A becsvágytól az önkorlátozásig –  „Megtehetném, de nem teszem”

Napjaink zsurnalizmusa, főként külföldön, előszeretettel cikkezik arról, hogy a február 22-én kezdődő és április 8-ig tartó nagyböjti időszakot igazából arra lehet felhasználni, hogy végiggondoljuk: merre hajtotta az emberiséget a nagyzási hóbort vagy a fékevesztett becsvágy? És sorolják a kudarcokat, meg értelmetlennek tartott vállalkozásokat. A Titanictól az A380-as légibuszon át, amely 550 tonna elektronikát, alumíniumot és acélt dübörög föl a magasba. S a vallási feltűnési viszketegség sem marad ki a szórásból, itt említik  a világ legnagyobb zarándokkeresztjét, amit az ausztriai Veitschben 2004-ben építettek fel. A 40,7 méter magas, belülről bejárható kereszt feléig lépcsőkön lehet felgyalogolni. Belsejében a zarándokok különböző kis kamrákat találnak, melyek a teremtéstörténettől kezdve mutatják be a Biblia nagy üzeneteit. A kereszt vízszintes szárnyán meditációs szoba is van, még keresztelni is lehet. Vagy említhető a modernkori becsvágy építményeként az iszlám világ „büszkesége”, a mesterséges félsziget, a dubai Jumeira Palm, aminek összhatását csak a világűrből lehet élvezni, hiszen 520 kilométeres strand kapcsolódik össze a pálma-formátumú építményben. Ugyanakkor a Costa Concordia kapitánya felfordítja a luxushajót, emberek halnak meg a magamutogató becsvágy következményében.

 Miről is szól hát ez a világ? Arról, hogy feltétlenül meg kell csinálni azt, ami még lehetséges? Még egy lépéssel tovább? Mintha nem lennének határok? A böjt ezért szólhat arról is, hogy feltegyük magunknak a kérdést: miért tegyek meg valami csak azért, mert megtehetem? Az abortuszt, mert van eszköze az orvostudománynak hozzá, a jó halált, mert nem fáj, az elhallgatással megelőzhető agressziót, esetleg gyilkosságot azzal, hogy engedünk? Igen sok ilyen határátlépés van, aminek végzetességét kicsit nagyobb önkorlátozással meg lehetne előzni. Böjti igazság, ami életet épít, ment, véd: Megtehetném, de nem teszem a rosszat, a nekem kedvezőt, hanem megállok. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy enyém legyen az utolsó szó, az utolsó lépés, az utolsó csapás, a még különlegesebb technikai csoda…

Történelmi visszapillantó tükör

Hamvazószerdával kezdődik a negyvennapos böjti időszak. Legalábbis így határozta meg az a modell, ami Rómából a 7. században terjedt el. Van, ahol nagypéntekig, van, ahol húsvétig tart. A vasárnapok kivételek, mert ekkor a keresztyének Krisztus feltámadását ünneplik. A 40 nap utal Jézus pusztai megkísértésére, illetve böjtölésére, ami győztes lelki koncentrációt tett lehetővé, s így vívta meg döntő harcát a Sátánnal (Máté 4,2). Ószövetségi előképül Izrael próbatételes 40 évi pusztai vándorlása szolgál (2Mózes 16kk). A 40 napos, húsvétot megelőző böjti időszakot először a niceai zsinat (325) dokumentálta. Hamvazószerda neve utal az elmúlásra, a vezeklésre, az élet helyes értékrendjének keresésére és felismerésére, a múlandó és a maradandó helyes  megkülönböztetésére. A protestantizmusban a Krisztus szenvedésére, a bűnbánatra összpontosítást, az önismeret tisztulását szolgáló időszakot  jelentette kezdettől fogva. A reformátorok, kivált Luther és Zwingli szembefordultak a középkori böjtértelmezéssel, mintha az a tartózkodást jelentette volna bizonyos ételektől. Legendássá vált az 1522.- évi zürichi kolbászevés, amikor böjt első vasárnapján Froschauer nyomdász ingyen kolbászt osztott  a népnek. Zwingli ugyan jelen volt, de nem fogyasztott a népi eledelből, de kifejtette nézetét a böjtről. Luther a böjtölésben az önigazultság kísértését ismerte fel, mintha az ember a ezzel a praktikával jobban tetszhetne Istennek.

Ma a böjtnek reneszánsza van – lelki koncentráció, médiaböjt, életmentés

A Német Protestáns Egyház elnöke, Nikolaus Schneider református lelkész hamvazószerdán kiadott böjti üzenetében rámutat: a protestánsoknál nincs böjti regula vagy szabályozás. Luther már 500 éve ezt tanította: a tartózkodás az ételektől nem menthet meg senkit sem a kárhozattól. Ma, amikor a burnout, kiégés, és a túlhajszolás önmérséklet nélküli vágtájában élnek és pusztulnak idejekorán az emberek, a lemondás, az önkorlátozás nem középkori öngyötrés, hanem életmentés. S nem árt néha azon sem elgondolkodni, hogyan is állok/állunk Istennel és embertársaimmal, azokkal, akik legközelebb állnak hozzám?

 Az igazi böjt új kezdet. Nem újrakezdés, hanem újat kezdés, valaminek az elhagyása, s valami egészen másnak az elkezdése: Istenhez, embertársaimhoz, önmagamhoz fűző kapcsolataimban. Ahogyan a 7 hét böjt akció gondolata is megfogalmazza: a 8. zsoltár értelmében elcsodálkozni azon, hogy micsoda az ember, akiről Isten  megemlékezik, akire gondja van. Túlzott önbiztosításunk, önféltésünk (ebből gazdagoknak a biztosítók!) útját állja annak, hogy észrevegyük az Ő gondoskodását. Aki olyan méltóságra rendelt minket, hogy dicsőséggel és tisztességgel koronázott meg. De nem nagyravágyó hóborttal, fejvesztett, embertelenségbe átcsapó becsvággyal. Jó lenne a helyes egyensúlyt keresni és megtalálni ebben a böjti időszakban – 40 nap elég lenne hozzá! Istenre figyelve felszabadulni önmagunk beidegződött nyomásai alól, vétkeink súlyától, őszinte, gyógyító beszélgetésbe elegyedni Istennel. Egy kicsivel többet imádkozni. Belső, lelki nagytakarítást végezni. Svájcban, Németországban, meg nálunk is lehet, s ezért legyen is igazi reneszánsza ennek a felszabadító, imádságos belső nagytakarításnak!

A belső koncentrációt és rendteremtést segíti a médiaböjt is

A tanulóknak egy hetet visszaadunk gyermekkorukból – nyilatkozza az a pedagógus, aki az újszerű kezdeményezésben részt vesz. Egy héten át nincs komputer, mobil, CD-lejátszás, játékprogram. Helyette naplóvezetés arról, hogyan lehet kibírni ezek nélkül, mit lehet értelmesen csinálni az így felszabaduló időben – s milyen pozitív tapasztalatokat lehet szerezni ezek nélkül. Az egyhetes tapasztalatokat a médiaböjt  után a tanulók együtt értékelik ki, s ünnepélyes keretek között kapják vissza leadott elektromos eszközeiket. Az érdekes kezdeményezést a Württembergi Protestáns Társaság diakóniai részlege dolgozta ki. A kezdeményezés egyelőre tartományi keretek között zajlik, több egyházi és nem egyházi iskolában kipróbálják. A médiaböjt  ötletéhez két megrázó és elgondolkodtató tudományos tanulmány adatai szolgáltak indítékul az egyháznak. Az egyik tanulmányt egy kriminológus, a másikat egy agykutató tette közzé. Mindkét tanulmány szoros összefüggéseket állapít meg a médiakonzum eszközeinek használata és bizonyos egészségügyi zavarok megjelenése között. Az egészségügyi károsodások között említik az elhízást, a mozgásszegénységet és ennek kihatásait, az iskolai teljesítmény romlását, a szociális és kommunikációs készségek elszegényedését, az erőszakos és agresszív viselkedés elhatalmasodását s bizonyos függőségek kialakulását. A médiaböjttől azt remélik, hogy a gyerekek újra felfedezik a való életet, az egymással kialakítható tartalmas kapcsolatot, amit kulturális, sport- és egyéb készségfejlesztő rendezvényekkel igyekeznek elérni.

 Mindenesetre akár a médiaböjtös hetet, akár a 7 hetet belső Istenre figyeléssel, több őszinte imával, magunk önmérsékletben, önkorlátozásban, lemondásban történő gyakorlásával érdemes kipróbálni – bizonyosan salaktalanabb, megkönnyebbültebb lesz tőle az élet bennünk és körülöttünk.  És ekkor a böjti „7 hét akció” képének az értelme is közelebb jön: szárnyakat kaphatunk, még ha kölcsönbe is, akár az angyaloktól, akár Isten Lelkétől, de ez is – Kálvinnal szólva – hasznunkra válhat.

Írta: Dr. Békefy Lajos