Korunk ellentétekkel terhelt. A progresszív a konzervatívval, a jobbos a balossal áll szemben. Az urbánus a vidékivel, a klímaszorongó a klímaszkeptikussal. A több Európa a nemzetek Európájával, a migránsbarát kormányzat az illegális migrációt ellenzővel küzd. A számtalan törésvonal között egyre inkább előre tör a nemzedékek közötti feszültség, amelynek lényege, hogy az ifjak nemzedéke finoman szólva sem tartja sokra a szülői generációt. Nem arról van szó, hogy kamaszkori lázadásával mindent ellenez, ami tekintély, rend, felnőttség, hanem csak arról, hogy mindent ellenez, és mindenért az előző generációt teszi felelőssé. Jól kifejezi ezt az ’ok, boomer’, amelynek lesajnáló használata mára egy magát nemzedéke legjavának tartó ifjú korosztály névjegyévé vált.
Ebben a kontextusban jutott eszembe Zsuppán András régebben írt kiváló összefoglalója, amelynek címe Kísértet járja be Amerikát. Ennek az írásnak a summás megállapítása a következő: „A Nyugat olyanná lesz, amilyenné a trendeket diktáló angolszász országok ifjúsága formálja.” (Heti Válasz, XVII. évfolyam, 51-52. szám, 35. o.)
Az író az angolszász egyetemeken zajló folyamatok ismertetésével kezdi, amelyben állítja, hogy ezek a fiatalok kevesebb szabadságot és több érzékeny odafigyelést akarnak, elsősorban nem is maguknak, hanem azon kisebbségeknek, akiket ők annak tartanak. Ez sokszor vezet erőszakos tüntetésekhez, a jobboldali előadók szólásszabadságának durva korlátozásához. Valóban igaz a megállapítás, hogy ez a trend élesen szembefordul a 60-as évek lázadásával, amelynek éppen az volt a lényege, hogy félretéve minden tekintély - és hagyománytiszteletet, konzervativizmust bármiről bármit és nagyjából bármilyen stílusban el lehetett mondani. Ma az irányvonal ez: kevesebb (szólás)szabadságot, több érzékenységet, kevesebb vallást.
A szerző végkövetkeztetése az, hogy bár Európa egészében ma még nem feltétlenül és teljes mértékben ezek az irányzatok, a trend kétségtelen. Állítása szerint az érzékenységkultúra, a baloldaliság és a szekularizáció hármas pillérére fog épülni az új és szép világ, amely ma ugyan még nem erős hatás, de amint ezek a fiatalok átveszik a társadalmi véleményformálását mindennek jelentős hatása lesz a politikai és társadalmi viszonyokra is.
Az alapvető angolszász trenddel nehéz lenne vitába szállni, mint ahogy egyébként is a negatív trendekkel nem vitázni kell, hanem megfordítani azokat. Hadd vessek fel azonban néhány olyan tényezőt, amely mindennek ellene hatva, talán még bonyolultabbá teszi ezt a képletet.
Először is biztosak lehetünk abban, hogy a ma sajátos módon lázadó angolszász egyetemista közeg az idő múlásával változik. A 60-as évek punk fiatalja a 90-es évek menedzsere, vállalati vezetője, közhivatalnoka, a mindehhez járó kultúrával, esetleg még bölcsességgel is. Bizonyosak lehetünk abban, hogy amikor ez az egyetemi elit szabadságából jócskán feladva elkezdi élni hasznos napjait maga is sokban változik.
A szabadság feladása valóban erős trend, de általában és főként Európában nem az érzékenység kultúrájával állítható szemben, hanem a biztonságigénnyel. Így van ez az Egyesült Államokban is, ahol az állampolgárok boldog megnyugvással vették tudomásul, amikor a 9/11 után szabadságjogait alaposan megnyirbálva olyan biztonsági intézkedéseket hoztak és jogszabályokat fogadta el, amely korábban elképzelhetetlen lett volna. Nem tekinthetjük véletlennek Trump elnökké választásának okait sem, amikor is a populista, a biztonságigényt kielégítő kampányígéretek az ovális irodába juttattak egy olyan embert, aki korábban a showbiznisz és az üzleti világ fenegyereke volt. Erősödő európai akarat mutatkozik a személyi biztonság garantálására és biztosak lehetünk abban, hogy ez a személyiségi jogok megkurtításával jár természetszerűleg. Ma még ez nem elfogadott, de csak idő kérdése, hogy kényszerűen ugyan, de ezt a lépést a többség jóváhagyja, akár saját ellenszegülő politikai vezetőikkel szemben is.
Az érzékenységkultúra erősödése világtrend, de az angolszász egyetem hisztériája valóban kiemelkedő. A homoszexuális és ehhez hasonló személyek jogainak extrém kiterjesztése a normalitás kárára, a demográfiai folyamatokat rendkívül károsan érintő reprodukciós trendek, a fehér rassz minden területen háttérbe szorítására törekvés, a multikulturalizmus vadhajtásait is ünneplő tömegálláspont azonban erősen jelen van Európa kontinentális felén is, súlyosbodva egy alapvetően kontrollálatlan migrációs folyamattal.
A vallás visszaszorulása ugyancsak fontos tényezőként szerepel a folyamatok elemzésekor. Azonban, ha globálisan nézzük a világban zajló folyamatokat, akkor egyetérthetünk abban, hogy jelenleg nem a vallás visszaszorulásának, avagy haldoklásának idejét éljük, inkább a vallás reneszánszát és ebből következően a vallások harcát. Ha csak az angolszász világra és Európára tekintünk, igaz lehet a szekularizáció terjedése. A világ nagyobbik részén azonban szinte minden vallás erősödik és egyre meghatározóbb szerepet tölt be a kultúra és a politika világában is, nagymértékben formálva a társadalmakat.
Végezetül jeleznünk kell erős ellenvéleményünket a tekintetben is, hogy a világ tendenciáit évtizedek múltán is az angolszász államok fogják formálni. A történelemben először Közel-Kelet államai voltak meghatározóak, majd az európai Mediterráneum térsége. Innen helyeződött át a centrum Európa belsejébe, majd történelmi léptékkel igen közeli időben jelent meg az angolszász hegemónia. Ma olyan folyamatoknak vagyunk a tanúi, amely nem egy adott térségre, hanem sokkal inkább egy civilizációs formára helyezik át figyelmünket, pontosan azért, mert a súlypont oda billen. A sok tényezőtől befolyásolt migráció felhígítja a hagyományos európai és angolszász társadalmakat, amelyek képtelenek integrálni az újonnan érkezőket, mivelhogy azzal szemben, amit hoznak, gyengék. Elveszítették spirituális alapjaikat, amely nélkül nincs birodalom, nincs nagyhatalom és nincs civilizáció. A minket leigázni kívánó ellenség iránti rokonszenv önpusztítás és nem civilizáció, és még kevésbé kultúra. A kínai tudományos és gazdasági fejlődés, az arab iszlám nacionalizmus, az indiai gyarapodás mind-mind arra vezet, hogy a világ súlypontja áthelyeződik minden tekintetben. És hogyan beszélhetünk ezeknél a népeknél a vallás visszaszorulásáról? Nézzük csak meg a Kínában zajló spirituális folyamatokat, vagy éppen India vallásosságát, nem is beszélve az éppen vallási gyökerű arab ébredésről. A szabadság sem szorul vissza ezeken a területeken, ugyanis az európai értelemben vett szabadság a számukra teljesen értelmezhetetlen fogalom. Ugyancsak értelmetlen érzékenységről beszélni itt, hiszen sem az iszlám, sem a kínai hagyományok nem a kisebbségek tiszteletéről, vagy különböző, Európában értéknek tartott devianciák elfogadásáról híres.
Az angolszász egyetemi fiatalság változása, az európai társadalmakat veszélyeztető népvándorlás, a világ spirituális és gazdasági súlypontjának áthelyeződése, mind-mind arra engednek következtetni, hogy a jelenlegi angolszász tendenciák – bár jelzik a kór tüneteit – csupán múlandó jelenségek. Ezeknél sokkal komolyabb és gyökeresebb változások várhatóak. Amennyiben mégis jelentősek az az, hogy ezekkel a fiatalokkal nagyon nehéz lesz megőrizni azt a kultúrát, társadalmi berendezkedést, melyet az új erők mindenhonnan támadnak egyszerűen azért, mert maguk sem hisznek bennük.
Írta: Dr. Badacsonyi Zoltán, a KDNP Protestáns Műhely elnök-helyettese
