Három mítosz uralja a homoszexualitásról való közvélekedést:

1. A homoszexualitás veleszületett.
2. A homoszexualitás az emberi szexualitásnak a heteroszexualitással egyenrangú kifejeződése, és csak annyiban különbözik tőle, hogy míg a heteroszexualitás a másik nemre, a homoszexualitás a saját nemre vonatkozik.
3. A homoszexualitás megváltoztathatatlan.

Bár tudományos szempontból a fenti mítoszok mindegyike tarthatatlan, mégis táptalajul szolgálnak annak a vélekedésnek, hogy a homoszexuális életmód éppoly „normális” és ezért éppúgy helyeselni kell, mint a férfi és nő közötti házasságot. Az Európai Unió egyes országaiban éppen az említett mítoszok szolgáltatnak ideológiai alapot az új törvények meghozatalára.

Ennek azonban ellentmondanak a tények:

1. Egyelőre nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a homoszexualitás veleszületett tulajdonság volna.
2. A homoszexualitás és a heteroszexualitás alapvető különbségeket mutatnak.
3. A homoszexualitás számos esetben megváltoztatható.

Egyelőre egyetlen tudományos munka sem tudta egyértelműen igazolni, hogy a homoszexualitásnak biológiai oka volna sem a genetika, sem az agykutatás, sem a hormonkutatás, sem az ikerkutatás területén.

Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Tanszékének professzora (Németország), a szövetségi kormánynak szóló jelentésében a következőképpen foglalja össze a biológiai kutatások mai állását: „A homoszexualitás biológiai alapjaira vonatkozó régebbi kutatások eredményét sikertelennek kell minősítsük. A legújabb, igen nagy horderejű kutatások a pszichoendokrinológia, a genetika, az agykutatás, az egy- és kétpetéjűiker-kutatás területén igyekeztek kimutatni a kizárólagosan saját nemre irányuló szexuális és erotikus érdeklődés biológiai meghatározottságát. Ezek a kutatások mindmáig nem mutattak fel tartós és egységes eredményeket.

Példaként a genetikai kutatást említjük meg:

Amikor az amerikai genetikus Dean Hamer 90-es években végzett kutatásai, amelyek a homoszexualitás genetikai okait keresték, 1993-ban megjelentek, a sajtó azonnal a genetikai ok „bizonyítékaként” értelmezte azokat. Arra a kérdésre, hogy a szexuális hajlam pusztán biológiailag meghatározott-e, Hamer maga így válaszolt: „Semmiképpen sem. Már az ikerkutatások alapján tudjuk, hogy a szexuális hajlam variabilitása fele részben vagy még nagyobb arányban nem örökletes. Tanulmányaink arra törekednek, hogy a genetikai faktorokat kimutassák, nem pedig arra, hogy a pszicho-szociális faktorokat tagadják.”

Hamer genetikai okra tett kérdéses utalását a későbbi kutatások sem tudták igazolni. 1999-ben aztán egy George Rice körül alakult kanadai kutatócsoport újra megvizsgálta Hamer eredményeit, de annak ellenére, hogy nagyobb számú kísérleti alanyon végezték el kutatásaikat, mégsem találtak semmilyen genetikai befolyásra utaló nyomot.

A következőkben olyan újabb kutatási eredményeket sorolok fel, amelyek alapvető különbségekre mutatnak rá.

Férfi homoszexualitás és AIDS-kockázat:

a) Az 1. táblázat a németországi fiatalkorú (12 év feletti) és felnőtt férfiak aktuális AIDS fertőződési kockázatát rizikócsoportok szerint mutatja be. (A felmérés 2003.7.1. és 2004.6.30. között készült.) Az aktív homoszexuális férfiak körében a kockázat 58,0%, míg a csak heteroszexuálisan viselkedő férfiak körében ez mindössze 1,5%.

Gyakorló homoszexuális férfiak	58,0%
Csak heteroszexuális férfiak	1,5%
Intravénás drogo	5,3%
Vérátömlesztés	0%
Magas prevalencia-területen fertőzöttek	9,2%
Nincs adat	16,0%

b) Egy 2003-as holland tanulmány, amely a homoszexuális módon élő férfiak közötti AIDS-kockázatot vizsgálta, arra az eredményre jutott, hogy az újabb AIDS-megbetegedések 86%-a olyan homoszexuális férfiak körében jelentkezik, akik tartós partnerkapcsolatban élnek. Egy efféle tartós partnerkapcsolat átlagosan másfél évig tart, s a férfiak a tartós homoszexuális kapcsolat mellett évente átlagosan további nyolc alkalmi kapcsolatot tartanak fenn. A magas kockázati arány oka, hogy a tartós homoszexuális partnerkapcsolatban élő férfiak nem élnek monogám szexuális életet, ugyanakkor gyakoribb a körükben a védekezés nélküli anális közösülés, mint az olyan férfiak körében, akik nem élnek tartós homoszexuális kapcsolatban.

c) Egy 1997-ben készült kanadai tanulmány szerint a homo- vagy biszexuális életet élő férfiak várható életkora 8–20 évvel kevesebb, mint a kanadai férfiak átlagos várható életkora.

a) A Family Research Council Washington a házasságon, illetve a férfiak homoszexuális kapcsolatán belüli szexuális hűségre vonatkozóan az USA-n belül széles körben elvégzett tudományos kutatás eredményeit állította össze az alábbi táblázatban. Az adatok mind személyes nyilatkozatokból származnak.

A szexuális hűség aránya (saját állítás alapján)
Házas nők	85,0%
Házas férfiak	75,0%
Homoszexuális férfiak (aktuális kapcsolatukban)	4,5%

b) A 80-as években két észak-amerikai kutató külön tanulmányt szentelt annak, hogy igazolják, a homoszexuális férfiak is képesek tartós kapcsolatot kialakítani. Hosszas keresés után 156 homoszexuális párt találtak, akik 1–37 év óta együtt éltek. A 156 párkapcsolat közül azonban csak hetet jellemzett szexuális hűség, ezek között pedig egy sem akadt, amely több mint 5 éve fennállt volna. Más szóval: a kutatók egyetlen homoszexuális párt sem tudtak találni, akik több mint 5 éve szexuális hűségben éltek volna együtt. Így a következő eredményre jutottak: „A szoros kapcsolaton kívüli szex jellemzője a homoszexuális partnerkapcsolatoknak, a heteroszexuális kapcsolatok esetében viszont kivételt képez”. A kutatók szerint sok homoszexuális pár már a kapcsolata korai szakaszában rájön arra, hogy kapcsolatukra nézve óriási veszélyt jelent „a szexuális birtoklás kifejeződésre juttatása”.

c) A Zürichi Egyetem 1999-ben végzett felmérése, amelyben 809 felnőtt homoszexuális férfit kérdeztek meg, az alábbi eredményre jutott: A férfiaknak átlagosan 80 szexuális partnerük volt a felmérés időpontjáig. A szexuális partnerek száma a felmérés előtti 12 hónapban átlagosan 10 volt, a 30 és 49 közötti férfiak esetében pedig 12–15. „A megkérdezettek kétharmadának ez alatt a 12 hónap alatt legalább egy szoros kapcsolata volt, a megkérdezettek 90%-ának egy vagy több alkalmi partnere is akadt.”

Homoszexualitás és pszichés megbetegedések

a) Egy 2001. januárban végzett, reprezentatív holland kutatás arra az eredményre jutott, hogy az aktív homoszexuálisok határozottan gyakrabban szenvednek pszichés betegségektől, mint azok a személyek, akik heteroszexuális életet élnek. A homoszexuális férfiak körében feltűnően magas a szorongásos neurózis és a súlyos depresszió aránya. (A tanulmány kizárta, hogy ennek az AIDS-megbetegedés lehetne az oka.) A homoszexuális nők körében jóval magasabb a gyógyszer- és alkoholfüggőség (susbstance abuse) aránya, mint a heteroszexuális nők esetében.

Férfiak: pszichés megbetegedések gyakorisága DSM-III-R szerint eddigi életükre vonatkozólag
	Homoszexuális	heteroszexuális
Depresszív és bipoláris megbetegedés összesen - súlyos depresszió	39,0% 29,3%	13,3% 10,9%
Szorongásos zavarok	31,7%	13,2%
Egy vagy több pszichés zavar diagnózis	56,1%	41,4%
Egy vagy több diagnózis	37,8%	14,4%

Nők: pszichés megbetegedések gyakorisága DSM-III-R szerint eddigi életükre vonatkozólag
	homoszexuális	heteroszexuális
Depresszív és bipoláris megbetegedés összesen - súlyos depresszió	48,8% 44,2%	24,3% 20,0%
Szerfüggőség összesen - alkoholfüggőség - gyógyszerfüggőség	25,6% 11,6% 9,3%	7,1% 1,8% 1,2%
Egy vagy több pszichés zavar diagnózis	67,4%	39,1%
Egy vagy több diagnózis	39,5%	21,3%

a) Egy USA-beli tanulmány a 9-12. évfolyamok 4159 diákját kérdezte meg az életstílus fontos tényezői felől. A fiatalkorúak 95,7%-a mondta magát heteroszexuálisnak, 2,5%-uk homoszexuálisnak, leszbikusnak vagy biszexuálisnak. A felmérés arra az eredményre jutott, hogy a magát homoszexuálisnak, leszbikusnak vagy biszexuálisnak nevező diákok jóval magasabb arányban választottak egészségre ártalmas vagy más problémás viselkedésmódokat, mint azok, akik magukat heteroszexuálisnak mondták. A magukat homoszexuálisnak, leszbikusnak vagy biszexuálisnak nevező diákok 55,5%-ának már három vagy több szexuális partnere is volt, míg a heteroszexuális fiatalok között ez az arány csak 19,2% volt. Összességében a kutatók több mint 30 viselkedésmód esetében tudták igazolni a nagyobb arányú problémás viselkedést, így a következők esetében is:

9–12. évfolyamos fiatalkorúak
	homoszexuális, leszbikus, biszexuális	hetero-szexuális
Alkoholfogyasztás (13 éves kora előtt)	59,1%	30,4%
Kokainfogyasztás (13 éves kora előtt)	17,3%	1,2%
Már volt szexuális kapcsolata	81,7%	44,1%
3 vagy több szexuális partnere volt	55,4%	19,2%
Alkohol- vagy kábítószer-fogyasztás a legutóbbi szexuális kapcsolat során	34,7%	13,3%
Szexuális kapcsolat saját akarata ellenére	32,5%	9,1%

Ezen irányú kutatások számos eredménye arra utal, hogy egy homoszexuális hajlam bonyolult fejlődési folyamat során alakul ki, és abban koragyermekkori érzelmi sérülések, krónikus traumák, a család szerkezetének bizonyos zavarai és gyakran mindemellett a szexuális zaklatás is fontos szerepet játszanak.

Egy homoszexuális irányultság megváltoztatása és érett heteroszexualitás kialakulása a megfelelő terápiák, a képzett lelkigondozás és az önsegítő csoportokban, illetve szemináriumokon való részvétel révén lehetséges. Ennek a több évig tartó folyamatnak a motiváció, az erős akarat, a kitartás és az elszántság a kulcsa. Az érintettek, akik meg akarnak változni, készek kell legyenek arra, hogy gyermekkoruk fájdalmas és fel nem dolgozott konfliktusaival, és azok jelen életükre tett utóhatásaival szembesüljenek. Mindazoknak, akik meg akarnak változni, alapvető segítséget ad az alábbi oksági modell, amely pszichoanalitikus és mélypszichológiai ok-kutatásokon, számos homoszexuális hajlamot érző férfiak körében készített felmérésen valamint olyan terapeuták évtizedes tapasztalatán alapszik, akik homoszexuális hajlamot érző embereket kísértek végig útjukon, amely kivezette őket a homoszexualitásból. Terjedelmi okoknál fogva a modell a férfi homoszexualitás fejlődési útjára szorítkozik.

A férfi homoszexualitás fejlődési modellje

 

A gyermeknek mintegy három éves korára kifejlődik nemi azonosságtudata, vagyis annak tudata, hogy egy bizonyos nemhez tartozik. Kezdetben a csecsemő egészen szoros kapcsolatban él az édesanyával, egynek érzi magát vele. Hamarosan azonban érzékeli, hogy az őt körül ölelő világ férfiakra és nőkre oszlik, döntenie kell tehát, hogy hova tartozik. Megtörténik, hogy kezdetben megtagadja még ezt a döntést, hiszen úgy képzeli, bármi lehet. A valóság azonban éppúgy útját állja ennek a fantáziálásnak, mint a nyelv, amelyet ekkor tanul meg, s amely különbséget tesz nő és férfi között.

A saját nemiség elfogadása fontos lépés a korai érés folyamatában. Azt jelenti, hogy a gyermek elfogadja a határokat, és elbúcsúzik az androgün mindenhatóság álmától. Irene Fast pszichoanalitikus ezt így foglalta össze: „A nemiség megkülönböztetése azt a fejlődést jelenti, melynek során a gyermek feladja azt a nárcisztikus feltételezést, hogy az összes szexuális és nemi tulajdonsággal rendelkezik, és észleli azokat a határokat, amelyeket saját testének valóságos adottsága és működésmódja szab meg.”

Hogy a fiúgyermek megtalálhassa nemi önazonosságát, késznek kell lennie az anyától való elszakadásra és az apával való azonosulásra. Kizárólag így képes megélni, hogy „a férfi oldalhoz” tartozik, csakis ehhez kapcsolódva képes elfogadni és kialakítani saját férfivoltát.

A fiúgyermek kezdetben az anya szemével szemléli apját: de vajon milyen apaképet közvetít az anya? Tesz-e szerinte olyat az apa, ami tiszteletet érdemel? Fontos-e ő az anya és a család számára? Az anyának a maga módján közvetítenie kell, hogy a férfiasság olyasvalami, amire törekedni érdemes, és tudnia kell elengedni a fiát. Ha konfliktusra kerül a sor apa és fia között, az anya nem foghatja egyből pártját a fiának, hogy ezzel ismét saját ölébe vegye őt vissza.

Az apának melegszívűnek, szeretettelinek és elfogadónak kell lennie, és ezáltal segíteni a fiát, hogy szoros kapcsolatba kerüljön vele. Az apa vissza kell tükrözze, meg kell erősítse és támogassa fiának fejlődőben lévő férfivoltát. Számos homoszexuális hajlamot érző férfi állítja, hogy családjában főleg inkább semlegesként kezelték, mintsem fiúként. A nőiséggel szemben a férfiasságot leginkább a közös tevékenység közvetíti a gyermek számára. A fiúnak szüksége van az apjával való testi kapcsolatra, az egymással való birkózásra, a közös tevékenységre, a közös élményre és a különböző „veszélyek” közös és játékos leküzdésére.

A fiúgyermek keresi az apával és általa a férfiak világával való kapcsolatot. Amennyiben azonban az apját visszautasítónak, ridegnek, érzelmileg megközelíthetetlennek, érdektelennek, hűvösen elutasítónak vagy durvának és szándékoltan sebeket okozónak találja, megtörténhet, hogy a fiú megbántottan és sértődötten visszahúzódik – ebben az esetben nárcisztikus sérülésről és „defenzív elszakadásról” beszélhetünk. Ez a fajta belső, az apa elől és ezzel a férfiak világától való visszavonulás jelenti az egyik döntő váltóátállítódást a homoszexuális fejlődés irányába. Olyan ez, mintha a fiúgyermek ezt mondaná: „Apám, ha neked nincs szükséged rám, akkor nekem sincs szükségem rád. Ha én nem vagyok fontos számodra, akkor te, és mindaz, amit te megtestesítesz, nem fontos az én számomra sem.” Azáltal, hogy a fiú így elszakad apjától, egyben önnön férfivoltától is elszakad.

Lappangási szakasz

Az 5–12 éves kor közötti lappangási szakaszban a fiúgyermek nagyobb biztonságban érzi magát az anya világában. Bár tisztában van vele, hogy fiú, de nem tanulta meg, hogyan lépjen kapcsolatba a saját és mások férfiasságával. Nem tudja, hogyan verekedjen másokkal, hogyan vegye fel velük a kapcsolatot. Úgy érzi, nem tartozik a férfiak világához. Lelke mélyén úgy érzi, a férfiak világa mélyen megbántotta őt. Azután pedig kivetíti ezeket az érzéseket a fiúkra, akikkel együtt játszik.

Számos kutatás igazolja, hogy azok a fiúgyermekek, akikben később homoszexuális érzelmek fejlődnek ki, a lappangási szakaszban „kevésbé férfiasnak” érzik magukat. Szenvednek ettől a kisebbségi érzésüktől és magányosságuk miatt.

Joseph Nicolosi pszichoterapeuta így írja le az ilyen fiúgyermeket: „Legyen a neve ’Konyhából leselkedő’, mert az ablak előtt áll, és onnan figyeli, hogyan fociznak a többiek, ő maga azonban bent marad édesanyja, lánytestvére és nagynénje társaságában. Irigyli a fiúkat, akik kint játszanak, de nem tudja, hogyan vegye fel velük a kapcsolatot. Testiségük, energiájuk, önbizalmuk izgatja őt – és éppen ez az, amit később olyan vonzónak talál majd más férfiakban. Ha azt kérdezik homoszexuális irányultságú férfiaktól, hogy mi az, amit olyan vonzónak találnak más férfiakban, akkor gyakran azt válaszolják: ’magától értetődő és öntudatos testi férfiasságuk’ – és pontosan ez az, amit ők önmagukban nem tudtak kifejleszteni.

Különböző tanulmányok rámutatnak arra, hogy a homoszexuális hajlamot érző férfiak a heteroszexuális irányultságú férfiakhoz képest, jóval nagyobb arányban voltak kitéve gyermekkorukban nemi erőszaknak. Bár a nemi erőszak önmagában még nem vezet homoszexualitáshoz, amennyiben azonban a tettes ezzel egy időben időt szán áldozatára és törődik vele, az ifjú pedig magában hordozza a férfi törődése utáni mély és betöltetlen vágyat, akkor megtörténhet, hogy az ifjú ezt szűri le: ha azt akarom, hogy egy férfi törődjön velem, akkor szexuális kapcsolatba kell lépnem vele. Noel Mosen, aki hosszú időn át volt meleg aktivista, mielőtt megtalálta a homoszexualitásból kivezető utat, így ír saját életéről. „A családomban sok nehézség volt, és én – joggal vagy sem – meg voltam győződve róla, hogy engem a mostohaapám nem szeret… Ha nem kerestem volna szeretetet és megerősítést a férfiak részéről, akkor egy nemi visszaélés élménye bizonnyal elriasztott volna… De én nyitott voltam rá, és az a tapasztalat, hogy egy felnőtt férfi irántam érdeklődik, olyan mély benyomást tett rám, hogy a férfi-fantáziálás életem részévé vált.”

Kamaszkor

A fiúban növekszik férfiak világától való elidegenedés érzése. 12–13 éves korban, amikor a szexuális érzelmek jelentkeznek, ezen igen erős érzelmei összekapcsolódnak a fiú legfőbb vágyával és azzal a kérdésével: hogyan találhat kapcsolatot a férfiak világával. Szüksége van erre a kapcsolatra, hogy férfivoltában fejlődhessen. Ez a legégetőbb szüksége, és csak ha erre a kérdésre választ talált, akkor tud egyáltalán erotikus értelemben is a nők felé fordulni.

Az identitáskeresés ezen új szakaszában a fiú megválaszolatlanul maradt szükségletei, hogy az apához és a férfiak világához érzelmileg kötődjön és odatartozzon, erős szexuális töltéssel jelentkeznek ismét. A szex azonban képtelen választ adni ínségére, ugyanakkor a férfiakkal való igazi, hiteles kapcsolatteremtés ezután csak nehezen sikerülhet. Túl mélyen hordozza ugyanis magában az ifjú annak érzését, hogy az apa és a férfiak világa elutasította őt, és ezt az érzést az őt körülvevő férfiakra is mindig átviszi majd. Ha nem képes nyíltan szembenézni saját sebeivel, sosem fog tudni más férfiakban bízni. Távolságot tart majd tőlük. Vagy „jelentéktelennek” tartja őket (mint az apát), vagy pedig távolból csodálja és idealizálja őket, és ez az idealizálás kap erotikus és szexuális töltést.

Mindannyian vágyunk a kiegészülésre, mindannyian valaki másba szeretünk bele, hiszen a „titokzatos” az, ami erotikusan izgat minket. A heteroszexuális ifjú beleszeret a lányba, mert a nőiség titok a számára. A homoszexuális hajlamot érző ifjú beleszeret saját nemébe, mert az ő számára a férfiasság jelenti a titkot.

A változást kereső felnőtt

A homoszexuális irányultság megváltoztatása azt jelenti, hogy az érintett szembesül saját mély sebével, és egy hosszabb folyamat során, megfelelő segítséggel, a férfiaktól és a saját férfi énjétől való „defenzív elszakadást” meghaladja.

Az a férfi, aki legyőzte önnön homoszexualitását, ezáltal a legmélyebb értelemben önmagát találta meg. Ez a változás pedig sokak számára lehetséges, ezt régebbi és újabb kutatások egyaránt mutatják.

Minden homoszexuális hajlamot érző fiatalnak, minden homoszexuális hajlamot érző férfinak és nőnek joga, hogy ezekről a változási lehetőségekről tájékoztatást kapjon.

© 2004 Dr. Christl Ruth Vonholdt Deutsches Institut für Jugend und Gesellschaft Pf. 1220, D-64385 Reichelsheim, institute [kukac] dijg.de (institute[at]dijg[dot]de), www.dijg.de