EVANGÉLIUMI FELELŐSSÉGGEL HERMANN EHLERS SZELLEMÉBEN
A német CDU/CSU EAK-ját, Protestáns Munkaközösségét, aminek az utóbbi időkben több százezer tagja és még több szimpatizánsa van, 70 éve Siegenben alapították 1952. március 14-16-án. Az alapításnál és szellemileg a mai napig rendkívül mély politikai bölcsességgel működő karizmatikus politikai személyiség volt Hermann Ehlers, a protestáns politizálás Kantja. Jogászi és evangélikus teológiai felkészültségével Adenauer kancellárnak kiválasztott és nem is titkoltan utódjelöltje volt. Földi élete ugyan 50 évesen véget ért, de sok ezer oldalas életműve, politikai filozófiája és teológiája mértékadó tanításként velünk él. Ővele és a 70 éve prosperáló Protestáns Munkaközösség közéleti-politikai szolgálatával foglakozunk az alábbi írásban.
Írta Dr. Békefy Lajos,
református teológiai és politikai szemleíró
a KDNP PM évtizedek óta külügyi koordinátora
Hermann Ehlers az „evangéliumi politikai felelősség” fogalmáról
Az Isten és az emberek előtti evangéliumi felelősség kezdettől fogva a protestáns keresztyéneket jelentette, mégpedig a keresztyének megnyerése céljából, hogy tevékenyen kapcsolódjanak be a politikába, a közéletbe. A közösség iránti személyes elkötelezettséget jelentette ez Ehlers és az EAK gondolkodásában és cselekvési programjaiban az alapítás óta. Egyúttal azt is, hogy az evangéliumi hangok és pozíciók felerősödjenek a CDU felekezetközi szövetségében és a CSU-ban, melyekben a római katolikus választói többség tömörült. A római katolikusokkal ellentétben a protestánsok e politikai elkötelezettsége a mindkét C-pártban, azaz a Christlich(e), keresztyén pártban – így a főként bajorországi Keresztyén-Szociális CSU-ban, és a Nyugat-Németországra kiterjedő Keresztyén-Demokrata Unióban - eltérő egyházi és teológiai felfogásuk miatt nem volt magától értetődő.
Az EAK első országos elnöke, Hermann Ehlers számára az evangéliumi felelősség nem jelentett üres hitvalló pátoszt. Az úgynevezett „keresztyén politikáról” szóló jámbor szlogeneket vagy ironikus felhangokat kerülte. Ehlers azt akarta – miként a mai EAK –, hogy a polgárokat és különösen a protestánsokat politikai visszavonultságukból kimozdítsa és ösztönözze őket a politikai felelősség aktív vállalására. Azt a nézetet képviselte, hogy keresztyénként csak akkor lehetünk hitelesek a politikában, ha saját lelkiismeretünk meggyőződésével veszünk részt benne, de saját esendőségünk és tévedhetőségünk tudatában. Főleg az evangélikus, s a protestáns keresztyén tudja az egyedül a hit általi megigazulás (sola fide) bizonyosságában, hogy ellene kell állnunk minden igyekezetnek, ami a politikát újra és újra ideológiává próbálja változtatni. Ehlers és a Kereszténydemokrata Unió a párt nevében szereplő "C" betűt soha nem teológiailag elvont vagy tartózkodó módon emlegetik, hanem mindig életközelien, gyakorlatiasan és konkrétan.
Politikai és nemzeti megújulás a keresztyénség „kulturális és erkölcsi értékeivel”
A német népnek „nulladik” órájában, a II. Világháború végén, a minden uralmi vágyat, felsőbbrendűségi ideológiát és illúziót porba döntő végóra után fel kellett tenni önmagának a kérdést: hogyan tovább? Az újraindulásnál sok millió német számára a keresztyénség jelentette a kapaszkodót. Így a párt nevében szereplő „C” (=keresztyén) fogalom nem jelszó, hanem életmentő valóság lett. Ez a kicsinyke betű, s a mögöttes tartalom, az általa táplált remények hozták össze a legkülönfélébb érdekcsoportokat és áramlatokat a keresztyén felelősség új felfogása alapján. Mi végső soron az, ami a munkaadókat és a munkavállalókat, a szakszervezeteket és a gazdasági liberálisokat, a konzervatívokat és a haladókat egyesíti egy és ugyanabban a pártban? A keresztyén emberkép, illetve a keresztyén hitből származó értékek tudatosítása és vállalása. Ez minden egyes ember iránti felelősségben, emberi méltósága tiszteletében és a toleranciában fejeződött ki. A megbékélés szándékával oly’ sok háborús esztendő után. Vagyis a liberális, a konzervatív társadalmi és egyéb csoportok nem egyesültek, de csaknem mindegyikben ott élt a megbékélési szándék. Ezt a CDU berlini alapító felhívása 1945-ben a keresztyénség „kulturális és erkölcsi értékeként” írta le.
A Biblia a hit könyve és nem politikai tankönyv
Az olyan embereket, mint Hermann Ehlers, a saját élő hitük és az abból fakadó értékorientációk következetes vállalása indította a közéleti felelősségvállalás felé. A "C" ennek része lett. A keresztyén hittartalmak ugyanis nem rövidlátó politikai programok vagy etikai bizonyosságok alapjai. A Biblia a hit könyve és nem politikai tankönyv. Ehlers társai olyanok voltak a Hitvalló Egyház idejéből, mint Martin Niemöller vagy Karl Barth.
Ehlers egyértelműen tudott válaszolni. A politikai ellenzőkkel szemben a teológia nagy pontossággal bizonyította, hogy a Rajna mindkét oldalán megáll s tétel, miszerint keresztyén politika nem létezhet keresztyén párt nélkül, s fordítva is igaz. Abban a politikai forgószélben, amit a világháború hagyott maga után, világossá vált: „Az a nép, amelyik egész életében, kulturális és szociálpolitikájában, gazdaságpolitikájában, bel- és külpolitikájában Isten elfelejtésére, trónjáról való letaszítására törekszik, meg arra, hogy élő embert vagy ideológiát ültessen a helyére, elpusztul.” Ezt fogalmazta meg és sokszor ki is mondta H. Ehlers.
Ehlers időszerűsége
Milyen időszerűek ezek a gondolatok! Nagy félreértés lenne azt gondolni, hogy a keresztyén hitet közvetlenül vagy egy az egyben le tudnánk fordítani a politikára, még ha a politikus keresztyénként igyekszik is cselekedni. Aki erről megfeledkezik, az már a politikai ideológia és az utópiák vagy az elszigetelődött lobbizás bizonytalan talajára tévedt. Ezért volt fontos a keresztyéndemokrata identitástudat megfogalmazása, ami a CDU Németország 2007. évi politikai nyilatkozata Preambulumában találóan fejeződik ki Ehlers szellemében: „A változó világban a mi feladatunk marad, hogy az értékeket és a valóságot egynek gondolva, ennek megfelelően cselekedjünk. Az emberi esendőség belátása megóv minket a politika ideologizálásának veszélyétől és megmutatja a politika határait.”
Az élő hit – és nem a politikai ideológia – hív és küld minket e világ sokszínű életébe! Minden helyzetre új válaszokat kell találnunk, és így „lélegzetvételhez” juttatni az embereket. Hitünk elhív minket ebbe a sokszínű világba, mindennel együtt, hullámvölgyeivel, és magaslataival, ígéreteivel és szakadékaival, áldásaival és átkaival. A hitünk hív és küld minket, mozgósít újra és újra annak tudatosítására, hogy ez a világ nem általunk és nem a mi nyüzsgésünk által, hanem Isten keze és állandó munkálkodása által áll fenn és működik. Tehát a keresztyén ember nem törekszik a világról való kontemplatív és tétlen lemondásra, sem a totális világuralomra! Hermann Ehlers ezt nagyon jól látta, és a Német Szövetségi Köztársaság egész alapító nemzedékével együtt saját bőrén is fájdalmasan megtapasztalta: az emberekért a szó teljes értelmében felelősséget vállalni csak az Isten előtti felelősségvállalás alapján és ennek keretében lehet.
Az ember végtelenül több, mint…
Ehlers azt is tanította, hogy az ember keresztyén szemlélet szerint végtelenül több, mint összetevőinek puszta összege, s egy pusztán evilági és csak erre a világra tekintő látásmód messze nem elegendő ahhoz, hogy egész emberi létében, méltóságában értékelni tudjuk. Más szóval, az a világ, amely eltünteti a "mennyet" szemléletéből, látásmódjából, s ezért már nem nyitott arra, ami végső soron az ember nagyszerű és átfogó, Istentől teremtett titka, az csak a „pokolba” juthat. Felelősség az emberek előtt és felelősség Isten előtt mindig összetartozik. Ennek tudatában azonban fontos, hogy a keresztyének magabiztosan vegyék kezükbe politikai mandátumukat, megbízatásukat. Az akkori protestantizmus nagy részének politikai absztinenciája – különösen a politikailag aktív római katolicizmussal összevetve – Ehlers véleménye szerint tarthatatlan. Ehlers ellene volt az olyan evangéliumi keresztyénségnek, amelyik teljes kivonulással fenyegetőzött a politika világából, hogy csak a puszta tiltakozás és tagadás attitűdjét vegye fel. Micsoda aktualitása van az evangélikus jogász és teológus Ehlers gondolkodásának, ha korunkat nézzük! Mennyi kiábrándultságot látunk a politikából! Mennyi üres szlogen hallatszik ma is etikáról, keresztyénségről, és mennyi okoskodás, kioktatás, mennyi olcsó intés – néha még a templomok szószékeiről is –, de mindegyik a felelősségvállalás kockázatának vállalása nélkül.
Szeretett evangélikus egyháza számára reformátori, önkritikus gondolatokat fogalmazott meg a politikus-teológus: „Az evangéliumi keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy neki nem másutt, hanem a közéletben kell evangéliuminak lennie. Mindenekelőtt a hamis és helytelen, távolságtartó tárgyilagosságot kell legyőznie. Tény, hogy csak azok, akik a közfeladatokat vállalják, s azokért odaadással, szívvel dolgoznak, képesek a szép vagy okos társadalmi elméleteket élettel megtölteni… Barátaim, amikor azt mondom, hogy az evangéliumi keresztyénnek keresztyén felelősséget kell vállalnia a közéletben, akkor ezt senki sem tudja másként megtenni, mint saját döntésével. Nem fogjuk hallani, de nem is szeretnénk hallani egyetlen protestáns szószékről sem, hogy erre vagy arra a pártra kell szavazni, mert evangéliumi keresztyén vagy. De szeretnénk hallani mind több evangélikus szószékről és sok evangélikus, protestáns lelkésztől, hogy választani menni keresztyén kötelesség.” Ehlers e szavai azt is nagyon világosan dokumentálják, hogy ő a keresztyéndemokrata politikában semmiféle keresztyén-politikai kizárólagosságnak vagy monopóliumigénynek nem adott teret. Sőt! "Az egyháznak soha nem szabad napi politikai programot képviselnie, hanem Isten minden ember feletti uralmát kell hangsúlyoznia, még a politika területe felett is”. Gyakran szólt arról, hogy az államok és a népek is alá vannak vetve Isten uralmának. Ugyanakkor meggyőződéssel vallotta: „Ha valamikor szembe kell néznem majd azzal a kérdéssel, hogy valamelyik párt vagy Jézus Krisztus, akkor ezt kell mondanom: kedves párt, viszlát! Én Krisztussal maradok”.
Ideológiamentes, ésszerű és tényszerű keresztyén politika – „lefokozott egyház”?
Ehlers szerint a keresztyének politikai hozzájárulása ideológiamentes, ésszerű és tényszerű. A hit dolgait és e világ dolgait meg kell különböztetni egymástól, de ugyanakkor mindig egymásra utaltságukban is szükséges látni ezeket. Hívő emberként elutasított minden olyan kísérletet, amely a bibliai hitigazságokat közvetlenül a politikára kívánta átültetni, de azt is, amikor a hitet és az egyházat politikai célok eszközévé kívánták lefokozni.
A politikai dominanciát ideológiailag elfogadó hit tévedéssé és súlyos veszedelemmé válik, éppen úgy, miként az állam abban az esetben, ha Isten helyébe helyezi magát, és teljesen elnyom minden alapvető jogot. Legfontosabb a helyes különbségtétel fenntartása. Hermann Ehlers egész életében hídépítő volt, különösen hídépítő egyház és politika között. És ez az örökség politikai tekintetben ma a mi közéleti közkincsünk.
Hermann Ehlers szellemiségében szeretnénk továbbra is megoldani a fontos problémákat szívvel, lélekkel és értelemmel. Ő maga a hit és a politika kapcsolatát az evangéliumi felelősségben nagyon szépen megfogalmazta: „Az a felelősség, amit emberek magukért, polgártársaikért, közösségeikért vállalnak, nem ér véget a halállal. Ehelyett azt kell mindig szem előtt tartanunk és ismételten elmondani mindenkinek: az utolsó ítélet és a végső kegyelem mindenkire vár. Ahol pedig nincs erős és nagy reménység, ott a politika sem lehet ésszerű.”
Az EAK története Ehlers óta sikertörténet
Jeles képviselői és Ehlers követői, mint például Roman Herzog, Peter Hintze és Angela Merkel, de olyan emberek is, mint Kai-Uwe von Hassel, Werner Dollinger, Gerhard Stoltenberg és Richard von Weizsäcker formálták és bizonyították a protestáns politikai kultúra minőségi csúcsait. Ők gondoskodtak arról, hogy az Unió felekezetközi vagy ökumenikus jellege a berlini alapító felhívás szerint 1945-től a mai napig élő valósággá váljon és az is maradjon. A Szentírás Igéjéhez való kötődésben, a bűnös kizárólag hit általi megigazulásának ismeretében, és a saját hitben hozott lelkiismereti döntés jelenti az EAK keresztyén Isten és emberképen álló, megalapozott értékeinek politikai hatóerejét. Egyben garanciáját, működőképességét a digitális korszakban is. Abban a világban, amelyet a gyűlölet, a megosztottság és a háború is jellemez, kulcsfontosságú, hogy nekünk, keresztyéneknek legyen elhivatottságunk a régi-új politikai felelősség átgondolására és gyakorlására. Ezt tudatosítja a minőségi politikai kultúráról gondolkodó, azért fáradozó CDU/CSU EAK Protestáns Munkaközösségének 70 éves története. Isten vezesse őket tovább a megkezdett hídépítő munkában, s köszönjük a KDNP PM-et is támogató testvéri szolidaritásukat!
(Forrás: dr. Thomas Rachel képviselő, a német Bundestag tagja, az EAK szövetségi elnöke, egyház- és valláspolitikai szóvivője a CDU/CSU parlamenti frakciójában és az EKD Tanácsának tagja cikke alapján: 70 JAHRE EVANGELISCHER ARBEITSKREIS, in: Evangelische Verantwortung, 3+4/2022, Berlin, 5-8. oldal)
