Noha az Európai Bizottságnak a történelme során mindig is voltak alelnökei, a 2019-ben hivatalba lépett testület mégis tudott újítást hozni a Bizottság belső szerkezetébe azzal, hogy létrehozta az ügyvezető alelnöki pozíciót. Bár jogilag a biztosok egyenrangúak, politikai értelemben és a munkamegosztás szempontjából mégis egyre hierarchikusabb lesz az intézmény a különböző alelnöki, majd az ügyvezető alelnöki pozíció bevezetésével. Most a sors fintorának is tekinthetjük, hogy egy évvel a Bizottság mandátumának lejárta előtt mindhárom ügyvezető alelnök pályája bizonytalanná vált. Mindez persze összességében alapjaiban nem rengeti meg a Bizottság működését. Valószínűleg nem lesz döntő hatással a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra sem, noha apró elmozdulások azért elképzelhetők - írja Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter, a KDNP politikusa a ludovika.hu-n.
A négy évvel ezelőtt meglehetősen viharos körülmények között megalakult új Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen úgy gondolta kezelni az abból adódó bizalmi válságot, hogy ő maga nem csúcsjelöltként nyerte el ezt a tisztséget, hogy az Európai Parlament felé gesztust gyakorolt. A három legnagyobb pártcsaládhoz tartozó biztosok közül egyet-egyet megtett az Európai Bizottság alelnökének. Így lett Valdis Dombrovskis a legnagyobb frakciót, az Európai Néppártot megjelenítő ügyvezető alelnök. Frans Timmermans másodikként a második legnagyobb frakciót, a szocialistákat volt hivatott képviselni, míg Margrethe Vestager a harmadik legnagyobb, egykor liberális frakciót a Renew Europe-ot reprezentálta a testületben.
Politikai elkötelezettségük felmutatása mellett az ügyvezető alelnökök szakpolitikai feladatokat is kaptak, amely feladatok az új Bizottság munkatervének hangsúlyos elemeivel csengtek össze. Így lett Dombrovskis az Emberközpontú gazdaságért, Timmermans a Zöld megállapodásért, Vestager pedig a digitalizációért felelős ügyvezető alelnök. A feladatok megszabása után az alelnökök mindegyike a maga módján próbálta elérni a céljait. Noha időről-időre a nyilvánosság is értesülhetett munkásságukról, összességében mindenki egyetértett azzal, hogy az ügyvezető alelnöki rendszer sem a Bizottságon belül, sem pedig azon kívül nem forradalmasította, és nem is tette hatékonyabbá a biztosok munkáját.
Sőt, Margrethe Vestager esetében, aki az előző ciklus egyik sztárja volt versenypolitikai biztosként, nyíltan arról cikkeztek, hogy túljutva politikai karrierje csúcsán, a dán biztos most már egyértelműen csalódást okoz az európai közvéleménynek. Timmermans, aki az előző ciklusban a Lengyelországgal kapcsolatos jogállamisági aggályok első számú megfogalmazójaként a baloldali demokraták egyik hősévé nőtte ki magát, szintén nehézségekkel nézett szembe mint a zöld megállapodásért felelős ügyvezető alelnök. A legegyenletesebb és a közvélemény által leginkább elismert teljesítményt Valdis Dombrovskis mutatta, aki ezen felbátorodva már egy esetleges harmadik ciklus perspektíváját is felvetette.
Bő egy évvel a Bizottság mandátumának lejártát megelőzően érthető, ha a Bizottság tagjai már a folytatáson gondolkodnak. Némileg szokatlan módon, most szinte semmit sem lehet tudni arról, hogy ki folytatja a biztosok közül, illetve, aki nem folytatja, hol képzeli el jövőjét. Furcsa módon éppen az új vezetés oszlopául szolgáló ügyvezető alelnöki rendszer az, amelyik recsegni-ropogni kezdett.
Frans Timmermans bejelentette, hogy részt vesz az ősszel sorra kerülő holland parlamenti választáson, mégpedig mint a baloldali pártok közös miniszterelnök-jelöltje, így ő már le is mondott alelnöki pozíciójáról. Margrethe Vestager pedig benevezett az Európai Befektetési Bank elnöki pozíciójáért folytatott versenybe, amivel egyértelművé tette, hogy ő sem bízik már abban, hogy hazája egy harmadik ciklusra is őt küldené a következő Európai Bizottságba.
A harmadik ügyvezető alelnök, Valdis Dombrovskis európai karrierjének folytatása eddig bombabiztosnak tűnt. Ő maga sem csinált titkot abból, hogy szívesen vállalna további felelős pozíciót a 2024 őszén megalakuló Európai Bizottságban is. Csakhogy időközben könnyen áldozatául eshet a lett belpolitika fordulatainak. Augusztus közepén ugyanis lemondott Krisjanis Karins miniszterelnök, és ezzel nyílttá vált a lett biztosi pozícióért folyó küzdelem. Karins a miniszterelnöki pozíció elvállalása előtt tíz évig európai parlamenti képviselőként dolgozott, most pedig egyértelműen érdeklődését fejezte ki a jövőre megalakuló Európai Bizottságban való részvétel iránt. Ezzel pedig kétségessé tette az eddigi legsikeresebb ügyvezető alelnök pályájának folytatását.
Az ügyvezető alelnökök körében érezhető elbizonytalanodás ugyanakkor nem okoz komolyabb hangsúlyváltozást az Európai Bizottság politikájában. Timmermans ugyanakkor már lemondott és visszatért a holland belpolitikába. A feladatait átvevő, rendkívül tapasztalt – harmadik ciklusát töltő – szlovák biztos, Maros Sefcovic számára már vélhetően kevés a hátralévő egy év ahhoz, hogy komolyabb változást érjen el, így az ügyvezető alelnökök karrierbéli bizonytalanságai politikai irányváltást valószínűleg nem okoznak a Magyarországgal fennálló viszonyban sem.
