Paczolay Péternek, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökének megbízatása 2015. február 24-én, kedden lejár. Taláros Testület teljes ülése – feltehetően – ma ünnepélyes körülmények között búcsúztatja.  

Paczolay Péter különböző funkciókban, kisebb megszakításokkal negyedszázadot dolgozott az Alkotmánybíróságon. A kezdeti időszakáról szólva határozottan állítja: akkor volt hit, meggyőződés, hogy egy visszavonhatatlan jogállam épül. Ezt ma már van, aki kritikaként fogalmazza meg.

Vallja és hiszi: a jogállamiság alapvető eleme a jogbiztonság, tehát a testület nem hozhat ellentmondó döntéseket, "mert azzal a jogállamiság sírját ássa". Az Alkotmánybíróság legyen kiszámítható! Nem növeli a tekintélyét, ha a strasbourgi jogvédelem szintje alá száll.

Tanácsa a tovább bíráskodó kollégáinak: "próbáljanak koherens ítélkezési gyakorlatot folytatni!".

Elnöki szerepfelfogásáról szólva nem titkolja: nem gondolta, hogy le kellett volna mondania, bár tudta, hogy ezzel sokaknak örömet okozott volna.

A római nagyköveti kinevezéséről szóló hírekkel kapcsolatban megjegyezi: aki elolvasta indoklásait, különvéleményeit, láthatja, hogy ez a kérdés nem befolyásolta bírói munkájában.

Lenkovics Barnabás: Az alapjogok és az alkotmányosság védelme a legfontosabb feladatom!

Paczolay Péter utódjául az Alkotmánybíróság tagjai közül, Kövér László az Országgyűlés elnöke Lenkovics Barnabás alkotmánybírót javasolta. Megválasztásához, név szerinti titkos  szavazással az Országgyűlés összes képviselő kétharmadának, azaz legalább 132 igen szavazatára volt szükség. Az MSZP bojkottot hirdetett, pedig 2007-ben alkotmánybíróvá választásakor még támogatták. A Jobbik a szavazólapot sem vette fel, az LMP pedig előre bejelentette, hogy nemmel voksol. A szavazáson 140 képviselő vett részt, 2 érvénytelen  voks mellett 138 bizonyult érvényesnek. Eredménye: az Országgyűlés 132 igen, 6 nem kíséretében Lenkovics Barnabást az Alkotmánybíróság elnökévé választotta.

Az új elnök ünnepélyes keretek között tett esküt. Újságírói kérdésre válaszolva nem titkolta: az alapjogok és az alkotmányosság védelme miatt vállalta az Alkotmánybíróság elnöki posztját. A személye és az intézmény iránti bizalom jeleként értékelné, ha csökkennének az Alkotmánybíróság működését érintő korlátozások.

Az Alkotmánybíróság legközelebbi témái

Bőség minden mennyiségben. Seregnyi indítvány masírozik a Taláros Testület előtt. Tucatjával kapják a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszokat. Hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme a hét napirendje.

Hontalanság megállapításának feltétele

A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 76. § (1) bekezdése „jogszerű tartózkodás” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

A folyamatban lévő per felfüggesztése mellett, az indítványozó bíró szerint az általa sérelmezett törvény ellentétes a Hontalansági Egyezménnyel, ezért sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését. Továbbá sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését is, mert indokolatlan különbséget vezet be a Magyarország által elfogadott úti okmánnyal rendelkező és a beutazás vagy tartózkodás szigorú anyagi feltételeit teljesítő hontalanok valamint az úti okmánnyal nem rendelkező hontalanok között ez utóbbiak hátrányára, ezért a Magyarország területén való "jogszerű tartózkodás" mint a hontalanság elismerésének objektív előfeltétele alaptörvény-ellenes. (Indítvány)

Előzetes mentesítés

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 104. § (1) bekezdése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 102. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezések sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét, mert a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek javára indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít. Hozzáteszi: a rendelkezések által megvalósított negatív diszkrimináció se szükségességi, se arányossági indokokkal nem magyarázhatóak. (Inditvány)

Szerencsejátékban történő részvételre közvetítő tevékenység

A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdése, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.31.551/2013/13. számú ítélet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányul alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A bíróság ítéletében engedély nélkül szervezett szerencsejátékban történő részvételre vonatkozó közvetítői tevékenység folytatása miatt bírsággal sújtotta az indítványozót. Panasza indokolásául előadja: sem a törvény, sem a végrehajtására szolgáló rendeletek, sem más jogszabály nem határozza meg, hogy mi minősül szerencsejáték közvetítő tevékenységnek, ami ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményével. Kifejti: mivel a törvény 2. § (7) bekezdésének "szerencsejátékban történő részvételre közvetítő tevékenység” fordulata nem értelmezhető pontosan, így az azon alapuló büntetőjogi rendelkezés (Btk. 360. §) pontos értelmezése sem lehetséges, ezért a jogszabályi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt nullum crimen sine lege elvvel. Álláspontja szerint nem kiszámítható és előrelátható a közigazgatási szankció alkalmazása, mert az állami adóhatóság akár 100 millió Ft bírságot is kiszabhat a bizonytalan jogi fogalom alkalmazása során, emiatt sérülhet a XII. cikk (1) bekezdésében foglalt vállalkozáshoz való jog is. (Indítvány)

Szórakozóhely, a nők védelméről

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 21.K.30.042/2014/15. számú ítélete, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 5. § b) pontja alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szórakozóhely a női vendégek részére ingyenes belépést biztosított, míg a férfi vendégek 1000,-Ft-ért váltható belépődíj ellenében léphettek be a szórakozóhelyre, amely összeget levásárolhatták. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozata, és a támadott bírósági határozat szerint ez felveti a nem szerinti diszkriminációt.

Az indítványozó álláspontja szerint a bírói döntés nem vette figyelembe a nők pozitív diszkriminációjának alaptörvényi követelményét, rosszul értelmezte a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, eltekintett a tulajdonhoz való jog alkalmazásától, és nem vette figyelembe az indítványozó emberi méltósághoz, tulajdonhoz és szabad vállalkozáshoz való jogát. A támadott határozat és jogszabály ezért megsértett több alapvető jogot, többek között sérti az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jogát, a XII. cikk szerinti vállalkozáshoz való jogát, a XIII. cikk szerinti tulajdonhoz való jogát, a XV. cikk (4) bekezdése szerinti esélyegyenlőséghez való jogát, és a XV. cikk (5) bekezdése szerinti nők védelemhez való jogát. (Indítvány)

Alkohol, jövedéki adó

A Kúria a Kfv.I.35.353/2013/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Indítványozó fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel. Indítványozó több alkalommal tárolt és helyezett szabad forgalomba különböző, vámtarifaszámú, ízesített bor alapú, elnevezésű terméket. Ezeket a termékeket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban.

A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága utasítására az első fokú hatóság az indítványozónál felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen kiszabott adóbírság összegét 49.572.600 összegét forintban határozta meg. A fellebbezés során az indítványozó keresetét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította, a Kúria pedig ítéletében megállapította a felülvizsgálati kérelemének alaptalanságát.

Az indítványozó szerint ügyében a Kúria az irányadó jogszabályi, illetve közösségi jogi rendelkezéseket az Európai Únió Bíróságának gyakorlatától eltérően értelmezte, továbbá megfosztotta törvényes bírájától, amivel megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is. (Indítvány)

Célkeresztben az adószám

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 8. pont negyedik mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezés - mely a magyar adószám létezését lényegi megkülönböztető ismérvként kezeli a munkavédelmi felelősség és felelősségre vonhatóság kapcsán - ésszerűtlen, indokolatlan és önkényes különbségtételt eredményez a jogalanyok között, ezért sérti az Alaptörvény XV. cik (1) bekezdését, M) cikk (2) bekezdését és R) cikk (2) bekezdését. (Indítvány)

Munkaviszony megszüntetése

A Kúria I.10.446/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó munkaviszonyának megszüntetését követően az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az ítéletet részben megváltoztatta, felülvizsgálati eljárás keretében a Kúria viszont a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Indokolásul előadja: a Kúria  „nem értékelte azt a tényt, hogy az alperesi felülvizsgálati kérelem nem csak a jogszabályhelyet jelölte meg tévesen, hanem a jogszabályhely téves megjelölése mellett érdemben is a perrel érintett időszakban még hatályba nem lépett rendelkezések megsértésére hivatkozik olyanként, ami a felülvizsgálati eljárás lefolytatására alapot ad.” (Indítvány)

Devizahitel

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (Bankmentő Törvény) 3. § (1), (2) és (5) bekezdései, 4. § (1), (2) és (3) bekezdései, 7-16. §-ai, valamint a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (Önkényes Elszámolási Törvény) 3–14. §-ai, 18–31. §-ai, 33–40. §-ai és 52. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó fölöttébb sérelmezi, a deviza-hitelszerződésének „törvénnyel kierőszakolt módosítását.” Állítja: a Bankmentő Törvény és az Önkényes Elszámolási Törvény polgári jogokat és kötelezettségeket módosító rendelkezései ellentétesek a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoggal, (Alaptörvény XXVIII) cikk (1) bek.), ellentétesek  Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeivel (Alaptörvény Q) cikk (2) bek.). Ugyanis alapkérdés: vajon tisztességes-e egy olyan bírósági eljárás, aminek a keretében a bíróság a jogbiztonság követelményét sértő jogszabályi rendelkezéseket alkalmaz. Ennek megfelelően, ha egy jogszabály sérti a jogbiztonság elvét (Alaptörvény B) cikk (1) bek.), akkor minden olyan eljárás sérti a tisztességes eljárás elvét, amiben az adott jogszabályt alkalmazzák.

Hangsúlyozza: „Kérem az Alkotmánybíróságot, hogy közérthetően és egyértelműen mondja ki, hogy egy európai demokratikus jogállamban a törvényhozásnak nincs joga ahhoz, hogy beavatkozzon polgári jogi szerződésekbe. A hatalmi ágak szétválasztásának egyik sarokköve az, hogy egy szerződésből eredő polgár jogi jogokat és kötelezettségeket csak és kizárólag törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálhatnak el. Ez az emberi jog 1950 óta része az európai jogi kultúrának. Magyarország 1992-ben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt az emberi jogot Magyarországon is mindenki számára garantálja. Az Alkotmánybíróság; döntésén múlik, hogy Magyarország jogi kultúrája visszasüllyed-e önkényuralmi jellegű, hatalmi berendezkedések színvonalára, vagy folytatja-e a felzárkózást az Európai Unió jogi kulturális szintjére.”

Az indítványozó végezetül bejelenti: ha az Alkotmánybíróság nem tetsző döntést hoz, és arra az álláspontra jutna, hogy  „már mindent leírtak arról, amit a magyar jogi kultúra szerint a devizahiteles törvények és az európai egyezmény 6. cikkének összefüggéseiről tudni érdemes, akkor az Alkotmánybíróságnak sem lehet kifogása az ellen, ha a felmerült kérdéseket a lehető leghamarabb az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztjük. Az egész magyar társadalom érdeke az, hogy kiderüljön, vajon az Alkotmánybíróság határozata megfelel-e az európai jogállami hagyományoknak.” (Indítvány)