Simicskó István, a KDNP parlamenti frakciójának vezetője

– Az idei augusztus 20-a a megszokottól eltérően zajlik majd, hogyan készül az ünnepre?

– Az augusztus 20-i ünnepség nálunk mindig családi körben telik. Úgy gondolom, hozzánk hasonlóan sokan meghitt, közös ünneplésként gondolnak az államalapítás emlékére. Maga az új kenyér szimbolikája is a „családi asztalt” ragadja meg. Azt a legkisebb közösséget, amely több mint egy évezreden át őrizte nehéz, sokszor kilátástalan körülmények között is a magyar föld, a magyar haza szeretetét. Ez az ünnep rólunk szól, legmélyebben gyökerezik a szívünkben. Sajnos a koronavírus-járvány miatt idén másként telik majd, mint ahogy azt korábban megszokhattuk. De a magyar emberek a mögöttünk álló hónapokban ismét bebizonyították, hogy a nehéz időkben is számíthatnak egymásra. Ez olyan erőssége nemzetünknek, amely korábban is segítette fennmaradásunkat.

– Szent István ünnepe évszázadok óta az összmagyarság ünnepe. Mit gondol, miért érzik ennek jelentőségét a legeldugottabb faluban is?

– Szent István királyunk életútjában számos olyan különleges, történelmi léptékkel is meghatározó, szakrális pillanatot láthatunk, amely egy nemzetté kovácsolt bennünket. A mögöttünk álló évszázadok során azonban számtalanszor veszélybe került megmaradásunk. Elég, ha csak a huszadik század kihívásaira gondolunk. A trianoni békediktátum következményeire vagy az 1956-os forradalom és szabadságharcra, amelyek nyomán a magyar nemzet egységében jelentős törések keletkeztek. Hogyan lehetett ilyen csapásokat átvészelni?

Államalapító királyunk Szűz Máriának ajánlotta fel az országát. Egy hatalmas, felfoghatatlan áldást kaptunk örökségül, hogy egy ilyen különleges, égi pártfogó segíti utunkat. Itt, a földön pedig ránk hagyományozta a Szent Koronát. Ez az ereklye többet jelent egyszerű koronázási ékszernél.

A magyar jogállamiság olyan egyedi szimbóluma, amely láthatatlan misztériuma és Szent Istvántól induló jogfolytonossága által elválaszthatatlanul összefogja a teljes magyar nemzetet. Ez az ünnep az összetartozásunkról szól, éljen valaki bárhol a világban, ha magyar szív dobog benne, hozzánk, a nemzethez tartozik. Ezért olyan fontos minden magyar számára.

– Korábban a hazafias és honvédelmi nevelésért, illetve az ezzel összefüggő beruházásokért felelős kormánybiztos volt. Mit gondol, ez az ünnep a huszonegyedik században is megtartja jelentőségét?

– Minden generáció kiemelt feladata, hogy megőrizze, lehetőségeihez képest gyarapítsa és továbbadja azt az örökséget, amelyet őseitől kapott. Mai, globalizált világunkban, ahol a nemzetállamok ellen dolgozó erők hatalmas nyomást jelentenek, ez a küldetés a megmaradásunkról szól. Fontos, hogy gyermekeinket olyan értékszűrővel ruházzuk fel, amellyel felnőttkorukban ők is helyt tudnak állni a rohanó világ nehézségeivel szemben.

A haza védelme nemzeti ügy, és ez nemcsak a fizikai támadások elleni küzdelmet jelenti, hanem egy értékmegőrző belső indíttatást is. Ezért fontos egyrészt, hogy a fiatalok ismerjék történelmünket, nemzeti hagyományainkat, természeti kincseinket, épített örökségünket, másrészt pedig az érzelmi intelligenciájuk is fejlődjön. Hiszen a hazaszeretet egy szívbe írt örök törvény.

– A nagy állami programok elmaradása miatt mit javasol, hol, hogyan ünnepeljünk?

– Sajnálatos, hogy a járvány miatt az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkről nem tudunk méltó módon megemlékezni, de úgy gondolom, az ünnep megélése igazán bennünk zajlik. A programok hiánya nem teszi értéktelenebbé ezt a napot. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy a vírus még jelen van köztünk, és fontos, hogy a vonatkozó intézkedéseket betartsuk, hiszen a mi és szeretteink egészsége érdekében hozták őket. Magyarország nagyon sok történelmi és természeti kinccsel rendelkezik. Az idei évben mindenre kihatott a járvány elleni védekezés, ekörül forogtak a gondolataink, ennek rendeltük alá hétköznapjainkat. Szólhat ez az időszak arról is, hogy több időt töltünk a szeretteinkkel, újra felfedezhetjük hazánkat, megismerhetjük ránk hagyományozott nemzeti örökségünket.