kdnp.hu: Elnök úr, hű fegyverhordozó-e a Kereszténydemokrata Néppárt?

– Természetesen abszurd a kérdés, mert valamiféle alá-fölérendeltségi viszonyt sugall. Ha a kérdés arra irányul, hogy szövetség van-e, akkor arra a válasz igen; két önálló frakcióval rendelkező, együtt harcoló parlamenti párt bajtársi szövetségéről beszélhetünk. Ha az domborodik ki, hogy itt valamiféle aszimmetrikus viszony lenne, ez természetesen nem így van, mert attól, hogy a két párt nem egyforma nagyságú, nem az következik, hogy ne lenne egyenlő méltóságú.

kdnp.hu: Nem túl régen egy nehezen minősíthető hangvételű írásban (Tóta W. Árpád: Nyolcadik utas. w.blog.hu, 2008. május 13., kedd – a szerk.) a szerző azzal vádolta a KDNP-t, hogy a homoszexuálisok regisztrált élettársi kapcsolatának ügyében a párt által képviselt álláspont érvényesülése esetén senkinek nem lesz jobb, kizárólag a homoszexuálisoknak lesz rosszabb. Tényleg jól körülírható csoportok, jelenségek ellen politizál a Kereszténydemokrata Néppárt? Illetve milyen értékek mellett foglal állást?

– Mielőtt kifejteném a véleményemet e kérdésben, előre kell bocsátanom, hogy sem pszichiáter, sem terapeuta nem vagyok, következésképpen beteg emberek politikai diszlexiájával nem tudok és nem is akarok foglalkozni.

A Kereszténydemokrata Néppárt az egyetlen párt, amelyik tudatosan a természetjog alapján áll. A természetjogból pedig az következik, hogy az Országgyűlés nem játszhat Istent, és csak olyan törvényeket hozhat, amelyek megfelelnek a természet rendjének. Az egyneműek házassága, amit bizonyos homoszexuális szervezetek forszíroznak, nem felel meg sem ennek, sem a magyar alkotmánynak. Mi nem akarunk senkit megbélyegezni, viszont éppen az a küldetésünk, hogy a családokat védelmezzük. Mindaz, ami relativizálja a család intézményét, ami rombolja azt, árt a nemzetnek. A magánéletében mindenki azt csinál, amit akar, csak ne hívják házasságnak, mert ez egy megszentelt fogalom; ne próbáljanak olyan jogi kategóriákat és kedvezményeket szerezni, amelyekkel egy közösség – jelesül a magyar nemzet – a házasság intézményét védi. Fontos megjegyezni, nem azért védi, hogy az állampolgárok szexuális önmegvalósítását finanszírozza, hanem mert a családban születik a gyermek és ez biztosítja a nemzet jövőjét, a most idősebbeknek meg például a nyugdíját. Amint a homoszexuális párok gyermeket fognak szülni, még a keresztapaságot is elvállalom, amíg ez nincs így, nyilvánvaló, hogy nem lehetnek ezen kapcsolatok a természet rendje szerint egy kategóriában a házassággal. Tehát mi nem a homoszexuális emberek ellen vagyunk, hanem a családokat védjük, ami – azt gondolom, könnyen belátható – az egész társadalom érdeke. És ne fogadjanak örökbe gyermekeket, mert a gyerekek egészséges fejlődéshez való alkotmányos joga erősebb, mint az egynemű „párok” gyerekre való igénye.

kdnp.hu: A következő gyakori vád a politikai fundamentalizmus. A magyar közbeszédet az utóbbi időben eluralták azon beállítások, melyek szerint, ha itt a jelenlegi parlamenti ellenzék győz a választáson, azzal megvalósul úgymond a trón és az oltár szövegsége, és a politikai fundamentalizmus kerül hatalomra, ami végzetes lehet a magyar demokráciára.

– Látható, hogy igazából ezek a támadások nem a Kereszténydemokrata Néppárt ellen irányulnak, hanem a kereszténység ellen. Elég arra gondolni, hogy ezek az urak/hölgyek, akik a KDNP-t támadják, szenvedélyesen gyalázzák a Katolikus Egyházat vagy például XVI. Benedek pápát. Hogy mást ne mondjak, a konkrét homoszexuális ügyben – Kósáné Kovács Magda dicstelen asszisztálásával –  nem túl régen támadták meg a pápát az Európai Parlamentben, mert ő azt mondotta a magyar püspökök ad limina látogatása során, hogy a házasság és a család melletti kiállással – ami azt mondja, hogy nem helyes a homoszexuálisoknak olyan jogi kategóriát biztosítani, mint a természet rendje szerint való házasságnak – nemcsak az egyház tanításának felel meg a magyar püspöki kar, hanem a magyar alkotmánynak is. Jól látható, hogy itt egy több évszázados szabad kőműves–jakobinus–bolsevik hagyománnyal van dolgunk, amely zsigeri antikrisztianizmusát éli ki. Cohn Bendittől kezdve Kósánéig bezárólag művelik ezt a mutatványt. A fundamentalizmus szóval vigyázni kell. Mert ha már fundamentalizmusról beszélünk, akkor kijelenthető, hogy olyan doktrínér, antikrisztiánus fundamentalizmus, mint a Kósánééké, no az párját ritkítja. Őhozzájuk képest egy középkori dominikánus szabadgondolkodó volt.

De van a fundamentum szónak egy olyan jelentése, amit én természetesen büszkén vállalok. Nevezetesen azt, hogy vannak alapelveink, értékválasztásunk, amelyekből logikusan levezethető minden egyes cselekedetünk. Tehát a KDNP az a párt, amelyik elmondhatja, hogy minden egyes törvényhozási szavazata, módosító javaslata, nyilatkozata megfelel annak az értékrendnek, amit képvisel. Ezért a legkiszámíthatóbb párt a KDNP az egész Országgyűlésben, mert semmi mást nem mondunk – nem is mondhatunk –, csak azt, ami a természet rendjéből következik.

kdnp.hu: Merítsünk kicsit mélyebbre. Alapelvei szerint a kereszténydemokrata politika tiszteli az embert, mint személyt. Lényegében a liberalizmus középpontjában is a személy áll. Mi a különbség a két személyfogalom között?

– A kereszténységben őseredeti egységben van a személy méltósága és a szolidaritás, a közösségi gondolat. A francia forradalom lényegében nem tett mást, mint azt, hogy ami a kereszténységben egységben volt – szabadság, egyenlőség, testvériség – azt szekularizálta, majd szétszakította. A szabadságból lett az individualizmus egyoldalúsága, az egyenlőségből pedig a kollektivizmus eltorzultsága, a testvériséget meg egyszerűen elfelejtették.
Talán úgy lehet ezt a legjobban megragadni, ha összehasonlítom az Európában domináns három nagy politikai felfogást, a liberalizmust, a szociáldemokráciát és a kereszténydemokráciát.

Egyfelől mi többet állítunk, mint a legliberálisabb liberális. Azt mondjuk, az emberi személy azért feltétlen érték – legyen szegény vagy gazdag, egészséges vagy beteg, fiatal vagy öreg –, mert a Teremtő Isten képmására teremtetett egyszeri és megismételhetetlen valóság. Az emberi jogok nem azért vannak, mert azokat egy parlament vagy egy ENSZ-határozat deklarálta, hanem mert azok a teremtés rendjében adva vannak. Másfelől kritikával illetjük a liberális politikai felfogást, mert az a személy méltóságának elvéből individualimust csinált azáltal, hogy szembeállította azt a közösséggel, elszakította szerves összefüggéséből, egyoldalúvá tette.

A szociáldemokrata felfogással – hangsúlyozom, a klasszikus szociáldemokrata felfogással – ugyanez a helyzet. Mi azt mondjuk, kereszténydemokrataként szocialistábbak vagyunk a legszocialistább szocialistánál, hiszen azt állítjuk, hogy az ember eleve közösségi lény, a közösségtől kapjuk a nyelvünket, a gondolkodásunkat, a kultúránkat, sőt továbbmenve azt állítjuk, hogy a másik emberben Krisztust kell látni. Nyilvánvaló, hogy a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, vagyis az, hogy magamat tudom azonosítani a másik emberrel, nos, ez összehasonlíthatatlanul nagyobb szolidaritás, mintsem azt gondolni, hogy majd az állami ellátórenszerek oldják meg az emberi egzisztencia problémáit. Tehát egyfelől többet állítunk, mint bármelyik szocialita, másfelől rámutatunk, hogy a szocializmus oly mértékben túlzásba viszi az ember közösségi természetét, hogy az egyes ember már nem lesz más, mint egy jelentéktelen csavar a közösség gépezetében, hívják ezt fajnak vagy osztálynak, attól függően, hogy a nemzeti szocialista vagy az osztályszocialista kiadást nézzük.

A filozófiai probléma mindig is az volt, hogy a személyiség és a közösség elvét hogyan lehet egyensúlyba hozni. Erre, Szent Tamásra visszamenőleg a szubszidiaritás gondolata jelenti a megoldást. Ami azt mondja, minden feladatot ott kell megoldani, ahol az a természet rendje szerint van. Tehát egy család feladatát nem veheti át egy faluközösség, azt, ami egy falu sajátos feladata, nem veheti át egy ország, és ami egy ország sajátos feladata, azt nem veheti át mondjuk az Európai Unió. De ha egy közösség a sajátos feladatát nem képes megoldani, akkor a nagyobb közösségnek ki kell segíteni, de ennek oly módon kell történnie, hogy a továbbiakban magában is boldogulni tudjon. Ha ezt a gondolatot összehasonlítom a liberális vagy a szocialista politikai felfogással, akkor azt látom, hogy a liberálisok azt mondják, aki nem képes gondoskodni magáról, az dögöljön meg a híd alatt, a szocialisták pedig azt mondják, hogy igazából nem is kell neked gondoskodni magadról, majd az állam valamilyen alacsony szinten segélyekből el fog tartani.

A személyiség fogalmánál maradva aktuálpolitikai szempontból fontos látni, hogy ma Magyarországon kétirányú tévedésnek vagyunk tanúi. Az egyik, amikor a politikai ellenfelek személyükben gyűlölik egymást. A másik pedig, amikor a felebaráti szeretet okán spongyát akarnak teríteni arra, hogy politikai ellenfelünk milyen gazemberségeket követ el. A kereszténydemokrata politika morális alapja az, hogy meg kell különböztetni a bűnös emberben a bűnt, amit elvetünk és az embert, akit szeretünk. Ezért van az, hogy én igyekszem szeretni kormánypárti politikusokat, beleértve Gyurcsány Ferencet is, de ez nem jelenti azt, hogy relativizálnám, eltusolnám azokat a bűnöket, amiket a nemzet ellen elkövetnek. Azt gondolom, éppen az a feladatunk az igazság nevében, hogy a bűnt bűnnek nevezzük, a szeretet nevében pedig, hogy megkülönböztessük a bűnt, amit elvetünk és a személyt, akit minden körülmények között szeretünk.

kdnp.hu: Kicsit visszakanyarodva, a Jézus Krisztus-i tanításnak is van jobb- és baloldali aspektusa…

– Igen. Ha arra gondolok, hogy azt mondja, hogy egy vessző sem vész el a törvényből, akkor nevezhető lenne jobboldali fundamentalistának. Ugyanakkor a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat parancs, magyarán a szegényekkel való azonosulás alapján baloldali forradalmárnak is mondhatnánk. Ugyanakkor Jézus Krisztus személye teljes egységben van, követezésképpen, ha mi őt követjük, a mi személyünk is egységben van, beleértve azt, hogy egy vessző sem vész el a törvényből, és azt is, hogy sorsközösséget vállalunk a társadalom elesettjeivel.

kdnp.hu: A rendszerváltozás óta szinte folyamatosan megfigyelhető, hogy a baloldali sajtó a magyar konzervativizmus mindenkori politikai formációit mint avítt, antimodernista erőket tűnteti fel, olyanokként, akik valamiféle elmúlt világ visszahozatala érdekében munkálkodnak, nem a jelenkor kihívásaira keresik a maguk korszerű konzervatív válaszait.

– Ma Magyarországon az oly sokszor hangoztatott modernség politikai lózung, aminek semmi köze a valósághoz. Amiről itt, mint modernségről legtöbbször szó esik, az egy évtizedek óta megbukott neoliberális mitológia. A mi konzervativizmusunk nem tegnapi vagy tegnapelőtti dolgokat akar konzerválni, hanem mindig visszalendül az örök értékekhez. Ami pedig örök, az definitíve mindig fiatal és mindig modern, magyarán, amikor mi ezekhez ragaszkodunk, nyilvánvalóan korszerűek vagyunk. A magukat modernnek hirdetők pedig avíttak, amikor láthatóan a történelemben már megbukott, folytathatatlan tegnapi ötleteiket erőltetik.

kdnp.hu: Azt írja Barankovics István, hogy a demokrácia alapja az erkölcs és a műveltség. Ezek tükrében hogyan áll jelenleg a magyar demokrácia?

– Nagyon rosszul. Hogy lehet egy országban számon kérni az erkölcsöt, amikor az adott ország vezetői a legerkölcstelenebbek? Már önmagában az beszédes, hogy a politikai hatalom nyilvánvalóan illegitim, hiszen hazugsággal nyerte meg a választásokat. Tudjuk, hogy a hazugság célja az igazság elleplezése, ebből következik, hogy igazságtalan a jelenlegi hatalom. Hogy lehet bárkinek azt mondani, hogy ne csaklizzon el ezt vagy amazt, amikor azt látja, hogy az ország vezetői nagyságrendekkel nagyobb mértékben ugyanezt teszik. Ha Magyarországon jogállam lenne, a szónak a valós, tehát iustitiai értelmében, nemcsak formális értelemben, akkor altusos Gyurcsány, tésztagyáros Veres, hajdúbétes Bajnai és hankookos Kóka nem a parlamentben üldögélne, hanem egészen másutt. Hogyan lehet azt mondani egy sportszeletet elcsóró gyereknek vagy egy a piacon számlát nem adó nyugdíjas bácsinak, hogy be kell tartani a törvényeket, amikor az ország vezetői hihetetlen mértékben tüntetik el az állami vagyont. Őrjöngtek a kormánypárti képviselők a parlamentben, amikor elmondtam, hogy a bankból a közüzemi számláinak a befizetésére pénzt ellopó rendőr semmi mást nem tett kicsiben, mint amit a kormány nagyban, és az ő általa eltulajdonított összeg az egymilliomod része annak, amit a jelenlegi hatalom az állami vagyon eltűntetésében produkált.

kdnp.hu: Műveltség?

– E téren hasonló a helyzet. Kulcskérdés az oktatás és a nevelés. Klebelsberg Kunó teremtette meg azt az iskolarendszert, amely a kistelepüléseken is lehetővé tette, hogy a szociálisan nehéz helyzetben lévő gyermekek is tanulhattak. Magyar Bálint és Hiller István antiklebelsbergként porig rombolta ezt az iskolarendszert. Ha a tandíj-ötletükre, a kisiskolák bezárására, az egyházi iskolák brutális diszkriminációjára gondolunk, elmondható, amit ez a kormány tett, abszolút ellene van annak, hogy erkölcs és műveltség legyen az országban. Természetesen, ha a kormány a multinacionális nagytőke strómanja, akkor neki nem kiművelt emberfők kellenek, hanem bérrabszolgák. Nem véletlen, hogy Magyar Bálint kitalálta, hogy lényegében meg kellene szűntetni az olyan tantárgyakat, mint a történelem vagy a magyar, és olyan funkcionális ismereteket kellene tanítani, ami a multinacionális cégek munkaerőigényének kielégítéséhez szükséges. Ez a nemzet öngyilkosságával lenne azonos. Szerencsére ezt már egyre többen látják, a népszavazás bizonyította, hogy olyanok is, akik korábban Gyurcsányékra szavaztak. Nem tudják annyira lerombolni az országot, hogy mi ne tudnánk újra felépíteni!