Előrébb az agarakkal! - Recenzió Simicskó István kutyatartasról írt könyvéről

A KDNP frakcióvezetőjének műve érzékelteti, hogy az ember a digitális korban sem mondhat le eleven, áldozatkész barátjáról, amely összeköti a természettel, s amely a család védelmezője sok fenyegetéssel szemben. Olyan társ – erre több példát hoz fel a kötet –, amely gazdájának halála után is hűséges marad.

„Őshonos nemzeti kutyafajtánk… A magyarok agarászatának nyomai a kazár birodalomig nyúlnak vissza… A középkori Magyarországon a királyi és nemesi udvarok nagy becsben tartották… Mátyás király szenvedélyesen szerette az agarakat… A magyar agár évszázadokon át terepagár volt… A magyar agár értelmes, éber, jó személy- és házőrző.”

Ez utóbbi mondatokat dr. Simicskó István, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője írta.

Simicskó István könyve

A Magyar Mercurius Kiadó most adta ki A családhoz tartozó – Canis Lupus Familiaris – Gondolatok a kutyáról című könyvet, melynek szerzője a politikus, országgyűlési képviselő, volt honvédelmi miniszter, jogász–közgazdász, sportjogi szakjogász, a hadtudomány doktora és kungfumester.

Hatalmas kincs ez az eleven örökség.

Ezt onnan is tudhatjuk, hogy irigylik – és lopják – tőlünk azok, akiknek nincs kutyakincsük.

…a két világháború között olyan vadászati törvényt vezettek be Romániában, amely az erdélyi kopót és a magyar agarat, illetve a velük kapcsolatos vadászatot betiltották, és a kutyákat dúvadnak minősítették, tehát bárki háborítatlanul lelőhette őket. A II. világháború után sem lett sokkal jobb a helyzet…”

– írja dr. Simicskó István. Vannak olyan szomszédos népek, amelyeknél felbukkantak „saját” kutyafajták újabban, ezek azonban feltűnően hasonlítanak egy-egy ősi magyar kutyára.

Van tehát kutyapolitika is – meglehetősen vicsorgó.

Molnár Pál GONDOLA.hu-n megjelent recenziója dr. Simicskó István könyvéről ide kattintva olvasható.