Leginkább a brazíliai olimpiai játékok idején éreztem úgy, milyen jó is magyarnak lenni. Most nem írok azokról a belső örömökről, amiket a magyar nyelvű bibliaolvasás jelent, vagy amit egy-egy jó teológiai munka, könyv vagy zenehallgatás okozta intellektuális élménye nyújt. De miről van szó? A gratisnews által rendszeresen szemlézett Pew Research Center amerikai közvélemény-kutató intézet sok érdekes vizsgálata között legutóbb felfedeztem magyar szívem számára egy nagyon izgalmas felmérést. „How countries around the world view national identity” a címe. Már ez izgalomba hozott. Hogyan tekintenek a világ különböző országaiban a nemzeti identitásra? Ami aztán kiderült, hogy hazánk mennyire az élen áll e tekintetben, az egyenesen mennyei balzsammal kenegette lelkemet. Nézzük hát a felderítő tényeket! (Forrás: pewglobal.org/2017/02/01/what-it-takes-to-truly-be-one-of-us/)
Lektorálta: Dr. Birkás Antal, PhD
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
(Budapest, gratisnews, 2017.02.27.)
Nemzeti identitásunk erősen kötődik a szülőföldhöz
A roppant izgalmas felmérés és nemzetközi összehasonlítás első táblázata már kiugró magyar helyezést mutat. A nyitó oldal ábrája mellett megtudjuk: a világméretű migráció során a felméréseket Ausztráliától kezdve Japánon, Európán át az USA-ig végezték. A nemzeti azonosságtudat szempontjából több tényezőt is vizsgáltak. Nyelv, hagyományok, szülőföld iránti kötődés, hit. Az ausztráliaiaknak csak 13%-a, a svédeknek 8%-a, a kanadaiaknak 21%-a tartja fontosnak a születési hely szerepét a nemzeti identitás szerkezetében. Szembeötlő, hogy három ország megkérdezettjeinél 50%-os, illetve afölötti a születési hely szerepe. Japánoknál és görögöknél 50%-os az arány. Magyarország 52%-kal az éllovas ebben a tekintetben. Megelőzve ezzel az amerikaiakat, a németeket, franciákat, briteket, spanyolokat, hollandokat. Csak 10%-kal maradnak el viszont tőlünk az olaszok és a lengyelek. Az adatok 2016. április 4-május 29. közötti időszakból valók, melynek során 14 országban kérdeztek meg 14 514 személyt.
A nyelv szerepét a legtöbb helyen nagyon fontosnak tartották a megkérdezettek a nemzeti identitás kialakítása és fenntartása tekintetében. A legerősebb szerepet Európában (77%), majd Japánban és az USA-ban tulajdonítanak a nyelvnek a nemzeti identitás őrzésében (70-70%).
A szokások, nemzeti hagyományok is fontosak a kik vagyunk meghatározásában. A helyi vagy nemzeti kultúra jelentőségét a nemzeti identitás megalkotásában Kanadában (54%) és Ausztráliában (50%) tartották fontosnak. Érdekes módon azokban az országokban, ahol nincs gyökeres nemzeti kultúra, tehát behozott, „idegen” kulturális kohéziók működnek, a bevándorló népcsoportok mértéke, számaránya függvényében.
A vallási hovatartozást is sokan fontosnak tartották a nemzeti identitás formálásában. Az USA megkérdezettjeinek 32%-a a keresztyénség szerepét tartotta döntőnek az igazi amerikai önazonosságtudat szempontjából. A görögöknél ez az arány 54%, akik az ortodoxia szerepét hangsúlyozzák a görög identitás kialakításában és fenntartásában. A svédeknél a vallási identitás roppant alacsony, 7%-os szerepet játszik a nemzeti identitástudatban. Meglepő? Talán nem is annyira. Se lutheránusság-tudat, se katolicizmus-tudat. A vallási senki földje lesz egyre inkább Svédország, így nem véletlen az iszlám térhódítása sem. Nem lehet nem tekintetbe venni ezt az összefüggést!
A nyelv a nemzeti identitás sarokköve – nyelv és vallásőrzés
Lássuk csak a grafikont! A nyelv a nemzeti identitás leginkább nélkülözhetetlen kelléke. Tessék megnézni ezt a számunkra gyönyörű ábrát! Szinte minden megkérdezett nagyon fontosnak tartja az anyanyelv szerepét a nemzeti identitás megőrzésében, ezt mutatják a magas százalékos arányok. Megint méltán dagadhat a honfi szív! A 14 ország között második helyen állunk 81%-kkal a nyelvet fontosnak ítélők között. Csak a hollandok előznek meg, akik kis nép, de erős kultúrájú közösségüket a nyelv védőbástyája mögött tartották fenn, egyrészt a hatalmas német nyomás, másrészt az angol befolyás ellenében. De a nagy nyelveket beszélők is ott sietnek a nyomunkban: az angol nyelvű britek, a németek, s a franciák. De a japánok sem maradnak sokkal le, sem az amerikaiak vagy az ausztrálok. Meglepően hátul kullognak e tekintetben a lengyelek, svédek, spanyolok és az olaszok. Pedig az európaiságot jelentő egykori latin kultúrának és birodalmi nyelvnek ők az örökösei. Tőlünk 22%-kal elmaradva! Érdekes, hogy az idősebb korosztály (az 50 felettieknek 81%-a) az USA-ban fontosabbnak tartja az angol nyelv identitásőrző szerepét, mint a fiatalabbak (18-34 év közöttieknek 58%-a). A nyelv szerepét nagyon fontosnak tartják az USA fehérbőrű evangélikál protestánsai (84%), a „vasárnapi” protestánsok (73%). A katolikusoknak 77%-a vélekedik így, míg a vallásilag sehová sem tartozóknak 51%-a.
Újabb magyar kiugrás: nemzeti szokások és hagyományok, azaz a kultúra éllovasai vagyunk
Mi minden tartozik ide? Nemzeti ünnepek, sajátságos ételek, a „hungarikumok”, a nemzeti viselet vagy népviselet, a népművészet és a nemzeti mesék birodalmai. Ezekben mondhatni világelsők vagyunk. Aki igazán magyar vagy igazán görög, az ad ezekre a sajátosságokra. A megkérdezett magyaroknak 68%-a vélekedik így, a görögöknek 66%-a, majd a lengyelek következnek 56%-kal. Mint a többi mutatóban is, e tekintetben is a legfelhígultabbak a svédek, számukra csak 26%-ban fontosak ezek. Meglepően alacsony a németeknek a mutatója (29%), és a hollandoké is (37%). Különös, hogy a hagyományokban olyan gazdag Japánban is alacsony ez a mutató (43%). Az USA-ban a leginkább hagyományőrzők a katolikusok (58%), őket a fehér evangélikál protestánsok követik (54%).
A hit és a vallás szerepe a nemzeti identitás őrzésében – erős nemzettudat és migrációszabályozás összefüggése
Legtöbb esetben az látszik, hogy ennek a faktornak nincs olyan erőteljes befolyása a nemzeti identitás alakításában, fenntartásában, mint az előzőeknek (születési hely, nyelv, szokások, hagyományok). Japánt kivéve mindenütt jobbára valamelyik keresztyén felekezet befolyása érvényesül. De a kép így is elgondolkodtató. A hitnek a nemzettudat fenntartásában két helyen is kiugró szerepe jelződik, az ortodox Görögországban (54%), illetve a katolikus Lengyelországban (34%). Hazánkat (29%) ebben a tekintetben megelőzi az USA (32%), illetve Olaszország (30%). Igen sovány benyomást kelt a hit szerepe tekintetében Németország (11%), Franciaország (10%), Spanyolország (9%), Hollandia (8%). Mint szinte valamennyi tényezőben, e tekintetben ismét Svédország az utolsó. A hit és a nemzettudat magas mutatóinak összefüggése, illetve a migrációs nyomással összefüggő ellenállás között is látható az összefüggés. Minél gyengébb a keresztyén hitbeli kötődés, annál liberálisabb, engedékenyebb, nyitottabb, s nyilván sebezhetőbb is a társdalom, Németországtól „lefele”. Az USA-ban a legtöbb evangélikál úgy véli, hogy keresztyénnek és igazán amerikainak lenni csaknem egyet jelent. A fehér evangélikál protestánsok 57%-a vélekedik így, a katolikusoknak 27%-a, s akinek a vallás személyesen nagyon fontos a nemzeti identitás meghatározásában, azok aránya 50%.
*
14 európai, amerikai, ausztráliai és japán nemzet sorában a nemzeti identitás erőssége tekintetében hazánk, pontosabban a magyarok több mutatóban is élen járnak: a szülőföldhöz kötődésben, a nyelv védőbástya szerepének tudatosításában, a nemzeti, népi hagyományok összetartozást erősítő hatásában. Jó visszaigazolva látni azt, hogy nem üres nacionalisztikus képzelgés viszi előbbre népünket, hanem ezredéves kincseink őrzése, ápolása és továbbadása biztosítja az erős nemzet valóságát a globalizáció és a sokféle belső felhígító törekvés ellenére és közepette is. És az is jó, hogy mindezt nem mi híreszteljük magunkról, hanem egy vezető amerikai közvélemény kutató intézet empirikus adatai, azaz tények és számok, %-ok meggyőző üzenetei teszik mindezt nyilvánvalóvá – a magyar közvélemény számára ugyanúgy, mint a nagyvilág publikussága előtt. De mint mindent, még ezt is nagy figyelemmel és odaadással kell tudatosítanunk itthon is, mert még vannak közöttünk, feleink között is jócskán ellendrukkerek – akik a tények ellenére is csak beszélnek, csak beszélnek, csak beszélnek... De az is cáfolhatatlan igazság, hogy bár a kutya ugat, de a karaván halad, csak nyitott szemmel kell körülnézni itthon és a nagyvilágban! Many, many thanks, Pew Research Center!
