Bár az Önök, szélsőségesen bevándorláspárti szervezetétől provokációnak is hathat az üldözött keresztények iránt kifejezett szolidaritás, levelüket több okból is biztató jelként értelmezem – reagált Azbej Tristan államtitkár az Amnesty International Magyarország megkeresésére, amelyben egy (!) kínai (!) keresztény egyház érdekében emeltek szót.
Azbej Tristan (KDNP), a miniszterelnökség üldözött keresztényekkel foglalkozó államtitkárságának vezetője
A sorosista Amnesty szélsőségesen bevándorláspárti civil szervezetként a valóságérzékelés új mezsgyéjére lépett, amidőn a világ legüldözöttebb vallásaként elismert kereszténység kínai problémái iránt fejtett ki újkeletű érdeklődést, noha eddig a migránsok szabad beáramlása és az LMBTQ-jogok jelentettek egyedüli fogódzót számukra a világvalóság-érzékelésben.
Az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár hozzátette, reményei szerint az Amnesty megfontolja „a népirtásoknak kitett, fenyegetett, diszkriminált, több százmillió keresztény ember alapvető emberi jogainak, lelkiismereti és vallási szabadságának elkötelezett jogvédelmét is”, hasonlóképpen a kisebbségi magyarok problémájához.
Január végén az Amnesty International Magyarország levélben, illetve petícióban fordult Azbej Tristanhoz. A nemzetközi, bevándorláspárti civil szervezettől meglehetősen idegen tematikájú megkeresésben a bebörtönzött kínai keresztény közösség melletti kiállásra kérték az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárt.
Az Amnesty ideológiai elfogultságát ismerve a felkérés mögött akár politikai megfontolás is állhat, hiszen a nemzetközi szervezet eddig egyetlen közel-keleti keresztény közösségért sem emelte fel szavát, még olyan kirívó esetekben sem, amikor az Iszlám Állam látványos demonstráció keretében fejezett le narancssárga kezeslábasba öltöztetett keresztény mártírokat.
A kínai Early Rain Covenant egyház átütötte az Amnesty közömbösségének betonfalát
Az Amnestynél azonban egy tavaly december 9-ei eset valamiért átütötte az eddigi érzéketlen közömbösség betonfalát, amelynek során a kínai hatóság Csengtu városában (Szecsuan tartomány) razziát tartott az Early Rain Covenant egyházhoz tartozó ingatlanokban. Az Amnesty szerint az egyház körülbelül száz tagját elvitték, kikérdezzték, és azóta is megfigyelés alatt tartják.
Néhány hívő azt mondta, arra kérték őket, írjanak alá egy dokumentumot, amelyben vállalják, hogy többé nem vesznek részt az egyházi összejöveteleken. Három hívő holléte máig ismeretlen. Egy nappal később, Li Yingqiangot, az egyház egyik ismert tagját letartóztatták. Az egyház egyik vezetőjét, Wang Yi atyát és feleségét, Jiang Rongot szintén fogva tartják az „államrend megdöntésére irányuló felbujtás” gyanújával, amely vádat egyébként gyakorta hoznak fel kormánykritikus értelmiségiek és aktivisták ellen a Kínai Népköztársaságban – írja az Amnesty, hozzátéve, véleményünk szerint az Early Rain Covenant Egyház tagjait azért üldözik és tartják fogva jogellenesen a kínai hatóságok, mert nem hajlandók magukat alávetni a keresztény egyházakat sújtó állami kényszerintézkedéseknek, és bátran kiállnak a vallásszabadság mellett.
Az Amnesty levelében arra kérte az államtitkárt, valamint a magyar kormány képviselőit, hogy „élve a Kínai Népköztársaság vezetésével ápolt jó kapcsolatukkal” – ez talán valamiféle fricska akart lenni az Amnesty részéről – tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy Li Yingqiangot illetve a többi bebörtönzött keresztény hívőt a kínai hatóságok minél előbb szabadon engedjék, és a továbbiakban ne korlátozzák lelkiismereti és vallásszabadságuk gyakorlásában őket.
Azt persze nem tudni, miért éppen az Early Rain Covenant egyház hívőivel történtek verték ki a morális biztosítékot az Amnestynél, mindenesetre azt a kellemetlen esetet érdemes felidézni, amidőn még tavaly a román ex-miniszterelnök székelyek felakasztásával fenyegetőzőtt, és amelynek kapcsán számonkérték az Amnestyn is társadalmi érzékenységét. Mint az eset kapcsán is rávilágítottunk, az Amnesty működését nem a konkrét világproblémákra adott reakció jellemzi, ehelyett előre és általuk meghatározott problémacsomagokat kreálnak, amelyeknek aztán megpróbálják megfeleltetni a valóságot. Ami az Amnesty-valóság problémáin kívül esik, az a civil szervezet számára nem létezik.
Nem létezett (eddig) a keresztényüldözés sem, sem a kisebbségi magyarok folyamatos fenyegetése, létezett viszont a problémaként a menekülők számára biztosított biztonságos és legális migrációs csatornák számának növelése, a befogadási körülmények javítása és egy olyan globális felelősségvállalási rendszer, amelyben az országok arányosan részt vállalnak a menekülőkkel kapcsolatos feladatok ellátásában.
Szintén ilyen tervezett probléma a transzszexuális emberek jogainak megtiprása, és sorolhatnánk tovább a balliberális paneleket, amelyek között, ismételten, eddig még véletlenül sem szerepelt a keresztények, vagy a magyar kisebbségek üldöztetése, hiszen ezek kvázi egy párhuzamos dimenzió problémái, amelyek egy nemzetközi civil számára érzékelhetetlenek.
Ráadásul az a civil szervezet folyamodott most érthetetlen módon a magyar segélyprogram felelős államtitkárához, amelynek európai vezetője, bizonyos Gauri van Gulik tavalyi jelentésében Magyarországot az idegengyűlölet legmélyebb bugyraként jellemezte, Orbán Viktort pedig egy távoli sötét múlt (a náci Németországé?) egyik képviselőjeként. Van Gulik ráadásul abbéli félelmében, hogy a magyar kormány azon gyakorlatát, hogy a bevándorláspárti ál-civil szervezetek körmére néz, más államok is átvehetik, legszívesebben elhallgattatta volna a magyar miniszterelnököt.
Egy év alatt azonban nagyot fordulhatott a világ, illetve az Amnesty pillanatnyi érdekei éppen a kínai keresztények problémáinak időleges képviselét kívánták meg. Engedjük is el a méltatlan feltételezéseket. Mindenesetre megérkezett Azbej Tristan államtitkár válasza az Amnesty újkeletű irányultságára, amellyel egy csapásra egy szintre emelte fel az Early Rain Covenant egyház problémáit az LMBTQ-lobbi törekvéseihez, és a szabad migráció megteremtéséhez.
Bíztató jel
Azbej Tristan az Amnestynek adott válaszában elöljáróban is úgy fogalmazott, bár az Önök, szélsőségesen bevándorláspárti szervezetétől provokációnak is hathat az üldözött keresztények iránt petíció formájában kifejezett szolidaritás, a levelét több okból is biztató jelként értelmezem.
Reményét fejezte ki, hogy az Amnesty International „a kisebb joghátrányt szenvedő közösségek támogatása mellett, végre megfelelő súllyal fog fellépni a világ legüldözöttebb vallási csoportja, a kereszténység védelmében“. Mint hozzátette, bízik abban is, hogy az Amnesty kezdeményezése annak jele,
Felhagynak a migrációt alapjogként elismertetni akaró káros és veszélyes kampányukkal. Egyúttal megfontolják a népirtásoknak kitett, fenyegetett, diszkriminált, több százmillió keresztény ember alapvető emberi jogainak, lelkiismereti és vallási szabadságának elkötelezett jogvédelmét is.
Segítséget vinni
Az államtitkár válaszában kifejtette, „a nyílt társadalmak politikáját szolgáló, bevándorláspárti törekvésekkel szemben, Magyarország Kormánya a magyar emberek érdekét szolgálva a migrációs nyomás enyhítésén dolgozik“. A Hungary Helps Program célja például „a szenvedők és az üldözött emberek, közösségek helyben történő megsegítése“.
Hiszünk abban, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, nem pedig a bajt idehozni – hangsúlyozta.
Hozzátette, a kínai keresztények helyzete vonatkozásában a magyar kormány számára az Apostoli Szentszék és a Kínai Népköztársaság megállapodása irányadó. A magyar kormány nem kíván “pápábbnak lenni a pápánál”.
Metoo Amnesty
Azbej Tristan arról is írt, bízik abban, hogy az Amnesty a következetesség és a hitelesség jegyében elkötelezettségét fejezi ki “a világban hatalmas méreteket öltő üldözést és bántalmazást szenvedő keresztény közösségek megsegítése iránt“. Ugyanakkor javasolta, hogy fedezzék fel “új területként a diszkriminált külhoni magyarok emberi jogi védelmét is“. Az államtitkár végezetül, sok sikert kívánva a civil szervezet munkájához, arról írt válaszában,
Reményemet fejezem ki azzal kapcsolatban is, hogy a Magyarország elleni rágalomhadjáratok folytatása helyett képesek lesznek megvédeni az Amnesty International alkalmazottait, a saját munkatársaiktól is. Különösen a nemzetközi titkárságuk dolgozóit, akik egy, a közelmúltban megjelent tanulmány szerint vezetőik, kollegáik részéről rasszista, szexista megkülönböztetésnek vannak kitéve.