Harrach Péter Henri Boulad jezsuita szerzetessel. Az Egyiptomban élő Boulad egészen mást gondol az iszlámról, mint Ferenc pápa (Fotó: kdnp.hu / Váli Miklós)

Az alábbiakban a Gondola hírportál cikkét közöljük.

A vallásukat gyakorló katolikus hívők körében is azt tapasztaljuk, hogy elutasítják a muszlimok tömeges, illegális bevándorlását Európába – épp ezért értetlenül állnak Ferenc pápának a migrációs krízissel kapcsolatos üzenetei előtt. És valóban, a rászorulón való segítés alapvető erkölcsi parancsa mellett abszolút jogosnak tűnik az attól való félelem, hogy a kontinensünkre áramló milliós muszlim tömegek idővel átformálják, saját képükre alakítják zsidó-keresztény alapokon nyugvó kultúránkat. Látva a nyugat-európai muszlimok integrációjának kudarcát, a növekvő terrorveszélyt, a liberális média és elit által eltagadott, de a valóságban mégiscsak létező no-go zónákat, s különösen a keresztény felfogástól alapvetően különböző iszlám expanzív jellegét, sok katolikusban él a félelem, hogy ha nem szabunk gátat a bevándorlási hullámnak, nem fogjuk tudni megvédeni keresztény értékeinket, társadalom-felfogásunkat. Ezt az érzést ráadásul erősíti az az utóbbi két évtizedben végbement folyamat, amelynek során kétezer éves közel-keleti keresztény közösségek estek áldozatul a radikális iszlámnak.

Ez alkalommal Harrach Pétert, a Kereszténydemokrata Néppárt alelnökét, parlamenti frakcióvezetőjét kérdeztük a migrációról és Ferenc pápa álláspontjáról.

– Sok barátunkat, akikkel hasonlóan gondolkodunk a migráció kérdéséről, Ferenc pápa megnyilatkozásai csendes fejcsóválásra vagy dühös kifakadásra késztetnek – fogalmazott megkeresésünkre meglepő őszinteséggel Harrach Péter, az Országgyűlés kereszténydemokrata képviselőcsoportjának vezetője. – Magam katolikus vagyok, tehát tisztelem a mindenkori pápát, annak a közösségnek a fejét, amihez tartozom, és amit szeretek. Ferenc pápa gondolatainak többségét örömmel hallgatom, migrációs kijelentéseinek motívumait is értem, de ebben a kérdésben másként gondolkodom. Ettől még katolikus vagyok, ő pedig tiszteletre méltó egyházfő.

– Mik lehetnek a pápa szempontjai?

– A pápa mélyen hívő ember, aki érti az evangélium tiszta és egyszerű üzenetét. Bátran nekilát az erre rárakódott elemek eltávolításához. Ismeri a világban működő erőket és tudja, hogy ezek kárvallottai mindig a védtelen emberek. Igazi lelkipásztor, aki Dél-Amerikában megtanulta, hogy neki a szegények és szenvedők mellé kell állnia. Ezt tette Argentínában és most ezt teszi Rómában is. Szemében a migráns a hazájában uralkodó viszonyok miatt – legyen az háború, vagy környezeti katasztrófa – segítségre szoruló ember. Ezért melléjük áll. Ennyi.

– Ferenc pápa pár héttel ezelőtti Twitter-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól.”. Ez világos, de ha több százmillió vagy milliárd – kultúránkról, társadalmi berendezkedésünkről nem sokat tudó vagy azt elutasító – ember indulna meg a harmadik világból Európába a jobb élet reményében, az a civilizációnk végét jelentené…

– Mi mindig is a kettős felelősség elvét vallottuk: segítés és önvédelem. A kettőt egyszerre szolgálja a helyben történő segítés, párhuzamosan a határvédelemmel. Az előbbi az emberhez méltó körülményeket, a helyben maradás feltételeit teremti meg. Az utóbbi a saját kultúránkat és családjaink biztonságát védi. Azt ugyanis mindenkinek el kell ismernie, hogy a beáramló tömegek igen nagy veszélyt jelentenek Európára. Sem a helyi segítés, sem az önvédelem esetében nincs helye alkudozásnak vagy kibúvásnak. Globalizálódó világunk egyetemes felelőssége és a migráció elsődleges indítékának megszüntetése egyaránt a helyi segítség radikális növelését követeli. Kétségtelen: ez komoly anyagi áldozattal jár, de a probléma preventív kezelése olcsóbb, mint a következmények viselése. Addig is, amíg erre Európa rádöbben és cselekedni kezd, segítenünk kell azoknak, akik kultúránkhoz legalább egy szálon, kereszténységükön keresztül kötődnek. Arról nem is beszélve, hogy ők valóban üldözöttek.

– A pápa szempontjairól már szó esett, de mi az oka annak, hogy az önvédelem az európai döntéshozatal szintjén nem működik?

– Mindenekelőtt egy dekadens ideológia, amelynek hangsúlyos eleme a multikulturális társadalomba vetett megalapozatlan és naiv hit. Ez egészen más, mint a kultúrán belüli sokszínűség, ami valóban létezik. Az Unió tisztségviselői a multikulturalizmus elkötelezettjei. A nyugati társadalmak sok tagjában pedig a szekularizáció nyomán keletkezett űrt jobb híján a liberális téveszmék töltötték be. Ma azt látjuk, hogy a valóság kényszerítő ereje elbizonytalanítóan hat rájuk.

– Van remény?

– Korunk a nagy változások kora. Szép és izgalmas feladat ilyenkor a hiteles megoldásokat, a továbblépés útjait keresni.