Magyarország egy kis ország, de tele van lehetőségekkel. Tehetséges nemzet vagyunk, és sikeresek lehetünk, ha hiszünk magunkban, ragaszkodunk az értékeinkhez és következetesen haladunk a céljaink felé. Történelmünk során sokszor váltunk nagyhatalmak játékszerévé, de mindig ragaszkodtunk függetlenségünkhöz, nyelvünkhöz, hitünkhöz, kultúránkhoz, tradícióinkhoz, amelyek biztosították nemzetünk fennmaradását a legnehezebb korszakokban is.
Magyarországot és az egész magyarságot 1920-ban a trianoni diktátummal darabokra hasították a háborúban győztes nagyhatalmak. Ekkor egy területében megszállt, értékrendjében meghasonlott, a Tanácsköztársaság terrorjától éppen csak megszabadult, szétzilált társadalmú ország hajtott fejet az ítélet előtt.
Ennek a traumának a feldolgozása, következményeinek lehetséges enyhítése csak szuverenitásunk teljes visszaszerzését követően válhatott valóra.
De önmagában az ország függetlensége nem csupán célja, hanem eszköze is a sebek begyógyításának hosszú és viszontagságos folyamatában.
A kezünkben lévő lehetőségekkel élni tudni, de akarni is kell. A nemzet egyesítése, a szétszakított nemzetrészek egymásra találása csak így történhet meg.
Míg a baloldal és a liberális politika 2004. december 5-én is eltaszította magától a határon túli magyarságot a kettős állampolgárság kapcsán indított gyűlöletkampányával, valamint azóta is igyekszik a külföldi érdekeket a nemzet boldogulása elé helyezni, addig
a nemzeti-keresztény kormányzat 2010-ben első intézkedései között kezdte meg a magyarság közjogi egyesítését.
Mára mindazok, akik magyarnak vallják magukat, földrajzi határoktól függetlenül is teljes jogú állampolgárok lehettek.
Az elmúlt 12 évben egyértelművé vált mindenki számára, hogy Magyarországra nem csak a határon belül lakók, de a világ bármely táján élő magyarok számíthatnak és mi is számítunk rájuk!
Az anyaország mindig segítő kezet nyújt a bajbajutottaknak, most különösképpen a kárpátaljai testvéreinknek. Történelmünk legnagyobb humanitárius akciójában nálunk biztonságra, menedékre lelnek azok, akik a háború miatt hazájukat elhagyni voltak kénytelenek.
Békében és egyetértésben élni szomszédainkkal, de felkészülni a jövő kihívásaira és mindenben segíteni a magyarságot szerte a világban – ez a hosszútávú kulcsa annak, hogy Trianon traumája keserűségből sikeres jövővé változzon.
Klebelsberg Kuno szavai igazolódni látszanak, ha napjaink történéseire tekintünk: „Az életképes nemzetekre a katasztrófa úgy hat, mintha visszavágják a fát. Annál eresebben hajt.”
Célunk és feladatunk nem változik a történelem sodrásában, megmaradni szuverén, független, európai nemzetállamnak, amely kész kiállni igazáért és képviselni minden magyar érdekét.
(Nyitókép: 123RF, belső illusztráció: KDNP)
