Kedves Szelekovszky Ernő Úr! Köszönöm az igényes, látó és láttató méltatást. Az számomra külön öröm, hogy rokon lelkéből jönnek a Hozzá illő méltató gondolatok. Ez még nagyobb értéke miniesszéjének. Tartalmilag minden bekezdéséhez tudnék egyetértő és kiegészítő sorokat írni. Ez messze vezetne, így csak néhány mozzanatot, adatot írok itt le. A Magyar Rádió Református Félórájának egyik szerkesztőjeként 1997-2002 között, közel 25 háromperces áhítatot készítettem Kálmán Bácsival, ezek rendre adásba kerültek, nagy hallgatottsági mutatóval. Néhány interjút is volt alkalmam készíteni Vele. Külön öröm volt, hogy a Fény a rácsokon c. kötetét két különleges módon is felhasználhattam – tudtával. Éppen 1994-97 között voltam Heidelbergben doktori előkészítő tanulmányokon az ottani református rendszeres teológiai szemináriumban, Dr. Dr. Michael Welker professzornál, s elhatároztam, lefordítom kötetét németre. A prózai részek könnyen mentek, a versek nem voltak egyszerűek. Lecsiszolt, tiszta, mély hitből formált soraikat nem volt könnyű azzal az érzelmi rezonanciával megszólaltatni németül, mint amivel a verssorok magyarul visszhangoztak bennünk. Úgy tűnt, a kiadás csak nyélbe ütődik majd, de voltak ottani és magyarhoni akadályok és akadályozók is.... Aztán kibeszélhetetlen nagy öröm volt, amikor – halála előtt egy évvel – elfogadta meghívásomat a dunaújvárosi börtönóriásba, annak is mélykúti női fogvatartotti alegységébe. Ezt külön meg kell írni. Itt röviden ennyit: amikor ottani börtönlelkészként köszöntöttem Őt az alegység ebédlőjében vagy közel 100 női fogvatartott előtt, Kálmán Bácsi szíve bizonyára nagyon elszorult, hiszen láthatóan lassan gyűlt a könny a szemében. A „lányok” az Ő verseiből adtak elő, nem csak felolvasást tartottak. Amikor aztán eljutottak az Édesanyjának írt, el nem küldött levélről szóló versig, kölcsönösen eltörött a mécses. Mindenki szeméből hullottak a könnyek. Jelen volt az alkalmon az intézet akkori parancsnoka, Frank Tibor bv. dandártábornok úr, de még ez a katonás és nagyfegyelmű ember is elérzékenyült, jóllehet igazából vonakodott először részt venni, s jelezte, "a" Püspök Úr üdvözlése után ő megy is. Maradt. Nem csak fizikailag, hanem a lelke is...Még sokszor beszélgettünk "a" Püspökről...S még egy adalék röviden.
2016.07.10-én Kálmán Bácsi Marosvásárhely Gecse utcai templomi szószékén prédikálhattam, ez a szolgálat dr. Békefy Lajos név alatt fenn van a youtube-on. Megrendítő volt ott, azon a helyen, ahol a Kárpát-medence számomra is leghitelesebb Püspöke és Pásztora éveken át szolgált, hirdetni Isten Igéjét. S még csak ennyi: 2000-ben Kálvin János genfi templomából, a St Pierre-ből közvetíthettem a millenniumi istentiszteletet. Rádiózástörténeti jelentősége volt. Határon kívül, ily messzire Budapesttől még nem közvetített a Magyar Rádió istentiszteleti alkalmat. Tőkés László Püspök Úr prédikált, Orbán Viktor Miniszterelnök Úr ünnepi beszédet tartott délután. Kálmán Bácsival ott is tudtam testvéri beszélgetést folytatni. Egyházi ügyekről, szíve örömeiről, szomorúságairól. Nagy kereszteket hordozó, de Krisztus erejébe elrejtőzködő ember beszélt hozzám. Aki csendet kapott a Lélektől, csendet árasztott szavával, békítő tekintetével. Még sok mindent kellene és tudnék írni, de ez a Facebook-keret most ennyit enged meg. Igen hálás vagyok Önnek értékelő, értékes soraiért. Ezek nyomán fenti szavaimmal odateszem én is Dr. Csiha Kálmán sok százezer magyar lélekben felépült lelki szobra, élő arcképe elé az emlékezés és a tiszteletadás testvéri virágait.
Dr. Békefy Lajos Ph.D. református teológus, közíró, szociáletikus, publicista, Budaörs – Békesség Istentől, drága Kálmán Bácsi, legyen élő, éltető, áldott az emléked és emlékezeted sokak szívében!
