„A soproni népszavazási területen más politikának, mint magyar politikának érvényesülnie nem szabad”

Az első világháborút követő trianoni békediktátum, Nyugat-Magyarországot Sopronnal együtt Ausztriához csatolta. 1921 nyarán magyar szabadcsapatok – soproni főiskolások, műegyetemisták, diákok, az Alföld, a Felvidék és Erdély magyarjai – a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkeléssel kikényszerítették az antantnál a velencei béketárgyalást, amelynek eredményeképpen elérték, hogy a népszavazás döntsön a területek hovatartozásáról

Az 1921.december 14-ei  népszavazáson Sopron és a környező 8 település lakosság jelentős többsége a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött.

Összességében a 89,52%-os összrészvétel mellett a voksolók 65,08%-a szavazott Magyarországra, 34,92%-nyian Ausztriára.  Sopron város lakossága – amely akkor még többségében németajkú volt –  7107 szavazattöbbséggel, 72,7%fölénnyel szavazott Magyarország mellett, a nyolc faluból Magyarországra a többség Nagycenken (99,5%), Fertőbozon (77,7 %) és Kópházán (70 %) szavaztak.

A hűséges soproniak Magyarországhoz, a Szent Koronához akart tartozni, példát mutatva hűségből, hazaszeretetből. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak.

Sopron hűségét az 1922.évi XXIX. törvénycikkben ismerte el és örökítette meg a Nemzetgyűlés. A törvénycikkben foglaltak szerint azóta ékesíti a város címerét a „Civitas Fidelissima” felirat, a Tűztorony kapuja fölé Hikisch Rezső és Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásaként hűségszobor épült. Jelképe örökérvényű: Hungária maga köré gyűjti a város és térsége magyar, német és horvát népét, a hűségeseket. A kompozíciót 1928. október 14-én avatták fel, többek között az akkori miniszterelnök, Bethlen István jelenlétében.

2001-ben az Orbán-kormány kormányrendeletben tette a Hűség Napjává december 14-ét, és kihelyezett kormányülésen tisztelgett a soproniak hűsége előtt és méltó emlékmű állítását biztosította minden, a népszavazásban résztvett településnek.

2011-ben, a népszavazás 90. évfordulóján hasonlóképpen kihelyezett kormányülést tartottak Sopronban a nemzet- és hazaszeretet hűséges városában.

Álljanak itt Östör József, egykori országgyűlési képviselő, a soproni hűséget 1922. december 7-én  a Nemzetgyűlésben méltató szavai:

 „Azokban a válságos időkben, amidőn már-már azt hittük, hogy minden veszve van, amidőn az utolsó hálaadó istentiszteletről Sopron gyönyörű gótikus Szent Mihály templomából távoztunk, sokan azt gondoltuk, hogy a legnagyobb magyar jósnak, Széchenyi Istvánnak talán még a szörnyű jóslása is valóra válik, amelyet emlékirataiban olvashattunk:   Hol fognak az én hamvaim pihenni? – (…) Hazámban-e vagy külföldön? 
És akkor, amikor megtartottuk magyarnak Nagycenket, Sopront és azt a néhány községet  – folytatja Östör –, talán Széchenyi szelleme lebegett felettünk és a magyar politika fölött, amelyet idekívánok minden tekintetben.  Kívánom, hogy az a realitás, amely az ő politikáját az elejétől a végéig  jellemezte, az a hazafias tűz, az a hideg szenvedély: legyen továbbra is bíztató és mozdító erő.
Legyen megalkuvás: akkor, ha kell, és legyen vitorláink felvonása – akkor, ha arra szükség van, (…) de ha majd eljön az ideje, húzzuk fel vitorláinkat egyesült erővel, valamennyien.
Szavaimat azzal zárom, hogy „a soproni népszavazási területen más politikának, mint magyar politikának érvényesülnie nem szabad” -  mondta Östör 1922-ben.

Annak a nemzet- és magyarságpolitikának, amit a nemzeti összetartozás kormánya képvisel – a kettős állampolgárság megadásával, azzal, hogy a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánított június 4-ét, az új Alaptörvénnyel –, Sopron és a környékbeli települések 99 évvel ezelőtti hűsége és nemzetszeretete mindig is erőt adó példa: példa az élni akarásban, a nehéz időkben való cselekvő áldozatvállalásban és helytállásban, a nemzet melletti tántoríthatatlan hűségben.

1921-ben egy vesztes háborút követően a megcsonkított nemzetnek, a feldarabolt országnak, egy fájdalmakkal küszködő népnek üzent Sopron és a környező nyolc település: „más politikának, mint magyar politikának érvényesülnie nem szabad”.

Tóth B. Éva / Sopron

kdnp.hu