Csendélet a Tisztelt Házban. Éjfélre jár. Üres a karzat, tévéknek, újságíróknak híre-hamva, öten-hatan lézengenek a padsorokban, a pulpituson ülő elnök és jegyző is bóbiskol. Elérkezett a napirend utáni felszólalások ideje.  Örök talány: kihez és minek szólni ily időben?

Csak a hold sütött rájuk! 

1998–2002 közötti ciklusban 83-an (510 felszólalás); 2002–2006 között 81-en (439 felszólalás); ebben a ciklusban pedig 48-an éltek e lehetőséggel. 134 napirend utáni felszólalás hangzott el. A nagyobb pártokban nehezen jutnak főidőben szólási lehetőséghez a csendesebb vagy a tűztől távolabb ülő képviselők – így késő este pótolják, ami pótólható. A kisebbek viszont úgy vélik: éjfél körül nincs értelme szólni, hisz' elmondhatják napközben is.

ÉV	MSZP	SZDSZ	FIDESZ	KDNP	MDF	Független	ÖSSZESEN
2009	9	2	18	-	-	2	31
2008	14	3	29	-	-	1	47
2007	3	-	32	-	5	-	40
2006	2	-	13	-	1	-	16
ÖSSZESEN	28	5	92	-	6	3	134

TOP 15

Többségük tengernyi keserűséget, félelmet, aggodalmat sorolt, országunkról és szűkebb környezetük bajairól  egyaránt.  

	KÉPVISELŐ	PÁRT	FELSZÓLALÁSOK SZÁMA	IDEJE               (óra, perc, mp)
1	Kékkői Zoltán József	Fidesz	14	1:07:27
2	Horváth János	Fidesz	11	0:59:47
3	Erdős Norbert	Fidesz	11	0:49:30
4	Balogh József	Fidesz	8	0:30:42
5	Mécs Imre	MSZP	8	0:49:40
6	Kiss Attila	Fidesz	7	0:26:59
7	Pettkó András	MDF	6	0:23:00
8	Tóth Gyula	MSZP	5	0:22:41
9	Becsó Zsolt	Fidesz	3	0:14:59
10	Cseresnyés Péter	Fidesz	3	0:17:09
11	Demeter Ervin	Fidesz	3	0:14:02
12	Garai István Levente	MSZP	3	0:15:36
13	Gulyás József	SZDSZ	3	0:15:02
14	Lengyel Zoltán	Fidesz	3	0:15:13
15	Nógrádi Zoltán	Fidesz	3	0:16:34

Hír nem lát napvilágot róla, a kormány megszólított képviselői is gyakran hiányoznak, mégis, mégis hétről hétre „akadtak", ily cudar időben is,  a köz érdekében szólók. „Vigaszként" tallózunk közöttük.

BALOGH JÓZSEF, (Fidesz): – Közel száz mezőgazdasági termelő értékesítette termelvényét, 4 ezer tonna malmi búzát és 1150 tonna olajos napraforgót 263 millió forint értékben, egy dél-alföldi cég felé. A cég a beszállított terményeket közraktároztatta, holott az áru, miután nem az övé volt, nem volt per-, teher- és igénymentes. A leközraktározott terményre körülbelül 80 százalékban a közraktárjegyek beváltásával felvette a hitelt, amelyből a termelőket nem fizette ki, akik így nem juthatnak már a termelvényeikhez és pénzt is alig kaptak érte. A számlák kifizetésének utolsó határideje december volt, ez idáig a termények ellenértékének mindössze 15 százalékát fizették ki. Amikor tudomást szereztek a közraktározásról, hitelfelvételről, az áru ki nem fizetéséről, értesítették a közraktározó céget, a Concordiát, amely semmit nem tett a probléma megoldásáért. Leveleikre nem válaszolnak, holott minden feléjük érkező jelzést, figyelemfelhívást ki kellett volna vizsgálniuk. A közraktár-felügyelet felé is jelezték: terményüket jogtalanul eltulajdonították. Intézkedés, sajnos nem történt. A közraktározásról szóló szabályozás pontatlansága, hiányossága teheti lehetővé az ilyen eseteket, amelyekről egyre többet hallani. Ezért módosítani kellene a szabályozást, miszerint ne legyen elegendő egy minden jogi garanciát nélkülöző egyoldalú nyilatkozat, amelyet a közraktár minden ellenőrzés nélkül elfogad. Úgy érzem, jogunk és kötelességünk segíteni a gazdáknak, termelőknek, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben hozzájussanak, egész éves munkájuk eredményeként megtermelt terményük ellenértékéhez, és ne kerülhessenek ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, amelyhez állami közraktározó cég is segédkezett.

+

KISS ATTILA, (Fidesz): – Hazánk 2004-ben történt uniós csatlakozásával egyebek mellett megteremtődtek annak a feltételei, hogy a fejlettebb uniós tagországok felzárkóztatási támogatásából is részesüljünk. Éveken keresztül attól visszhangzott a magyar kormány és a hozzájuk hűséges udvari sajtó, hogy soha nem látott pénzek jönnek Magyarországra, hogy egy új Marshall-segély érkezik hozzánk. Most, amikor eljött volna az ideje, hogy ez az állítólagos rengeteg pénz eljusson a magyar emberekhez, a gazdákhoz, a vállalkozókhoz és az önkormányzatokhoz, akkor a kiírók különféle ügyeskedésekkel megtalálják, hogy ne kelljen támogatniuk ezeket az embereket és cégeket. Mi lett volna a kormányzat feladata ezen a területen? A munkahelyteremtést, a megújuló energiaforrások jobb kiaknázását és a hazai gazdaság várható fejlesztését eredményező pályázati célok megfogalmazása. Mindezekkel párhuzamosan olyan pályázati eljárásrendet kellett volna kialakítani, amely gyors, szakszerű, és a lehetőségekhez mérten objektív döntést biztosít. Ezzel szemben mi a valóság? Olyan döntések születtek, amelyek borzolják a lakosság kedélyállapotát. Sorra buknak le szocialista érdekeltségek, a Zuschlagok, a Weiszenbergerek és a többiek; kínosan lassú és elhúzódó döntéshozatali mechanizmus, látványos kormány közeli kapcsolatokat ápoló vállalkozások a nyertesek között. A legutóbb például utcalányokat futtató egyesület kapott uniós támogatást. Miközben Hajdúböszörmény-Bodaszőlő említett óvodafejlesztésére irányuló pályázatának sorsa 2007. január 11-e és 2009. március 20-a között, alig több mint két év alatt dőlt el. Az már külön érdekesség, hogy egyetlen fillért sem adtak annak az óvodának a fejlesztésére, ahol a gyermekek 70 százaléka - hangsúlyozom: 70 százaléka - halmozottan hátrányos helyzetű. Ráadásul, bár tudom, hogy a kormányoldalon ülőket különösebben nem érdekli, de az említett településrészen 30 gyermeket nem tudtunk felvenni az óvodába. Fellebbeztünk a kiíró szervezethez, elutasították. Ezt követően fellebbezést nyújtottunk be Bajnai Gordon miniszter úrhoz is, kinek elutasítását a napokban kaptuk meg.  Ha hazánkban minden területen így megy a döntéshozatal és végrehajtás, nem csoda, hogy idejutottunk. Amit pályázati eljárásnak neveznek ma Magyarországon, az vicc; sőt annál is rosszabb: szégyen és gyalázat!

+

NÓGRÁDI ZOLTÁN, (Fidesz): – A homokhátság ügyét a rendszerváltozás óta szinte minden kormány zászlajára tűzte, programjában említi, ugyanakkor a rá való fölkészülés és a rá fordított források eltérő módon érvényesülnek. Az Antall-kormány elindítja az Alföld-programot, amely nagy tudományos háttérrel próbálja föltárni az alföldi térségek hátrányosító helyzetét. A Horn-kormány folytatja ezt a munkát. Az Orbán-kormány idején, az európai uniós csatlakozást megelőzően a vidékfejlesztési források igyekeznek pontszerű fejlesztésekkel segíteni az alföldi településeken. Ezt követően az európai uniós csatlakozás hevületében, a nemzeti fejlesztési tervek gondatlan összeállítása közepette a nagyságrendileg nagyobb források viszont már nem tudnak az Alföld-programra és annak jogutódjára, a homokhátság-célprogramra koncentrálni. 2005-ben még a kormány elkülönít 500 millió forintot arra, hogy megtervezze nagyprojektként a homokhátsággal kapcsolatos feladatokat, és ezt benyújtja Brüsszelnek elfogadásra. A nagyprojekt nem készül el soha, az 500 millió forint kézen-közön eltűnik. Ezután egy következő programban komplex programként került megtervezésre a homokhátság ügye 400 millió forintért. A pénz elköltődik, az elkészült dokumentum azóta sem tudjuk, merre van. Ezt követően a költségvetés újabb 400 millió forintot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a homokhátság ügyét valamilyen módon kezelni tudja, és az európai uniós források rendszerében használhatóvá tegye. A 400 millió forintnak nyoma vész, de a homokhátság ügye sehol sem található. Milliárdos források, amelyek a tervezésre szolgálnak, könyvtárnyi dokumentáció, tudományos alapon meghirdetett programok. Kormányhatározatok tucatjai szólnak arról, hogy a gazdasági miniszternek, illetve a területfejlesztésért felelős miniszternek milyen módon kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia, ugyanakkor egyetlenegy konkrét előrelépés sincs az ügyben!  Kérem a kormányt s képviselőit is, hogy érdemben tegyenek lépéseket azért, hogy ne essen ki a magyar területfejlesztés egységrendszeréből az Alföld és a homokhátság, és ne legyünk tanúi egy modern kori Trianonnak!

+

SIMON MIKLÓS, (Fidesz): – Április közepén újabb csapás érte Szabolcs-Szatmár-Bereg megye mezőgazdaságát! Most azonban nem az aszály, a jég vagy az árvíz okozta ezt, hanem a mezőgazdasági hivatal, hiszen bezáratta a térség egyetlen, négy évtizedes múltra visszatekintő állatkórházát, amely Nyíregyháza, Keleti út 1. szám alatt működött. A kórház bezárása fájdalmas az állattartó gazdák és a kisállattartó állatbarátok számára is, hiszen az állatkórház nemzetközi tekintetben is elismert szakembereinek köszönhetően messze vidékről ide hozták az állatokat. Különösen fájdalmasan érinti a nagytestű állatokat tartókat, mert ilyen kórház legközelebb csak a főváros környékén található. A nyíregyházi állatkórházat nemcsak a hazai, hanem a külföldi állatorvos-tudományi egyetemeken is jegyezték. A kórház 24 órás ügyeleti szolgálata mindig elérhető volt. A privatizációs hercehurca során a megyei szakigazgatási hivatal ahelyett, hogy a megye mezőgazdaságát védve megpróbálta volna elérni, hogy az állatkórház továbbra is működjön, s ellássa közfeladatát, inkább a nemzeti vagyonkezelő szócsövévé vált, amely az ingatlan minden feltétel nélküli értékesítését hirdette meg, kárt okozva ezzel a megye állattenyésztésének, egy olyan értéket szüntetve meg, amilyen az országban csak egy-két helyen működik. Összegzésként tehát azt mondhatjuk, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. De lehet, hogy másról van szó, esetlegesen valamelyik szocialista érdekcsoportnak tetszik az ingatlan, s szemet vetett rá. Láttunk már erre példát nem egy esetben. Úgy gondoljuk, hogy az állatkórház jobb sorsra érdemes!

+

HÖRCSIK RICHARD, (Fidesz): – Veszélyben van a zempléni hegyköz egyetlen nagyobb létszámot foglalkoztató munkahelye, a többségében állami tulajdonú Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt.! A gazdasági válság, amely a porcelánipart különösen mélyen érintette, gúzsba kötötte a céget, az elmúlt évek során csak létszámleépítésekről lehetett hallani. Az előbbiekhez párosul a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. halogató válságkezelése is. Tudniillik, ha marad a jelenlegi helyzet, nemsokára Magyarország egyetlen, 1777 óta folyamatosan működő gyára, a hungarikumot jelentő hollóházi porcelángyártás végérvényesen eltűnhet. A sajtóban olvasható információk szerint az MNV Zrt. egy új, százszázalékos állami tulajdonú céget hozott volna létre, Hollóházi Finomkerámia és Porcelán Kft. néven, amely gyakorlatilag 850 millió forintért megvásárolta volna a régi gyár termelőeszközeit, ingatlanait, árukészletét és magát a márkanevet. Ebből az összegből kifizethették volna az adósságot, és elindíthatták volna az új céget, amely immár tiszta viszonyok között, a jelenlegi 220-ból körülbelül 160 munkahelyet megőrizve tudott volna működni, mindenféle teher nélkül. De nem így történt. A helyi szocialista politikusok beletenyereltek a folyamatba. A napokban pedig az is kiderült, hogy mégsem lesz új cég, mert a gyár jövőjét hosszabb távon biztosító projekt lejárt. Helyette a tulajdonos a jelenlegi, egyre kevésbé életképes konstrukciót tartja életben, ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy az MNV Zrt. költségvetését a Pénzügyminisztérium jelentősen visszafogta. Kérdezem, hogy szabad-e a fűnyíróelvet alkalmazni egy olyan nehéz helyzetű térségben működő cég esetében is, mint az ipari hungarikumot jelentő Hollóházi Porcelán Manufaktúra? Tessék mondani: kinek áll ez érdekében? A térség választott képviselőjeként arra kérem önöket, vegyék elő az új cég alapítását célul tűző projektet annak érdekében, hogy ne folytatódjék a porcelángyár vesszőfutása, hanem egy friss, modern, gazdaságos és versenyképes alapokra helyezett, adósságoktól mentes állami cég vegye át a porcelángyártást, valamint a biztos árbevételt jelentő kőedénygyártást. Ha ez a láb is kicsúszik a porcelángyár alól, akkor már hiába hoznak különböző döntéseket a több évszázados hollóházi porcelángyártás megmentése érdekében, a gyárat előbb-utóbb be kell zárni. Tisztelt Képviselőtársaim! Vajon meghallják-e Magyarország egyetlen, 232 éve működő ipari létesítményének, a hungarikumot gyártó hollóházi porcelángyárnak és 220 dolgozójának a segélykiáltását? Kérem, adjanak esélyt!

+

PETTKÓ ANDRÁS, (Független): – Miközben egy egész ország szurkolt a világbajnokság első osztályában a legjobbakkal mérkőző csapatunknak, megszületett egy durva és érthetetlen döntés: bezárnak két budapesti jégpályát. Az egyik pálya, a Megyeri úti csarnok ügye talán megoldódik, és ott mégis további lehetőséget kapnak a hokis fiatalok, de a város közepén, a Népstadion területén álló Gyakorló Jégcsarnokból átépítés ürügyén végleg száműznék a jégkorong-utánpótlást. Június elején az alig hat éve 1,2 milliárd forintért épült csarnokban még a palánkokat levágták, hogy az többet jégkorongra ne legyen használható. A szinte új csarnokban történő átalakítás 200 millió forintjába került az adófizetőknek. A sportág barátai tüntetést szerveztek, visszakövetelve a teret és a lehetőséget. A hokis gyerekek békés demonstrációjára azonban a szaktárca a közvéleményt félrevezető sajtóközleményben reagált. A minisztérium illetékesei itt kijelentették, hogy június 4-én, idézem: "60 nap múlva teljes egészében a jégkorongsportot szolgáló otthonhoz jut a sportág. A Gyakorló Jégstadion eddigi heti 35 órás edzésidejével szemben napi 24 órában a hokisok rendelkezésére áll majd az átalakított Millenáris." Mindez szépen hangzik, a közlemény szerkesztői csupán arról a tényről feledkeztek meg, hogy hiába is készülne el a Tatáról megszerzett használt sátor, a pálya jegét a megrendelt gyenge teljesítményű gépekkel csak a téli hidegben tudják majd elkészíteni. Az év hat hónapjában tehát nemhogy 24 órát, de egy percet sem lehet majd hokizni. Ráadásul a 130 éve épült, katasztrofális állapotú Millenárist a pályakerékpárosok is használják, tehát a sátrat minden évben tavasztól őszig el kell távolítani. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: mi vagy ki áll az érthetetlen döntés mögött? Mi alapján dönt a tárca a sportág fejlesztéséről? Mi indokolja a jégkorong kiszorítását, amikor a 8-12 éves korosztály bajnokságában induló csapatok száma évente 20-30 százalékkal nő, amit kevés sportág mondhat el magáról? Azt kérem e helyről, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy fiataljaink sikerre vihessék ezt a sportágat a jövőben is!

+

BEBES ISTVÁN (Fidesz): – 2009. év első fele nem volt könnyű Magyarország számára, nem volt könnyű Nyugat-Magyarország számára, nem volt könnyű az állampolgárok, a hivatásos szervek számára sem. Az első félév eredményei közé tartozik, hogy hihetetlen sok elvonás érintette azokat a szerveket, embereket, akik ezen elvonások következtében az intézkedés kárvallottjai voltak. Ezekkel a problémákkal együtt járnak az utóbbi időben bekövetkező természeti katasztrófák is, amelyek az elmúlt időszakban érintették térségünket, és az özönvízszerű esőzések, valamint a rábai áradás hihetetlen sok problémát okoztak Nyugat-Magyarországon és ezzel együtt Vas megyében. Érintették ezek a katasztrófák többek között Kőszeg, Szentgotthárd, Körmendet és Vasvár térségét is; most a Rába más szakaszait is. Csak néhány adat: Körmend és térsége védekezés során, amelyet a Rába áradásakor próbáltunk nyújtani, 183 tonna homokot és körülbelül 14 ezer homokzsákot használtak fel. Csákánydoroszlótól Molnaszecsődig sok száz önkéntes segítő vett részt a védekezési munkálatokban. Igyekeztek megfelelően helytállni a vízügyi igazgatóság szakemberei, a hivatásos segítők, a katasztrófavédelmi szakemberek, a tűzoltók, valamint természetesen a rendőrség hivatásos emberei is. Az ő segítségük nélkül még nagyobb problémák is keletkezhettek volna, hiszen a Rába áradása meghaladta az 1965-ös szintet. Eddig az önkéntes segítőkön, a hivatásosokon kívül az önkormányzatok helytállására volt szükség a katasztrófák nagyobb veszélyének elkerülése érdekében. Most azt gondolom, a számvetésen van a sor. Fel kell mérnünk, hogy milyen károk keletkeztek, milyen problémák keletkeztek a védművekben, és természetesen meg kell vizsgálnunk azt, hogy melyek voltak a hiányosságok az elmúlt időszakban a döntéseik következtében, amelyeket ki kell küszöbölni annak érdekében, hogy ennél nagyobb problémák esetén ne okozzanak gondot. A kormányon a sor. Azt gondolom, szükség van arra, hogy a vis maior kereteket feltöltsék, és kárenyhítésben részesítsék azokat az embereket, azokat a választópolgárokat, azokat az önkormányzatokat, hivatalos szerveket, amelyek az elmúlt időszak tevékenysége során kárt elszenvedtek. Kérjük tehát a kormányt, hogy biztosítsa az ezekhez szükséges anyagi fedezetet, biztosítsa a szükséges műszaki feltételek javítását annak érdekében, hogy az elkövetkezendő időszakban - ha ilyen esemény bekövetkezik - lehessen a továbbiakban is hatékony védekezést folytatni a Rába térségében!

+

BALOGH JÓZSEF, (Fidesz): – A panelprogramhoz hasonlóan kell tanyaprogram is. Meggyőződésem, hogy a tanyán élő embereknek is alanyi jogon járnak azok a kedvezmények, támogatások, amelyeket a nagyvárosban élők megkaphatnak az államtól. A tanyán élő embereknek is joguk van biztonságban élni!

+

DR. BÓKA ISTVÁN, (Fidesz): - Az önkéntes tűzoltóságok helyzete tarthatatlan, megmagyarázhatatlan, mind a finanszírozás, mind a fejlesztések tekintetében. Fontos, hogy a kormány, szakértők segítségével, mielőbb dolgozzon ki egy olyan finanszírozási rendszert, amely csökkenti az önkéntes tűzoltóságok és az őket fenntartó önkormányzatok hátrányos helyzetét, és a jelenleginél igazságosabb rendszert bevezetését!

+

CSERESZNYÉS PÉTER, (Fidesz): – Ha itt lenne az egészségügyi miniszter, arra kérném, hogy találkozzon a kórházak főigazgatóival, hallgassa meg őket, s talán akkor ráeszmélne, hogy ez a reformnak álcázott, hazudott egészségügy- és kórházcsonkítás nagyobb károkat fog okozni, mint azt ő hinné. Ha itt lenne az egészségügyi miniszter, kérném, hogy találkozzon Nagykanizsa kórházának vezetőjével és dolgozóival, akik bemutatnák neki, mennyire nehéz helyzetbe hozza a betegellátást és a betegeket a nagykanizsai kórházon elvégzett amputáció. Ha itt lenne a miniszter, megkérdezném: így akartak politikai bosszút állni az itt élőkön azért, mert az önkormányzati választásokon nem az jött be, amit a kormánypártok akartak? Ha itt lenne az egészségügyi miniszter, kérném: gondolja át még egyszer az ezeket a károkat okozó leépítő lépéseke! . Ne engedje, hogy legközelebb nekem, más képviselőtársamnak vagy a sajtónak azzal kelljen foglalkoznia, hogy azért hunytak el emberek, mert az MSZP-SZDSZ-kormány felelőtlenül tönkretette a magyar kórházakat!

+

ERDŐS NORBERT, (Fidesz): – Megdöbbenéssel olvasom a miniszter úr (Gráf József, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter) írásos válaszát, amelyben tej helyett ömlesztett sajtok igénylését javasolja az iskoláknak. Ugyanis két deciliter iskolatej árából az iskolák mindössze 3 gramm sajtot tudnának megvenni, annak eléggé vitatható, állományjavítókkal, színezékekkel, aromákkal, és még ki tudja, mi mindennel dúsított vitamin-, illetve kalciumtartalmával együtt.

+

LENGYEL ZOLTÁN, (Fidesz): – Néhány évvel ezelőtt több mint 50 idős ember elhitte azt a vonzó hirdetést, hogy Dégen a pihenőfaluban nyugodt körülmények között töltheti el utolsó éveit. Ezek az emberek – attól függően, hogy társasházi lakrészt vásároltak, vagy önálló családi házban szereztek holtig tartó lakhatási jogot – fizettek be 2-3 millió forinttól egészen 10 millió forintot meghaladó összeget. A társaság, amely a szerződést kötötte az idősekkel, csődbe ment, átalakult, ugyanazzal a tulajdonosi körrel kht.-t alakított. Az elmúlt időszakban a tulajdonosváltások felgyorsultak, és kiderült, hogy nem fizették be, még a közüzemi díjakat sem, így kikötötték a gázt, kikötötték a villanyt, lakhatatlanná vált az egész telep. Ezek az emberek a jelenlegi jogszabályok szerint egy szociális otthonban kaphatnak egy fehérre lefestett vaságyat és a szociális törvényben előírt néhány négyzetmétert, ami ehhez a vaságyhoz jár. Ma olyan a magyar jogrend, hogy ha ügyeskednek a befektetők, akkor az öregek pénze eltűnhet, majd pedig később – mint ahogy egyébként a dégi pihenőpark helyén is – egy ingatlanfejlesztő, ingatlanhasznosító betéti társaság lesz az úr, melynek megbízása alapján kutyás biztonsági őrök döntik el, ki teheti be a lábát a kapun, és ki nem. Abba az épületbe, amelyről a lakók azt hitték, hogy ott leélhetik tisztes öregkorukat! Arra szeretném kérni a tisztelt Ház együttműködő segítségét, hogy mihamarabb foltozzuk be azokat a joghézagokat, amelyek lehetővé teszik ma Magyarországon, hogy az idős embereket így kisemmizzenek, mert egyébként a hasonló esetek tovább fognak szaporodni.

+

NÉMETH ZSOLT, (Vas megye, Fidesz): – Szentgotthárd polgármestere a Pronas Civil Összefogás javaslatára levonatta a magyar zászlót az osztrák határon álló Népek barátsága emlékműnél. Helyére félárbocra engedett gyászlobogót húztak. Szentgotthárd az osztrák-magyar barátságot gyászolja, s fekete lobogóval tiltakozik a tervezett hulladékégető megépítése ellen. A kisvárosban betelt a pohár. Az ausztriai bőrgyárak mosószeres vizüket évek óta a Rábába eresztik, de e gyalázatos sorozat még nem ért véget. A szentgotthárd-heiligenkreutzi ipari park osztrák oldalán, száz méterre a magyar határtól a Begas Kraftwerk GmbH hulladékégető művet akar építeni. A szemétégető üzem 2010-11-ben kezdené meg működését, melyben évente 200 ezer tonna újra nem hasznosítható hulladékot és szennyvíziszapot égetnének el. Az uralkodó szélirány miatt – északnyugati – az égetőmű összes káros hatását a magyar oldalon fejtené ki. A város egyébként éppen trópusi élményeket nyújtó wellnessfürdőjének megnyitására készül, mely természetesen konkurenciát jelenthet a térség valamennyi osztrák élmény- és gyógyfürdőjének is. Egy szemétégető néhány száz méterre a fürdőtől így nemcsak a szentgotthárdiak egészsége, e környék természeti értékei elleni merénylet, de merénylet a város súlyos munkanélküliséggel küzdő gazdasága ellen is!

+

TÓTH GYULA, (MSZP): – Az Országgyűlés törvényben mondja ki: a dombóvári Kossuth-szoborcsoport nemzeti emlékhelynek minősül. Javasoljuk azt is, hogy az aktuális kormányok ciklusuk alatt legalább egyszer tegyék tiszteletüket a nagy elődök előtt.