A Kereszténydemokrata Néppárt szerint a kormányfő által bejelentett 70 milliárd forintos fejlesztési program ellenére sem jók a kilátások a közoktatásban, hiszen e területről az elmúlt években 35-40 milliárd forintot vontak ki; erről a párt országgyűlési képviselője beszélt a tanévkezdés alkalmából Klebelsberg Kunó Villányi úti szobra előtt tartott mai sajtótájékoztatóján.
Dicső múlt romjain építkezünk, a magyar közoktatás 1013-ik tanévében a kilátások, korábbi reményeink ellenére, nagyon rosszak – jelentette ki Hoffmann Rózsa, a Kereszténydemokrata Néppárt szakpolitikusa mai „tanévkezdő” sajtótájékoztatóján. Mint mondta: sajnos életünk java része a pénzről, de sokkal inkább a pénz hiányáról szól, az oktatásügynek évek óta meg kellett szoknia azt a keserves állapotot, hogy nem rendelkezik akkora összeggel, amekkora szükséges lenne ahhoz, hogy megfelelően működjön, s az oktatás és a nevelés színvonala emelkedjen.
Mondván, hogy kevesebb a gyerek az elmúlt két évben mintegy 35-40 milliárd forintot vont ki a közoktatásból a kormány. Matematikailag lehet, hogy igaz, de mivel korábban sem volt elég pénz az oktatásra, ezért a gyermeklétszám csökkenése ellenére a meglévő pénzeket a rendszerben kellett volna hagyni, s fejlesztésre kellett volna fordítani – hangsúlyozta álláspontját a kereszténydemokrata szakpolitikus. Megjegyezte: nem ez történt. A miniszterelnök 70-80 milliárd forintról szóló iskolafelújítási programjának bejelentése azonban azt bizonyítja, mégis csak van pénz az oktatásra.
Ezzel kapcsolatban Hoffmann Rózsa kijelentette, egy normálisan működő demokratikus országban egy ilyen bejelentésnek nincs hírértéke, az iskolák karbantartása, felújítása, korszerűsítése, a mindenkori színvonalhoz való alkalmazása, olyan evidens feladata az oktatás működtetésére garanciát vállaló államnak, hogy ezt nem illendő úgy tálalni, mint az egyre inkább lerongyolódott iskoláknak juttatott könyöradományt.
A politikus szerint csupán szépségflastrom az oktatás helyzetén az a többszörösen bejelentett csekély fizetésemelés, amelyet pályakezdő, és hátrányos gyerekekkel foglalkozó pedagógusok kapnak. Az emelés nem orvosolja a közoktatás legfontosabb hibáját, nevezetesen, hogy leromlott állapotú gyerekekkel olyan pedagógusok tömegei kénytelenek foglalkozni, akiknek az életszínvonala rendkívül alacsony, akiknek a fizetése nem teszi lehetővé, hogy nyugodtan megéljenek, s teljes energiájukkal, figyelmükkel a gyerekek felé forduljanak. „Ma frusztrált gyerekeket tanítanak frusztrált pedagógusok, akik rohannak a másodállás-, harmadállás pénzkereseti lehetőségei után, nem azért, hogy a Karib-szigeteken üdüljenek, koktélokat kortyolgassanak Kubában, hanem azért, hogy családjaikat el tudják tartani, s előteremtsék mindennapi megélhetésük fedezetét” – jegyezte meg szelíd iróniával a képviselő.
Hoffmann Rózsa arra is kitért, hogy a kormány nem orvosolta az egyházi iskoláktól elvett 2,7 milliárd forintos hiányt sem, pedig erre az Állami Számvevőszék, s az Alkotmánybíróság is kötelezte. A politikus úgy fogalmazott, az említetteken túl, még hosszasan lehetne sorolni a pénzügyi forráshiányból adódó problémákat, de az oktatásügynek nem feltétlenül ezek a legsúlyosabb gondjai.
A képviselő az oktatás körüli bajok sorában elsőként a reform és a minőségi oktatás jelszava alatt folyó iskola összevonásokat említette. Emlékeztetett: Trianon után egy kivérzett országban gróf Klebelsberg Kunónak volt politikai ereje ahhoz, hogy ötezer népiskolai tantermet, szolgálati lakásokat, polgári iskolákat építsen. Tette ezt azért, mert pontosan tudta, hogy a nemzet fejlődését, csak az oktatáson, a kultúrán keresztül lehet megalapozni. Mint mondta: ennek ma pont az ellenkezője történik. Iskolák százai szűntek meg véglegesen, vagy vonattak össze, és a döntéshozók nem törődtek azzal, hogy az összevont nagy iskolákban elvésznek azok a kis falusi gyerekek, akik megszokták a kisiskolák családiasságát, személyességét.
A kompetencia alapú pedagógiáról szólva a kereszténydemokrata szakpolitikus egysértelműen fogalmazott, szerinte a módszer erőltetése, egyoldalú téves értelmezése súlyos károkat fog okozni. Állításának indoklásaként kifejtette: a kompetencia alapú pedagógia az ismeretek helyett ugyanis a képességfejlesztésre helyezi a hangsúlyt, mondván az „ismeretek majd jönnek maguktól”. De nem jönnek, nem véletlen, hogy a magyar oktatást évszázadokon keresztül a műveltség, az ismeretek és a kompetenciák együttes fejlesztése jellemezte.
Mint mondta, a kompetencia alapú pedagógia erőltetését jelzi az idei tanév nagy „újdonsága”, az úgynevezett nem szakrendszerű oktatás kötelezővé tétele az ötödik osztályban. Arra, hogy mit jelent a nem szakrendszerű oktatás a politikus véleménye szerint nem lehet értelmes választ adni. „Egy olyan fából vaskarikáról van szó, amelynek lényege, hogy a tanítási órák huszonöt százalékában nem kell tanítani semmit, csak a képességeket kell fejleszteni". Hoffmann Rózsa szerint érdemes végiggondolni, hová fog mindez vezetni, mennyire rombolódik a gyerekek már amúgy is alacsony szintű tudása. A politikus meggyőződése, hogy ez az újítás megint csak azt mutatja, hogy elég sok pénz lenne az oktatásra, ha arra fordítanák, amire kellene, hiszen ahhoz, hogy ezeket a nem szakrendszerű órákat a tanárok megtarthassák fejenként 80-120 ezer forintba kerülő tanfolyami képzésen kellett részt venniük.
Hoffmann Rózsa ugyancsak a rossz pénzfelhasználás példájaként említette, hogy a közoktatási törvény megalapította az úgynevezett főigazgatói státuszt. Ezzel az újítással az oktatási kormányzat a vezetők számának csökkentése révén pénz-megtakarítási szándékkal korábban összevont iskolákban gyakorlatilag visszaduzzasztja a vezetői létszámot. „A kormány rossz döntéseinek mindenáron végrehajtásához mindig van pénz, a szakmailag egyedüli helyes döntések véghezvitelére pedig nincs" – jegyezte meg a képviselő.
Hoffmann Rózsa hibás döntésnek nevezte a hat és a nyolc osztályos gimnáziumokban a szóbeli felvételi eltörlését, az intézmények uniformizálását, az egészségnevelés háttérbe szorítását. Szerinte, ez utóbbi szoros kapcsolatba hozható a sportolók olimpián elért „nem igazán örömteli”eredményeivel. A művészetoktatás elsorvasztása, a nevelési kérdések negligálása, mind, mind az elhibázott intézkedések sorába tartozik.
A politikus említés szinten szólt a a pedagógusok megbecsültségének hiányosságairól, a kormányzat részéről a pedagógusokat ért verbális agresszióról. Mint mondta, régi tudás, hogy jó és eredményes oktatáshoz elsősorban jó tanárokra, nevelőkre van szükség. Erre mutatott rá a tavaly szeptemberben napvilágot látott nagy nemzetközi visszhangot kiváltó jelentés is, amelyben arra a kérdésre, hogy mi teszi a világ eredményes iskolarendszereit egyértelműen az a válasz született, hogy egyes egyedül a kiváló pedagógusok. Az az ország, amely nem becsüli meg a tanárait, nem teremt számukra biztonságos életfeltételeket, nem biztosítja továbbképzésüket, nem ellenőrzi szakszerűen munkájukat az nem remélheti azt, hogy az oktatás színvonala emelkedni fog, akármilyen digitális táblákat hoznak, s akármilyen hókuszpókusz módszert vezetnek be – jelentette ki a képviselő.
Az idei tanév nem sok jóval kecsegtet, hogy mégsem kell összeomlástól tartani, az csak annak a több mint százezer pedagógusnak köszönhető, akik hivatástudatból elkötelezetten teszik a dolgukat, s lelkiismeretük nem engedi meg, hogy azt mondják, amit nagyon sokan ebben az országban hasonló helyzetben mondanakak:„kis pénz, kis foci”. A tanárember nem ilyen, súlyos hiba, hogy ezzel a politika, a kormány, az állam nagyon bűnösen visszaél. Ezen sürgősen változtatni kell, a Kereszténydemokrata Néppárt oktatáspolitikájának ez áll a középpontjában – mondta Hoffmann Rózsa végezetül.
Az iskolafejlesztési pénzek sajtónyilvánosságot kapott pártalapú leosztására vonatkozó kérdésünkre Hoffmann Rózsa kifejtette: „a rendelkezésre álló 70-80 milliárd forint első hallásra soknak tűnik, de ha az intézmények leromlott állapotára gondolunk, s ha azt sem tévesztjük szem elől, hogy a jó állapotú iskolák is egy normális rendszerben állandó fejlesztésre, folyamatos karbantartásra szorulnak, akkor ez a pénz mérhetetlenül kevés. Ráadásul a kormányzati propaganda nyomán az egyszerű ember úgy hiszi, itt dől a pénz az oktatásba. Holott erről szó nincs. Az állam erkölcsi kötelessége az oktatási intézmények felújításának, karbantartásának szinten tartása. A jelenlegi kormány esetében persze anakronosztikus erkölcsi kötelességről beszélni, de emiatt mégsem mondhatunk le a számunkra fontos értékekről, elvekről".
Mint mondta: „az, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott fejlesztési pénzek »véletlenül« javarészt azokhoz az iskolákhoz jutottak, amelyek szocialista polgármesterek vezette településeken találhatók azt bizonyítja, hogy közös pénzünk pártalapon történő osztogatásával a kormány választási sikereket akar kovácsolni. Ez iszonyú, s országunk állapotára mélységesen és szomorúan jellemző. Nem az igazságosság szerint születnek meg a döntések, hanem mindig vakamilyen manipuláció van mögöttük. Pedgógusként, és felelősen gondolkodó politikusként egyetlen iskolától sem sajnálom a pénzt, de elképesztőnek tartom, hogy például a világörökség részét képező Pannonhalmi Gimnázium semmit, vagy csak jelképes összeget kap. Nem kizárt, hogy országunk még ebben a tanévben elmozdulhat erről a mélypontról, s mindez megváltozik. Mi kereszténydemokraták mindenestre ezen munkálkodunk."
