Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Főispán Úr!  Tisztelt Polgármester Asszonyok és Urak! Tisztelt Ünneplő Közösség!

Aligha van olyan, a lelkében magyar ember, akit augusztus huszadika környékén nem kerít hatalmába Szent István királyunk emléke, államalapító történelmi tettének ránk hagyott és tiszteletet parancsoló öröksége.
Egyik legrégebbi magyar ünnepünkön, szent királyunk minden magyart a maga erőterébe emel az égi rend részeként. Ezen a napon minden magyart megérint a szent örökség: hogy keresztény magyarokként történelmi küldetésünk van közösségként és egyénenként.

A történelmi küldetés: érvényre juttatása annak az értékrendnek, amely a magyar állameszme folytonosságát ezer éven át megtartotta, úgy, hogy az a végzetes csapások közepette és ellenére máig fennáll és működik.

Ez, a – hitünk szerinti Isten rendelése által – Szent István-i mű: múlt, jelen és jövendő magyarjainak közös műve. Egyidejűleg elrendelés és történelmi szükségszerűség, a földiek érdeke és az égiek akarata szerint.
Ez hitvallás is, évezrednyi generációk számára sorskijelölő, hazát építő, nemzetet alkotó mű. Mű, amelynek mi is alakítói vagyunk.

Az államalapítás kivételességének jellemzője, hogy a magyar történelem örök viszonyítási pontja. Tíz évszázad nemzedékei mindig és mindig visszatérnek Szent István nemzetépítő és nemzetegyesítő stratégiájához.
Minden nemzetromlást előidéző korszakot követően Szent István országépítő tudása, műveltsége, államszervező tehetsége és teljesítménye az, amelyhez az arra hivatott magyarok visszatérnek a nagy és dicső korszakok építésében.

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”  - igen, Magyarország Alaptörvényének első sorát idéztem, a Nemzeti Hitvallás magyarságunkat meghatározó alapállítását.

Az államalapítás ünnepén érdemes a 2011-ben megfogalmazott tételeket, azaz a 21. századi magyar állami berendezkedésünket összevetni Szent István korabeli államrendjével.

Szakértők szerint is az alappillérek, amelyek az első magyar államot tartják és azok, amelyekre a mai államszervezet támaszkodik ugyanazok. A mai államrend elemei - a jelen kor sajátosságaival - azonosak az ezer évvel ezelőtti ország törvényi,- erkölcsi-, eszmei-, alapjaival, amelyek kijelölték a bel- és külpolitikai, a biztonságpolitikai, nemzetstratégiai célokat.

Mai Alaptörvényünk megfeleltethető Szent István jogrendjével. István király törvénykönyvének alaptételei az ország elnevezése, a mindenkori függetlenségünket biztosító tényezők, a 11. századi népvándorlás kezelése, a határvédelem, a vármegye-rendszer, az egyházmegyék, az akkori „nemzetiségek” ügye – mind egy modern magyar állam építményeként jelennek meg már István korában.

Tehát, a Szent Korona által az európai hatalmi rendszerbe keresztény, független, Magyar királyságként tagozódik be az állam. Máig való megmaradásunkat biztosította a Kárpát-medencében az, hogy tartós, szervezett, jól megszerkesztett államként hagyta utódaira Szent István Magyarországot.

Tisztelt Ünnepre Egybegyűltek!

A szervezettség részeként a vármegyékről is ejtsünk néhány szót.  A vármegye elnevezés jelenkori visszaállítása az évezredes folytonosság helyreállítása, a „mű” mai továbbvitele, vállalása, hiszen ennek a területi egységnek Szent István óta ez a neve. A vármegye – bármennyit is változott az idők során a funkciója – az államalapításhoz kötődik és ezer éven át meghatározta a mindennapjainkat.

Éppen a Szent István-i alapmű szilárdságának köszönhető, hogy minden vészterhes, vérzivataros idő – pogánylázadás, tatárdúlás, törökvész, önkényuralom, levert szabadságharcok és forradalmak, vesztes háborúk, Trianon - zsarnoki uralmak időszakai ellenére is erős nemzetként állunk ma is itt.

Mert ugyan az elmúlt évszázadokban sokszor voltunk legyőzöttek, megtiportak, szétdaraboltak, de nemzeti létünket soha nem adtuk fel és nem is vonhatták azt idegen hatalmak kétségbe.

A Szent István-i alapmű mintát, erőt és öntudatot, tartást adott ahhoz is, hogy a nemzet újraépítésének történelmét újra elkezdhessük megírni. Teljesítve a történelmi küldetést.

Tisztelt Ünnepre Egybegyűltek!

Az én generációm megélte azokat az időket, amikor a szülőföldünkön való maradásunkkal, ittlétünkkel, a nemzeti lét és a keresztény értékrend vállalásával, közéleti szerepvállalással tudtuk láttatni, védeni, továbbörökíteni Szent István művét.

Ezért is foglalhattuk törvénybe 2011-ben, azt, hogy: „Büszkék vagyunk…” Ez a büszkeség nem azonos az önteltséggel, és nem azonos a szerénytelenséggel. A nemzeti büszkeség tartást jelent, önbecsülést és mások tiszteletét.

Ez, az értékeit becsülő, védelmező és tovább gyarapító, öntudatos közösség büszkeségét jelenti.

Három évtizednyi politikai tapasztalattal, büszke vagyok arra a politikai családra, amely a rendszerváltást követően méltó módon, be tudta teljesíteni Szent István örökségét a harmadik évezred elején, a keresztény életszemlélet, értékek, erkölcs és felelősség érvényesítésével minden területen.

A rendszerváltás előtti négy évtized alatt értékvesztetté tett Magyarországon a mindenkori Orbán-kormányok teremtették meg az érték közéleti gondolkodáskultúráját, alakították ki azokat a struktúrákat, amelyekben a közösségért, a nemzetben, a Kárpát-medencei nemzetközösségben való gondolkodást élő valósággá tették.
Ebben a nagy közösségi munkában a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat - lehetőségei szerint - betöltötte vállalt küldetését. Büszke vagyok a megye által elvégzett közös munkára.

Engedjék meg, hogy megemlítsek egy, a mai ünnep lényege szerinti momentumot: a millenniumi kettős keresztállítások eseményeit.
Büszkék lehetünk arra, hogy Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata a millennium évében a kettőskereszt-állításokat véghezvitte, támogatta. 2001 októberében 168 kettőskereszt állt megyeszerte. Azóta még több helyszínen hirdetik ezek a megszentelt helyek és látható jelek az apostoli király dicsőséges tettét, a kereszténység nemzetmegtartó erejét. És a sors kegyelmének tartom, hogy a Magyar Országgyűlésben felszólalhattam azért, hogy az Alaptörvényben Magyarország alkotmányos folytonosságának megtestesítőjeként szerepeljen a Szent Korona.

Mi, a huszadik század második felének és a huszonegyedik századelőnek magyarjai büszkék lehetünk arra, hogy a magyar nemzet megerősödésének, felemelkedésének újabb korszakának lehetünk megteremtői, részesei, közreműködői, előremozdítói, tanúi. Szent István művének mai beteljesítői.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül a mai ünnepen nem tehetjük meg, hogy ne szóljunk a mai világhelyzetről, Európáról, Magyarországról.
A még jelenlévő migránsválság, a még jelenlévő világjárvány közepette egy kegyetlen háború korába lépett az európai történelem. Ünneprontás nélkül meg kell állapítanunk, hogy a szomszédban dúló, elhúzódó háború eredményeinket sodorja veszélybe.

„Hol vagy, István király?” – kiálthatja ma minden magyar. Hol vagy keresztény Európa? Hol vagyunk mi magyarok? Hol vagyunk mi, akik képesek kell, hogy legyünk nem a széthúzást, nem az ellenségeskedést, hanem az összefogás, az egymásért való felelősségvállalás, az áldozat küldetését felvállalni? Vagyunk-e mi ilyen magyarok? Vagyunk-e mi, Szent István módjára cselekedni képes és kész emberek?

Ez a válsághelyzet most azért megmér mindannyiunkat.

Kívánjunk ezért, tehát: Szent István-i hitet a nemzetnek, azt hogy Szent István bölcsességével ismerjék fel vezetőink és közösségeink, hogy ebben az új helyzetben hol a helyünk és mi a feladatunk annak érdekében, hogy mielőbb béke legyen és a nehézségeken úrrá legyünk.

Ha tudunk így tenni, akkor múlt, jelen és jövendő magyarjainak közös műve – a Szent István óta Regnum Marianum - ki fogja állni ezt a történelmi megpróbáltatást is. Mert van örökségünk, amelyhez visszatérhetünk.

Teleki Pál – nehéz idők megpróbált miniszterelnöke – írta: „A mi feladatunk a Szent István-i állameszmét lelkünkben ápolni, korokon áthordozni és a mai kor minden nehézségén is átmenteni egy olyan időre, amikor magunknak és Európának is vezércsillaga lehet, becsületességben és a nemzetek közötti békének ápolásában.”
Ezen a szent ünnepen kívánom, hogy így legyen!