Azóta, hogy a református Móricz Zsigmond Trianon után egy évvel elkezdte írni és 1921-ben meg is jelentette háromkötetes Erdély-sorozatának első kötetét Tündérkert címmel, majd az e szóban rejlő lelki és szellemi töltést a szintén református Németh László tovább vitte, s már Kert-Magyarországról álmodozott, tény, hogy a reformációtól a mai napig, az Agrárminisztérium zártkertek újravirágoztatási programjáig egyenesvonalú, szerves és szép kapcsolatot lehet találni. Július elején tette közzé az agrártárca azt a programját, amelynek keretében két milliárd forint keretösszegből lehet pályázni, egyenként mintegy 10 millióra zártkertek újraélesztése céljából. Dr. Nagy István agrárminiszter főként őshonos gyümölcsfajták telepítésére utalva így fogalmazott: - A kert hozzájárul ahhoz, hogy a vidék élhető legyen, az elhanyagolt területekben rejlő erőforrással pedig élni kell. A támogatás segít megtartani a vidéki munkahelyeket, a vidék sokszínűségét.
Mielőtti pár további részletre kitérnék, hadd írjak le néhány nagyon fontos, a hazai kertkultúrára, s főként református nagy mezővárosaink (pl. Hódmezővásárhely, Békés, Mezőtúr, Karcag, Törökszentmiklós, Cegléd, Kecskemét…) paraszti kultúrára vonatkozó, a történeti ökológia szaktudománya álta rögzített fontos tényt. Mindezekben kifejeződik az a hatalmas erő, ami a magyar reformátusság döntő történelmi gerincét képező parasztságot jellemző hármas-egy tényező összhatásaként tört elő: a református hívő lélek, a magyar református parasztgazda földje és a haszonnövények, zöldség, gyümölcs termesztést előmozdító, a földbe visszaforgatott pénz eredményezte gazdasági felvirágzás. Ennek a történelmileg igazolt gyakorlati református triásznak újabb ösztönzést ad az agrártárca zártkerti revitalizációs, újravirágoztató pályázata. Biztosak vagyunk abban, hogy sok presbiter és gazdálkodó felfigyel erre, s él is ezzel a lehetőséggel.
A bevezetőben említett gondolatsorra, a Móricz-Németh László-féle szellemi vonulatra visszatérve, senki ne gondolja, hogy mindaz, amiről ők írtak, csak álom vagy idealizált kivánságműsor maradt. Hiszen 1943-ban jelent meg az ugyancsak református Somogyi Imre kertész nagyszerű, ma is tanítható könyve Kert-Magyarország felé címmel, aki a Kert-Magyarország apostola volt, s mindenben az őshonos magyar állatfajták, gyümölcsfák, haszonnövények kultúráját propagálta, meg a kertgazdálkodást. Dán és holland mintára faluakadémiákban, népfőiskolában gondolkodott, ahol a földművelő népet képezte természetes technológiákra, például a hasua gyékénytakaró szövésére, alkalmazására melegházak védelmére. Akár az agráminiszter úr szavaihoz is csatlakozhatott volna, hiszen nagyszerű könyvét így fejezte be: „A kertgazdálkodásra való áttérés a magyar nép jövő boldogulásának egyik fő előfeltétele”. A helyieket kivéve ki tud manapság arról, hogy Makó nagyszerű hagyma- és gyümölcstermesztését a szintén református Szundy Jenő (1883-1974) kertészeti szakíró lendítette fel? A dunántúli Ászár parókiáján nőtt föl a későbbi neves szőlőnemesítő Kurucz András, aki a lakiteleki Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet hozta létre. Vagy hogy nagyot ugorjunk a kezdetek felé időben: Bornemissza Anna, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége (1630-1688) az erdélyi kertkultúra és gazdálkodás európai szintre hozatala érdekében szakkönyvet fordíttatott papjával, a Hollandiából hazatért Nadányi Jánossal, ami 1669-ben Kerti dolgok leírása címmel jelent meg. Az erdélyi és részben magyarhoni kertkultúra csúcsteljesítményei közé tartozik I. Rákóczi György és hitvese, Lorántffy Zsuzsanna pataki várkertje és zártkertje. A 17-18. században számos református köznemes végrendeletében szerepelnek meghagyások a veteményes, gyümölcsös, virágoskertek értékes őshonos élő kincseinek a megőrzésére. Hány olyan magyar faluban járhatott az egykori utas, ahol a szépen, majdhogynem esztétikai szépérzékét megszólító, látványra is szép, gondozott kertekre, parókiaudvarokra lelt. És nem csak a gazda szeme hízlalta a birtokot, a zártkerti kultúrát, hanem ennek látványa is elégedettséggel töltötte el a gazda szemét, és a családi gazdálkodásra magukat odaszánó háznép apraja-nagyja is ott volt a kert- és föld művelésében. Méliusz Juhász Péter már debreceni püspökként 1578-ban Kolozsváron füveskönyvet jelentetett meg. Évszázadokon át micsoda hasznos olvasnivalója volt földművelő népünknek a Heltai Gáspár által századokkal ezelőtt kiadott, s századokon át frissítve megjelent kalendáriumok gyakorlatias gazdasági ismeretei.
Azt is hálás szívvel idézhetjük fel, hogy Bibliánk első lapjain ott van a zártkerti agrárkultúra ősmintája, hiszen 1Mózes 2,8-9-ben azt olvassuk, hogy „ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten...sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatost és eledelre jót”. Az Őskertész az Úristen volt. A zártkerti kultúra valóban ősi kincse az emberiségnek, s magyarságunknak. Nem véletlen, hogy a szemre szép, eledelre jó fákat ültető Úr vigyázott is arra, amit létrehozott, s meg akarta becsültetni azt teremtményével, az emberrel. Az Úr által az Édenbe helyezett ember feladata lett, hogy „művelje és őrizze azt” (1Móz 2,15).
SZERETETTEL FELHÍVJUK presbitereinket, gazdálkodó református testvéreinket arra, hogy csatlakozva az Agrárminisztérium pályázatához akár benyújtott pályázat formájában, akár annak szándékát megragadva és követve, vagy eddig is gyakorolva, írjanak rövid cikket arról, milyen módon és eredménnyel művelik az őshonos gyümölcsfák zártkerti telepítését és művelését, küldjenek fotót arról, hogy szorgos kezük munkája nyomán hogyan sarjadnak, virágoznak, teremnek szemre is kívánatos fáik, gyümölcsöseik. Vagy javasoljanak olyan kertgazdákat, akikkel interjút készíthetünk arról, mit tesznek azért, hogy Kert-Magyarország egész nemzetünket szebbé tevő, népünket tápláló és gazdagító egészséges célkitűzése megvalósuljon ott, ahol élnek.
Olvasóink tájékoztatására az agrártárca hozzánk is eljuttatott közleményéből kiemeljük: a támogatásból egyebek mellett a hobbikertekhez, kiskertekhez vezető utak javítására, a csapadékvíz-elvezetés fejlesztésére, vízvételi helyek kialakítására és kutak fúrására vagy akár esővízgyűjtő rendszer kiépítésére is lehetőség van. A pénz vadvédelem kiépítésére, villamosenergia-hálózati fejlesztésekre, valamint gyümölcsfák és szőlő telepítésére is felhasználható. A támogatási kérelmeket elektronikus formában lehet benyújtani a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.-hez. Érdeklődni az Intézet honlapján lehet: https://tanya.hoi.hu/index_main1.php?id=&valid=&id2=&valid2= A pályázatok beadási határideje 2019. július 31. A Kert-Magyarország felvirágoztatásának immáron történelmi programja igazából sokkal tovább tart. Egy Szegedet és környékét, a tanyavilágot is jól ismerő pap közmondásos szavajárása szerint:
Legyen Jézus gyönyörü kertje Magyarország! S addig még lesz elég tennivalónk az Ő ígéretével:
"Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az Úr" (5Mózes 28,8).
Dr. Békefy Lajos
(A Presbiter 2019. augusztusi számában publikálásra tervezett cikk)
