Surján László kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő szerint csak azután lehetne a szociális ellátórendszer potyautasait büntetni, miután a kormány pótolta a rendszerváltozás után megszűnt egymillió munkahelyet. A politikus pénteki sajtótájékoztatóján kifejtette: az uniós támogatásokat csak munkahelyteremtő vagy GDP-növelő pályázatokra kellene fordítani, emellett csökkenteni kell a munkát terhelő adókat és járulékokat.
A kormányfő a közelmúltban három javaslattal állt elő: érdekeltté tenné az önkormányzatokat abban, hogy a rendelkezésre álló forrásokat segélyezés helyett közmunkaprogramokra fordítsák; növelné a különbséget a minimálbér és a segély legmagasabb összege között; a fiatal munkanélküliek segélyezhetőségét kötelező képzésen történő részvételhez kötné.
Surján László kétségbe vonta a miniszterelnök javaslatainak helyességét. Mint mondta, a Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, az önkormányzatoknak nem az érdekeltsége, hanem a jogi lehetősége hiányzik ahhoz, hogy hatékonyan kapcsolják össze a segélyeket a munkával. A rendszeres szociális segélyeket közhasznú munka végzéséhez kell kötni, adaptálva azt a kanadai példát is, ami alapján ez vonatkozik a civil szervezetek számára végzett önkéntes munkára, illetve tanulásra is.
A politikus emlékezetett arra, hogy 1994-ben, az Antall-kormány idején az ő népjóléti minisztersége során született az a törvény, mely közmunkához kötötte a munkanélküli segély lejárta utáni jövedelempótló támogatás folyósítását. Ezen a Horn-kormány kicsit lazított, de a rendszer 2005-ig nagy vonalakban működött. A Gyurcsány-kormány alatt azonban olyan törvénymódosítások születtek, amelyek inkább a segélyezetti létbe, mintsem a munka világa felé tolta az embereket, hibás döntéseivel a kormány maga állította elő a rengeteg pénzbe kerülő, és súlyos társadalmi feszültségeket okozó helyzetet – jegyezte meg.
A jelenleg hatályban lévő szabályozás képtelenségét szemléltetve a kereszténydemokrata politikus elmondta, ha egy házaspár egyik tagja munkanélkülivé válik, házastársa pedig minimálbérért dolgozik napi 8 órát, nem jogosultak rendszeres szociális segélyre, mert jövedelmük meghaladja a segélyezési határt. Mivel a minimálbér nettó összege csupán 7500 forinttal több, mint a szociális segélyé, a házaspár még dolgozó tagja azzal a dilemmával szembesül, érdemes-e havi 7500 forintért napi 8 órát dolgozni. Érthető, hogy a kérdésre sokan nemmel felelnek, és inkább a segélyt választják. A segélyből viszont nem lehet megélni, ezért ha nem a nyomor vállalása mellett döntenek, akkor két út marad számukra: a fekete munkavégzés vagy a bűnözés. A példa nyomán egyértelmű, a legnagyobb vesztes az állam, a költségvetés elesik a minimálbér után fizetett járulékbevételtől, ki kell fizetnie a szociális segélyt. A bevételkiesés és a kifizetett segély összesen 85 ezer forintot tesz ki együttesen.
A minimálbér és a segélyek összege közötti különbség növelésére vonatkozó ötlettel kapcsolatban Surján László hangsúlyozta, mivel a minimálbér összegének növelését a gazdaság állapota nem teszi lehetővé, a kormányfő vélhetően a segélyek összegének csökkentésére gondolt. Csakhogy a segélyek jelenlegi szintje sem elegendő a megélhetéshez, további csökkentésük embertelen lépés lenne, nem szólva arról, hogy nem a munkavállalást, hanem a feketemunkát ösztönzné- tette hozzá.
Surján László elfogadhatatlannak nevezte, hogy a segélyben részesülő, ám nem együttműködő családoktól a gyermekek után járó családi pótlékot vonják meg. Álláspontja szerint együttműködésre ösztönözne egy olyan megoldás, hogy ilyen esetekben a pénzt természetbeni ellátással, vagyis élelmiszerrel, ruházattal és taneszközökkel váltanák ki.
Az MSZP illetve a kormány harmadik, a fiatal munkanélküliek segélyezését képzéshez kötő javaslatát illetően a KDNP alelnöke úgy fogalmazott, a fiatalok állástalanságának okát nem csupán a képzetlenségben, hanem a képzések szerkezetében, és a munkahelyek hiányában kell keresni.
Arra a kérdésre, hogy vannak-e a képzési programok hatékonyságára vonatkozó adatok, a politikus azt mondta, semmiféle adat nem áll rendelkezésre arra hogyan hasznosulnak a munkanélküliek képzésére fordított százmilliók, milliárdok. Véleménye szerint, követéses vizsgálatokkal ellenőrizni kellene, hogy mit kap az állam a pénzéért, hogy az átképzések valóban segítik-e az elhelyezkedést. Bizonyára nem véletlen, hogy ez nincs így, a jelenség mögött „nagy buli” sejthető.
A KDNP alelnöke szerint a kormány alkalmatlanságát bizonyítja, hogy a kabinet nem számolt előre döntéseinek következményeivel. Mivel nem követte nyomon a törvények társadalomra gyakorolt hatását a negatív folyamatok elindulását nem észlelte időben, és a helyzet tarthatatlanná válásakor sem avatkozott be azonnal.
A KDNP a kormány, illetve az MSZP túl általános és a problémák megoldására nem alkalmas javaslataival szemben konkrét lépéseket sürget:
- A kohéziós (felzárkóztatási) uniós támogatást csak munkahely teremtő vagy GDP növelő pályázatokra fordítsuk.
- Az adócsökkentés elsődlegesen a munkát terhelő elvonásokat mérsékelje. - Csak ezen lépések után lehet, s ekkor kell is, a „potyautasokat” büntetni.
- A foglalkoztatási kötelezettség ne juttasson ingyen munkaerőt a versenyszférának.
- A civil egyesületek számára végzett önkéntes munkával illetve tanulással is lehessen eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségnek.
- A közfoglalkoztatás legyen kistérségben szervezhető.
- Nincs optimális modell, legyen nagy szabadsága az önkormányzatoknak.
- A rendszeres szociális segély feltétele ma is a „beilleszkedést segítő program”. Legyen ennek része a munkavégzési kötelezettség.
- Együtt nem működés esetén a családi pótlékot, gyermeknevelési támogatást természetben adják ki. Várható hatás: együttműködés.
- Ne tekintsük munkanélkülinek, aki maga mondja fel az állását
Surján László végül hozzátette, óriási hiba, hogy a munkát büntetésként jelenítik meg, a KDNP úgy gondolja, a munka nem büntetés, hanem esély a felemelkedéshez.
