindez továbbra is csak a jövő zenéje. Kijevben ugyanis az ukrán kormány az utolsó pillanatban leállította társulási szerződés aláírásának előkészületeit, ami magyarul annyit jelent, hogy Janukovics elnök várhatóan nem fogja Vilniusban elővenni a tollát és odabiggyeszteni a dokumentumra a szignóját.
Mi következik mindebből a kárpátaljai magyarok számára?
Vegyük először is a pillanatnyi hátrányokat. Az, hogy Ukrajna végül nem készítette el az Európai csatlakozási házi feladatot, az azt jelenti, hogy késik a választójogi törvény és az igazságszolgáltatás reformja. Tehát, hiába is jöttek nemrég arról hírek Kijevből, hogy a választási törvény esetleg egy magyar választókerületet hozna létre, ez ismét távoli perspektíva. És az is hátrányt jelent a magyaroknak, hogy jó darabig nem lesz olyan európai ernyő a fejük fölött, amely valamicske védelmet mégiscsak biztosít az anyanyelv használata ügyében, vagy bizonyos jogokat mégiscsak jelent a magyar közösség számára az egyéni és kollektív autonómia tekintetében.
Tudjuk, látjuk – a Kárpát-medencei magyarok autonómia törekvései jól mutatják –, hogy az Európai Unió sem intézményesen, sem politikailag nem siet ezeket támogatni, mégis: az Uniós Charta szelleme legalább az emberi méltóság oldaláról egyenlően védelmébe vesz minden egyes európai polgárt, legyen az kárpátaljai magyar, vagy bárki más. Most majd az is várat magára, hogy a magyar kormány egyértelmű feltételeket szabjon Ukrajnának a kárpátaljai magyarokkal való bánásmód tekintetében. E téren azt a politikát követjük, hogy „közelebb vonjuk Ukrajnát az Unióhoz, hogy pontosan értsenek bennünket, amikor az európai követelményeket megfogalmazzuk, mint egy másik tagállammal szemben támasztott feltételt.
Vannak viszont a pillanatnyi helyzetnek előnyei is a magyar szempontból. Adott a sors időt arra, hogy összehangoljuk, mit akarunk, hogy egységet képezve és mutatva tudjuk a kárpátaljai magyarság érdekeit képviselni. A legfontosabb viszont továbbra is az a helyzeti előny, amelyet 2010-ben teremtettünk a külhoni magyaroknak: az állampolgárság megadása. Az egyszerűsített honosítási eljárás keretében sokan folyamodtak magyar állampolgárságért a Kárpátalján is, és igaz, hogy a megtűrt ukrán-orosz kettős állampolgárság miatt a számuk pontosan nem mondható meg, azonban számukra megadatott a választáson való részvétel lehetősége és az utazás szabadsága. Ez a nemzetpolitika gyámköve, ez az egységes magyar nemzet alapja.
Összességében: reméljük, hogy Ukrajna európai integrációja mégis mihamarabb lehetővé teszi, hogy a kárpátaljai magyarok érdekében az európai közösség normáit érvényesíthessük.
(Napirend előtti felszólalás, elhangzott a Magyar Országgyűlésben, 2013. november 26-án.)
