Nem ütközik a hatalommegosztás elvébe. Elutasított kifogás.mulasztásos alkotmánysértés megállapítását indítványozta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a sztrájktörvény rendelkezéseinek súlyos, koncepcionális hiányosságai miatt. Menekvés a pusztító kormányrendelet elől. Az Alkotmánybíróság 2009. október 19-20 -i teljes ülésének napirendje.
A Taláros Testület megállapította, hogy nem ütközik a hatalommegosztás elvébe, illetve az Alkotmánynak a pártok közhatalom közvetlen gyakorlásáról szóló rendelkezésébe, továbbá nem sérti a bírói függetlenséget az, hogy az OIT-nak a törvény szerint - a bírákon kívül - tagja az igazságügyért felelős miniszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, az Országgyűlés Alkotmány- es Igazságügyi Bizottsága, valamint Költségvetési es Pénzügyi Bizottsága által kijelölt egy-egy parlamenti képviselő is.
A bírói függetlenség legmagasabb szintű biztosítását célzó, a bírósági igazgatás struktúrájának megváltozására vonatkozó alkotmányi rendelkezés csak a bírósági igazgatás fő alanyait határozza meg, de azt nem zárja ki, hogy az OIT-ban más hatalmi ágak, külső szervek képviselői is, megfelelő törvényi garanciák mellett részt vegyenek.
A testület nem állapított meg azon indítvánnyal kapcsolatos alkotmányellenes mulasztást sem, amely szerint a 1997. évi LXVI. Törvény nem szabályozta megfelelően a külső tagokra, illetve az OIT hivatalvezetőjére vonatkozó összeférhetetlenség kérdését.
+
A választási eljárásról szóló törvény (1997. évi C. törvény 130. § 1. bekezdése) alapján érkezett kifogás az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (OVB) határozata (84/2009. III. 20.) ellen. Az OVB országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítés céljából benyújtott mintapéldánya az alábbi kérdést tartalmazta: „Kezdeményezzük az Alkotmány és a kapcsolódó törvények módosítását úgy, hogy a Parlamentbe csak a 176 országgyűlési egyéni választókerületben megválasztásra kerülő képviselők juthassanak be."
Az OVB vitatott határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai, valamint a megtárgyalásra javasolt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette.
A kifogástevő álláspontja szerint a népi kezdeményezés nem felel meg az Alkotmány foglalt követelménynek, (28/B. § 1. bekezdése), amely szerint országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. Nézete szerint az Országgyűlés alkotmányozó és törvényhozó funkciójának szétválasztásából, valamint az ehhez kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlatból fakadóan az Országgyűlés - mint alkotmányozó hatalom – nem kötelezhető meghatározott kérdéskör megtárgyalására, és arról való döntéshozatalra. A kifogástevő megítélése szerint az országos népi kezdeményezés - a népszavazáshoz hasonlóan – a népszuverenitás tekintetében kivételes és komplementer jellegű intézmény, ezért a népi kezdeményezés sem irányulhat az Alkotmány módosításának kezdeményezésére. A kifogástevő megalapozatlannak tartja az Alkotmány (28/B. § 1. bekezdése) szövegének eltérő értelmezését a népszavazás, illetve a népi kezdeményezés esetében.
A Taláros Testület a kifogást elutasította. Indoklásában hangsúlyozza:
– Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban [25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381.; 58/2006. (X. 13.) AB határozat, ABH 2006, 657.] már megállapította, hogy az országgyűlési képviselők számáról nem tartható választópolgárok által kezdeményezett népszavazás. A képviselők létszámának csökkentése nemcsak a választási rendszer teljes átalakításával járna, hanem szükségképpen maga után vonná az Országgyűlés belső szervezetének átalakítását is, amelynek kereteit az Alkotmány határozza meg. Az Alkotmány alapján (21. § 2. bekezdés) az Országgyűlés állandó és ideiglenes bizottságokat hozhat létre, valamint (24. § 4. bekezdés) a Házszabályban állapítja meg saját működésének és szervezetének szabályait. Ezért az eredményes népszavazás nyomán az Országgyűlésnek át kellene alakítania saját szervezetét. Az Alkotmány azonban (28/C. § 5. bekezdésének d. pontja) valamennyi szervezetalakítási kérdésben kizárja a népszavazást, az Országgyűlés tekintetében ezért nemcsak a parlamenti bizottsági struktúra és a frakciók tevékenységének kérdése nem lehet népszavazás tárgya, hanem az országgyűlési képviselők száma sem.
– Az Alkotmány szerint (28/C. § 5. bekezdésének c pontja) nem lehet országos népszavazást tartani az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről. A jelen eljárás tárgya azonban az Alkotmány és a kapcsolódó törvények módosítására irányuló népi kezdeményezés, amely a képviselők létszámára és megválasztásuk módjára vonatkozó népszavazás lehetőségének megteremtését célozza. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megállapította, hogy az Országgyűlést a népi kezdeményezés nem köti oly módon, mint a legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére elrendelt ügydöntő és eredményes népszavazás alapján hozott döntés [Alkotmány 28/C. § (3) bekezdés]. Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlés Alkotmányban foglalt jogkörének (19. § 3. bekezdés b. pontja) – az Alkotmányban rögzített – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Népi kezdeményezés esetén ezzel szemben az Országgyűlésnek a kérdés napirendre tűzésére, megtárgyalására és döntéshozatalra van kötelezettsége, de ennek a döntésnek a tartalmát a népi kezdeményezés nem köti meg. Éppen ezért a népi kezdeményezésnek mindaddig, amíg az alkotmányosság keretében marad – ellentétben a népszavazással – az Alkotmányban megfogalmazott tárgyköri korlátja nincs, és a kérdésnek nem kell konkrét jogalkotási kötelezettséget megfogalmaznia. A népi kezdeményezésből csupán törvényhozási kérdésben való vita és döntés következik. Így a népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén szereplő kérdéssel szemben is mindössze annyi az elvárás, hogy törvényhozási tárgykörre vonatkozzon. [42/2002. (X. 11.) AB határozat (ABH 2002, 316, 318.)]
– Az Alkotmány szerint (28/B. § 1. bekezdése) országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet, az alkotmányi rendelkezés nem különböztet az Országgyűlés alkotmányozó és egyéb törvényhozási hatásköre között. Az alkotmányozásra vonatkozó, az Alkotmánybíróság által meghatározott eljárási és határozathozatali követelmények [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 220, 234.] természetszerűleg csak az országgyűlési eljárásban értelmezhetők, az Alkotmányban (28/C. § 5. bekezdése) felsorolt – tiltó – tárgykörök [ideértve a burkolt alkotmánymódosítás tilalmát is, ld.: 2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993, 37.] csak az országos népszavazásra vonatkoznak, országos népi kezdeményezés akadályát nem jelentik [31/2009. (III. 20.) AB határozat, ABK 2009. március, 260.].
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az OVB jogszerű döntést hozott, amikor az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdést hitelesítette. Ezért a kifogást elutasította, és a OVB határozatot helyben hagyta (84/2009. III. 20.).
+
Az Alkotmánybírósághoz fordult és mulasztásos alkotmánysértés megállapítását indítványozta az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a sztrájktörvény rendelkezéseinek súlyos, koncepcionális hiányosságai miatt.
kifejtette, álláspontja szerint csak a hazai sztrájkjogi szabályozás teljes felülvizsgálatával előzhető meg a radikális, kezelhetetlen sztrájkformák megjelenése és terjedése, valamint az a kaotikus állapot, amit az állampolgárok a sztrájkok idején rendszerint tapasztalnak.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa még 2008 végén indította meg átfogó projektjét, amelyben a sztrájkhoz való jog érvényesülését, illetve a hazai sztrájkjog gyakorlatának és szabályozásának alapjogi szempontból visszás elemeit tárta fel. Vizsgálatai nyomán Szabó Máté ombudsman az 1989-es sztrájktörvény egyes részeinek módosítását sürgette. Kezdeményezései azonban eredménytelenek maradtak. Az igazságügyi tárca ugyanis - országgyűlési konszenzus hiányában - nem találta időszerűnek a módosító tervezet kidolgozását.
A legutóbbi, hivatalból elrendelt utóvizsgálat során a biztos megállapította, hogy a sztrájktörvény elavult fogalmai, inkoherens szabályai a jogbiztonság követelményével és mások alapvető jogaival összefüggő visszásságok akut forrásai. Nem történt meg az 1989-es sztrájktörvény érdemi módosítása. Így a törvény koncepciójában még mindig azt a modellt tükrözi, amelyben a valamennyi munkavállalót képviselő egyetlen ágazati szakszervezet és az állami nagyvállalat tárgyalt egymással. Bírálható annak gyakorlata, ahogyan a közszolgáltatók teljesítik a tájékoztatási kötelezettségüket, vagy éppen a munkáltatók és munkavállalók megegyezési készségének hiánya a még elégséges szolgáltatásról.
A biztos jelentésében hangsúlyozta, hogy törvényi alap hiányában gyakorlati problémákat vet fel a sztrájk megkezdésének és az egyén sztrájkba lépésének bejelentésére, sztrájk kezdeményezésére és az abban való részvételre jogosultak körére, valamint a szolidaritási sztrájkra és annak korlátaira vonatkozó szabályozás. Kifejtette azt is, hogy sérti a jogbiztonság követelményét az egyeztető tárgyalások lefolytatására irányadó, továbbá a "még elégséges szolgáltatás" teljesítését garantáló, a feleket megállapodásra motiváló rendelkezések hiánya. Ez a többi között a közszolgáltatást igénybe vevő személyek alapvető jogainak (mint a közlekedés szabadsága, az egészséghez vagy éppen az oktatáshoz való jog) sérelmét idézheti elő a közszolgáltatást végző szerveknél zajló sztrájkok esetében.
Mindezek alapján Szabó Máté indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: a jogalkotó mulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő, és határozatban hívja fel feladatának mielőbbi teljesítésére.
Az ombudsmani vizsgálat végül arra is rámutatott, hogy alkotmányos aggályokat vet fel a sztrájktörvénynek az a rendelkezése, amely szerint az államigazgatási szerveknél – például állami vagy önkormányzati hatóságoknál – dolgozók esetében a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodása rögzíti a sztrájkjog korlátozásának szabályait. A biztos kiemeli, hogy az Alkotmány szerint alapvető jogot csak törvényben lehet korlátozni, sőt valamely alapjog gyakorlásával kapcsolatos technikai szabályt is legfeljebb rendelet tartalmazhat. Mivel a biztos szerint ennek az alkotmányi követelménynek a sztrájktörvény nem felel meg, kérte az Alkotmánybíróságtól e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
+
Alkotmánybírósághoz fordult és panasszal élt az állampolgári jogok biztosánál a Békés megyei Pusztaottlaka önkormányzata is, mert egy kormányrendelet-módosítás miatt a szociális foglalkoztatottak közel egyharmada veszítheti el állását. Az orosházi és a dél-békési kistérség számos településén működik szociális foglalkoztató, ahol csökkent munkaképességűek dolgoznak, több mint hétszázan. A térség polgármesterei tiltakozó petíciót írtak alá azt követelve, hogy semmisítsék meg a rendelet azon pontjait, amelyek hátrányosan érintik a fogyatékkal élő munkavállalókat. Az akcióhoz azóta már közel 10 ezer aláírást is gyűjtöttek. A rendelet, amely ellen tiltakoznak egyebek mellett meghatározza, hogy a fejlesztő-felkészítő foglalkozáson az 55., a munka-rehabilitáció esetén a 62. életévüket be nem töltött ellátottak foglalkoztathatók. A rendeletmódosítás nem tér ki rá, hogy a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásból átkerülhetnek-e az 55 évesek a munka-rehabilitációba.
Simonka György pusztaottlakai polgármester állítja: – Napjainkban az egészségesek, a fiatalok is nagyon nehezen jutnak munkához, a fogyatékkal élőknek jószerével ez az egyetlen esélyük. Nem szabad hagyni, hogy elvegyék tőlük a pénzt és az önbecsülésüket!
Az Alkotmánybíróság 2009. október 19-20 -i teljes ülésének napirendje
Az Alkotmánybíróság hétfőn vizsgálja a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 216. § (1) és (3) bekezdéseinek alkotmányosságát.
Megtámadták az Országos Választási Bizottság 169/2009. (V. 20.) OVB határozatát. Az OVB megtagadta a D. J. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyet ért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselők mandátumuk megszűnésekor végkielégítést ne kaphassanak?"
Kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 170/2009. (V. 20.) OVB határozata ellen. Az OVB megtagadta a D. J. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyet ért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők a leadott szavazatukért teljes anyagi felelősséggel tartozzanak?"
Kifogásban kérdőjelezték meg az Országos Választási Bizottság 171/2009. (V. 20.) OVB határozatát. Az OVB megtagadta a D. J. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyet ért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselők tiszteletdíjuk felét kapják mindaddig, amíg az országgyűlés mulasztásos törvénysértést követ el?"
Szó lesz az Országos Választási Bizottság 172/2009. (V. 20.) OVB határozata elleni kifogásról is. Az OVB megtagadta a D. J. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyet ért-e Ön azzal, hogy a kormány tagjai, továbbá az általuk megbízott személyek megbízatásuk megszűnésekor ne kaphassanak végkielégítést?"
Megbeszélik az Országos Választási Bizottság 173/2009. (V. 20.) OVB határozata ellen benyújtott kifogást. Az OVB megtagadta a D. J. magánszemély által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyet ért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselők képviselői munkájukért a mindenkori minimálbér hatszorosát meg nem haladó összeget kaphassanak?"
Napirendre tűzik az a határozattervezet, amely azt elemzi, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 583. §-ában nem rendelkezett a kártalanítási igény jogalapjának határidejével, illetve a határidő kezdő időpontjával összefüggésben az ügyész és a bíróság tájékoztatási kötelezettségéről.
Megtárgyalják azt a határozattervezetet, amely az igazságszolgáltatási jogkörben okozott kár felelősségi rendszerével összefüggő egyes elemeknek és a bíróságok perbeli képviseletének alkotmányosságát elemzi.
Megvitatják a sportról szóló 2004. I. törvény 48. § (3) bekezdésének és 59. §-ának alkotmányosságát.
Egy indítványozó a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát kérdőjelezte meg.
Határozattervezet készült a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 19978. évi LXXXI. törvény 15. § (1) bekezdése „A rokkantsági nyugdíjas" szövegrészének alkotmányosságával összefüggésben.
Megkezdik a társadalombiztosítás ellátásáraira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát.
Foglalkoznak a Nemzeti Biztonsági Felügyeletről szóló 1998. évi LXXXV. törvény 1. § (1) bekezdésének alkotmányosságával is.
Kedden megkezdik az alkotmánybírák az úgynevezett szuperbruttósítással kapcsolatos indítványok tárgyalását. A határozattervezet a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgálja.
Ismét az alkotmánybírák elé kerül az Országos Választási Bizottság 101/2007. (III. 26.) OVB határozata. Az OVB hitelesítette a Patrubány Miklós által a Magyarok Világszövetsége képviseletében benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát. Az íven szereplő kérdés: Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti „Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"
Napirendre tűzik a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 150. § (1) bekezdése első mondatának második fordulata, valamint második és harmadik mondatának alkotmányosságát elemző határozattervezetet.
Szóba kerül az a határozattervezet, amely a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizető parkolóhelyek üzemeltetésének és használatának szabályairól szóló 8/2008. (III. 5.) Ök. rendelete alkotmányosságával összefüggésben készült. Az eredetileg háromtagú tanács hatáskörébe tartozó ügyet a három alkotmánybíró együttes javaslatára tárgyalja a teljes ülés.
A testület elé kerül a Debreceni Városi Bíróság 0901-36. Vh.746/2004/10. sz. végzésével, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pkf.20.381/2005/1. sz. végzésével szemben benyújtott alkotmányjogi panasz.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdésének l) pontja, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában is határozattervezet készült.
A keddi teljes ülés végén három végzéstervezetről is tárgyalnak.
