William Shakespeare Macbeth-jét a nagyra törés tragédiájaként szokták jellemezni, ha figyelembe vesszük, hogy már a második felvonásban eléri a célját, és onnantól kezdve már csak mélyrepülésben zuhan végzete felé. Mások szerint ez a mű, szomorújáték, egy hiszékeny ember tragédiája, aki egy kétséges jóslat szavait igazolja szörnyű tetteivel, s jelleméből fakadóan válik vétkessé.

Nem kétséges: amióta napvilágot látott Gyurcsány Ferenc elhíresült őszödi beszéde, e szép hazában szép számmal voltak indulatos emberek, akik még gyűjtést is szerveztek a célból, hogy nevét mihamarabb márványtáblára írják, s megkoszorúzzák.

Néhány héttel korábban, persze csak a pártjában, csak vele, egyedül vele látták a jövőt, s nem volt a talpának oly pontja, melyet ne nyálazták szorgos katonák. Hitte és hitették vele: a miniszterelnöki szék, mint a királyok trónja! Lelke mélyén azonban sejtette, persze, hogy sejtette, hisz a politika világában cseperedett, gyarapodott, s araszolt egyre magasabbra: „Itt minden mosolyban tőr lapul" (Macbeth), a bizalom fentről áttekinthetetlen - kiválogatni, mi a hízelgés, mi az érdek, és a tisztes való, az lehetetlen.

Mégis, elérzékenyült, újra és újra, midőn hosszan tartó vastapssal köszöntötték fennkölt szónoklatait, biztatván, mint egykoron Shakespeare hősét:

„Oroszlánszívű légy s kevély! Ne bánd:
Ki zúg? ki átkoz? kardot rád ki ránt?
Macbeth legyőzve nem lesz, míg csak a
Birnami erdő nem mozdul maga."

Erőt kapva, rámosolygott a támogató SZDSZ-re is: „Gondozni foglak, hogy gazdagon virulj" (Macbeth), majd az ellenzéket kereste tekintetével, „Át kell ugranom, mert utamban áll, s elbuktat", (Macbeth).

Tábornokká, miniszterévé nevezte ki Medgyessy Péter, lévén nagy érdemeket szerezve, maga mögé gyűjtve a pártbéli vidéki sereget, segített legyőzni, meneszteni a pártelnök-miniszterelnök elődöt, Kovács Lászlót. Pedig, ha elmerül az angol irodalomban, messzebbre is láthatott volna:

Ez a hit
Új rangodon túl benned még trónra
Is vágyat gyújthat. Furcsa dolog ez:
Romlásba vinni gyakran igazat
Mondanak az éjféli küldöttei
S csipp-csupp ügyekben léprecsal végül
Szakadékot nyit alánk..."   (Macbeth I. 3.)

Talpasai ringatták teljes önhittségbe, a legyőzhetetlenség tudatába: „Nem győz soha ellenség Macbethen, / Míg a birnami erdő Dunsinane/ Dombjára nem vonul."

Csalatkoznia kellett: a birnami erdő elindult!

Gyurcsány utolsó napja

202. ülésnap: 2009.04.14. Lendvai Ildikó és 77 szocialista képviselőtársa úgy vélte, elege van a korábban szinte császárrá avatott pártelnök-miniszterelnökökből. A tettek mezejére léptek! „A miniszterelnökkel szembeni bizalmatlanság kifejezéséről és az új miniszterelnök megválasztásáról" című indítványukról vitázott és határozott a Tisztelt Ház. Elsőként, már tudva az eredményt, lévén heteken át keresték  utódját, kesernyésen a kacagott fél ország, szólt még utolján, szólt kormányfőként dicsérve önmagát, s munkásságát.

GYURCSÁNY FERENC: – Magyarország szociális piacgazdaság lett. Megbecsülést szerzett magának Európában és a világban, az országban az emberek teszik a dolgukat reggel, délben és este. A szabadság és a felelősség egyensúlyára épül mindaz, amit teszünk, és amit tehetünk. Magyarország sikeres utat tett meg. Hogy ez így alakult, nyilván sokaknak van ebben része, gyanítom, nekem is...

– És persze maradtunk adósok is, én is maradtam adósa Magyarországnak. Adósa maradtam akkor, amikor nem tudtam kellő erővel és talán elegendő őszinteséggel elfogadtatni és elhitetni, ha Magyarország csak vár arra, hogy az élete jobbra forduljon, akkor a végén csalódni fog. A csendességgel és időnként a szembesítés hiányával illúziót okoztunk, illúziót okoztam, olyan álomban ringattuk a választók sokaságát és talán az országot is, amely álomból a felébredés keserű. Azt tudom önöknek mondani: talán még mindig ez az egyszerűbb – a nehezebb, hogy újra összeillesszük azt, ami szétszakadt!

– A következő hónapokban vagy években minden bizonnyal nem fogok önök elé állni, ezért hadd mondjam azt, hogy miközben sokra tartom a demokratikus Magyarországot, sokra tartom azokat az intézményeket, amelyeket létrehoztunk, történelmi teljesítménynek tartom az elmúlt húsz év harmadik Magyar Köztársaságát, olyannak tartom, amelyet érdemes őrizni, amelyet érdemes lenne erősíteni, de mindaz, amit az elmúlt években tettünk, ezt a legfontosabbat, ezt veszélyezteti. Ha Magyarország polgárai és politikusai ezt nem értik, akkor rosszabbat tesznek az országnak, mint ha egy tizeddel nagyobb lesz a hiány, mint ha két tizeddel kisebb lesz a növekedés, bár egyik se történjen meg...

– Engem is terhel felelősség. Vállalom. A választópolgárok képviselőket választanak, a képviselők pedig kormányt. Most a parlamenti többség egy új kormányt fog állítani. Ezzel az a kormány, amelyet én vezettem, leköszön.

– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt években támogatta azt a kormányt, amelyet vezettem. Magyarország egy sor dologban javára és erényére változott, egy sor olyan dolgot elért, amelyre büszke lehet. Lesz majd idő, amikor ezt el kell mondani!  Köszönöm a parlamenti többségnek, hogy kiállt kormányunk mellett! Tudom, hogy időnként jelentős erőfeszítést kellett tenni; tudom, hogy a döntések, amelyeket meghoztunk, nagyon sokszor azt a dilemmát tartalmazták, hogy ami hosszú távon helyes, vajon az rövidtávon elfogadtatható-e a választókkal. Nagyon örülök, hogy ilyen frakció volt e kormány háta mögött. Köszönöm a liberálisoknak is, még akkor is, ha az utolsó egy évet nem együtt kormányoztuk. Tisztességes feladatra vállalkoztunk, arra, hogy Magyarországon fontos változások sokaságát indítjuk el. Voltak sikereink, és voltak kudarcaink. Ezzel együtt is azt gondolom, hogy amire a liberálisok és a szocialisták közösen vállalkoztak, hogy átalakítják, modernizálják Magyarországot, egy nyugatos világot teremtenek, az nemcsak helyes törekvés volt, hanem az a mai napon is helyes törekvés.

– Végül pedig köszönöm, hogy szolgálhattam önöket. Köszönöm, hogy az ország miniszterelnöke lehettem!  

NAVRACSICS TIBOR (FIDESZ): – Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! (Egy hang az MSZP padsoraiból: Térdre, csuhások!) Kordonokkal hermetikusan elzárt a Kossuth tér - bár egyes hírek szerint néhány liba leküzdötte a kordonokat, és itt van a Kossuth téren - (Derültség a Fidesz padsoraiban.), illetve egy konstruktív bizalmatlansági indítvány a napirenden. Azt hiszem, hogy ez önmagában tökéletesen szimbolizálja, hogy mi az a két tényező, mi az a két dolog, amitől ma Magyarország kormánya és kormányzó pártja fél: a választópolgároktól és a választásoktól.

– De ha már itt tartunk, nézzük meg, hogy hét év szocialista kormányzati politikája mit hozott nekünk! Éllovasból, sereghajtóvá vált az ország.Volt már többször olyan, hogy nagyon nehéz helyzetből az élre törtünk, de olyan azért kevésszer adatott, hogy egy kormány az él pozícióból nagyon-nagyon nehéz, már-már kilátástalan helyzetbe taszította az országot. Jelenleg ez a helyzet.

– Nézzünk meg csak 3 adatot! Az a gazdasági növekedési adat, amely 2002-ben, a kormányzás átadásakor közel 4 százalékos volt, most a hivatalos becslések szerint 5 százalékos hanyatlás; nem növekedés, hanyatlás, és egyes gazdasági elemzők szerint ez nem fog megállni a 7-8 százalékig. Az államadósság, amely a GDP arányában 2002-ben 53 százalék körül volt, jelenleg 73 százalék körül van és növekvő tendenciájú. Egyes elemzők szerint nem fog megállni 88 százalékig.

– Ami különösen fontos: a regisztrált álláskeresők száma, amely 2002-ben 387 782 fő volt, most 563 885 fő. Közel 200 ezer fővel többen keresnek - tehát nem in abstracto, hanem egyébként - munkát, próbálnak elhelyezkedni, nem találnak munkát, és dinamikusan növekszik ez a szám. (Korózs Lajos, MSZP,: 200 ezren nem is regisztráltatták magukat, te buta!) Egy olyan kormányzati politikáról van szó, amely csődöt mondott, amely a gyakorlati életben is csődöt mondott, hiszen tudjuk, hogy 2004 óta a folyamatos hanyatlás jellemezte a gazdasági növekedés ütemét. Nem volt olyan év, amikor egyik évről a másikra dinamikusabban növekedett volna a magyar gazdaság. Folyamatosan csökkent, míg végül recesszióba süllyedt.

– Azt is tudjuk, hogy az a nagy büszkeség, amit ők mondtak, miszerint a társadalmi különbségek nem nőttek, nem abból adódott, hogy a szegények jobban élnek, hanem abból adódik, hogy most már a középosztály is süllyed le. A szegénységi olló, ha zárul egyáltalán, azért zárul, mert a középosztály is elszegényedik, és ennek mindennap tanújelét adják a tévé-, a rádió-, a sajtó- vagy akár hétköznapi tapasztalataink is.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): – Vajon igaz-e, hogy a leköszönő kormány félretette a szükséges reformlépéseket? Az igaz, hogy annyi akadályt toltak az útjába, hogy ötpercenként is hasra eshetett benne, néha bizony hasra is esett. De látnunk kell, hol tartunk ténylegesen! Nem azért, hogy fényezzük a régi kormányt, hanem azért, hogy elismerjük és megköszönjük az ország valódi teljesítményét. Meg kell köszönnünk, hogy segítette és viselte a magyar költségvetés helyrerázását, a konvergencia programot, a közös kassza befoltozását. Fájdalmas áldozatokat hozott érte, köszönjük.

– Meg kell köszönjük, hogy hozzásegített ahhoz, hogy a feketegazdaság hétfejű sárkányának legalább egy fejét sikerüljön levágni vagy megsebezni, és 250 milliárd pluszbevételt hozni az államkasszába innen. Meg kell köszönni, hogy ugyan a sok reform között – talán a mi hibánkból is – az emberek kapkodhatták a fejüket, és nem voltunk erősek magyarázatban, megértésben és elfogadtatásban; néha úgy viselkedtünk, mint az ismert vígjátékban Rettegi Fridolin, aki bejelentette, hogy itten, kérem, kultúra lesz terjesztve. Néha mi is csak azt mondtuk: itten, kérem, reformok lesznek bevezetve. Tudjuk, nem volt elég. Ennek ellenére volt türelem, amit meg kell köszönnünk. Volt türelem, hogy az egészségügy legfontosabb változása, a valódi társadalombiztosítás kialakítása végbemenjen. Volt türelem és volt okosság is, hogy jól éljenek a megnövekedett önállósággal az egyetemekre, főiskolákra jelentkező hallgatók, és maguk az intézmények is. Volt türelem, és ezért sikerült a tényleges nyugdíjba vonulás időpontját közelebb tolni a jogszabályban előírt határokhoz. Köszönjük azt is, hogy viselték az autópályák, utak, hidak építésének nehézségeit, és pártállástól függetlenül tudtak örülni ennek.

– Persze, mi is látjuk a hibákat, és fogadjuk a kritikát is, az áldozatokból részt vállalóktól elsősorban. De, nem igaz, hogy Gyurcsány-felárat fizettünk az államadósság kamataiért. Helyes volt az is, hogy a régi kormány az eladósodottság ellen – nemcsak az állam, hanem a vállalatok eladósodottsága ellen – védelmet kért az IMF-hitel formájában. Érdekes olvasni, hogy most fideszes szakpolitikusok is azt fontolgatják, nem kellene-e újratárgyalni – ha esetleg kormányra jutnak – vagy meghosszabbítani azt a hitelt. Jobb lett volna talán időben szólni azoknak a párttársaiknak, akiknek sikerült halálra sértegetni, leelvtársazni, politikai mutyival vádolni az IMF vezetőjét, de hát tudom, minden pártban vannak, akikkel nehéz kommunikálni. Az IMF szinte gyógypedagógiai türelemmel rágta mindenkinek a szájába, hogy nem országoktól függ, hogy milyen kamatot ad.

– Nem igaz természetesen, az sem, hogy csökkent a vállalkozások száma. Nem mintha önmagában ez a szám önérték lenne: 2001 végén 370 ezer, ma több mint 1 millió. Miként az sem, hogy a magyar anyák a szülés megtagadásával fejezték ki hazafias ellenállásukat a gaz Gyurcsány-kormánnyal szemben. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

HARRACH PÉTER (KDNP): – A kormány támogatói ma búcsút intenek az egyik miniszterelnöknek, és nagy valószínűséggel megválasztják a másikat. De ha közben, a búcsú közben könny szökne a szemükbe, ne aggódjanak: csak az alkotó távozik, az alkotás marad. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Valószínűleg még gyakran gondolunk rá erről az alkotásról.

– 2002-ben egy működő országot vett át az akkori többség, erős gazdasággal, és ez az erős gazdaság képes volt arra, hogy rendezett költségvetést is teremtsen, oly annyira, hogy abból még osztogatni is lehetett az elején.

– Az államadósság, akkor 53 százalék volt, ma 70 fölött van. A munkanélküliség - nem lehet tagadni - 5 százalék körül mozgott, ma 9 százalék fölött van.  A polgári kormány idején a munka volt a fontos szempont volt a jövedelem megszerzésénél, nem az ügyeskedés. Az otthon volt a fontos a fiatalok számára - ma az utolsó lehetőségét is el kívánják venni az otthonteremtésnek. A család meghatározó érték volt - a Gyurcsány-kormánynak nem volt családpolitikája. Az adott szónak volt becsülete - ma a szó azt a szerepet játssza, hogy elfedje a valóságot. Ma a hazugság világát éljük, a meggyőzés helyett a manipulációét. S ami talán a legfontosabb: akkor jó volt magyarnak lenni. Ma a fal mellett, lehajtott fejjel somfordálunk, amikor megkérdezik, hogy melyik országot képviseljük.

– És akkor próbáljuk talán elmondani azt, hogy hol is rontotta el Gyurcsány Ferenc. Nézzék, a politikusnak az a feladata, hogy a hatalom birtokába jusson azért, hogy az elképzeléseit megvalósítsa. Gyurcsány Ferenc nagy energiával, ügyesen és gátlástalanul tört a hatalomra és a hatalom megtartására is. Tehetséges ember, akiből lehetett volna államférfi is, akinek sok olyan adottsága van, ami ezt az országot talán jobb irányba tudta volna vezetni -, nagy tévedést mutat. Az első embernek kell, hogy legyen víziója, elképzelése, ötlete az országról. Gyurcsány Ferenc sziporkázóan ötletező ember, de ő a végre nem hajtott ötletek és a meg nem valósított tervek embere. Tessék megnézni, hány program, ötlet, elképzelés hangzott el az utóbbi években, ebben a Házban, és mennyi valósult meg belőle – sokszor épp az ellenkezője!

– Az ellenfeleit nemcsak legyőzni, de megsemmisíteni is akarta, és ma az együttműködésről beszél. A választókat nem meggyőzni akarta, hanem megtéveszteni és manipulálni. Pedig a hatalomhoz alázat is kell. Az alázat pedig nem azt jelenti, hogy mulyák vagyunk, hanem önismeretet jelent; azt, hogy a helyünkön vagyunk, tudjuk, kik vagyunk mi, és mi a fontos számunkra, mi a feladatunk. Ki kell mondanom, Gyurcsány Ferenc nem volt alázatos! Gyurcsány Ferenc a politikát áthelyezte a PR területére. Az élet igazolta: amikor nem a tevékenység fontos, hanem a látszat, akkor oda jut az ország, ahol ma van.

FODOR GÁBOR (SZDSZ): – Adjuk meg azt a kellő eleganciát és nagyvonalúságot, amelyet mindenkor meg kell adni egy leköszönő miniszterelnöknek! Bármit gondolunk róla, bármi a véleményünk arról, hogy jól tették-e a dolgukat vagy sem, az elegancia és nagyvonalúság elvárható, mert ország figyel minket, és az a vitakultúra, amit itt látnak, bizony a későbbiekben meg fog jelenni a magyar társadalomban. Ezért kérek mindenkit az elegancia és nagyvonalúság megőrzésére. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

HERÉNYI KÁROLY (független, MDF): - Nem feltételezem, hogy a kormány bármely tagja ártó szándékkal, a rontás szándékával irányította volna a tárcáját. Ennyire futotta. Ennyire voltak képesek, ilyen feleleteket tudtak adni a kor kihívásaira, és be kell látnunk, hogy ez nem volt elégséges. Lehet egy másik verzió is, hogy megvolt az intellektuális háttér, de hiányzott talán a bátorság, és hiányzott az őszinteség, hogy azokat a lépéseket megtegyék, amelyek megkerülhetetlenek. Hiányzott a bátorság, ahogy Dávid Ibolya annak idején a nemzeti csúcson ezt mondta.

KÓKA JÁNOS (SZDSZ): – Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, tisztelt képviselőtársaim, akkor azt kell mondanunk, hogy Magyarországnak ebben a ciklusban nagyon kevés dolog sikerült. 2006-ban azt hittük, hogy a kormányt egy tehetséges, cselekvőképes miniszterelnök vezeti majd sikerre. Terveztünk egészségügyi és adóreformot, a kormányzati feladatokról pedig hosszú koalíciós szerződést kötöttünk. Aztán jött a konvergencia program, jött az őszödi beszéd, és megszűnt a cselekvőképesség. Kiderült, hogy a többszöri fogadkozás, írott szerződés ellenére nem lesznek érdemi reformok. A kormány gyakorlatilag a tavalyi népszavazás óta dermedt állapotban van, október óta pedig itt a világgazdasági válság. Önök is tudják, tisztelt képviselők, hiába készült tavaly újabb és újabb költségvetés, az elfogadott 2009-es büdzsé január közepén lényegében megbukott.  Azóta várjuk, hogy a kormány megfelelő koncepcióval álljon elő, és hogy végre megtegye az ország érdekében szükséges lépéseket. Ennek már három hónapja, de mégsem történt semmi.

HARGITAI JÁNOS (KDNP): – Ma eljutottak önök is arra a pontra, hogy ma miniszterelnököt cserélnek. Azt is mondhatnám, hogy 2002 óta kormányzati ciklus közepén már a második szocialista miniszterelnök távozik, és egyik sem önszántából. A nem túl sikeresen kormányzó Medgyessy Pétert Gyurcsány Ferenc döfte hátba, most pedig Gyurcsány Ferencet kényszeríti távozásra a szocialista frakció. Azt is mondhatnám, hogy 2002 óta, amit önök tettek az országgal, ahogy kormányoztak, az tévedések sorozata volt. Most azt próbálják elhitetni az országgal, hogy pusztán egy politikai válsággal néz szembe az ország, és ennek megoldására alkalmazzák önök a konstruktív bizalmatlansági indítványt, és ezzel a jogi és egyben alkotmányos konstrukcióval miniszterelnököt váltanak.

BAJNAI GORDON: – A válság egy lelki folyamat is, egy olyan lelki folyamat, amelyen mindenkinek végig kell menni, és ennek a lelki folyamatnak a két legnagyobb ellensége a reményvesztettség és a csodavárás. Mert a cselekvés elhalasztásával, a csodára várással vagy éppen a depresszióval nem lehet kijönni ebből a válságból. Egy módon lehet kijönni: szívós, kitartó munkával, átmeneti lemondással és hosszú távú gondolkodással. Erre van szüksége Magyarországnak, és arra, amit Charles Darwin mondott, aki 200 éve született: „Nem azok a fajok élnek túl, akik a legintelligensebbek, nem is azok, akik a legerősebbek, hanem azok, akik leginkább képesek a változásra."

Végszó

Az Országgyűlés 204 igen, 8 tartózkodás mellet szavazta meg Gyurcsány Ferenc trónfosztását. Kik tartózkodtak? – Íme: Csapody Miklós (független), Császár Antal (független)  Dávid Ibolya (független) Dragon Pál (független) Herényi Károly (független) Karsai Péter (független) Pettkó András (független) Tóth András (független). Jelen voltak, de nem szavaztak: Szili Katalin (MSZP), Béki Gabriella, Gulyás József, Velkey Gábor,  (SZDSZ) Almássy Kornél,  Csáky András, Hock Zoltán, Katona Kálmán, Vas János (független).

+

Sebezhetetlennek vélte magát, de csalatkoznia kellett, a valóság a hithű udvarnokai vélhetően Shakespearer nyomán hamarosan ráébresztik:

„Ess hát kétségbe: megszűnt
A varázsod; s megmondhatja az angyal,
Akit szolgáltál...   (Macbeth V. 7.)

Bartha Szabó József