Áldozat – Simicskó István húsvéti írása

Húsvétkor a keresztény világ Jézus kereszthalálára és feltámadására emlékezik. Simicskó István, a KDNP frakcióvezetőjének húsvéti írása.

Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy milyen üzenete lehet egy majd kétezer évvel ezelőtti önfeláldozásnak a mai rohanó, gyorsan változó világban, amikor mindenki az önmegvalósítást hajszolja, és az önzetlen áldozatvállalás látszólag már nem divat.

Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy szembesüljünk azzal, mennyire szükség van ma is arra a szeretetre, amelyet Jézus Krisztus érzett az emberiség iránt és arra az önzetlenségre, amellyel vállalta a kereszthalált, hogy a bűnök megváltást nyerjenek.

Nagyon is jelen van a mindennapjainkban, benne van az emberekben annak a készsége, hogy szükség esetén vállalják az életveszélyt embertársaikért. Tűzoltóink, honvéd tűzszerészeink gyakorlatilag napi szinten néznek farkasszemet a veszedelemmel, de a mindennapjainkat immáron második éve meghatározó pandémia miatt számos más hivatás űzői vállalnak kockázatot és hoznak áldozatot a közösségért.

Egészségügyi dolgozóink fáradhatatlanul látják el a betegeket annak ellenére, hogy a fertőzés veszélyének talán ők vannak a legjobban kitéve. Rendőreink és tanáraink szintén erőn felül teljesítenek, hogy megfeleljenek az új helyzet által diktált követelményeknek. De nem szabad elfeledni azt az áldozatot sem, amit azon honfitársaink hoznak, akik szakmájukat, tanult mesterségüket voltak kénytelenek feladni vagy annak gyakorlását jelentősen visszaszorítani, mert a járvány terjedésének megakadályozása ezt szükségessé tette.

Ez a keresztény értékrend alapját képező hozzáállás tehát igenis létezik a 21. században is, és az emberekből nem veszett ki, még annak ellenére sem, hogy a balliberális tömegmédia totális háborút hirdetett a társadalmak alapján jelentő keresztény értékek ellen.

De ha a jelen korunkban létező áldozatvállalást egy másik aspektusból közelítjük meg, szintén rá kell döbbennünk, hogy a húsvét nem csak egy bibliai történet elmeséléséről, a munkaszüneti napon eltöltött pihenésről és a népszokásokról szól. Hihetetlenül nagy számban vannak világszerte olyanok, akiket üldöznek és meggyilkolnak keresztény hitük miatt.

A harmadik világ országaiban sajnos ma sem példa nélküli, hogy keresztények merénylet áldozatai lesznek, demonstratív módon, médiafigyelemre pályázva kivégzik őket, felgyújtják templomaikat, megszentségtelenítik kegytárgyaikat. Az ember különösen a mai, személytelenné váló világban bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy áldozatot kell hoznia a hitéért, meggyőződéséért, ki kell állnia családjáért, a hazájáért.

A legszörnyűbb, hogy ez a tendencia egyre romlik, és már nemcsak a világ távoli helyein történnek keresztényellenes támadások, hanem Európában, sőt Magyarországon sem példa nélküliek az ilyen bűncselekmények. A közelmúltban az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünket, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ünnepét a gödöllői görögkatolikus templom elleni gyújtogatás és vandál támadás árnyékolta be, néhány napja pedig a Budapest–Pestszentlőrinci Mária Szeplőtelen Szíve Főplébánia kápolnájánál történt haranggyalázás.

Az ünnep üzenete múlhatatlan. Az áldozat, megannyi szenvedés meghozta gyümölcsét, mert Krisztus föltámadásával az élet legyőzte a halált. Nincs ez másképp ma sem, a küzdelem mindig új lehetőségeket nyit előttünk, hogy távlatokban gondolkodjunk. Ezt minden ember minden évben másképp élheti meg az adott élethelyzettől függően, más hangulatban, más gondolatokkal a szívében keresi a húsvét aktuális mondanivalóját. Idén a járványhelyzet tartós megszüntetése és a járvány megfékezése érdekében hozott korlátozó intézkedések megfontolt feloldása jelenti a legtöbbünknek azt az célt, amiért az elmúlt időszakban rengeteg áldozatot hoztunk.

Ezen cél elérése érdekében az szükséges, hogy minél rövidebb idő alatt minél több polgár jusson vakcinához. A kormány olyan megállapodásokat kötött, amelyek öt hatékony és biztonságos vakcinatípus felhasználását is lehetővé teszik a lakosság beoltása során, ami megakadályozza az egy-egy gyártótól való egyoldalú függés kialakulását, és ez a több lábon állás biztosítja, hogy folyamatos legyen az oltóanyaggal való ellátás. Magyarország az Európai Unióban már az első helyen áll lakosságarányosan az átoltottságban, így a szigorítások enyhítésére is hamarabb kerülhet sor nálunk, mint a tagállamok többségében.

Jelen állás szerint húsvétot követően már lehetőség lesz arra, hogy egy lépést tegyünk a felé, hogy visszatérjünk a normális kerékvágásba, így a feltámadás ünnepe tulajdonképpen az eddig kényszerűségből korlátok közé szorított emberi és gazdasági kapcsolatok számára is a kibontakozás kezdetét jelentheti.

Mint ahogy korábban, a migránsválság során ezt tapasztaltuk, sajnos az Európai Unió nem áll a helyzet magaslatán ennek a válságnak a megfelelő kezelésében sem. A közösség által kezdeményezett vakcinabeszerzések nem működnek hatékonyan, így az állampolgáraik védelme ezúttal is a tagállamokra marad. Természetesen a nemzetállamok sikere egyben az unió kudarcát is jelenti, így Brüsszel a saját tehetetlenségét igyekszik kritikák megfogalmazásával elfedni.

A hazai ellenzéki konglomerátum önálló identitás és saját vízió hiányában pedig papagájként ismételgeti a külföldön hallottakat. Ez rendkívül káros, hiszen ebben a helyzetben alapvető fontosságú, hogy az emberek ne féljenek élni az oltás lehetőségével, viszont a baloldal hozzáállása reális alternatíva hiányában kizárólag a félelem és a bizonytalanság gerjesztésére jó, az ezzel okozott kár egy ilyen kritikus helyzetben emberéletekben mérhető.

Pilinszky Jánostól származik az a felismerésről szóló gondolat, amely szerint „a szabaduló fogoly riadtan veszi észre szívében, hogy a hosszú fogságban hozzászokott fogságához! Aztán összeszedve minden erejét, kilép börtöne ajtaján, s talán csak fölujjongó szívével érzi, mi is történt vele.” Idén húsvétkor elkezdjük kiszabadítani gúzsba kötött kezünket, amelyet imára kulcsolva emlékezzünk mindazok áldozatára és munkájára, akik lehetővé tették, hogy ezt elérjük.