Az interpelláció teljes szövege:

A privatizációt követően állandóan növekvő, az önköltségi elemek által indokoltnál magasabb árak alakultak ki hazánkban az energiapiacokon, ami megalapozta a gázszolgáltatók, az erőművek és az áramszolgáltatók extraprofitjait. A villanypiacon a teljes nyitás állandósította ezt az állapotot, hiszen az árak erről a szintről indultak, ugyancsak felfelé. Hasonló helyzet következik be július 1-jétől a gázpiacon is. Már régebben is jeleztük: a versenypiaci átalakulás sem az Unióban, sem hazánkban nem hozta meg az árak Ígért mérséklődését. Az első villanyárverés óta — az önköltségtől függetlenül — már a regionális árak érvényesülnek a hazai villanypiacon is, ami 30-40 százalékos áremelkedést jelentett, a szabályozott piaci árakhoz viszonyítva. Ennek következményeit a fogyasztók viselik, az árfelhajtás nyertesei pedig a szolgáltató és a kereskedő cégek. Ezt mutatja például az áramszolgáltatók 2008. évi nyereségének növekedése.

Az energetikai szakmában közismert tény, hogy világgazdasági válsághoz is kapcsolódva a stratégiai nyersanyagok, köztük energiahordozók világpiaci, tőzsdei árai az elmúlt 8-9 hónapban számottevően csökkentek.

A nyersolaj ára a múlt év augusztusában 137 dolláron tetőzött, most már jó ideje 40-50 dollár között ingadozik. Ez több mint 60 százalékos csökkenés.

A földgáz árában az olaj árához kapcsolt árkövetést figyelembe véve — szintén jelentős csökkenés következett be: március végén az orosz földgáz az első negyedéves 485 dollár helyett az árképlet alapján már csak 358 dollárba került. Ez több mint 25 százalékos csökkenés.

A gázár alapvető hatással van a villamos energia és a távfűtés árára is: az év eleje óta a nálunk hivatkozási alapnak számító lipcsei áramárak megfeleződtek, most 90 helyett 40-50 euróért kapható megawatt-óránként. Ez nagyjából 50 százalékos csökkenés.
Az Energiahivatal szerint tíz százalék importár-mérséklődés 6-7 százalékos végfelhasználói árcsökkenést indokolna, vagyis még a kedvezőtlen forint árfolyamot figyelembe véve is csökkenteni kellene a földgáz, a villanyáram végfelhasználói árát.

Magyarországon azonban a fogyasztói árakban ezeknek a kedvező piaci folyamatok hatása nem érzékelhető. Úgy látszik, hogy a liberalizált magyar energiapiac egyirányú: csak emelkedhetnek az árak.

Az indokolt árcsökkenések elmaradása következtében lényegét tekintve további burkolt megszorítások történnek, ami elmélyíti az energiaszegénységet, de romlik a gazdaság versenyképessége, és a munkahelyek száma is csökken.

Tisztelt Miniszter Úr!

Ezek alapján kérdezzük:

Mikor és milyen lépéseket szándékozik tenni a kormány a lakossági energiaárakban érvényesüljenek a világ más részein érvényes tendenciák?

Mikor és milyen lépéseket fog tenni, hogy a fogyasztói energiaárakat a piaci folyamatok által lehetővé tett mértékben, az érvényes jogszabályok alapján azonnal csökkenjenek?

Milyen intézkedéseket kíván tenni, hogy a tárca sürgősen és tárgyilagosan elemezze a versenypiaci nyitás következményeit, és a fogyasztói érdekek figyelembe véve javaslatot tegyen a szabályozás átalakítására?

Mikor rendeli el szociális tarifa kidolgozását, hogy a szegénységi küszöb alatt élők megfizethető árszinten kapják meg a nélkülözhetetlen energiafogyasztási mennyiséget?

Hónig Péter közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter válaszában kiemelte: a kormány a következő fűtési szezon kezdetétől lát lehetőséget a földgáz árának csökkentése. Július 1-jétől azonban megjelenik az ötszázalékos áfa-emelés hatása, ezzel párhuzamosan viszont a távhő áfája tizennyolc százalékkal csökken – tette hozzá.
    
A miniszteri választ a KDNP-s szakpolitikus nem, az Országgyűlés azonban elfogadta.