Az APEH adatai szerint, Magyarországon 1894 egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenységű civil szervezet van, a Központi Statisztikai Hivatal 58.242 nonprofit szervezetet tart nyilván, az ország lakosságának lélekszáma 10 millió 35 ezer fő. A számok ismeretében társadalmi vitáról, a munkaanyag címében megfogalmazott partnerségről beszélni több mint bátorság. 

A Népszava cikkéből kiderül, hogy a „Biztonság és partnerség” munkacímet viselő programtervezetet korábban a szakmai és tudományos szervezetek, az egészségügyi bizottság tagjai és a történelmi egyházak vezetői is megkapták. A szaktárca a véleményezésben mások mellett számított a kórházak, a szakrendelők érdekképviseleteire, az orvosi és a szakdolgozói kamarára, a betegjogi szervezetekre, az orvosegyetemekre és a szakmai kollégiumokra is. A vita „alapszakasza” augusztus 15-ig tartott, a beérkezett észrevételeket összegzik, a használhatóakat beépítik a koncepcióba, s az így átdolgozott programot információik szerint egy szeptember 2-ra tervezett konferencián ismertetik majd meg a nyilvánossággal.

A legnagyobb szakmai szervezet, a Magyar Orvosi Kamara a regionális egészségbiztosítási rendszer kialakítását egyértelműen elutasítja, azt szükségtelennek és hátrányosnak tartja, mivel megítélésük szerint ez a megoldás később az üzleti biztosítók irányába tolná el a mai szolidaritási elven nyugvó, egységes társadalombiztosítót. A Nemzeti Egészségügyi Tanács ugyanakkor a lap megfogalmazása alapján magáénak vallja az egészségügyi programot. Viszont az ellenzéki pártok, a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal, az egészségügyi dolgozókat tömörítő szakszervezetek véleményét nem ismerhettük meg, mivel velük a tárca nem egyeztetett, ők eddig kimaradtak a „partnerség”-ből.