Dessewffy László 1926-ban született neves történelmi család tagjaként, derül ki a Magyar Szemle életrajzából. Cegléden érettségizett, majd 1945-től az Újjáépítési Minisztériumban dolgozott id. Antall József beosztottjaként. Rokona, Dessewffy Gyula hatására – aki Barankovics Istvánnal a háború előtt együtt szerkesztette „Az ország útja” című folyóiratot – érdeklődése az írás felé fordult. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Sajtótudományi Intézetében tanult újságírást. 1947-től riportjai jelentek meg a Magyar Nemzetben, de a kommunista hatalomátvételt követően, származása miatt évtizedekig nem publikálhatott. A szocializmus éveiben vállalati könyvelőként dolgozott, az írással azonban nem hagyott fel. 1970-ben megnyert egy jeligés novellapályázatot, ezt követően már megjelenhettek írásai. A hetvenes-nyolcvanas években az Élet és Irodalom hetilapban – a kor keretei között lehetséges – rendszerkritikus szociográfiai cikkeket publikált.

Dessewffy László (1926-2021)

Az emigrációban élő magyar máltai lovagok 1981-ben kérték, hogy lépjen be a rendbe, mert annak nem volt egyetlen Magyarországon élő tagja sem. Kezdetben a Katolikus Szeretetszolgálat keretein belül szervezte a nyugatról érkező karitatív segélyszállítmányok fogadását és célba juttatását. 1986-ban nyugdíjazása után kezdte szervezni Kozma Imre atya és a Németországban élő Csilla von Boeselager bárónő segítségével a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot. A szervezet elnöke Kozma Imre atya, ügyvezető alelnöke Dessewffy László volt, akik kiemelkedő szerepet játszottak az 1989-ben az NDK-ból érkező menekültek támogatásában.

Dessewffy László 1990-ben lépett be a KDNP Belvárosi Szervezetébe Budapesten. 1992-től a KDNP sajtóosztályának vezetője, az 1990-es évek közepén a Kereszténydemokrata Hírlap szerkesztője. Írásai folyamatosan jelentek meg a jobboldali napilapok hasábjain. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége egyik alapítója volt, a szervezet örökös tagjává választották.