Az Akadémia alapító küldetésnyilatkozata szerint: „Hisszük, hogy a civil kezdeményezéseken és közmegegyezésen alapuló közös értékek megvallása arra szolgál, hogy a miskolci polgárok felismerjék és tudatosan vállalják a számukra jövőt jelentő helyes értékeket és elutasítsák a hamis és hazug jelszavakat. Ebből a célból a város nemzeti és keresztény értékrendet valló civil szervezeti, valamint közéleti szereplői létrehozták a Miskolci Közéleti Akadémiát, hogy rendszeres és nyilvános együttlétek alkalmával segítsenek tájékozódni az összezavarodott világ és helyi ügyeink dolgaiban.”

Az Akadémia első, nagyon jól sikerült rendezvényére 2008. szeptember 26-án került sor a Miskolc, Kossuth utcai református templomban, melyen Tőkés László Európa parlamenti képviselő, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tartott előadást „A nemzeti kisebbségek a Kárpát-medencében, európai kitekintésben” címmel.

Ezen az előadáson Tőkés Püspök Úr mondandóját azzal kezdte, hogy gratulált a Miskolci Közéleti Akadémia létrejöttéhez. Véleménye szerint ez a „szervezet” is hozzájárul ahhoz, hogy cselekvő módon vegyük ki részünket a közéletből. Elmondta, hogy Erdélyben három részre oszlik a civil szféra: első a politikum, második a civil szféra és a harmadik az egyház, az egyházak. Ez a két utóbbi szféra élesen elválik. Erre a kisebbségi lét kényszerítette őket.

Kesetű szájízzel azt a szomorú megállapítást tette a képviselő úr, hogy a 18 évvel ezelőtti lelkesedés visszaesett. „Étoszra lenne szükséges!” Amiről Kós Károly „A kiáltó szó” című írása szól. Rámutatott: a helyzet megváltoztatása érdekében ténykednünk kell, minden meg kell tenni a nemes célok elérése érdekében.

Feltette a kérdést Tőkés László: politizáljon-e az egyház, vagy sem? Szerinte az egyház nem a szó szoros értelmében politizál, hanem erkölcspolitizál. Erre példa az oktatással, az egészségüggyel, vagy a határon túli magyarsággal való aktív foglalkozás, odafigyelés. Fontos szerepe van az egyháznak a nemzetpolitika, az erkölcspolitika terén. „Az egyház a politikából, a közéletből nem vonhatja ki magát” – mondta a Püspök Úr. A helyes irányvonalat meg kell találnia az egyháznak. 1921-ben a Kós Károly által írott kiáltvány szerint is az egyháznak kiáltó szóvá kell válnia. A kutyát azért tartjuk, hogy ugasson, a papokat, hogy hirdessék az igét. Az egyház nem tölti be Tőkés szerint a hivatását, ha néma marad. Vannak ilyen szempontból nagyon pozitív példaképek: Márton Áron, Mindszenty József, vagy II. János Pál pápa.

E bevezető gondolatok után Tőkés László elmondta a több, mint félezres hallgatóságának, hogy ő, mint Európa parlamenti képviselő elsősorban a Kárpát-medencei magyarsággal foglalkozik. Ezen túl még a keresztény értékek képviseletét, a kisebbségi kérdést, a határon túli magyarság ügyének védelmét, a kommunista múlttal való leszámolást, a kultúra ügyét és a környezetvédelmet tűzte zászlajára.  De a legfőbb célja a kisebbséggel való foglalkozás.

Számtalan kisebbség él Európában, tudjuk – mondta az EU-s képviselő. Csak Romániában például 19 kisebbség van. De a magyar „speciális kisebbség” Romániában, hiszen a magyarság a legjelentősebb! De nem csak ezért, hanem azért is, mert egy országától megfosztott közösség a magyar. A magyarság kérdését éppen ezért Tőkés László szerint a maga egyediségében kell nézni. „A magyar kérdés”-ről kell beszélni! Ugyanis Európában kezdik összemosni a kisebbségeket. Homoszexuálisok, fogyatékosok, cigányok, afrikai bevándorlók – mind kisebbségként kezelik őket. Tehát határozott „A” névelő kell.  „A magyar ügy”! Mi egy 13-14 milliós magyar nemzet vagyunk itt a Kárpát-medencében. Ezért nemzeti kérdés a magyar kisebbség ügye.

Azzal folytatta Tőkés László az előadást, hogy elmondta, az EU-nak nincs kisebbségvédelmi szabályrendszere. Több gond van a lábas jószágokra, mint a kisebbségekre. Az Európa Tanácsnak van, amit át kellene venni, továbbfejleszteni, s alkalmazni. Ha az EU-ban a kisebbség meghatározásáról beszélnek, elsőre az európai politikusok nyugaton a bevándorlókra gondolnak. Ők nem értik a trianoni széttagolt magyarok problematikáját. Nem értik, hogy mi az a beolvasztás, az erőszakos beolvasztás.

Nehéz ilyen közegben a célokért dolgozni – mondtak a Püspök Úr. Különösen úgy, hogy sajnos ma Magyarországon a mi ügyünk is kisebbségben van. „Én az autonómiáért harcolok” – nyomatékosította korábbi kijelentését Tőkés László. Viszont ma még a magyar politikai elitben sincs egységes, összefogott magyar érdek, érdekegyesítés. Nemzeti kérdésben pedig nincs helye a nemzet érdekeit sértő politizálásnak. Itt felidézte a határon túli magyarok számára oly fájdalmas 2005. december 5-i népszavazást…

Tőkés László hangsúlyozta, hogy szerinte két fontos cél van. Az egyik a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés. A másik az autonómia, az elszakított magyarság részére. Ez a jövő útja. Rámutatott arra a fájdalmas tényre is, hogy a szemünk előtt számolják fel Romániában a 250 ezer főt számláló csángók azonosságtudatát. „Nem tűrhetjük, a csángók, mint magyar közösség felszámolását, teljes beolvasztását.” A székelyföli autonómia elérése pedig fontos cél lenne.

De itt a cigánykérdés is – mondta előadása végén a képviselő úr. Ez is súlyos probléma, olyan, amelyik magyar nemzetstratégiai kérdés. „Meg kell oldani, mert ez halálos veszély.” Tehát magyar nemzeti érdek is a cigánykérdés megoldása.

Azzal zárta mondandóját Tőkés László, hogy ő látja: érik Magyarországon és Erdélyben is a változás.

Molnár Péter
miskolci KDNP elnök-frakcióvezető