A francia származású 19. századi művész különös termékenységgel mártotta ecsetjét a paletta színeibe. Olajképei, akvarelljei, rajzai, metszetei elképesztő mennyiségben kerültek ki keze alól. Talán még álmában is festett. Többször járt Szentföldön, s ottani vizuális élményei alapján készítette el illusztrált Bibliáját. Ehhez 800-nál is több vízfestéses technikával alkotott képén figurák, próféták, bibliai alakok, helyszínek láthatók. Külön sorozatot készített Jézus életéről, ennek valamennyi fontos állomásáról. Látásmódja és ábrázolásmódja olyan sajátos, hogy azonnal rá lehet ismerni keze munkájára. Persze, az impresszionizmus nagy francia korszakában tájképek, elegáns dámák festésében, meg a zsánerfestészetben is jeleskedett. Életrajzát, művészetét tanulmányozva érdekes összefüggésre jöttem rá. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, de hozzám ez áll közelebb. Ugyanis erőteljes bibliai orientációja és egészen különös szemléletmódja – például Jézus keresztre feszítését úgy ábrázolta, hogy a keresztre hátulról rátekintő néző csak a Megfeszített testének körvonalait látja, de a kereszt magasából az egész nagypénteki gyülekezet kirajzolódik, ahogyan a kereszt tövében édesanyja, női tanítványai siratják, hátrébb a katonák gúnyolják, a főpapok távolságtartóan nyugtázzák, a tömeg bámulja a végóráit küzdő Istenembert – mögött felfedezni, felismerni véltem Isten biográfiai alkotó kezét. Ahogyan a messzi múlt felmenőit beleszőtte Tissot érdeklődésébe. Sőt erősen motiválta is őt a múlttal. Életrajzaiban megemlítik, édesanyja kegyes és buzgó katolikus volt. Marie Durand volt a neve. Az ő felmenői között viszont az a protestáns hithős Marie Durand (1711-1776) is megtalálható, akit hugenotta hitéért az inkvizíció börtönre ítélt, s 38 éven át raboskodott Tour de Conctance várában. Testét megtörték, de lelkileg fantasztikusan erős volt és maradt. Naponta imáival, bibliaolvasással erősítette a fiatal raboskodó nőket, igazi „lelki anyjuk” lett. Nos, Tissot erőteljes szentföldi, bibliai érdeklődésében ez a nagyszerű keresztyén helytállás is visszaköszön, a kegyelem, meg a gének titokzatos kódjaiban. Isten útjai valóban csodálatosak! Egyik kortárs elemzője, Cleveland Moffett egy amerikai lapban ezt írta róla 1899 márciusában: „Isten szolgálata neki nem spekulációk témája volt, nem elméleti dolog. Olyan valóságos, ami szívéből jött. És Keleten egy csillag kigyúlt neki is. Mennyei vonzással, s őt is Jeruzsálembe hívta. Meghallotta a hívást és válaszolt rá – engedelmesen. Így lett a művész Tissot-ból a zarándok Tissot... Tíz évet szentelt életéből a bibliai illusztrációknak – gondolkodva, dolgozva és imádkozva.” Ez érződik is minden ecsetvonásán! Az imádság ecsetvonásain, képein. Ezen az adventen Tissotnak két bibliai illusztrációját tekintjük meg, s hangoljuk rá lelkünket segítségükkel advent harmadik vasárnapjára. Bibliai sorrendben az első az angyali üdvözlet, a L'annonciation, a másik a születést bejelentő jelenet az Úr angyalának üzenetével. Áldott, békés, Istenre, Jézusra hangoló harmadik adventet Tissot ecsetjével is!
Üdvöz légy, kegyelembe fogadott – a fogantatás személyes bejelentése, angyali hierarchiával és anatómiával
A Kijelentés eseménytörténeti sorrendjét követve, először a L'annonciation, az angyali üdvözlet című festmény előtt állunk meg. Lukács evangéliuma 1. részének 26-38. verseiben írja le az evangélista az angyali jelenést Jézus fogantatásáról. Valóban angyaljárás készítette elő a Megváltó jövetelét. Csak úgy suhannak az angyalszárnyak Lukács evangéliuma első két fejezetében. Nagy esemény készül, az emberi történelem dimenzióin túl, de a téridői végesség számára szabadító ajándékul. Az üdvtörténet beteljesülésének órái, pillanatai közelítenek. Isten méri és teljesíti be az időt. A titokzatos, e jelentben személyes és kétszereplős üdveseményt találóan ábrázolja Tissot. Nem a személyi vonások az érdekesek a festményen, hanem az esemény. Az egyszeri, a megismételhetetlen. A születés bejelentése ezzel szemben égi-földi nyilvánosság előtt, a pásztorok több személyes társasága, az élővilág tanúi előtt zajlik le később, nagy nyilvánosságban, mennyei, földi publicitásban. Itt azonban a legszemélyesebb a kezdet. Isten a tanú, a mennyei küldött a tanú. Az Úr van Máriával, de a kép precízsége szerint csak az angyal. Mária szűzi tisztasága, engedelmessége a színharmóniában is kifejeződik: a szűz fehér gyolcsruhája, az angyal földöntúli ezüstfehér, karakteres arcának ragyogása hangsúlyozza ezt. Fény, világosság, bensőségesség – ez illik a foganó, születendő Isten Fia, a Szent egyszeri, páratlan voltához, a Magasságos ereje révén. S mi más lehet erre Mária válasza? „Történjék velem a te beszéded szerint!” Odaadás, sorsvállalás, engedelmesség, hit, bizalom az Üzenet és az Üzenethozó angyal, legfőképpen az Üzenő Magasságos Isten iránt. Gyönyörű angelus ez! Beszédes angyaljárás. Szívet kereső, szólító üzenet. Tissot ezt a képet a Mi Urunk Jézus Krisztus élete (La Vie de Notre-Seigneur Jésus-Christ) sorozat részeként készítette. A sorozat 1886-1894 között került ki ecsetje alól. Szürke papíron, vízfestési technikával dolgozott. Ma a kép a Brooklyn Múzeumban található. Roppant érdekes életrajzi mozzanat, ami visszautal Marie Durand szelíd, de erős szeretetére, Istenre irányuló, oda vonzódó és másokat Hozzá vonzó lényére és sorsára, hogy a festő ehhez a képhez egy részletes kommentárt írt az angyalok hierarchikus rendjéről és anatómiájukról! Bibliai Igékkel igyekezett bemutatni azt, hogy a kerúbok, az angyali követek, hírnökök, akiket ő lefestett, emberi arcvonásokkal rendelkeznek, valamint három pár szárnyuk van. Az egyik párral arcukat fátyolozták le, a másikkal a testüket takarták el, a harmadikkal pedig suhantak, szálltak, hogy Angelus Dei-ként, Isten angyalaként missziójukat, küldetésüket a lehető leggyorsabban teljesítsék.
Az Úr angyalának újabb missziója – Jézus születésének nyilvános bejelentése – földi tűz és mennyei fény különbsége – a Megváltó „pólyája”
A Kijelentés eseménytörténetét követve, Lukács evangélista, a hű riporter, az orvos pontosságával írja le Lukács 2,8-20-ban Jézus születésének a történetét. Az Angelus Domini az éjszakában a nyájuk mellett őrködő pásztoroknak jelent meg, körülragyogta őket, és elmondta nekik a születés örömhírét. Később mennyei seregek sokasága jelent meg az Angelus Dominivel, és glóriázásba, Isten-dicsőítésbe kezdtek. Elgondolkodtató, hogy a Magasságos történelemszemlélete és akarata szerint az Úr angyala nem a korabeli társadalom legbefolyásosabb köreit látogatja meg, hanem a társadalom „alját”, a pásztorokat. Ugyanakkor ami szociális tekintetben alacsony, az Isten szemében „magas”. Hiszen pásztorok nélkül szétfutna a nyáj, s nem lett volna húsvéti Bárány sem az ószövetségi hitélet szerint. És nem lett volna a Messiás eljövetelére elhívó jelentősége sem annak, hogy a születés üzenete a pásztorok mezejében hangzott el. Micsoda rendezés! Micsoda szelíd, de jelképiségében is egyértelmű, félreismerhetetlen bírálat! S micsoda rang a „rangtalanoknak”, Isten értékítélete egyértelmű proklamálása. Az angyaljárás mellett a pásztorjárás is jellemezte azt a szentséges, titokzatos, csodálatos, mélységesen isteni és emberi éjszakát! Angyalok és pásztorok, báránykák halk léptei, angyalszárnysuhogás a csillag fényzáporában, s közben a mélyben megszületett a legmagasabbról érkezett Megváltó, és „pólyája”, a keresztyénség. Mi más lehetett erre a csodára a válasz egykoron és a ma is szívünkből: „Gloria in excelsis Deo” -Dicsőség a magasságban Istennek. James Tissot ezt a munkáját is a Jézus élete sorozat részeként alkotta meg. Ismét fellelhető a mester egyik jellegzetessége, a takarásos technika. Ami titok, titokzatos, az maradjon is az. Az Úr angyala a képen jobbról árasztja mennyei fényét, világosságát az egy csoportba verődött, ámuló, hunyorgó pásztorokra. Mindenki egy irányba néz – s ez a lényeg. Az, hogy ki miként reagál a fényre, az másodlagos. Nem mellékes, de nem elsőrendű kérdés. Van, aki a hirtelen fénytől szinte visszahőköl, feje fölé kapja fényszűrőként karjait, van, aki árnyékot tart kezével szeme elé, ismét mások leülnek a bámulattól, de mind egy felé néznek. A fa takarásában égő pásztortűz narancssárga fénye az Úr angyala tiszta égi fényével keveredik a pásztorok alakján. Égi fény és földi fény árad azóta is, de a kettő nagyon nem ugyanaz. Találó és mély értelmű ábrázolás. A tűz elhamvad – a mennyei fény azonban egyre nő. Micsoda adventi üzenet! Növekvő mennyei fénybe merítő adventet kívánok mindenkinek.
Írja Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP PM külügyi titkára
