Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legközelebbi programja

Telekadó, - Solymár

Solymár Nagyközség Önkormányzatának képviselő-testülete 19/2010. (XII. 14.) számú rendelete 4. § (1) bekezdése, valamint a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.26.225/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: Solymár Nagyközség Önkormányzata - mint helyi adóhatóság - telekadó megfizetését rendelte el, amelyet a Pest Megyei Kormányhivatal helybenhagyott. Az indítványozó a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, amelynek során a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a keresetét elutasította. 

Az indítványozó álláspontja  szerint a támadott jogszabályi rendelkezés minden tárgyilagos megítélés szerinti ésszerű és alkotmányosan elfogadható indok nélkül tesz különbséget a helyi és a nem helyi illetékességű telektulajdonosok között, amire tekintettel a rendelkezés diszkriminatív. (Indítvány:_anonim.pdf.)

Devizahitel

A  Kúria Gfv. VII.30.360/2014/7. számú ítélete, a 2014. évi XXXVIII. törvény, a 2014. évi XL. törvény és a 2/2014. PJE határozat alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. (IV/2110/2014.)

Az indítványozó állítja: a Kúria ítélete következtében sérült a jogállamiság és jogbiztonság elve, a tisztességes eljáráshoz való joga, a törvény előtti egyenlőség követelménye, a tulajdonhoz való joga. (Indítvány: anonim.pdf.)

Parkolási pótdíj megfizetése

A Fővárosi Törvényszék 1.Gf.75.791/2011/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a parkolási díj és pótdíj megfizetése tárgyában hozott bírósági ítélet sérelmezi. Sérelmezi hogy ügyében eljárt bíróság nem fordult az Alkotmánybírósághoz, indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért az ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében biztosított jogállamisághoz fűződő, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. A bíróság nem vett figyelembe irányadó közösségi jogi rendelkezéseket sem, ezért az ítélet ellentétes az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésével, valamint az E) cikk (2) bekezdésével is. (Indítvány:_anonim.pdf.)

Haszonélvezeti jog

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. § (2) bekezdés (haszonélvezeti jog) alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, mivel a haszonélvezet vagyoni értékű jog, amely esetében is helye van tulajdonvédelemnek. Így - véleménye szerint - a kártalanítás elmaradása sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében foglaltakat. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint a tulajdonjog (valamint az indítványozó érvelése szerint a tulajdonjoggal azonos védelem alá eső haszonélvezeti jog) csak abban az esetben korlátozható, ha arra valamely másik alapvető jog, alkotmányos érték érvényesülése vagy a közérdek, mint alkotmányos érték érdekében szükség van. Az indítványozó szerint ebben az esetben a korlátozás szükségtelen és aránytalan. (Indítvány:_anonim.pdf.)

Vallási egyesületek kényszer-végelszámolása

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 35. § (1)-(3) bekezdései alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a korábban egyházként működő, és az Ehtv. alapján egyesületként való továbbműködésükről 2012. február 29-ig nem nyilatkozó szervezetek kényszer-végelszámolásával kapcsolatos szabályozás sérti az egyesülési jogot, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a jogállamiság és jogbiztonság elvét. (Anonim.pdf.)

Névviselés

Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény 44. § (2) bekezdés második mondata, és az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és névviselésről szóló 1982. évi 17. tvr. 27/A. § (2) bekezdés második mondat alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró előadja, hogy az előtte folyamatban levő ügyben a felperes kéttagú vezetékneve a születési anyakönyvben kötőjellel került anyakönyvezésre, holott a családja mindig kötőjel nélkül írta a nevét. A felperes kérte a kötőjel elhagyását. A Közigazgatás és Igazságügyi Miniszter az N-433-826/4/2014. számú határozatában a kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a hatályos anyakönyvi jogszabályok kötőjellel rendelik a kéttagú vezetéknevek írását. A felperes keresetet terjesztett elő a jogerős közigazgatási határozat ellen. 
Az indítványozó bíróság álláspontja szerint a felperes kettős családi névhez való joga alapjogi védelem alatt áll, mely védelem a felperest az állammal szemben is megilleti, a felmenőitől örökölt családi nevének megváltoztatása pedig sérti a felperesnek az Alaptörvény II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz való jogát, sérti a VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magánszférához való jogát, továbbá a VI. cikk (2) bekezdése szerinti névviseléshez való jogát azáltal, hogy a felperes számára idegen, nem a családját érintő, és őt magát azonosító név viselésére válik kötelezetté. A rendelkezés az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalmába ütközik, valamint sérti a felperes Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát, és a Q) cikk (2) bekezdése szerinti alapjogát, mely szerint Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. A bíróság véleménye szerint a támadott rendelkezések sértik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikkének 1. és 2. pontját.  (Indítvány: anonim.pdf.)

Vénalenyomat rögzítése

A sportról szóló 2004. évi I. törvény 72. § (2) bekezdés b) pontja, a 72/A. § (2) bekezdése, és a 72/B. § (2) bekezdésének e) pontja, továbbá a 72/B. § (3) bekezdése elleni alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a Ferencvárosi Torna Club labdarúgó mértkőzéseire éves bérletet váltott, amelyhez szurkolói kártya kiváltása is szükséges. A szurkolói kártya megvásárlásakor a sportról szóló törvény támadott rendelkezései alapján vénalenyomatot is vettek melyet eltárolt a tornaklub, és a beléptetéskor vénaszkennerrel a tenyérlenyomattal összevetette. 

Az indítványozó álláspontja szerint az azonosítási folyamat részeként folyamatosan megtörtént a sérelmezett adatok felhasználása. Ezzel sérült a magánszféra védelméhez való joga, és az információs önrendelkezési joga. Véleménye szerint az alapjog korlátozásához előírt törvényi szabályozás feltételeinek önmagában nem felel meg az, hogy a biometrikus adatok kezelését a sportról szóló törvény szabályozza. Állítja: az alapjog sérelme, korlátozása csak akkor elfogadható, ha a korlátozás, illetve az adatkezelés megfelelő garanciáit is rögzíti a törvény. Továbbá biometrikus azonosítás nélkül is garantálható a békés szurkolók biztonsága, alapjogsérelem nélkül.
Az indítványozó álláspontja szerint a törvény alkalmazása révén sérült az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe foglalt alapvető jogok korlátozásáról szóló elv, a VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magánélet védelméhez való joga, és a VI. cikk (2) bekezdésébe foglalt információs önrendelkezéshez való joga. (Indítvány: anonim.pdf.)

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legfrissebb döntései

Pedagógusi életpálya

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény egyes rendelkezései, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A támadott rendelkezések a pedagógusok előmeneteli rendszerének, gyakornoki idő, a pedagógusi illetménypótlék, valamint a pedagógusok munkaidejének egyes kérdéseit szabályozzák. Az indítványozó szakszervezet álláspontja szerint a támadott rendelkezések hatálybalépése megakadályozta, hogy megismerje azokat a közalkalmazotti jogokat és kötelezettségeket, amelyek tekintetében feladatokat jogosult, illetve köteles ellátni, ezért - a kellő felkészülési idő hiánya miatt - a támadott rendelkezések sértik a jogállamiság alkotmányos elvét.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az alkotmányjogi panaszban érvelt amellett, hogy jogsérelmét megalapozhatja az, hogy az itt említett feladatai ellátását ellehetetlenítette a támadott jogszabályok felkészülési idő nélküli hatályba léptetése, melynek következtében nem volt valós lehetőség azok tartalmának megismerésére és a szakszervezet tagjait felkészíteni a jogszabályok alkalmazására. Ez az állított jogsérelem azonban – elismerve azt, hogy az indítványozónak szakszervezetként az egyik legfontosabb feladata tagjai érdekeinek képviselete – nem azonosítható az Abtv. szabályai alapján a kivételes alkotmányjogi panasz esetében megkövetelt személyes, közvetlen és aktuális érintettség kritériumával. Az Nkt. és a Korm. r. támadott szabályai – tartalmukat tekintve – a pedagógusokra és a különböző vezetőkre, valamint az ő jogviszonyaikra vonatkozó rendelkezéseket foglalnak magukban. E szabályokat az indítványozó is azzal az érveléssel kifogásolta, hogy azok a tagjai – a pedagógusok – foglalkoztatásával, jogviszonyaik szükségessé váló módosításával kapcsolatosan okoznak bizonytalan helyzetet. Ezt azonban orvosolhatta a szakszervezet és a munkáltató között létrejött kollektív szerződés. Ezért – a támadott jogszabályok jellegére, az alkotmányjogi panaszban előadott érvekre, valamint az indítványozó státuszára figyelemmel – a kifogásolt jogszabályi rendelkezések és az indítványozó alapjogi pozíciója közötti szoros kapcsolat, az indítványozó saját alapjogában való sérelem a vizsgált esetben nem volt megállapítható.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján, az indítványozó személyes, közvetlen és aktuális érintettségének hiánya miatt, az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján – tekintettel az Abtv. 26. § (2) bekezdésére – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1489/2013.)

A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt csatolt.

Devizahitel

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény és a 2/2014. Polgári jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a rendelkezések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből eredő visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, és a kellő felkészülési idő követelményét. Sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot is, mert korlátozza a bizonyítékok benyújtásának lehetőségét, a kereset benyújtására és az alperesi válasziratra történő reagálásra nagyon rövid időt szab, továbbá a szerződési feltételek tisztességessége megítélésénél a bíróság nem vehet figyelembe minden körülményt, csak a törvény 4. § (1) bekezdésében foglalt hét kritériumot.

Előadta még: a PJE. 3. pontja és a törvény 3. §-a - melyek általánosságban deklarálják az árfolyamrés tisztességtelenségét illetve semmisségét, sértik a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát, és a hitelintézet tulajdonhoz való jogát. Utalt arra is, hogy a törvény több ponton sérti a bírói függetlenség, a jogállamiság és jogbiztonságelvét is.

+

Több pénzügyi intézmény terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az elszámolási törvény és a 2/2014. Polgári jogegységi határozat egésze, illetve több rendelkezése kapcsán. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. A testület -  korábbi határozataira is hivatkozva - megállapította: a vizsgált szabályozás nem valósította meg a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét.

Az Alkotmánybíróság szerint az elszámolási kötelezettséggel járó kötelmi helyzetre és magára az elszámolásból eredő pénzmozgásra a pénzügyi intézmény tulajdoni védelmet nem alapíthat, ebben a helyzetben nem értelmezhető az indítványozó által használt „tulajdoni váromány” sem. Arra a felvetésre pedig, hogy az árfolyamréssel összefüggésben a jegybank devizaárfolyamának törvénnyel való előírása sérti a szerződéskötési szabadságot, a testület leszögezte: tekintettel arra, hogy a törvényhozó az árfolyamrést eleve – mindenfajta bírósági eljárás nélkül – tisztességtelennek minősítette, abból az adósnak semmifajta fizetési kötelezettsége nem keletkezik és nem is keletkezhet.

A határozat indokolása szerint önmagában egy jövőben meghozandó külön törvényre utaló szabály miatt nem válik a támadott szabály és ezáltal az egész bírósági eljárás is tisztességtelenné.

Az alkotmánybírák rögzítették azt is, hogy az elszámolási törvény támadott rendelkezései nem zárják ki azt, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület hatáskörének megállapítása mellett a felek jogvitáját törvény által felállított bíróság bírálja el.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (elszámolási törvény) 5. § (2) és (3) bekezdései, a 6. § (3) bekezdése, a 21. §-a, 22. § (4) bekezdése, valamint 23. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1720/2014.)

A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Czine Ágnes és Kiss László különvéleményt csatolt.

Normakontroll,- előhaszonbérleti jog gyakorlása

A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény 18. § (1a) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró álláspontja szerint ellentétes a jogbiztonság és a szerzett jogok védelme alaptörvényi követelményével a 2011. évi CI. törvény 11. §-ával a Nfatv.-be iktatott 18. § (1 a) bekezdés, mivel hatálya a kihirdetése napján fennálló érvényes mezőgazdasági földhaszonbérleti szerződéssel rendelkező haszonbérlőkre is kiterjedt. A támadott rendelkezés hatálybalépésekor érvényes földhaszonbérleti szerződéssel rendelkező földhaszonbérlők szerződésének megszűnését követően a jogszabályon alapuló előhaszonbérleti jog eltörlésre kerül, holott a sérelmezett rendelkezés hatályba lépése előtt gazdálkodásba fogó gazdasági szereplők - így a felperes - joggal bízhattak abban, hogy a haszonbérleti időtartam lejárta után ismét haszonbérbe vegyék az általuk haszonbérelt és megművelt területeket. Az indítványozó bíró utalt a visszaható hatály tilalmára is.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: a bírói kezdeményezés mint normakontroll „egyedi vagy konkrét” jellege az absztrakt utólagos normakontrollhoz képest annyiban szűkebb, hogy az indítványozó bíró csak az ügyben alkalmazott jogszabályt támadhatja meg és részletesen meg kell indokolnia, hogy azt az adott ügyben valóban alkalmaznia kell, a kezdeményezésnek továbbá tartalmaznia kell a kérelemmel összefüggő olyan tényállást, amelyből az Nfatv. 18. § (1a) bekezdése alkalmazása következik. Csak ezzel biztosítható ugyanis a kezdeményezés egyedi – konkrét – normakontroll jellege. Jelen esetben a bírói kezdeményezés az Nfatv. támadott szabályát és a per tárgyát illetően nem tartalmazza az alkotmánybírósági eljárás megindításának részletes indokait, a bíró az előtte folyamatban lévő ügyben ugyanis nem állapított meg e szempontoknak megfelelő tényállást.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a bírói kezdeményezés nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés (1b) bekezdés b) és f) pontjaiban foglalt feltételeknek, ezért azt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés bírói kezdeményezés visszautasításáról: III/397/2015.)

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László, Stumpf István és Szalay Péter különvéleményt csatolt.

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának döntései

Rendezvénytartás engedélyezése

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.Kpk.46.110/2014/4. számú végzése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 15. § (1) és (3) bekezdése, valamint a zenés, táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről szóló 23/2011. (III. 8.) Korm. rendelet 3. § (4) bekezdés b) pontja, a 4. §-a, az 5. § (1) bekezdés h) pontja és (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó a tulajdonában lévő ingatlan másik tulajdonosa egy kft-vel használati megállapodást kötött. A kft. rendezvénytartásra engedélyt kapott a Ferencvárosi Polgármesteri Hivataltól, amelyet az indítványozó megfellebbezett, azonban a fellebbezését a hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indítványozó a döntéssel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azonban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a határozatában elutasította. 
Az indítványozó szerint a határozat megsértette az Alaptörvény B) cikkébe foglalt jogállamiság elvét, az V. cikkbe foglalt tulajdon védelméhez való jogát, a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való alapjogát, a XV. cikk (2) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogát, a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti jogát ahhoz, hogy a hatóságok az ügyét részrehajlás nélkül intézzék el, a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát.

+

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában és az 52. § (1) bekezdésében foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-ában és az 52. § (1) bekezdésében foglalt befogadhatósági akadály miatt az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/406/2015.)

Pénznyerő automaták üzemeltetése

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által hozott hét egymást követő ítéletek talaptörvény-ellenességének hétszeri megállapítását és megsemmisítését indítványozó panasz vizsgálata.

Az indítványozóval szemben pénznyerő automaták engedély nélküli üzemeltetése miatt a NAV bírságot szabott ki. Fellebbezése utána a bíróság helybenhagyta a bírságot kiszabó döntést.
Az indítványozó kifejti: számára súlyos jogsérelmet okozott, illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sérti, hogy az eljárás során a bíróság szakértők meghallgatását mellőzték. Hozzáteszi, az eljárások során sérült a fegyveregyenlőség elve is. A támadott ítéletek sérti a jogorvoslathoz való jogát is, mivel azzal szemben fellebbezés előterjesztésére nincs lehetősége. Jjogsérelmével összefüggésben részletesen hivatkozik az Emberi Jogok Európai Bírósága, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlatára is.

+

Az Alkotmánybíróság állítja: bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt az indítványozó alkotmányjogi panaszt kizárólag az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére alapítottan terjeszthet elő. Az indítványozó sem a bíróság eljárásával, sem az ügyében hozott ítélet érdemével összefüggésben nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merülne fel, és ezáltal az érdemi alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgálhatna.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróságnak nem kellett határoznia az indítványozó által az érintett bírói döntések végrehajtásának felfüggesztése iránt előterjesztett kérelem tárgyában.  

- AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: (IV/719/2015.)

- AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: (IV/655/2015.)

- AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: (IV/573/2015.)

- AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: (IV/553/2015.)

- AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: (IV/530/2015.)

- AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: (IV/462/2015.)

 - (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/411/2015.)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései

Földbizottság állásfoglalása - jogorvoslat

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 24. § (2) bekezdése c) pontjának cb) alpontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés.

A bírósági eljárásra okot adó közigazgatási ügyben az elővásárlási jog gyakorlásának törvényi feltételeinek mindenben megfelelő, helyben lakó földműves tulajdonostárs elővásárlási jogát az elutasító földbizottsági határozat miatt nem gyakorolhatta. Az indítványozó bíró álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjogot sérti az, hogy a földbizottság állásfoglalásával szemben - sem közvetlenül, sem az érdemi döntés felülvizsgálatának keretein belül - a bírósági jogorvoslati út nem biztosított, mivel a földbizottság állásfoglalása hatását tekintve érdemében eldöntheti az ügyet.

+

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolásában emlékeztetett, hogy a 17/2015. (VI. 5.) AB határozat 2. pontjában a földbizottságok eljárásával kapcsolatban a testület alkotmányos követelményeket állapított meg. E szerint a jogorvoslathoz való jog érvényesülése csak akkor biztosított, ha a földbizottságok állásfoglalása a törvényben megkövetelt értékelést olyan részletességgel tartalmazza, hogy annak okszerűsége érdemben is elbírálható a hatósági eljárásban, a hatósági döntés ténybeli megalapozottsága és jogszerűsége pedig nemcsak formai szempontból, hanem érdemben is felülbírálható a bírósági felülvizsgálat során. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1114/2015.)

Közterület-használati szerződés felmondása

Budapest Főváros Terézváros Önkormányzat Képviselő-testületének a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról és rendjéről szóló 15/2013. (IV. 25.) számú önkormányzati rendelet 17. § (1) bekezdése és 18. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések nem felelnek meg a jogforrási rendbe történő illeszkedés követelményének és a normavilágosság követelményének, ezáltal sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot, illetve annak korlátozására vonatkozó alkotmányos garanciákat is, mert a közterület-használathoz való hozzájárulás megvonása, mint az indítványozó használati jogának korlátozása az alkotmányossági garanciák figyelmen kívül hagyásával, önkormányzati rendeleti szinten, kártalanítás nélkül valósult meg.

+

Az Alkotmánybíróság indokolása szerint az indítványozók az engedély ideiglenes jellegének ismeretében, a támadott jogszabályi rendelkezéssel azonos tartalmú közterület-használati megállapodás megkötésével, vagyis az abban foglalt feltételek elfogadásával, saját elhatározásuk alapján használták a közterület meghatározott részét. A testület szerint az indítványozók által felhozott összefüggésben és érvek alapján ezért a tulajdonhoz való jog és a támadott jogszabályi rendelkezés között alkotmányos összefüggés nem mutatható ki.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem látott okot arra, hogy a jelen ügyben a közterület-használatnak a tulajdonhoz való alapvető jog szempontjából történő, előző megítélésétől eltérjen. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. Ezért az önkormányzat kifogásolt rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét állító alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1510/2014.)

Gyermekelhelyezési per

Az Egri Járásbíróság 13.P.21.390/2011/57. számú ítélete és az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Pf.25.622/2013/38. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: közte és korábbi élettársa között gyermekelhelyezési per volt folyamatban, amelynek során a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatva - közös kiskorú gyermeküket az édesanyjánál helyezte el a bíróság. Az indítványozó álláspontja szerint a döntés hibás, megalapozatlan és téves, amely sérti a gyermek kiemelt alkotmányos védelmére vonatkozó alaptörvényi követelményt és diszkriminatív, sérti az Alaptörvény XV. cikkét. Indokolásul előadja, hogy az anya pszichés beteg, aki nem alkalmas a gyermek nevelésére. Hivatkozik továbbá arra, hogy a bíróság - szemben a joggyakorlattal - nem alkalmazta a Pp. házassági perekre irányadó szabályait azért, mert a gyermek nem házasságból született, így nem hallgatta meg az egyetlen tanú-szakértőt (pszichológus), aki nyilatkozni tudott volna a fennálló állapotokról.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság nem vette figyelembe az Alaptörvény R. cikke szerinti jogszabályok kötelező erejére vonatkozó elvet, az L. cikkében deklarált családvédelmi rendelkezést. Sérült továbbá a gyermek II. cikk szerinti emberi méltósága, amikor eltérő szabályokat alkalmaztak a perben, mivel nem házasságban született.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a támadott bírósági döntésekkel, az azokban foglalt mérlegelési és jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/31/2015.)

Parkolási díj megfizetése

A Miskolci Törvényszék 2.Pf.21.268/2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a bíróság az ügyben indokolási kötelezettségét előíró jogszabályi rendelkezést nem az Alaptörvény 28. cikkének megfelelően értelmezte, ezzel megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jogát. Alapjogait azért is sérti a támadott ítélet, mert a bíróság nem döntött érdemben fellebbezéséről.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem tartalmaz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételnek, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/422/2015.)

Megbízási szerződés feltűnő értékaránytalansága

A Kaposvári Törvényszék 1.Pf.12.353/2014/2. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.

Az indítványozók előadják, hogy a felperesi Kft. jogelődjével kötött megbízási szerződés alapján a felperes 2.000.000,-Ft+ÁFA megfizetésére kötelezte őket. A fellebbezés folytán a Kaposvári Törvényszék az indítványozókat a követelés megfizetésére kötelezte. 
Az indítványozók véleménye szerint az eljáró bíróság alaptörvény-ellenesen járt el akkor, amikor mellőzte a szakértői véleményt a bizonyítékok köréből, ezzel elzárta az indítványozókat az indokoláshoz való joguktól, és a tisztességes bíróság előtti eljáráshoz való joguktól. Álláspontjuk szerint a támadott ítélet megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogukat, a XXIV. cikk (2) jogellenesen okozott kár megtérítéséhez való jogukat, a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bíróság előtti eljáráshoz való jogukat.

+

Az alkotmánybíróság megállapította: a tisztességes eljárás alkotmányos követelményéből az következik, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Tekintettel arra, hogy jelen esetben az indítványozók panasza nem mutat túl a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó kérdések felülbírálatán, az ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, avagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, amely esetén az Abtv. 29. §-a alapján az indítvány érdemi vizsgálatának lenne helye. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/403/2015.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának döntései

Bíró kirendelése

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 76. § (5) bekezdés h) pontja, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 31. § (1) bekezdés utolsó mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadta: a Debreceni Törvényszék Sz.Tkb.IV.6/2014. számon jelenleg is elsőfokon folyamatban levő ügyben az OBH elnöke 2014.OBH.XXX.C.39/6. számú határozatában egy bírót jelölt ki a büntető tárgyalásra, meghatározott időtartamra.

Álláspontja szerint a határozat elvonja a vádlottakat a törvényes bírájuktól, sérti a törvényes bíróhoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a védelem jogának gyakorlását megnehezíti, és sérti a jogállamiság és jogbiztonság követelményét. A támadott jogszabályok továbbá sértik az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, a (3) bekezdésébe foglalt védelemhez való jogot, és a (7) bekezdésébe foglaltl jogorvoslathoz való jogot, valamint az EJEB több pontját is.

+

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezések 2012. január 1-jén léptek hatályba, az indítványozó pedig 2014. december 19-én adta postára panaszát, igazolással nem élt. E tények és jogszabályi rendelkezések alapján a panasz elkésetten és olyan időpontban került benyújtásra, amikor az Abtv. 30. § (4) bekezdése alapján a határidő elmulasztása miatt igazolásnak, illetve alkotmánybírósági eljárás megindításának már nem volt helye.

Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panasz nem felelt meg a befogadhatóság törvényi feltételeinek, ezért a további vizsgálatot mellőzve az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h), illetve d) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2348/2014.)

Versenyügy, végrehajtás

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.Kpk.46411/2013/10. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ezzel megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. Előadta: a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elfogadta a Gazdasági Versenyhivatal felülvizsgálni kért közigazgatási határozatában foglaltakat, amely feltétel nélkül vonta el tulajdonát, ezzel a támadott döntés sérti a tulajdonhoz való jogát és sérti a jogállamiság elvét is.

+

Az Alkotmánybíróság  rámutatott: a Gazdasági Versenyhivatalnak a jogerős bírósági ítélet folytán a kúriai döntésig nem volt jogalapja arra, hogy a bírság összegét magánál tartsa, miután a Gazdasági Versenyhivatal határozatának hatályon kívül helyezésével nem létezett bírságfizetésre kötelező hatósági aktus.

Az Alkotmánybíróság elvi éllel megjegyezte: egy teljesítésre ösztönző eszköz céljával összeegyeztethetetlen, ha objektíve utólag válik megismerhetővé az érintett számára, hogy valójában van bírságfizetési kötelezettsége és azt elmulasztotta.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.Kpk.46411/2013/10. számú végzése a késedelmi pótlék vonatkozásában alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. (AB határozat bírói döntés megsemmisítéséről: IV/1021/2014.)