"Olyan alkotmány, ami nevén nevezi az országot - Magyarország, ami nem hordozza a diktatúra jegyeit, ami tartalmazza, hogy mi, magyarok egész történelmünk során a keresztény civilizáció részeként határoztuk meg magunkat, ami az értékteremtő munkára és a vállalkozás szabadságára építi a gazdaságot, ami megvédi a házasság és a család intézményét, ami védi a magzati életet, és ami hatékonyan megakadályozza az ország végletekig menő eladósítását" – sorolta a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője. Hozzátette: ma a fiataloké a feladat, csendes forradalommal kell megmutatniuk: szavak és tettek nem különbözhetnek, nem lehet büntetlenül hazudni, titkos paktumok alapján irányítani az országot, Európa színpadáról becsmérelni hazánkat, elfelejtkezni a nemzet közösségéről, és végezetül nem lehet becsapni az embereket.     
    
Gaal Gergely, az IKSZ elnökhelyettese kiemelte: hosszú évek óta először van okunk a derűlátásra, hiszen az elmúlt egy évben jelentős lépések történtek a korábbi kormányzatok által tudatosan gyengített nemzeti önbecsülés helyreállítására. Elérkezett a korszak, amikor az Európai Unió soros elnökeként végre elfoglalhattuk méltó helyünket a világ nemzetei között, amikor végre nem kell szégyenkeznünk országunk vezetői miatt.
    
Sölch Gellért, a XI. kerületi Fidelitas elnöke arról beszélt, hogy a fiatalok országszerte kiveszik részüket a nemzeti újjászervezésből.
    
Az ünnepség végén az ifjúsági szervezetek képviselői koszorút helyeztek el Irinyi János XI. kerületi szobránál.

„Olyan dalt írok, hogy meg fog tőle mozdulni az egész ország, még ezek a komisz pesti németek is!"
 
Kedves Barátaim! – Petőfi ezekkel a szavakkal jelentette ki társainak 1848. március 12-én a Nemzeti Dal megírását. És másnap valóban meg is tette. Mint naplójában olvasható, szinte családi idillben: „én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
 
A verset, pontosabban annak kezdősorát azonban másnap egy barátja, Szikra Ferenc javaslatára átírta. Petőfi ugyanis eredetileg „Rajta magyar!” – felszólítással kezdte a Nemzeti Dalt, de Szikra félénken megjegyezte, hogy a magyarokat először talpra kellene állítania. Petőfi pedig elfogadta az észrevételt és még március 14-én éjjel „Talpra magyar!” kezdéssel átírta a szöveget.
 
És valóban minden nekirugaszkodás, változtatás, megújulás talpra állással kell hogy kezdődjön. 1848-ban és azt követően is Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák is nemzeti programot fogalmaztak meg. Ki radikálisan, ki megfontoltan, ki visszahúzódva, de mindannyian egy határozott talpra állást, kiegyenesedést követően, a független, szabad Magyarországért küzdöttek.
 
A tizenkét pont ötlete március 11-én született. Irinyi József indítványára Fényes Elek közgazdász, Perczel Mór országgyűlési követ és Vörösmarty Mihály szedték sorba a magyar nép kívánságait.

Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés!

A 12 pont közt olvasható törvény előtti egyenlőség, sajtószabadság, függetlenség, felelős országgyűlés sorra jelentek meg akkoriban valamennyi európai országban, így a pontok nem csupán magyar követelések voltak, hanem európai üzenet is. Ha ezek a követelések már akkor megvalósultak volna, akkor talán nem kellett volna elszenvednünk a világháborúkat, s talán nem lett volna fasizmus és kommunizmus sem. Az volt akkor az üzenete a forradalomnak, hogy ha teljesül a 12 pont, akkor eljelentéktelenednek a határok, s a népek és kisebbségek békében élhetnek egymás mellett.

A magyar polgárok már 1848-ban felelős kormányt követeltek. Olyan kormányt, aki felelősséget vállal döntéseiért, aki tisztességesen bánik a közpénzekkel, aki garantálja a jogállamiságot és a rendet.

Az 1848-ban megfogalmazott béke, rend, egyetértés iránti vágyat a magyar nemzedékek közösen adták át egymásnak a diktatúrák tombolásának idején is.

És most itt állhatunk, az új magyar nemzedék, hogy elődeink vágyát, immáron a demokrácia keretei közt megvalósíthassuk.

Olyan Magyarországot szeretnénk ugyanis, ahol fiatalnak lenni jó, ahonnan nem elvágyódnak a fiatalok, hanem ahol megtalálják számításaikat. Ahol bátran és biztonsággal lehet családot alapítani, gyermekeket vállalni, és ahol a munka a tisztességes megélhetés biztosítja.

Ma már mindannyian beleszólhatunk a közéleti kérdésekbe, így 1848 üzenetét kell képviselnie valamennyi magyar fiatalnak a jelenleg zajló alkotmányozás folyamatában is. A mi nemzedékünk sikere lehet, hogy húsz évvel a rendszerváltás után végre új fejezetet nyithatunk Magyarország történelmében, lezárhatunk egy átmeneti, bizonytalan és sikertelen korszakot. Óriási lehetőség ez számunkra, hiszen a múltból építkező, a jövő nemzedékek érdekeit képviselő alaptörvényünk születhet, ami Magyarország talpra állítását szolgálja.

Olyan alkotmány,

– ami nevén nevezi az országot - Magyarország
– ami nem hordozza a diktatúra jegyeit,
– ami tartalmazza, hogy mi, magyarok egész történelmünk során a keresztény civilizáció részeként határoztuk meg magunkat,
– ami az értékteremtő munkára és a vállalkozás szabadságára építi a gazdaságot
– ami megvédi a házasság és a család intézményét,
– ami védi a magzati életet,
– és ami hatékonyan megakadályozza az ország végletekig menő eladósítását

Ma miénk a feladat, csendes forradalommal kell megmutatnunk: szavak és tettek nem különbözhetnek, nem lehet büntetlenül hazudni, titkos paktumok alapján irányítani az országot, európa színpadáról becsmérelni hazánkat, elfelejtkezni a nemzet közösségéről, és végezetül nem lehet becsapni az embereket.

Itt az idő, hogy megtegyük azt, ami rajtunk áll, hitet téve 1848 öröksége mellett, állítsuk talpra Magyarországot!

Kedves Barátaim!

A szabadságszerető magyar népnek kevés alkalma volt az elmúlt évtizedekben, hogy felhőtlenül és a jövőben bizakodva ünnepelhesse nemzeti ünnepeit. Idegen elnyomások, tömeggyilkos diktatúrák után még a legutóbbi években is hazudozó kormányok árnyékolták be ünnepeinket. A forradalmakra és szabadságharcokra való emlékezéskor ezért gyakran lehetett olyan érzésünk, hogy az ünneplés idején még mindig nem valósult meg minden az egykori követelésekből. Ezért a nemzeti ünnepekre való emlékezés nem egyszer az aktuális hatalom elleni véleménynyilvánítás is kellett, hogy legyen. Március tizenötödike különösen gyakran vált ilyen állásfoglalássá.

Ma, 2011 márciusában azonban a magyar történelem azon ritka pillanatainak egyikét élhetjük át, amikor újra bizakodással tekinthetünk a jövőbe. Hosszú évek óta először van okunk a derűlátásra, hiszen az elmúlt egy évben jelentős lépések történtek a korábbi kormányzatok által tudatosan gyengített nemzeti önbecsülés helyreállítására. Elérkezett a korszak, amikor az Európai Unió soros elnökeként végre elfoglalhattuk méltó helyünket a világ nemzetei között, amikor végre nem kell szégyenkeznünk országunk vezetői miatt. Hazánk most végre megerősítheti az utóbbi évtizedekben megtépázott nemzetközi tekintélyét, és Magyarországnak most végre olyan alkotmánya lehet, amely méltó módon kifejezi közös értékeinket, és véglegesen, minden részletében szakít a tömeggyilkos kommunista rendszer emlékével. A magyarság az elmúlt századokban sokszor került olyan helyzetbe, hogy szabadsága védelmében fegyvert ragadjon az elnyomó hatalom ellen. A magyarok szabadságharcai azonban soha nem anarchiát és káoszt akartak teremteni. A magyarok mindig a törvényes rend és igazságosság védelmében, az igazságtalan elnyomás és az idegen erőszak ellen, végső kétségbeesésükben választották a szabadságharc eszközét, akár a világ legerősebb katonai hatalmai ellenében is. A magyar nemzet ilyen küzdelmei ezért mindig kivívták a világ jobbik felének elismerését és tiszteletét.

Ezekben az eseményekben részt venni nyilvánvalóan életre szóló, meghatározó élmény lehetett mindenkinek. A hős márciusi ifjakat lelkesedésük és hazaszeretetük arra sarkallta, hogy akár életük árán is megvédjék hazájukat és szabadságukat.

Nekünk, 2011-ben élő magyar fiataloknak példaként szolgálhat az ő bátorságuk, de meg kell értenünk az idők jeleit. Föl kell ismernünk, hogy az 1848-as fiatalokéhoz hasonló lelkesedéssel és tetterővel most közösen föl kell építenünk a jövő Magyarországát. Újra ki kell vívnunk a világ tiszteletét és megbecsülését, de most nem véres szabadságharccal, hanem tervszerű, kitartó, tisztességes munkával. Ma egyedülálló lehetőség kínálkozik arra, hogy Magyarország fölzárkózzon a világ élvonalába. Meg kell teremtenünk egy olyan országot, amelynek sikereit magunkénak érezzük, nehézségeit pedig közösen gyűrjük le. Most újra megmutathatjuk Európa és a világ népeinek, hogy mire képes a magyar tehetség és szorgalom.Nekünk, 21. századi magyar fiataloknak, akik eligazodunk korunk rohamléptekkel fejlődő világában, különösen fontos szerepünk lehet abban, hogy olyan Magyarországot teremtsünk, ahol a nemzeti büszkeségre nem csupán a távoli múltban találhatunk okot, hanem a jelenben is, és ahol bíztatóak a jövőre vonatkozó kilátásaink. A magyar nemzet határokon átívelő lelki-szellemi újraegyesítése, a nemzeti önbecsülés visszaállítása olyan célok, amelyeknek megvalósításában részt venni igazán felelmelő feladat mindannyiunk számára.

Mi, fiatal kereszténydemokraták tudjuk azt is, hogy a Teremtőtől kapott szabad akaratunkkal élve és nem visszaélve, hazánk boldogulásáért közösen munkálkodva kell megteremtenünk a jövő Magyarországát, amelyben a törvényes rend, a becsületes munka, a szabadság és az igazságosság a fő értékek, ahol tisztességes jólétben élve, egymással egyetértésben erősítjuk családjainkat, ahol tiszteljük és megbecsüljük közös hagyományainkat.

Magyarország életében új korszak kezdődött. Élnünk kell a most kínálkozó, egyedülálló lehetőséggel, hogy méltók legyünk a márciusi ifjak örökségéhez.