Jók a mutatóink, a jövedelem egyre nagyobb hányada a munkához kötődik, 2010 óta harmadára csökkent a munkanélküliek száma, egyre több, korábban segélyből élő családnak már rendszeres jövedelme van, nőnek a bérek, ráadásul az Eurostat jelentése szerint a magyar segélyezési rendszer a leghatékonyabb az unióban – sorolta területének eredményeit az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára. Fülöp Attila ugyanakkor azt is tudja, hogy továbbra is a gyermekeket, az egyszülős családban élőket, a munkanélkülieket és a romákat fenyegeti leginkább a szegénység. Azt ígéri: odafigyelnek rájuk. Interjú: magyaridok.hu
Fülöp Attila (KDNP) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár
– Felelős államtitkárként számtalan hajléktalan emberrel találkozott, beszélgetett mostanában. Megtudta tőlük, hogy mi a véleményük a közterületen életvitelszerűen tartózkodás törvénybe iktatott tilalmáról?
– A hajléktalanellátásban az a kihívás, hogy önkéntes igénybevételen alapuló szolgáltatás, nem olyan, mint a gyermekvédelem, ahol hatósági döntés miatt kötelező eljárni, a hajléktalanellátás máshogy működik. Ezért hangsúlyozzuk a kezdetektől, hogy az október 15-e óta hatályos szabályozásban nem a szankcionálás volt a célunk, hanem az, hogy megvédjük a hajléktalanokat és az ellátórendszer felé tereljük az érintetteket. Így az utcai szociális munkás – szabálysértésre hivatkozva – határozottabban kérheti, hogy a rászoruló igénybe vegye a szállók szolgáltatásait. Október közepe óta 1300-zal nőtt azok száma, akik éjszakánként igénybe vették a hajléktalanellátást. Az első lépés a rendszerbe segíteni azokat, akik eddig nem kerültek be. Hosszú távon pedig valójában akkor segíthetünk, ha megtaláljuk számukra a hajléktalanságból kivezető utat is. De ennek az az első lépése, hogy bekerüljenek a rendszerbe, ágyat, meleg ételt, tisztálkodási lehetőséget kapjanak. Férőhely van elegendő a rendszerben, hiszen az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága országosan csaknem 83 százalék, míg Budapesten 81 százalék körül volt.
– Valóban vannak a társadalmi visszakapaszkodásra példák?
– Magam is több ilyen esettel találkoztam. Nemrégiben egy olyan hajléktalanszállón jártam, ahol a személyzet több tagja korábban gondozott volt ott. Székesfehérváron például most nyolc olyan közfoglalkoztatott dolgozik, akik a hajléktalanlétből kerültek munkába. Az egyik hajléktalanszálló mosodájának üzemeltetésében vesznek részt, illetve a kertészetben dolgoznak. Az önkormányzat létre is szeretne hozni egy céget, amely a visszailleszkedésüket és a munkába állásukat segíti.
– Ahány ember, annyi sors. Sokaknál a válás, a család szétszakadása volt a legelső lökés a hajléktalanság felé. Alá tudja ezt támasztani?
– Fontos arról beszélni, hogy miért alakul ki a hajléktalanság. A legfontosabb tényező valóban a család szétesése, amelyet követően megjelenik a céltalanság, az, hogy a következő nap felkeljen és küzdjön bármiért. Innentől kezdve elindul egy dominóhatás a munkahely elvesztésétől a társaságokból történő kiközösítésig. Innen már nagyon nehéz visszajönni. Amikor a családpolitikát és a közösségi összetartozást hangsúlyozzuk – és a kormány minden cselekedetével ezt támogatja –, ki kell mondani, hogy az a hajléktalanságra is hatással van. Ha kevesebb a széteső család, akkor azt is remélhetjük, hogy kevesebb hajlék nélküli ember lesz az utcán.
– Miért volt szükséges korlátozni a közterületen való életvitelszerű tartózkodást?
– Kettős célja volt. Adott a közterület, amelyet mindenki szeretne úgy használni, ahogy azt kellene reggel iskolába menet a gyermekekkel vagy egy játszótéren az apróságokkal. A társadalom igénye az, hogy a közterület mindenkinek biztonságos, tiszta és elérhető legyen. A másik igény az, hogy ha egy hajléktalan ember mínuszban az utca kövén fekszik, biztos, hogy egészségügyi veszélynek, mi több, életveszélynek van kitéve. Ha önkéntes alapon nem megy, akkor próbáljuk meg szabályokkal rábírni arra, hogy igénybe vegye a hajléktalanellátó rendszert. Az nem emberhez méltó és nem vezet sehová, ha ott marad az utca kövén, a hidegben, a fagyban, az életveszélyben.
– Míg idehaza a külföldiek megbotránkoztak a hajléktalanok tömegén, körülményein, Bécsben, Varsóban, Prágában szinte alig találkozni hajléktalannal. Más városokban hogyan oldhatták meg ezt a kérdést?
– Hajléktalanság mindenhol van, és mindenhol van valamilyen szabályozottság. Van, ahol a koldulást tiltják, és van, ahol hozzánk hasonlóan a közterületen tartózkodást. Ilyen például Görögországban vagy éppen Dániában tapasztalható. Míg Görögország háromezer euróval vagy hat hónap elzárással bünteti a koldulást, Dániában két hét elzárással sújtandó a koldulással, valamint a hajléktalansággal összefüggő cselekmények folytatása. Budapesten a Ferenciek terén egy ideje lezárják az aluljárót – jók a tapasztalatok. Sokáig nem tudtak az ott élő hajléktalanokkal mit kezdeni, de aztán felújították, fizikailag zárhatóvá tették az aluljárót. Azzal, ha hagyjuk, hogy valaki ott éljen az aluljáróban, semmit sem fogunk megoldani, neki ugyanolyan rosszat teszünk, mint amilyen rossz ez a társadalom egészének. Országszerte száznyolcvan utcai szociális munkás próbálja rábeszélni az utcán élő hajléktalanokat arra, hogy vegyék igénybe a szolgáltatásokat, a fekvőhelyet, a meleg ételt. Decemberig a rendőrök kilenc szabálysértést indítottak. Ők kilencen bírósági ítélet alapján 60 napos elzárást kaphatnak, ami közmunkával leróható.
– A hajléktalan embereknek fenntartott férőhelyek kihasználtsága november közepén országos szinten 75 százalékos volt. Mennyiben segít a nemrég elkülönített háromszázmillió forint?
– Országosan 12 ezer éjszakai férőhely van, a nappali ellátóban pedig 7600. Novembertől minden megyében egy, Budapesten pedig két krízisautó járja az utcákat, és szállítja a kihűléssel fenyegetett hajléktalanokat a szálláshelyekre. Az elkülönített összegből az ellátási időszakok összehangolása történt meg, így egyetlen ember sem kényszerül egyetlen napszakban sem az utcára. Az összeg egy részéből éppen most hirdettünk meg egy 84 milliós pályázatot a hajléktalanellátó szervezetek részére, hogy a felújításokat, férőhelybővítéseket meg tudják oldani. Az idén 9,1 milliárd forintot fordít hajléktalanellátásra az ország.
– Idén télen, februárban volt először a vörös kód elrendelve. Mik a tanulságok? Mikor szükséges újra elrendelni?
– Télen mínusz tíz fok alatt a hajléktalanellátókon kívül a többi szociális intézménynek is meg kell nyitnia a kapuit, ha egy hajléktalan férőhely hiányában nem tud hová menni. Tartós hidegben arra kérjük a lakosságot, hogy fokozottan figyeljenek oda az utcán kihűléssel fenyegetett és az otthonukban egyedül élő idős emberekre egyaránt, szükség esetén pedig hívjanak nekik segítséget. A diszpécserszolgálat telefonszámai megtalálhatók a www.diszpecserportal.hu, valamint a www.menhely.hu oldalon. Februárban a tíz napra elrendelt készültség alatt összesen 392 utcán élő, valamint 64 nem hajléktalan, de bajba jutott embert helyeztek el elsősorban hajléktalanszállón. Ebből 46-an harminchat nem hajléktalanspecifikus intézményben – elsősorban idősotthonokban – kaptak helyet a speciális szükségleteik miatt. A teljes időszak alatt majd 3200 hívás érkezett a diszpécserközpontokhoz. Biztos, hogy életet mentett a rendszer.
– December elején volt a fogyatékos emberek világnapja. Nem mellesleg 1992-ig rokkantak világnapjának hívták ezt a napot, lám, fejlődött a társadalom a megítélésükkel kapcsolatban. Hol tart a nagyobb intézmények felszámolását jelentő úgynevezett kiváltási folyamat?
– A régi szemlélet az volt, hogy rejtsük el a fogyatékosokat városszéli otthonokba. Most mi lebontjuk a falakat, ezzel együtt ezt a szemléletet, és kisebb lakóotthonokat hozunk létre. Tizenhatmilliárd forintos beruházás részeként 22 helyen tart az építkezés. A kiváltási folyamat éppen ezért valójában befogadás, így a projekt arról is szól, hogy azokat a közösségeket is felkészítsük, ahová költöznek. A hat nagy fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezettel nemrég írtunk alá erről egy partnerségi megállapodást.
– Számtalan, huszonöt személynél többet foglalkoztató cég fizet rehabilitációs hozzájárulást, mert nem alkalmaz megváltozott munkaképességű embereket. Mekkora lehetőség rejlik a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásában?
– A fogyatékosságügyet nem a sajnálatnak kell vezérelnie, hanem annak az elvnek, hogy mindenkinek biztosítani kell az önálló élet és boldogulás feltételeit, ennek pedig fontos eszköze a társadalmi befogadást is segítő munka. A kormány partnerként tekint az állami és a piaci cégekre egyaránt, mert a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása közös felelősség. A járulékkedvezményt biztosító rehabilitációs kártya januártól – adminisztrációs könnyítéssel – minden munkáltató számára lehívható lesz. Bár ezzel a kedvezménnyel jelenleg kilencezer munkáltató él közel negyvenezer dolgozónál, a gazdaság szereplőinek idén októberig csaknem kilencvenmilliárd forint rehabilitációs hozzájárulást kellett fizetniük azért, mert nem alkalmaztak fogyatékossággal élő embereket. Ha nyolcvanezer érintett embert alkalmaznának, akkor ez az összeg ott maradt volna a cégeknél.
– Jelentős eredmény, hogy a szegénységi mutatóink javultak. Ráadásul bizonyos tekintetben egy év alatt. Van, aki ezt megkérdőjelezi?
– A szegénység és a társadalmi kirekesztődés aránya az elmúlt évtizedben soha nem csökkent olyan mértékben Magyarországon, mint 2017-ben. A Központi Statisztikai Hivatal most megjelent adatai szerint ez a ráta a 2016-os 25,6 százalékról 2017-re 19,6 százalékra mérséklődött. Összesen 578 ezer fővel csökkent a szegények száma. Ez egy olyan mutató, amelyet az Európai Unió tagállamainak az összes statisztikai hivatala azonos módon számol ki. Szóval nem lehet azt mondani, hogy ez a magyar valóság sajátos számításával kijött számadat. A kormányzat programja, amely a segély helyett a munkára fókuszál, eredményes, minél több munkajövedelemhez jut egy ember vagy egy család, annál nagyobb lesz a szociális biztonsága. A jövedelem egyre nagyobb hányada a munkához kötődik. Míg 2010-ben ez az arány 65,3 százalék volt, 2017-re 72 százalékra nőtt. 2010 óta harmadára csökkent a munkanélküliek száma, egyre több, korábban segélyből élő családban már rendszeres a jövedelem, sőt nőnek a bérek. Néhány hete jelent meg az Eurostat jelentése is, mely szerint a dánok és a finnek után a szegénységtől megvédő magyar segélyezési rendszer a leghatékonyabb az unióban. Persze ez csak egy visszajelzés, hogy jó úton haladunk, de a munkát a jövőben is el kell végezni. A szegénységtől leginkább veszélyeztetettek továbbra is a gyermekek és a fiatalok, az egyszülős családban élők, a nagycsaládosok, a munkanélküliek, az elmaradottabb térségekben élők, valamint a romák. Odafigyelünk rájuk.
