Miután pártok s más szervezetek jelesei „mindent tudnak”, a középiskolai tanulóknak indított ismeretterjesztési programot az Alkotmánybíróság. Feladatainak, működésének bemutatásával növelni kívánják a diákok alkotmányossággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos ismereteit.

A program keretében a hozzájuk látogató csoportok, osztályok részére az Alkotmánybíróság munkatársai bemutatják az Alkotmánybíróság épületét, és előadás keretében ismertetik az Alkotmánybíróság szervezetével, működésével, valamint az Alaptörvénnyel és az alapvető jogokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

(A csoportokat és osztályokat kísérő tanár vezetésével fogadják. A programon történő részvétel feltétele, hogy az iskola igazgatója, vagy tanára írjon a tajekoztatas[kukac]mkab.hu címre levelet. A részletek egyeztetése céljából az Alkotmánybíróság főtitkárságának munkatársai felveszik a kérelmezőkkel a kapcsolatot.)

Már új elnökkel

Lenkovics Barnabást az Országgyűlés kétharmados többséggel választotta az Alkotmánybíróság elnökévé 2015. február 25-i hatállyal. 2007 tavasza óta alkotmánybíró, tapasztalatokban nem szenved hiányt.

A szabályozás szerint az Alkotmánybíróság elnöke hangolja össze a testület tevékenységét, közreműködik az egységes joggyakorlat biztosításában, kiosztja a beérkezett ügyeket az előadó alkotmánybírókhoz, akiknek a feladata a határozattervezet elkészítése. Összehívja és vezeti a teljes üléseket, meghatározza azok napirendjét, az elbírálandó ügyek napirendre tűzésének ütemezését, a tárgyalási határnapokat. A teljes ülésen szavazategyenlősége esetén az ö voksa dönt.

Elrendelheti egy-egy ügy soron kívüli vagy gyorsított eljárásban történő intézését, de meg is hosszabbíthatja a tervezet elkészítésének határidejét, ha szükségesnek látja, a főtitkár és a tanácsvezető alkotmánybírók közreműködésével nyomon követi a határidők betartását. Irányítja az Alkotmánybíróság Hivatalát, munkáltatója az intézmény mintegy 100 dolgozójának. Az általa kijelölt személy képviseli a testületet itthon az állami szervek és a nyilvánosság előtt, illetve a nemzetközi kapcsolatokban.

Lenkovics Barnabást alkotmánybírói tagsága, és ezzel együtt elnöki mandátuma is 2016 áprilisában lejár, így 14 hónap után helyette is új elnököt, s alkotmánybírót is kell választania az Országgyűlésnek. Addig azonban nem unatkozhat. Íme a Taláros Testület március 3-i (hétfői) teljes ülésének döntésre váró témái.

Szerencsejátékot közvetítő tevékenység

A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 2. § (7) bekezdése, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.31.551/2013/13. számú ítélet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányul alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A bíróság ítéletében engedély nélkül szervezett szerencsejátékban történő részvételre vonatkozó közvetítői tevékenység folytatása miatt bírsággal sújtotta az indítványozót. Panasza indokolásául előadja: sem a törvény, sem a végrehajtására szolgáló rendeletek, sem más jogszabály nem határozza meg, hogy mi minősül szerencsejáték közvetítő tevékenységnek, ami ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményével.

Kifejti: mivel a törvény 2. § (7) bekezdésének „szerencsejátékban történő részvételre közvetítő tevékenység” fordulata nem értelmezhető pontosan, így az azon alapuló büntetőjogi rendelkezés (Btk. 360. §) pontos értelmezése sem lehetséges, ezért a jogszabályi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében foglalt nullum crimen sine lege elvvel.

Álláspontja szerint nem kiszámítható és előrelátható a közigazgatási szankció alkalmazása, mert az állami adóhatóság akár 100 millió Ft bírságot is kiszabhat a bizonytalan jogi fogalom alkalmazása során, emiatt sérülhet a XII. cikk (1) bekezdésében foglalt vállalkozáshoz való jog is. (Indítvány: anonim.pdf.)

Ügyész kirendelése

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 474. §-a (1) bekezdés 1. mondatának II. fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró - az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztése mellett –álláspontja szerint a Legfőbb Ügyészségen a katonai büntetőeljárásra tartozó ügyek intézése a Kiemelt és Katonai Ügyek Főosztályára tartozik. A Tatabányai Nyomozó Ügyészség nem a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa mellett működő ügyészség, ezért az ügyben ez okból sem rendelkezik eljárási jogosultsággal. A Legfőbb Ügyészség az átiratában a nyomozó ügyészek katonai büntetőeljárásra történő kijelölésével kívánta biztosítani, hogy a nyomozó ügyészek az általuk megkezdett ügyekben 2014. január elsejét követően is a vádemelésig eljárjanak. Jelen ügy azonban a vádemelés után érkezett a bírói tanácshoz.

Az indítványozó bíró állítja: mindezek alapján a támadott jogszabály jogbiztonságot veszélyeztető eljárások alapjául szolgálhat. Állítja: a jogszabály sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az R) cikk (1), (2), (3) bekezdését, a T) cikk (3) bekezdése szerinti alapvető jogot, mely szerint jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, az I. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti az alapvető jogok tiszteletben tartásához való elvet, továbbá a XV. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogot, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot, és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti törvényes bíróhoz való jogot. (Indítvány: anonim.pdf.)

Devizahiteles perek

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 16. § alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányul alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozók álláspontja szerint a támadott rendelkezés - mely a fogyasztó és a pénzügyi intézmény közötti devizahitelszerződés szerződési kikötése érvénytelenségének megállapítására irányuló perek felfüggesztését írja elő - sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, ezen belül a per ésszerű időn belül való elbírálásához való jogot, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogot, mivel a felüggesztő végzés ellen nem biztosítja a fellebbezés lehetőségét. (Indítvány: anonim.pdf.)

Jogorvoslat hiánya?

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 386. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró - az előtte folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztése mellett – úgy véli: a rendelkezés azért alaptörvény-ellenes, mert nem biztosít lehetőséget arra, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezést kimondó határozatával szemben jogorvoslattal élhessen a vádlott.

Nézete szerint a jogorvoslat kizárása önkényes bírói jogértelmezéshez, és az eljárás indokolatlan elhúzódásához vezethet, különösképpen abban az esetben, ha az első fokon eljárt bíróság törvényes vád hiányában megszünteti az eljárást, és a másodfokú bíróság - az ügyészség indítványára - e határozatot hatályon kívül helyezi, és új eljárás lefolytatását rendeli el. A sérelmezett rendelkezés ezért sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglal jogorvoslathoz való jogot, valamint a B) cikk (1) bekezdését, Q) cikk (3) bekezdését, T) cikk (3) bekezdését, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét. (Indítvány: anonim.pdf.)

Legfrissebb határozatok
Kampányban „szabadabb” a beszéd!

A Magyar Munkáspárt, mint jelölő szervezet, a Veszprém megyei 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz nyújtott be kifogást február 2-án, állítván, hogy Kész Zoltán megsértette „a választás tisztaságának megóvása, jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás jogszabályait.” Állítását arra alapozta, hogy Kész Zoltán 2015. február 1-jén a budapesti Kossuth téren tartott demonstráción magát egyedüli baloldali jelöltnek nevezte, további 11 jelölttársát pedig hamis színben tüntette fel.„Veszprémből jöttem, egy felvilágosult, büszke városból. Abból a városból, ahol tizenkettő jelölt indul a választáson. A FIDESZ-nek van tizenegy jelöltje tizenegy különböző mezben. Kamujelöltekkel és az ellenzéki szavazók megosztására készülő kalandorokkal állt fel a FIDESZ-csapat. De engem ért a megtiszteltetés, hogy egyedüli esélyesként, ellenzékiként képviselhetem azokat, akiknek elegük van Orbán Viktor rendszeréből. A FIDESZ vesztésre áll. Én pedig támogatásotokkal február 22-én le fogom győzni a FIDESZ jelöltjét Veszprémben.”

Veszprém megyei 01. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsága a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A kérelmező fellebbezése nyomán a Nemzeti Választási Bizottság ezt a határozatoz megváltoztatta, és megállapította, hogy Kész Zoltán beszédével megsértette a Ve. 2. § a) és e) pontjában foglalt, a választás tisztaságának megóvása, valamint a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás választási eljárási alapelveket.

A fellebbezést követően a Kúria helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság határozatát. Álláspontja szerint megalapozott volt a választási alapelvek sérelmének megállapítása: „ugyanis nem lehet véleménynyilvánításnak tekinteni azt, hogy a Fidesznek van tizenegy jelöltje, tizenegy különböző mezben… ez tényállítás, szövegkörnyezetben vizsgálva alkalmas a választók megtévesztésére, a jelöltek olyan színben feltüntetésére, hogy a Fidesz jelöltjei.”

+

A Kúria végzése ellen Kész Zoltán alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Taláros Testülethez. Az Alkotmánybíróság, soron kívül tűzte napirendre panaszát. Határozatában megállapította: a Kúria végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette.

Határozatában - többek között - kifejtette: az Alaptörvényben rögzítette véleménynyilvánítási szabadság kiterjed a választási kampány során a jelöltek és a jelölő szervezetek által folytatott kampánytevékenységre. "Ennek egyik eszköze kampánygyűléseken való felszólalás vagy más, a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényen való részvétel és beszéd tartása." A választási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közötti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve a korlátait. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, és ennek elérése érdekében nyíltan, akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak. Társadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. "Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak." (AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről: IV/614/2015.)

+

A veszprémi időközi választáson a baloldali pártok által támogatott független jelölt,  Kész Zoltán a szavazatok 42,66 százalékát szerezte meg. Némedi Lajosra, a Fidesz-KDNP jelöltjére a választók 33,64 százaléka voksolt. Kész Zoltán győzelme azt is jelenti, hogy a Fidesz-KDNP-frakciószövetségnek nem lesz kétharmados többsége az Országgyűlésben.

Harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája - az előtte folyamatban lévő, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per egyidejű felfüggesztése mellett - indítványozta a harmadik országbeli  állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 76. §-ának (1) bekezdésében előírt, Magyarország területén való „jogszerű tartózkodás” kitétel Alaptörvénybe ütközésének megállapítását, továbbá általános, valamint az adott perben történő alkalmazási tilalom elrendelését.

A bírói kezdeményezés szerint a hontalanság deklaratív és nem konstitutív aktus, csak megállapítja a hontalanságot, mint tényt, de nem keletkezteti azt. A hontalan személy akkor is hontalan, ha jogszerűtlenül lép be, vagy tartózkodik egy részes állam területén. Az úti okmányok meglétének hiánya a hontalanság gyakori velejárója, minthogy a hontalan személyt egyetlen állam sem ismeri el állampolgárának. Ennek eredményeképpen a Harmtv. 76. § (1) bekezdésének a jogszerű tartózkodásra vonatkozó kitétele a Hontalansági Egyezmény alapján hontalannak minősülő személyeket eleve megfosztja attól, hogy kérelmüket Magyarországon érdemben megvizsgálják. Túl azon, hogy a kezdeményezéssel támadott szövegrész nemzetközi szerződésbe ütközés okán sérti az Alaptörvény Q) cikkének (2) bekezdését, állítható az Alaptörvény XV. cikke (2) bekezdésének sérelme is, mert diszkriminatív módon indokolatlan különbségtételt vezet be a Magyarország által elfogadott úti okmánnyal

rendelkező és a beutazás és tartózkodás szigorú anyagi feltételeit teljesítő (teljesíteni képes) hontalanok és az úti okmánnyal nem rendelkező hontalanok között.

+

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította: a menedékjogra és a hontalanságra eltérő anyagi- és eljárásjogi szabályok vonatkoznak, azonban a gyakorlatban esetről-esetre felmerülhet e szabályok párhuzamos alkalmazásának szükségessége. Igazoltnak látta azt az indítványozói álláspontot, amely szerint a rendelkezés a Hontalansági Egyezmény 1. Cikkét szűkítően értelmezi, amikor kimondja, hogy „a hontalanság megállapítására irányuló eljárás Magyarország területén jogszerűen tartózkodó kérelmező által az idegenrendészeti hatóságnál benyújtott kérelemre indul…”

Az Alkotmánybíróság  határozatában rögzítette: a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 76. §-ának (1) bekezdésében előírt „jogszerűen” kitétel alaptörvény-ellenes, ezért azt 2015. szeptember 30-i hatállyal megsemmisíti. A rendelkezés a következő szöveggel marad hatályban: „76. § (1) A hontalanság megállapítására irányuló eljárás Magyarország területén tartózkodó kérelmező által az idegenrendészeti hatóságnál benyújtott kérelemre indul, amelyet a hontalankénti elismerését kérő (a továbbiakban: kérelmező) szóban vagy írásban terjeszthet elő.”

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor hangsúlyozta: sem a nemzetközi szerződés érintett cikkéből, sem a törvényi szabály jelen határozattal történő megsemmisítést követően hatályban maradó rendelkezéséből nem következik az, hogy a Magyarország területére jogellenesen belépő, vagy az ország területén jogellenesen tartózkodó külföldi ebbéli cselekménye jogszerűvé válna. A hatályban maradó rendelkezés nem jelent mást, mint azt, hogy a külföldi kérelme esetén a hontalan státusz megállapítása iránti eljárás megindítása és lefolytatása a jogszerű tartózkodás hiányára alapítva nem tagadható meg. (AB határozat a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 76. §-a (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességéről,: III/1664/2014.).

A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Kiss László, Lenkovics Barnabás, Lévay Miklós, Paczolay Péter, Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András különvéleményt, míg Czine Ágnes párhuzamos indokolást csatolt.

Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség!

Az indítványozó - atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft - a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényre hivatkozva a Külügyminisztérium állományába tartozó foglalkoztatottak adatainak megküldését kérte a tárcától. Kérése elutasítását követően, „közérdekű adatok jogtalan megtagadása” miatt pert indított. Az első fokon eljárt bíróság a keresetének helyt adott, és az adatok kiadására kötelezte az adatkezelőt. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla viszont az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, tekintettel arra, hogy az alperes az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a per tárgyát képező adatokat minősített adattá nyilvánította.

Az indítványozó álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla ítélete sérttette az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított, a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. Álláspontja szerint az ítélőtáblának vizsgálnia kellett volna, hogy a minősítés a jogszabályokban meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelően jött-e létre.

+

Az Alkotmánybíróság– hivatalból eljárva – megállapította: mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adat minősítése esetén a jogalkotó nem biztosította, hogy e nyilvánosságkorlátozással szemben a közérdekű adatok megismeréséhez való alapvető jogot [Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés] közvetlenül, az adatminősítés tartalmi felülvizsgálatát jelentő eljárás útján érvényesíteni lehessen. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2015. május 31-ig tegyen eleget.

Ezzel párhuzamosan az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította, mert az adatközlés megtagadásának jogszerűsége tárgyában hozott bírói döntést illetően a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog sérelme nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az adatminősítés feletti érdemi kontroll nélkül a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozásának szükségessége és arányossága nem biztosítható. Amennyiben a jogrendben nincs olyan hatékony eljárás, amely alkalmas a minősítő nyilvánosságot korlátozó döntését érdemben felülvizsgálni és felülbírálni, úgy nem garantálható, hogy az adatminősítés a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok közül csak azokra vonatkozzon, amelyek esetében az valóban elkerülhetetlen. (AB határozat mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség fennállásáról: IV/26/2013.)

A határozathoz Balsai István, Lenkovics Barnabás és Pokol Béla különvéleményt, míg Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Salamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatoltak.

Jogos az adószám

Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 8. pont negyedik mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést.

Az alaptörvény-ellenesség indokaként az indítványozó bíró kifejtette, hogy a sérelmezett rendelkezés ésszerű indok nélkül különbözteti meg a gazdasági élet szereplőit, mivel a munkavédelmi szabályok betartásáért és betartatásáért fennálló felelősségre vonhatóságot magyar adószám meglététől teszi függővé.

+

Az Alkotmánybíróság szerint téves az indítványozó azon felvetése, hogy az adószám pusztán az adóalanyok nyilvántartására szolgáló technikai azonosító, hiszen az állam a munkáltatókat az adószám alapján tartja nyilván és ellenőrzi tevékenységüket, és adószám hiányában nem tudná biztosítani az Alaptörvényből fakadó, a munkavállalók egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételeket. A döntés indokolása szerint a magyar adószámmal nem rendelkező külföldi munkáltató esetében a munkavédelmi hatóság érdemben nem tud intézkedést foganatosítani, ezért szükséges a munkavédelmi szabályokat megsértő és ezért felelősségre vonható munkáltató e körben való, törvény szerinti meghatározása. Ezért nem kifogásolható a támadott rendelkezés általi különbségtétel a magyar adószámmal rendelkező, illetve nem rendelkező külföldi munkáltatók között. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1971/2014.)

Jövedéki adó

A Kúria a Kfv.I.35.353/2013/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel. Indítványozó több alkalommal tárolt és helyezett szabad forgalomba különböző, vámtarifaszámú, ízesített bor alapú, elnevezésű terméket. Ezeket a termékeket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény  alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban.

A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága utasítására az első fokú hatóság az indítványozónál felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen kiszabott adóbírság összegét 49.572.600 összegét forintban határozta meg. A fellebbezés során az indítványozó keresetét a  Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította, a Kúria pedig ítéletében megállapította a felülvizsgálati kérelemének alaptalanságát.

Az indítványozó szerint ügyében a Kúria az irányadó jogszabályi, illetve közösségi jogi rendelkezéseket az Európai Únió Bíróságának gyakorlatától eltérően értelmezte, továbbá megfosztotta törvényes bírájától, amivel megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetett fel, így nem felelt meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1060/2014.)

Munkaviszony megszüntetése

A Kúria I.10.446/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó ügye előzményeként előadta: 2006. óta dolgozott a Magyar Református Gyermekvédelmi Szolgálat Nevelőszülői Hálózat létrehozásán, amelynek később intézményvezetője lett. Megbízatása 2009. január 1-jétől három éves időszakra szólt, kinevezési okmányát a zsinat lelkészi, illetőleg világi elnöke írták alá. 2010. július 22-én kezdeményezésére megbeszélés zajlott közte és a lelkészi elnök (püspök) között, amelynek során a munkáltató kezdeményezte a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését. Az okiratot a panaszos aláírta. Később azt állította, hogy kényszer, fenyegetés hatására írta alá.

A Debreceni Munkaügyi Bíróság álláspontja szerint a püspök egy személyben is jogosult volt a jognyilatkozat megtételére, ezért a közös megegyezésre vonatkozó akaratnyilatkozat nem támadható meg.

A Debreceni Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította a közös megegyezéssel történő megállapodás érvénytelenségét. Indokolásában hangsúlyozta: az intézményvezetői megbízás visszavonásáról csak a Zsinat Elnöksége dönthetett volna, a püspök egy személyben nem volt jogosult eljárni.

A fellebbezés utána a  Kúria a Debreceni Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, míg a Debreceni Munkaügyi Bíróság ítéletét helybenhagyta. A Kúria azért találta a felülvizsgálati kérelmet alaposnak, mert tanúvallomásokkal igazoltan a megállapodásról és az abban foglalt kinevezés visszavonásról a Zsinat Elnökségének világi tagja is tudott, azzal egyetértett, így a püspök egyedüli aláírása nem volt jogellenes. Rámutatott továbbá arra, hogy a jogszabály téves megjelölése miatt a felülvizsgálati kérelem nem volt elutasítható.

Az indítványozó szerint a Kúria nem vette figyelembe a munkáltató több tévedését, így például azt, hogy felülvizsgálati kérelmében a perrel érintett időszakban még hatályba nem lépett jogszabályi rendelkezésekre hivatkozott. Határozatában a jogszabályhely értelmezésének kielégítő indokát sem adja, így a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme az indokolási kötelezettség elmulasztása révén is megvalósult. Sérült továbbá a panaszos jogorvoslathoz való joga is, mert a Kúria nem biztosította másodlagos kereseti kérelme vonatkozásában a kétfokú eljárás lehetőségét. Szerinte a Kúriának köteleznie kellett volna a törvényszéket a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában az eljárás lefolytatására.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, mert az indítványozó a Kúria eljárásával, valamint ítéletének érdemével kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Mivel a Kúria ítéletével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1235/2014.)

Devizahitel: panaszok visszautasítva

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény, és a 2014. évi XL. törvény elleni alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó fölöttébb sérelmezi, a deviza-hitelszerződésének „törvénnyel kierőszakolt módosítását.” Állítja: a Bankmentő Törvény és az Önkényes Elszámolási Törvény polgári jogokat és kötelezettségeket módosító rendelkezései ellentétesek a tisztességes eljáráshoz fűződő alapjoggal, (Alaptörvény XXVIII) cikk (1) bek.), ellentétesek  Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeivel (Alaptörvény Q) cikk (2) bek.). Ugyanis alapkérdés: vajon tisztességes-e egy olyan bírósági eljárás, aminek a keretében a bíróság a jogbiztonság követelményét sértő jogszabályi rendelkezéseket alkalmaz. Ennek megfelelően, ha egy jogszabály sérti a jogbiztonság elvét (Alaptörvény B) cikk (1) bek.), akkor minden olyan eljárás sérti a tisztességes eljárás elvét, amiben az adott jogszabályt alkalmazzák.

Hangsúlyozza: „Kérem az Alkotmánybíróságot, hogy közérthetően és egyértelműen mondja ki, hogy egy európai demokratikus jogállamban a törvényhozásnak nincs joga ahhoz, hogy beavatkozzon polgári jogi szerződésekbe. A hatalmi ágak szétválasztásának egyik sarokköve az, hogy egy szerződésből eredő polgár jogi jogokat és kötelezettségeket csak és kizárólag törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálhatnak el. Ez az emberi jog 1950 óta része az európai jogi kultúrának. Magyarország 1992-ben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt az emberi jogot Magyarországon is mindenki számára garantálja. Az Alkotmánybíróság; döntésén múlik, hogy Magyarország jogi kultúrája visszasüllyed-e önkényuralmi jellegű, hatalmi berendezkedések színvonalára, vagy folytatja-e a felzárkózást az Európai Unió jogi kulturális szintjére.”

Az indítványozó végezetül bejelenti: ha az Alkotmánybíróság nem tetsző döntést hoz, és arra az álláspontra jutna, hogy „már mindent leírtak arról, amit a magyar jogi kultúra szerint a devizahiteles törvények és az európai egyezmény 6. cikkének összefüggéseiről tudni érdemes, akkor az Alkotmánybíróságnak sem lehet kifogása az ellen, ha a felmerült kérdéseket a lehető leghamarabb az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztjük. Az egész magyar társadalom érdeke az, hogy kiderüljön, vajon az Alkotmánybíróság határozata megfelel-e az európai jogállami hagyományoknak.”

+

Az Alkotmánybíróság szerint a benyújtott panaszok vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy azok a törvényben írt feltételeknek nem felelnek meg. A panaszok nem tartalmazzák „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve az „indítványban foglalt kérelem részletes indokolását” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítványozók a megjelölt törvényi rendelkezések alaptörvény-ellenességét ugyanis pusztán állították, azonban nem fejtették ki, hogy véleményük szerint konkrétan mely támadott norma mely alaptörvényi rendelkezéssel ellentétes, s a vélt alapjogi sérelem miben áll.

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozta: „Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására, az indítványban azt is meg kellett volna jelölni, hogy a Tv. az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit milyen okból sérti.”  A befogadhatóság törvényben előírt formai feltételeinek meg nem felelő panasz érdemi elbírálására nincs mód, ezért az Alkotmánybíróság a kérelmeket az Ügyrend 30. § (2) bekezdésh) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/1839/2014.)