A szociológus szerint a munkanélküliség növekedését és időbeli elhúzódását, nemzedéki ellentétek kialakulását, a magyar társadalom jelentős részének kilátástalan helyzetbe sodródását eredményezheti a kormány bejelentett intézkedéseinek megvalósulása.
A nyugdíjasokat érintő törvényjavaslat módosításáról szóló tervezetet a kormányzat a következőképpen próbálja indokolni: „A gazdasági helyzet alakulására tekintettel indokolt az öregségi nyugdíjkorhatár emelésének a javasoltnál korábbi időponttól kezdődő bevezetése és a korhatáremelés ütemezésének felgyorsítása. A javaslat értelmében ennek megfelelően már az 1952-ben született korosztálytól, 2012-től elkezdődik a korhatáremelés. A korhatár növekedése nem korosztályonként 122 nap, vagyis 4 hónap, hanem 183 nap, azaz félév. A javaslat a korhatáremelésre figyelemmel pontosítja a törvényjavaslatnak az előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseit is.”
Az idézett indokolás teljességgel hibás és szakmailag csak rossz döntéshez vezethet.
A demográfiai helyzet hosszú távon valóban megköveteli a nyugdíjkorhatár megemelését, az ország jelenlegi igen negatív gazdasági helyzetében a következő negatív jelenségeket fogja előidézni:
– Mint köztudott a munkanélküliség rohamosan növekszik és a statisztikák szerint a rendszerváltozás óta soha nem látott szintet fog elérni. A munkanélküliség KSH kimutatásai szerint folyamatosan nő, és rövidesen eléri a 10 %-ot. A statisztikai adatok alapján világosan látszik, hogy a munkahelyüket elvesztő, 40 éven felüli dolgozók elhelyezkedése szinte lehetetlen, a kormányzat által javasolt általános hatású „orvosságból” a közmunkából, viszont ma nem lehet emberhez méltó életet élni, és a gazdaság növekedése sem képzelhető el ilyen módon. Nem beszélve az emberi méltóság fogalmáról, amit viszont a legmagasabb szintű magyar törvények is deklarálnak.
– Ebben a helyzetben a korhatár felemelésének egyik igen súlyos következménye az lesz, hogy a munkahelyüket elvesztők, mivel nem tudnak a korábbi időszakhoz képest „időben” nyugdíjba menni, nagy tömegben fognak állami segélyekért sorba állni, illetve közmunkát végezni. Tehát munkanélküliségük több évre ki fog tolódni.
– A felemelésre tervezett nyugdíjkorhatár a fiatal nemzedékeket is sújtja, hiszen kellő számú munkahely hiányában, amelyet a kormányzat a korábbi időszakban nem teremtett meg, a fiatalabb korcsoport tömeges elhelyezkedését sem teszi lehetővé, ami viszont felerősíti a létező nemzedéki ellentéteket, és egymásnak ugrasztja a különböző korú korosztályokat.
– A kormányzat a propagandisztikus bejelentések ellenére sem teremtett munkahelyeket, sőt többek között az erre szolgáló munkaerő-piaci alapot, amelynek összege 380-420 milliárd forint között mozog, folyamatosan csonkítja, ésszerűtlenül használja fel és nem egy esetben másra fordítja, elvonja.
– A munkanélküliek számára a tartós és elviselhetetlen szegénység időszaka jön, amit a kormányzat még számos további intézkedésekkel is erősít. Mint például az áfa emelése, a közmű és egyéb díjak emelése, a tömegesen fogyasztott gyógyszerek árának növelése, illetve a táppénz és olyan juttatások csökkentése, amelyek az életszínvonalat jelentősen befolyásolják.
Egy pár összefüggés csak jelzésszerűen:
– A GYED-et (jelenleg évente mintegy 91 milliárd Ft.) csökkenteni tervezik. Ezt az összeget jelenleg az egészségügy költségvetéséből fizetik ki, amelyet idén már a kormányzat vissza sem pótol a tárca számára. A kormányzat azzal indokolja a családi kedvezmények és támogatások megvonását, hogy a különböző juttatások a gyermekek vállalására nincsenek hatással. Ez egyszerűen nem igaz, hiszen statisztikák sora bizonyítja ennek az ellenkezőjét. A szakirodalom szerint pl. Németországban a közelmúltban, a korábban meghozott családi támogatások emelése következtében emelkedett a születések száma. A célzott és jól bevezetett támogatási rendszer igenis növeli a gyermekvállalási kedvet, amely elősegítheti azt is, hogy egy viszonylag rossz korstruktúrájú és az európainál rosszabb halálozási mutatókkal rendelkező országban, mint Magyarország, ne egyenesen a temetőbe menjenek a munkahelyükről a dolgozók.
– Bizonyított tény az is, hogy a munkanélküliség és az egészségügyi állapot romlása között szoros összefüggés van. Vagyis a munkahelyteremtés kormányzati elodázása az aktív korú lakosság egészségi állapotát rombolja. Ha például a kétkeresős családmodellből, csak az egyik fél is elveszti munkahelyét, az a családi kiadásokra jelentős hatással lesz, állandósulnak a problémák, előjönnek a mentális betegségek, gyakoribb az alkoholizmus, a kábítószer, a bűnözés, hozzátéve ehhez azt is, hogy az ilyen környezetben nevelkedő gyermekek sorsa kilátástalanná válik.
– A kormányzat a nyugdíjkorhatár emelésénél nem veszi figyelembe azt sem, hogy az európai országok nagy részében a hivatalos nyugdíjkorhatár és a munkaerő-piaci kilépés tekintetében nagy a különbség. Németországban a hivatalos nyugdíjkorhatár férfiaknál és nőknél, egyaránt 65 év, de a munkaerő-piaci kilépés 61, illetve 60 év. De hasonló arányok vannak Belgiumban, Dániában, Írországban, Spanyolországban, Hollandiában, Finnországban, Lengyelországban, stb. Ezen országok többségében az életkor jóval magasabb, mint nálunk.
A képlet jelenleg a következő: szociális juttatások és családtámogatások tömeges megvonása, nyugdíjkorhatár értelmetlen emelése, az állampolgárok széles tömegeinek a teljes ellehetetlenülésbe taszítása, és a munkahelyteremtés sokadszori, jövőbeni ígérete.
Ezek az intézkedések a magyar társadalom egyetértése nélkül, a társadalom ellenére fogalmazódtak meg, a válságból semmilyen kiutat nem mutatnak, sőt romlást ereményeznek! Pontos kormányzati háttérszámítások a társadalom állapotát illetően nincsenek, illetve azokat elhallgatják.
Mindent a fiskális politika dönt el. Véleményem szerint ehhez tisztességes ember nem asszisztál, nem adja a nevét, bármilyen pártállású is legyen az illető.
