Vita a kölni bíróság körülmetélési ítéletéről – agyő vallásszabadság?

Anne Will talkshow-jában megszólalt többek között a női jogok iszlám jogásznője, a zsidó rabbi és a büntetőjogász is. A vitaműsor végkicsengése meglehetősen lehangoló volt: nagyon nehezen tudtak a beszélgetőpartnerek igazán figyelni egymásra, mindenki mondta a magáét – még jó, hogy nem egyszerre. Ez nem a vitakultúra hiányát jelezte, hanem a hatalmas indulati töltést, ami a beszélgetés résztvevőiben ugyanúgy meg volt, mint a milliós nézőtáborban. A műsor címe is beszédes, meg provokatív is volt kellőképpen: „Vita a körülmetélési ítéletről – agyő vallásszabadság?”. Az alcím sem kevésbé muníciós: „Botrányos ítélet, avagy minden esetben a gyermek érdeke az elsődleges?”. A vita résztvevőinek kiválasztásánál az a szempont szerepelt, hogy lehetőleg minél több oldalról közelítse meg az adás a kérdést. A stúdióban egymás mellett ült az iszlámkritikus jogásznő, a büntetőbíró, a rabbi, a muszlim újságírónő és a pszichoterápeuta is.

Maradjon a suszter a kaptafánál!

Helmut Putzke büntetőjogész a kölni bírói döntés védelmére kelt, mivel szerinte a körülmetélés „jogellenes testi sértés”. Jichak Ehrenberg rabbi ezzel szemben e bibliai, ősi szokás ajándék jellegéről beszélt, amit vallási értelemben a szülők egész életre adnak fiúgyermeküknek. Khola Maryam Hübsch iszlám újságírónő szerint a körülmetélés „minimális beavatkozás”, erre egészségügyi okokból is szükség van, túl a vallási indokoltságon. Angelika Kallwass pszichoterápeuta attól tart, hogy ez a beavatkozás életre szóló traumát okozhat a fiúgyermekeknek. Úgy tűnik, hogy a műsorban sikerült megvalósítani a régi közmondást: Suszter, maradj a kaptafádnál! Azaz mindenki mondta a magáét. Az iszlám jogásznő, Seyran Ates volt az egyetlen, aki megpróbálta a kérdést több szempontból is megvilágítani.

Ehrenberg rabbi az adás végén afféle modern tv-Mózesként felemelte a zsidó Bibliát, s kijelentette: nem hajlandó másképpen a körülmetélésről szólni, gondolkodni, csak úgy, ahogyan Isten törvénye azt meghagyta. Putzke jogász csak jogászként érvelt, akinek a vallásszabadság nem jelent mást, mint azt, hogy az ember vagy a vallás mellett vagy ellene hoz döntést. Szerinte ez az ítélet a körülmetélés büntethetőségéről éppen hogy erősíti a vallásszabadságot – csakhogy nem a vallási közösségekét, hanem a gyermekekét.

Vita egy kis bőrdarabkáról, a traumáról vagy az alapvető vallási jogokról?

Az iszlám újságírónő elég zengzetesen fogalmazott, amikor ezt vágta oda a beszélgetés résztvevőinek: „Önök mindent erre a kis bőrdarabkára futtatnak ki!”. Putzke, a büntetőjogász pedig így sarkosított: „Minek van hát nagyobb jelentősége és súlya? A vallásnak vagy az alapvető emberi jogoknak?”. Erre Ehrenberg rabbi sem maradt adós: „Ez már a zsidóság kipusztításának kísérlete”.

Az mindenesetre érdekessége volt az adásnak, hogy a három vallási résztvevő, a két iszlám hölgy és a rabbi, sokkal inkább tudtak egymásra figyelni, mint a többiek őreájuk, és viszont. Szavaikból a kölcsönös megértés érződött, de legalábbis az egymásra figyelés. Ez pedig félreérthetetlenül a bibliás vallás gyümölcse! Az adás után Frank Muchlinsky protestáns lelkész, kommentáríró az evangelisch.de hasábján felvetette a kérdést: „Ki lenne hazánkban képes arra, hogy vezesse az olyannyira szükséges vitát a vallásszabadság kérdésköréről? Talán ez ennek az adásnak a legigazibb kihívása”.

Riadót fújt a Knesszet, Ausztriában felzúdulás: „A vallási élet lejáratása elvilágiasult bírók döntése nyomán”

Korábbi cikkemben írtam a németországi zsidó, iszlám, katolikus, protestáns, és a politikai visszhangokról. Azóta nyilvánosságra kerültek újabb és heves kritikai megnyilatkozások is. Az izraeli Parlament, a Knesszet diaszpóra bizottságának elnöke, Danny Danon szerint ennek a bírói döntésnek Európa minden zsidója számára komoly következményei lesznek. A jeruzsálemi sajtó által publikált véleményében Danon rámutat: Ábrahám ideje óta megtartották a zsidók ezt a kötelező szokást. A Knesszet hétfői ülésén pedig a német nagykövet, Andreas Michaelis beszámolt a képviselőknek a németországi vitákról, a kétséges bírósági döntés nyomán megszólaló heves tiltakozásokról is. Mivel a bírósági döntés arra az esetre vonatkozott, amikor egy muszlim fiút metéltek körül, s erre orvosilag nem lett volna szükség, ezért nyilvánította azt a bíróság testi sértésnek, ami büntetendő cselekmény. A gyermeknek joga van ahhoz a bíróság szerint, hogy teste sértetlen maradjon, s ezt a személyi jogot emelte a kölni bíróság a vallásszabadság fölé.

Ausztriában talán még hevesebbek voltak a reakciók a kölni döntésre, mint másutt. A bécsi

teológus, Martin Jäggle szerint ez a döntés „súlyos, masszív támadás a vallásszabadság ellen”. A kölni bíróság verdiktje Ausztriára nézve semmiféle jogi következménnyel nem jár, de annál inkább érezhető társadalompolitikai kihatása. Tipikusan nyugati alapmagatartás mutatkozott meg a kölni ítéletben. Eszerint csak a belső beállítódás a fontos, nem számít a rituálé, ami több évezredre megy vissza. Ez a vélekedés már csaknem a cinizmus határát súrolja.

Hol vannak a józan ész, és ítélőképesség vagy az álhumanizmus határai?

Slomo Hofmeister bécsi főrabbi abszurdnak tartja, hogy az Egészségügyi Világszervezet által preventív módszerként ajánlott körülmetélést jogellenes testi sértéssé degradálták, mivel ezt vallási szokások szerint hajtják végre. Ez pedig az ítéletet meghozókat minősíti, akiket a főrabbi olyan elvilágiasodott személyeknek tart, akik Németországban a vallási életet akarják lejáratni. A körülmetélés szokásától a zsidók még az ókori római birodalomban sem tértek el, pedig ezért halálos ítélettel fenyegették őket. Az Osztrák Evangélikus és Református Egyház Főzsinatának elnöke, Peter Krömer sajtónyilatkozatában pedig azt hangsúlyozta, hogy ez a jogi tiltás kemény és igazolhatatlan támadás az izraelita és az iszlám vallási közösség ellen. Egyben sérti a vallási közösségek önrendelkezési jogát, ami szintén alapjog.

Kétségtelen, a kölni döntés a vallásszabadságban biztosított alapjogok biztonsága mellett felveti azt a manapság egyre gyakrabban tapasztalt kérdést is, hogy az elvilágiasult, a vallás iránt legjobb esetben is közömbös bírák logikája valóban pártatlanul működik-e? Ma Németországban egy „vidéki” döntés a több ezer éves vallási szokást teszi büntethetővé.  Még megéljük, hogy holnapután pedig valaki „felvilágosult” elmének eszébe jut kétségbe vonni a keresztséget. Annak ortodox, jócskán ezeréves, vízben háromszori alámerítéssel gyakorolt formáját vagy a baptista bemerítést meg egyenesen vízbefojtási gyilkossági kísérletnek fogják kikiáltani.

Hol vannak hát a józan emberi ész, és ítélőképesség, meg az álhumanizmus határai, Európa?

Írta: Dr. Békefy Lajos