A politikus a tárnoki ünnepi beszédében kiemelte, hogy Szent István mai magyar népe nem kíván lemondani államáról, hitéről és azonosságtudatáról, a magyar választópolgárok többek között „erről döntöttek 2010-ben, ezt a döntésüket erősítették meg 2014-ben, és idén is”

Aradszki András, a KDNP országgyűlési képviselője, frakcióvezető-helyettes ünnepi beszédet mond Tárnokon, 2018. augusztus 20-án (Fotó: Aradszki András Facebook-oldala)

Aradszki András teljes ünnepi beszéde

Szeretettel köszöntöm mindnyájukat ma, augusztus huszadikán, Szent István királyunk ünnepén, egyben a magyar állam születésnapján!

980 évvel ezelőtt, augusztus 15-én távozott az égi hazába a magyar állam megalapítója, Árpád-házi István, az első és mindeddig legnagyobb magyar király. 935 évvel ezelőtt, augusztus 20-án dicső utóda, Szent László emelte oltárra – a Henrik császárral Canossát megjárató Szent VII. Gergely pápa engedélyével – a keresztény erények hősi gyakorlásának elismeréseként.
A honfoglalást, a kalandozásokat és a Lech-mezei vereséget (955) követően, miután Géza nagyfejedelem megkezdte alattvalóinak határozott térítését, a magyarok között elevenen élt még az ősi hit, amelynek képviselői nem értettek egyet a „nyugati integrációval”.

A szent király azonban felülemelkedett a széthúzáson. Erős törvények abroncsával tartotta együtt a nemzetet. Miközben megőrizte az alapvető ősi hagyományt, a magyarság együvé tartozásának ősi fogadalmát, erős európai állammá formálta Magyarországot. Kialakította a végeket, létrehozta az állam- és egyházszervezetet. Elűzte a külső ellenséget (köztük a német császárt is!), úrrá lett a belső háborúságon, feleslegesen és ok nélkül nem gyilkolt. Nem indított hódító háborút, inkább szövetségeseket keresett és talált.

Elköteleződött és később is kitartott a keresztény Európa mellett, és hazánkat a nyugati kultúrához kötötte. Kitartott a keresztény Európa mellett, hogy Magyarország a magyarok országa legyen: az európaiságára büszke politikai nemzet. Egyenrangú, szabad és független állam, mely együttműködik a bennünket tisztelőkkel, de ellenáll a jogainkat önkényesen csorbítani akaróknak.

Aradszki András, a KDNP országgyűlési képviselője, frakcióvezető-helyettes ünnepi beszédet mond tárnokon, 2018 augusztus 20-án (Fotó: Aradszki András Facebook-oldala)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent István dicső személyét és példáját a következő két évszázadban Árpád-házi szentek egész sora követte. Ha ők nem lettek volna, ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór. Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen.

Nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, az éjt nappallá téve munkálkodókról. A fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről. Meg kell emlékeznünk azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott – mégsem adták fel soha, mindig becsülettel tették a dolgukat. Szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés, több volt a kényszerű bátor kiállás, mint a nyugodt, alkotó munka. Akik – bár a történelem számára észrevétlenül – mindig becsülettel tették, amit az emberi tisztesség, a szeretet parancsa és a hazaszeretet megkívánt tőlük.
Ha a magyarokra gondolunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez az örökség mindig egyesíti a földrajzi térben és a történelmi időben elkülönült magyarok nemzedékeit Vereckétől az Al-Dunáig, az Őrvidéktől Csángóföldig.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma sokszor számon kérik a magyarokon a demokráciát. Ezért fontos tudnunk, hogy az európai államfejlődésben szintén egyedi módon Szent István magyar államának alapját – a szokásos despotikus egyeduralommal szemben – az egyént az összességhez fűző spirituális kötelékek képezték. Ezt az „összesség-fogalmat” – ami nem más, mint a modern nemzet és nemzetállam korai, eszmei előképe – Szent István koronája, mint „a nemzeti akaratnyilvánítás szimbolikus eszköze” testesítette meg. Tartalmát a XIII. századtól kialakuló Szent Korona tan foglalta össze.

Eszerint – a magyar történettudomány egyik legnagyobb képviselője, Hóman Bálint szavait idézve – „a közhatalom eredeti birtokosa és ősforrása maga a nemzet, vagyis a teljesjogú nemesek közössége, s a király, akit saját vagy őse személyében ez a nemesi közösség emelt trónra, csupán a reá átruházott hatáskörben birtokosa az uralkodói jogoknak és a teljes uralkodói hatalomnak.” Mindez azt jelenti, hogy a demokrácia alapgondolata, a közhatalomnak a közösség akaratából való származtatása és ez által eleve meglévő korlátozottsága történelmünkben szinte egyidős a keresztény magyar állam kiépítésével és megszilárdításával.

Nem véletlen hát, hogy a történelem során az önrendelkező magyar állam elleni támadások mindig együtt jártak a magyarság keresztény hite és Egyháza elleni támadásokkal.

Tisztelt Ünneplők!
Szent István trónra lépésétől a napjainkig eltelt 1018 esztendőben a magyar nemzet mindösszesen 576 esztendőt élhetett egy önrendelkező magyar állam keretei között, míg 442 esztendőt idegen fennhatóság alatt vergődve, vagy az önrendelkezési jogától megfosztott, alárendelt állam keretein belül volt kénytelen megélni.

A függetlenségünk fenntartásáért vagy visszaszerzéséért hozott mérhetetlen áldozatok mellett az idegen érdekeknek kiszolgáltatott, alávetett államiságban szerzett 442 esztendőnyi magyar élettapasztalat 442 nyomós érv amellett, hogy mi, mai magyarok a XXI. században is oltalmazzuk Szent István királyunk örökségét: önrendelkező nemzeti államunkat és keresztény hitünket.

Napjainkban Európában politikai és eszmei küzdelem zajlik az európai nemzetek államfenntartói képességének aláásása, az európai társadalmak szétzilálása és az európai államok felszámolása érdekében. A világban vannak erőcsoportok, amelyek elég erősnek érzik magukat arra, hogy alárendeljék saját érdekeiknek Európát. Azok az erők, amelyek az elmúlt évtizedekben a szabadság jelszavát zászlajukra tűzve mindent megtettek annak felszámolásáért; azok, amelyek Európában a népakarat által meghatározott közjó helyett az ennek fölébe kerekedni törekvő magánérdeket akarják érvényesíteni, most az Európai Egyesült Államok jelszavát tűzve zászlajukra indulnak rohamra az európai nemzeti államok ellen.

A küzdelem az európai erőforrások megszerzéséért zajlik, azon erőforrásokért, amelyek felett jelenleg még az európai nemzeti államok polgárai által demokratikusan megválasztott kormányok rendelkeznek.

Az európai erőforrásokért folytatott politikai küzdelem ideológiai eszköze az európai emberek nemi, családi, vallási és nemzeti azonosságtudatának gyengítése, a tolerancia és a szolidaritás számonkérésével a bűntudat mesterséges felkeltése annak céljából, hogy könnyebben beletörődjenek az európai civilizáció rendjének felszámolásába és az európai ember számára alávetettséget eredményező új rend kialakításába.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent István mai magyar népe azonban nem kíván lemondani államáról, hitéről és azonosságtudatáról. A magyar választópolgárok erről döntöttek 2010-ben, ezt a döntésüket erősítették meg 2014-ben, és idén is.
Arról döntöttünk, hogy
- úgy építjük újjá a magyar államot, hogy az képes legyen szolgálni és megvédeni a nemzetet;
- olyan gazdaságot építünk, ami nem a pénzügyi spekulációkon, hanem értékteremtő munkán alapul;
- arról döntöttünk, hogy megerősítjük magyar azonosságtudatunkat, keresztény kultúránkat és nemzeti összetartozásunkat;
- segítjük a nemzeti tagállamok együttműködésén alapuló Európai Uniót abban, hogy Európa ne csak versenyképes, hanem az európai emberekké is maradjon.
Hóman Bálint már idézett tanulmányában 1938-ban így ír államalapító királyunkról: „Kilencszáz esztendő távlatában sem halványuló hatalmas egyénisége a Kelet és Nyugat határán mindegyre nehéz próbát álló ’örök magyar’ szimbóluma.

A szentistváni gondolat a magyarság nemzetpolitikai célkitűzésének és történeti hivatásának első teljes és mindmáig legszabatosabb megfogalmazása, – ő maga minden idők legnagyobb magyarja.”
Emlékét őrizzük, példáját követjük.
Ebből az örökségből Tárnok sem maradhat ki, hiszen egyidős az Árpád-kori Magyarországgal, ezért joggal köszönthetjük ezt a települést is – benne magyarokat, a csaknem 300 éve betelepült szlovákokat és minden nemzetiséget – a magyar államiság születésnapján. Ezúton is kívánok tehát boldog születésnapot Tárnoknak! Kívánom, hogy ne hagyja el Szent István örökségét, kövesse példáját, és legyen továbbra is részese Magyarország felemelkedésének!

Isten áldja és a Boldogasszony, a Magyarok Nagyasszonya oltalmazza továbbra is szeretett Hazánkat, benne a tárnokiakat is!

Köszönöm, hogy meghallgattak!