Éppen 446 éve, augusztus 23-ról 24-re átvezető éjszaka történt meg nem csak a francia, hanem az európai történelem, egyesek szerint a világtörténelem egyik legszégyenletesebb mészárlása, ami a katolikus uralkodó család és a protestáns ellenállást tanúsító százezrek belharcának drámai kirobbanása volt. A "párizsi vérnász" néven elhíresült dráma végeredményeként került sor az első nagyméretű európai vallási-hitbeli migrációra, amikor hitük és egzisztencájuk, puszta megmaradásuk érdekében ragadtak vándorbotot a túlélők, menekülők több százezres nagyságrendben.Schöpflin Aladár 1934-ben Berend Miklósné Szent Bertalan-éjszaka c. regénye kapcsán írt kritikájában fején találta a szöget:
„A világtörténelem legszörnyűbb jeleneteinek egyike, amikor 1572. Szent Bertalan napjának délelőttjén Medici Katalin udvarának hölgyeivel felvonult ahhoz a kőbányához, amelybe az előző éjszaka lemészárolt hugenotta vitézek holttesteit dobálták, több, mint ezret...A politikai magyarázat közismert. Szent Bertalan véres éjszakájának előidézéséhez nem sok köze volt a vallásnak. Legfeljebb ürügy volt, lobogó, mellyel a két párt, a Katalin köré gyülekezett katolikus liga és a Navarrai Henrik vezetése alatt álló hugenották hatalmi vetélkedése bújt meg...A bősz kegyetlenség, mellyel ez az éjszaka végbement, arra utal, hogy a politikai gyűlölség mögött valami személyi gyűlöletnek, valami tudat alatti, s csak utólag kibukkanó lélektani okoknak is kell lappangani“.
Igen, a politikai és a személyes gyűlölségnek. Ha valami hatalmas, égre írandó tanulsága van ennek a szörnyű éjszakának, akkor az talán ez: nem lehet hagyni, hogy a politikai vagy a a személyes cselekvés fő motívuma a gyűlölet legyen ma sem, holnap sem, sohasem - és sehol sem ezen a világon, mert akkor Szent Bertalan éjszakája térhet vissza történelmi lidércként és láthatatlan gyilkos kézként. És még egy dolog: azt sem lehet hagyni, hogy a politika a keresztyénség bármely irányát, vagy a vallások bármelyikét zászlajára írja, és vallási-ideológiai jelszavak mögé vonultassa fel a gyűlöleletet és a hatalmi érdekeket. Joggal kérdezteIllyés Gyula monumentális reformáció-versében: „Nem volt nagy ár/mégis a harminc évi döghalál,/d’Aubigné dühe, Coligny halála,/Szent Bertalan bosszútlan éjszakája...“?
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája - és a történelem véres fintora
Gaspard de Coligny hugenotta admirális volt az egyik oldal vezetője, akit lakása ablakából hajítottak ki kivégezve. Amint Francois Duboistörténelmi festménye, még közelebbről Giorgio Vasari falfestménye Coligny, Franciaország marsallja meggyilkolását ábrázolja. Őt már többször próbálták eltenni láb alól, hiszen a hadseregben igen népszerű református admirális potenciális ellenerőt képviselt mindenfajta gyalázatos udvari praktikával, könnyelmű léhasággal, politikai merényletszövögetéssel szemben. A borzalom éjszakáján is 4000 fős serege állomásozott a lezárt Párizs körül. És milyen szörnyű fintora a történelemnek, hogy mindez akkor történt, amikor a katolikus-protestáns felek kibékülésre készültek - egy házasság révén. Az évtizedes ellentéteket azzal próbálták meg enyhíteni, némelyek remélték megszüntetni, hogy a protestáns Navarrai Henrik, aki később IV. Henrik néven francia király lett (s amikor a trónért áttért hugenotta hitéről katolikusra, mondta az érdekvezérelte szlogent: Párizs megér egy misét!), nőül vette Valois Margitot. Erre a házasságkötésre gyűltek össze Párizsban a főurak, tábornokok, főpapok és polgárok, meg katonák - mindkét oldalról. És ekkor következett be a tragédia. Igazi okairól a mai napig folynak az elméletgyártások, de fő hajtóerőit jól ismertetik a google.hu magyar és idegen nyelvű anyagai, ha beütjük a keresőszót.
Politikai befeketítés, bűnbakképzés mint annyiszor - az „új vallás“ követői mindennek okai
A király, IX. Károly Párizs városa jegyzőkönyvei tanúsága szerint, anyja és testvére, az Anjou herceg jelenlétében azt magyarázta fennhangon, hogy az „új vallás“ követői összeesküvést szőnek megbuktatására, s az állam ellen, és máris felzaklatták Párizs népének nyugalmát. Ezért elrendelte Párizs szigorú őrizetét (pedig valójában nem fenyegette senki a fővárost, Coligny seregei védelmi célból állomásoztak Párizs közelében), bezáratta a városkapukat, a Szajnán lévő csónakokat eltávolíttatta, és a városi rendőrségnek fegyvert osztatott ki. Kitől félt Őfelsége? Vagy titokban már a Szent Bertalan éjszaka előkészülete forgott a fejében, éppen ezért lezáratott minden bevezető utat, hogy zárt ajtók mögött hajtassa végre a gyalázatos vérnászt?
„A király akarata ez!“ - ömlik a vér a párizsi utcán
Hogy mennyire lehet visszaélni mindennel, arra jó példa Guise hercegének fennebb idézett mondata. A tömeges mészárlásra ösztönző szavakat nem a király, IX. Károly adta ki, hanem a herceg. S mint gyutacs, szikra, robbantotta szét a lelkekben a kölcsönös gyűlöletet, indította el a testvérháborút, aminek a vége az egyik legnagyobb európai keresztyén belmigráció lett, sok ezer halottal. A tömegmészárlás okai között a politikailag instrumentalizált, eszközként felhasznált vallás, a feldolgozatlan személyes és hatalmi gyűlölet mellett angol történészek szerint (Natalie Z. Davis, Janine Estebe) az érintettek frusztráltsága és vérszomjéhsége, egyfajta hatalmi eksztázis is szerepet játszhatott.
Julien Coudy szemtanúk történelmi levéltárakban, feljegyzésekben fennmaradt vallomásaiból idézi egy strassburgi polgár megdöbbentő beszámolóját: „Párizsban szörnyű jelenet alakult ki. Csakhamar nem volt olyan utca, köz, ahol ne folyt volna a vér. Mindenütt halottak tetemei. Még a Szajnát is holtak testei borították, és a víz vérvörös volt“.
Korabeli statisztikák és reakciók - pápai emlékérem a hugenották lemészárlása alkalmából
A király ugyan nagyon sajnálta Coligny halálát, ezt a Parlament előtti beszédében is kifejezte, mégis... Mégis fenntartotta azt a véleményét, mondhatjuk már nyugodtan, koncepciós téveszméjét, hogy a hugenották ellene konspiráltak, ezért volt szükség az elrettentésre. XIII. Gregor pápa pedig emlékérmét veretett, és Te Deumot énekelt. Az érmén ez a szöveg áll: Ugonottorum strages 1572 - A hugenották legyőzésére 1572. A hátoldalon egy kardot és keresztet emelő angyal áll a lemészárolt hugenották előtt. Miről is van szó? Arról, hogy a reformáció egyre győzelmesebben és lelkileg erősen hódított Európában. A ma többségében katolikus Lengyelország és Magyarország is többségében protestánssá lett. Luther, Kálvin, Zwingli, Knox tanai futótűzként terjedtek Európában. Milyen jól jött egy ilyen vérnász a pápai hatalomnak. Az ő kezük tiszta maradt, a piszkos munkát elvégezték a franciák. Sok jel utalt urra, hogy ez a véres éjszaka közvetlen következménye volt az emberi és hatalmi/állami/királyi magatartás, gondolkodás "mélyreható elvadulásának" - írta elemzésében Ilja Mieck göttingeni történész.
Az elvadulás áldozata lett Párizsban 3000 ember, legnagyobb részük hugenotta, francia református. Szent Bertalan éjszakájától október végéig Franciaország több városában is felrobbant a gyülölet bombája. Mészárlás volt Toulouseban, Bordeauxban, Lyonban, Bourgesban, Rouenben és Orléansban. Becslések szerint ezekben a testvérharcokban mintegy 15 ezer ember vesztette életét. Pár hónap alatt. A bosszútlan éjszakák áldozatai között volt Claude Goudimel zeneszerző, a híres zsoltárszerző, és a humanista filozófus, Petrus Ramus is.
Franciaország veszített - Európa nyert
Az ekkor megindult nagy menekülthullám elsőrenden Genf felé vette az irányt, ahol a református hitsorsosok életkezdési támogatással, befogadóházakkal várták őket. De Kálvin korábbi befogadó városa hamarosan megtelt a hitsorsos migránsok sajátos típusával: a református hitük miatt üldözöttekkel. Elüldözöttekkel. Franciaország alig kiheverhető veszteségeket szevedett. Ugyanis a hugenották voltak a legjobban képzett szakemberek, kvalifikált munkaerő az országban, órások, takácsok, építészek, műbútorasztalosok, művészek, írók tucatjai éltek soraikban. 200 000 hugenotta indult végleg útra, akik csak emlékeikben tértek vissza olykor-olykor haza szülőhazájukba. Szaktudásukkal befogadó hazájukat gazdagították, Angliát, Hollandiát, Poroszországot, Hessen Tartományt, Dél-Afrikát és Amerikát. Nélkülük nem épült volna fel Berlin, Potsdam, Karlsruhe, nem lett volna világhírű svájci óraipar, angol textilgyártás, német, holland kertkultúra.
Emléküket nem csak a borzalmas éjszaka őrzi. Giacomo Meyerbeer öt felvonásos nagyoperát komponált 1836-ban Lipcsében, ott volt az ősbemutatója is Hugenották címmel. Több regény is őrzi emléküket. A. Dumas írt regényt, de a kanadai francia író, Robert Merle is írásba foglalta tetteiket „Az én jó városom, Párizs“ címmel. Magyar nyelven is több munka szól történetükről.
*
Emléknapjuk, minden esztendő augusztus 23-24-e nem csak a memento mori, a borzalmas vérnász évfordulója, hanem sokkal több. Állandó felkiáltójel és figyelmeztetés a hatalom mindenkori gyakorlóihoz: vigyázzatok, kezeljétek időben a gyűlöletet, és soha, de soha ne használjátok fel hatalmatok javára sem a vallási, sem a felekezeti ellentéteket! A vallás igen veszélyes robbanóanyaga a léleknek, szellemnek és a testnek is, ha politikai időzített bombaként próbálja használni bárki is. Soha többé Szent Bertalan éjszakát!
Emlékezetíró: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
