Az est szokás szerint kulturális műsorral kezdődött, a szép számú közönség Foricsekné Kovács Szilvia adventi-karácsonyi énekes műsorát hallhatta. A megjelenteket Császár Zoltán, a zalai kereszténydemokraták és a Pro Civitate Dei Egyesület elnöke is köszöntötte.

A folytatásban – szintén hagyományos módon – a közönség előzetesen feltett kérdéseire válaszolt a meghívott vendég, ezúttal Harrach Péter, az MKDSZ elnöke.

Az első kérdés a karácsonyi ünneplés Európában megváltozott körülményeit firtatta, különös tekintettel a tömeges illegális bevándorlás nyomában fellépő biztonsági kockázatokra, a gyakran direkt a keresztény ünnepekre időzített terrortámadásokra. Harrach Péter szerint ezeket a biztonsági kockázatokat természetesen nem lehet félvállról venni, még ha szerencsére Magyarországot nem is érintik olyan közelről, mivel mi nem engedtük be az illegális bevándorlókat. Ugyanakkor a karácsonyi ünneplés elsősorban az ember által megélt közösségben van, ezért érdemes ilyenkor erre koncentrálni, nem a nagyvilág fenyegető híreire.

Tudomásul kell vennünk, hogy Európa nyugati része ma az identitásvesztés, a hagyományos – elsősorban keresztény – értékek és normák megkérdőjelezésének időszakát éli, ami az ünnepekre is kihat.

Az ’56-os forradalmat, a kommunizmust és a rendszerváltás is testközelből megélő politikus szerint a nyugat-európai emberek előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy rossz úton járnak, és akkor a politika ingája visszaleng. Nem lehet örökké szembemenni a polgárok széles tömegeinek mindennapi tapasztalataival, ez még a kommunistáknak sem sikerült, pedig ők nagyon próbálkoztak.

A következő kérdés ehhez kapcsolódóan az elhíresült norvég postai reklámra vonatkozott, amelyben a – vélhetően homoszexuális – Mikulás szájon csókol egy férfit. Harrach Péter szerint ez a „tökéletes” szimbóluma annak, ami most Európában zajlik.

Mi ezzel szemben egy másik világot képviselünk. Nem is tehetünk mást, hiszen az identitásunk a zsidó-keresztény hagyományokban gyökerezik, amelyek összefoglalását a Szentírás adja.

Az említett kérdéshez elég például fellapozni a Teremtés könyvét vagy Szent Pál leveleit, és rögtön megkapjuk rá a választ, hogy mi a problémánk ezzel. Persze a kérdés olyan értelemben nem egyszerű, hogy mégis ebben a világban élünk, így az identitásunk – legyen bármilyen szilárd is – folyamatos támadás alatt áll. Harrach Péter ezzel kapcsolatban felidézte Rod Dreher Szent Benedek válaszútján című munkáját, amelyben az amerikai konzervatív szerző egy, a maihoz hasonló világot mutat be. A Római Birodalom bukása után – amely a maga korában a rend és egy kiforrott európai identitás bástyája volt –, a barbár betörések idején egy itáliai szerzetes, Nursiai Szent Benedek megteremtette a szellemi központok láncolatát (bencés kolostorok), amelyek aztán egész Európára kisugároztak. Hozzá hasonlóan

nekünk is a saját belső világunkat kell elsősorban rendbe tennünk, és a közösségeinkben hitelesen megélnünk, mégpedig koncentrikus körökben haladva:

a legszűkebb kör a család, aztán a rokonok, barátok, lakóközösség, majd a civil és esetleg politikai szervezetek a nemzet képviseletében. Végül segítsünk a nagyvilágban is azoknak, akiknek tudunk – erre irányul például a magyar kormány üldözött keresztényeket segítő programja, a Hungary Helps.

Egy következő kérdés azt tudakolta, hogy vajon az uniós források jelentős részének visszatartása összefügg-e azzal, hogy mi egy keresztény ország vagyunk? Az MKDSZ elnöke szerint itt nyilvánvaló a kettős mérce:

más országokat hasonló ügyek miatt nem támadnak ennyire, mert baloldali kormányaik vannak, és mert a nagy európai kérdésekben (bevándorlás, háború, gender-ügyek, stb.) a fősodor álláspontját képviselik.

E kérdésben nem lehet megkerülni a mindenki által jól ismert „Gyuri bátyánk” (értsd: Soros György) befolyását sem, aki Karl Popper nyílt társadalom elméletének eltökélt híve, és vagyona jelentős részét arra használja, hogy ezt az egész világon elterjessze. Ez az ideológia a szabadságot megdicsőíti, lényege, hogy mindent lehet, mert minden azonos értékű – a kötöttségeket pedig tegyük félre. Különösen azt az identitást támadja, amely közösségeket alakít ki, legyen az családi, nemzeti vagy legújabban nemi identitás (férfi és nő). A probléma, hogy ahogy ez az ideológia egyre inkább elterjed Európában, és létrejönnek itt is az amerikaihoz hasonló sokszínű, „kevert” társadalmak, azt látjuk, hogy egy-egy szín nem akar a többivel együtt élni. Ahogy a nemrég elhunyt szír-francia szerzetes, Henri Boulad atya fogalmazott: „Európa toleránsan befogadja az intoleranciát”. Így kezdődnek a terrortámadások vagy éppen a szellemi, a médiát ideológiai fegyverként használó elnyomások. Egy másik egyházi vezető példáját idézve, aki gyermekként élte meg a kommunizmust, és akinek a szülei keresztény hitük miatt nem gyakorolhatták a hivatásukat, Harrach Péter elmondta: ha a családban derű és béke van, akkor a „nyomorult” társadalmi helyzeteket is könnyebben túl lehet élni. Ez a keresztény válasz a kérdésre.

Harrach Péter egy másik kérdésre válaszolva felidézte, hogy a mai problémák a francia forradalomig nyúlnak vissza: ekkor kezdődött ugyanis a „szabadság” nevében a bármiféle kötöttségek, normák erőszakos felszámolása.

A régi, klasszikus liberalizmus azonban még azt tűzte ki célul, hogy legyen mindenki olyan, amilyen akar, mára eljutottunk odáig, hogy legyen mindenki olyan, amilyennek ők akarják.

Ebből is látszik, hogy itt a szabadság téves értelmezéséről van szó. A szabadság valójában egy normális – legalább a természettörvénynek megfelelő – rend keretein belül értelmezhető pozitív módon. Ahogy például a szakadékok mellett vezető turistautaknál is szokás kapaszkodókat, korlátokat elhelyezni, mert a „teljes szabadság” könnyen zuhanással végződik – szemléltette felfogását Harrach Péter.

A közönség arra is kíváncsi volt, hogy vajon az európai politikusok tényleg elsősorban ideológiai okokból támogatják-e a keresztényellenes intézkedéseket, vagy inkább anyagi érdekük fűződik hozzá.

Harrach Péter válaszul elmondta, hogy sajnos a politikusok között is vannak olyan emberek, akiket anyagi érdekek mozgatnak. A brüsszeli elit ráadásul egy olyan csoportosulás, ami a közemberek fölé helyezi magát, egy privilegizált és nem ritkán dekadens életformát alakítanak ki. De ez inkább egyfajta gyengeség és megfelelési kényszer, amely könnyen belekeveredik a valódi pénzhatalommal rendelkező ideológusok játszmáiba.

Harrach Pétert természetesen az aktuális szuverenitásvédelmi törvényről és a nemzeti konzultációról is kérdezték. A politikus szerint a konzultáció egy jó eszköz arra, hogy kifejezze a társadalom többségi véleményét. A milliós válaszadásnak már mindenképpen van súlya, lehetővé teszi egy tömegbázis felmutatását a brüsszeli tárgyalásokon. A parlament előtt lévő szuverenitásvédelmi törvény is ezt a célt – a többség akaratának érvényesítését – szolgálja jogi, technikai oldalról.

A szuverenitásunk egy részét ugyan közösen gyakoroljuk az unióval, de ez az alapszerződésekben jól körül van határolva. A maradék szuverenitásunkat féltékenyen őrizzük, mert mi nem egy Európai Egyesült Államokban gondolkodunk, hanem szabad nemzetek szövetségében

– fejtette ki a kereszténydemokrata politikus. Hangsúlyozta, hogy a tényfeltárás megtörtént, nyilvánvaló, hogy kívülről akartak beavatkozni a magyar választásokba, mint Ukrajnában vagy az úgynevezett „arab tavasz” országaiban. A különbség, hogy mi eddig elég erősen voltunk, hogy ezeket a külső támadásokat kivédjük, de ennek egyik eszköze volt az a pénz, amit az ellenzék kapott. Az MKDSZ elnöke szerint a külső beavatkozás sikeréhez mindig szükség van olyan politikusokra, akiket „a személyes anyagi érdekük egy irányba hajt” (magyarul megvásárolhatóak). Ez a kísértés minden politikai csoportban megvan, de nálunk hagyományosan a baloldal szokott élni vele, ők mondhatni erre alapozzák az egész politikájukat („merjünk kicsik lenni”). Ugyanakkor a választóik jelentős része nem feltétlenül követi őket ebben, ahogy látjuk ezt a szuverenitásvédelmi intézkedések (kerítésépítés, jogi védelem, stb.) elsöprő támogatottságában.

A következő kérdés a jövő évi európai parlamenti választásokra vonatkozott. Harrach Péter elmondta, hogy még Németországban is – ahol több családi ismerőse él, és ahol a médiában, a nyilvánosság előtt nem is nagyon létezik másfajta gondolat, mint a politikai elité – az emberek egyre gyakrabban teszik fel a kérdést, hogy hogy is van ez a „Willkommenskulturral”, tehát hol vannak a kedves, integrálódni akaró bevándorlók, akikért ők annyi áldozatot hoznak? Hollandiában pedig már politikai szinten is megnyilvánult az „inga visszalengése”.

A tömegek már ott is érzik a nagy bevándorlás által okozott nyomást, amit a média sokáig el tudott leplezni, de már kilóg a lóláb.

Rájuk most egyébként ugyanolyan erős nyomás nehezedik, mint a magyar kormányra. Az olasz jobboldali kormánnyal is hasonló volt a helyzet a választások után, de ők inkább az egyensúlyozást választották, a migránsok uniós elosztásában és persze a tetemes államadósságuk további uniós finanszírozásában bíznak. Harrach Péter szerint, bár Nyugat-Európában az emberek véleménye már nem ugyanaz, mint a fősodratú média hangja – köszönhetően a fokozódó terrorcselekményeknek és a „nyílt társadalom” egyéb látványos következményeinek –, jövőre még nem várható radikális fordulat, de a változás már érezhetően elindul. Ez egy szép lassú folyamat, talán egy kicsit csendesebbek lesznek a brüsszeli hangoskodók, a színfalak mögött lesznek bizonyos megegyezések.

A jövő évi európai választásoknak tehát a változás beindítása, illetve a ránk nehezedő politikai nyomás csökkentése az igazi tétje.

Mielőtt azonban elbízzuk magunkat a kedvező felmérésektől, jussanak eszünkbe a korábbi rossz tapasztalatok (amikor pár százalékon, vagy akár csak néhány szavazaton múlott a siker), és tudatosítsuk magunkban: nélkülem nem fog menni!

A Fidesz-KDNP szövetség működését érintő kérdésre Harrach Péter válaszában elmondta: a két párt nem koalíciós kormányzást, hanem szövetségi működést folytat, magyarul hasonló eszmei alapon, de más szervezetben dolgoznak.

A KDNP egy világnézeti párt, amely a mai társadalmi normákat nem tudja megváltoztatni, de következetesen képviseli a saját eszmerendszerét – a szövetségen belül és azon kívül is.

A Fidesz egy mai néppárt, amelynek színesebb és ezért szélesebb szavazóbázisa van, így meg tud szólaltatni olyanokat is, akikre szüksége van a szövetségnek a politikai sikerhez. A felmérések azt mutatják, hogy a szövetség minden választás előtt meg tud szólítani olyan „mozgó” vagy „bizonytalan” szavazókat is, akik nem tartoznak a törzsbázisához, de a legfontosabb kérdésekben sikerül velük egyetértési pontokat kialakítani.

A saját korábbi miniszterségét és évtizedes frakcióvezetői tevékenységét érintő kérdésre Harrach Péter elmondta:

az első Orbán-kormány idején iskolalátogatási kötelezettséghez kötötték a családi pótlékot, megakadályozva, hogy kitermelődjön egy olyan társadalmi réteg, amely a munka helyett segélyekből próbál megélni.

Kipróbálták a differenciált nyugdíjemelést is, vagyis a kisnyugdíjasok nagyobb emelést kaptak, mint a nagynyugdíjasok. Harrach Péter szerint a nyugdíjak esetében sem jó, ha nagyon szélesre tárul az a bizonyos olló, hiszen a rosszabbul fizető munkakörökben is végigdolgoztak egy életet, amit a társadalomnak értékelni kell.

A családtámogatás alapvető rendszere, a családi adókedvezmény is ekkor született meg – folytatta a visszatekintést.

A frakcióvezetősége idejéből Harrach Péter kiemelte a bírósági végrehajtók túlkapásai és a csaló termékbemutatók elleni fellépést, vagy éppen a magáncsőd intézményét, amely elé a bankok ugyan máig sok akadályt gördítenek, de a legrászorultabb családoknak mégis védelmet nyújt. A „szabad vasárnap” kezdeményezés végül a multik oldalára álló baloldali ellenkampány miatt elbukott, pedig több mint százezer munkavállalót érint, akik a vasárnapi ebédet nem tudják a családdal eltölteni. Az elgondolás szerint a kis üzletek így is nyitva maradhattak, a nagyok pedig el tudták volna viselni az ezzel járó bevételkiesést, csak persze nem akarták. A KDNP-nek ma is vannak saját törvényalkotási kezdeményezései, például a gyermekvédelem területén (tehát 18 év alatt) az energiaitalok és a halláskárosodást okozó eszközök forgalmazásának visszaszorítása. Az alapállásunk tehát az, hogy kezdeményezünk, és a szövetségen belül egyeztetünk ezekről. Az Alaptörvényben is sok kifejezetten KDNP-s kezdeményezés van a házasság, a család és az élet védelmében.

Az 1996 és 2002 közötti KDNP-s pártszakadás idején aktív politikai szerepet játszó MKDSZ-nek pedig ma elsősorban a kereszténydemokrata eszmeiség erősítése a célja. Ezért különböző rendezvényeket (szalon, ifjúsági estek, országos civil fórum) szervezünk Budapesten és vidéken, saját honlapot működtetünk a kereszténydemokrata közösségből érkező komolyabb írások, elemzések publikálására, könyveket adunk ki. A múlt héten például „Élhető vidék” címmel szerveztünk konferenciát az Országházban, amelyen a kormányzat részéről Gyopáros Alpár vidékfejlesztési kormánybiztos, turisztikai szakember vagy épp vidéki plébános is előadott. A jövő héten az ifjúsági estünkön Áder János volt köztársasági elnök lesz a vendégünk.

Az utolsó kérdés a legutóbbi népszámlálásra, azon belül a keresztények állítólag drasztikusan csökkenő számára vonatkozott. Harrach Péter szerint ez sokkal inkább az ellenzék által kreált, mintsem valódi probléma.

A népszámlálásokon ugyanis eddig nyilatkozni kellett a vallási, felekezeti hovatartozásról, most azonban ez nem volt kötelező, így sokan egyszerűen nem adták ezt meg.

Az pedig nem új keletű felismerés, hogy a vallásukat aktívan gyakorló, tényleges hívők mellett sokan vannak a magyar társadalomban, akik a keresztény kulturális hagyományokat csak indirekt módon képviselik. Magyarul: attól, hogy valaki a mai kormányzópártok szellemiségét követi, „keresztény Európáról” beszél, nem jelenti azt, hogy templomba is jár. Hívő emberek adják a magját ennek a kultúrának, de a zsidó-keresztény, illetve a görög-római értékek számunkra olyanok, mint az ember bőre. Ahogy Antall József mondta egyszer: „Európában még az ateista is keresztény.”

Szép zárszava volt ez a nagykanizsai kereszténydemokrata estnek, köszönjük a szervezők és a közreműködők munkáját!