Házi tanítóskodás litván hugenotta lelkészcsaládnál – több célból is
A Daniel Andersch nevű református lelkésznél, egy francia kálvinista gyülekezetben, a kis litván faluban, Judtschenben/Veszelovka azért kezdte el Kant ezt a munkát, hogy – miként az előző részből megtudtuk – kipróbálja magát ismeretlen és nem könnyű helyzetekben is. Meg persze jól jött a nyüzsgő Königsberg és az egyetemi tanulmányok után a csendes környezetben a számvetés. Magára is alkalmazott négy alapvető filozófiai kérdése közül ebben a helyzetben legalább kettőt: 1) mit kell tennem? 2) mit szabad remélnem?
És persze egy kis pénzecske is jól jött. A vidéki hugenotta református paplak szellemi miliője pedig nyilván segítette filozofikus gondolatainak a rendezésében. 1747 nyarán érkezett oda, 23 évesen. Olyan időszakban, amikor Litvánia az 1709/10. évi pestisjárvány következtében mélyponton volt, egész falvak haltak ki a pusztító járvány következtében, és évtizedek múltával sem tért vissza a normális élet a kerékvágásába. Hogy újra lakott hellyé tegyék a vidéket, francia Svájcból hoztak be telepeseket, akik főként hugenották voltak. (Az 1990-es évek elején Urunk indítására, illetve az észtországi Munkácsy Mihály Magyar Kultúregyesület meghívására, s a német Gustav Adolf Segélyszervezet hosszabb távra ígért támogatásával megpróbáltuk feleségemmel, Röhrig Klaudia lelkésznővel, valamint finn és észt evangélikus, illetve református segítséggel kiépíteni a baltikumi német-magyar evangéliumi missziót. Ennek részleteiről egyszer még bővebben szándékozom írni, sok tanulsága van. Több éven át megfordultam a nyugodt vidékeken, köztük Litvániában is, ahol 38 üres lelkészi állás, egykori német és francia gyülekezet várta református lelkészek szolgálatát).
Franciák, németek, osztrákok – parasztdemokrácia a Baltikumban református
életrajzi kitérővel
Kant odaérkezésekor is franciául jól beszélő lelkésze és bírója volt Judtschennek. A helység lakosságának többségét alkotó svájci, szorgos parasztgazdák megőrizték politikai és vallási önállóságukat, hűek maradtak református hitükhöz, akik inkább több adót fizettek a császárnak, csak hogy békében élhessenek. Kant annyira otthon érezte magát az öntudatos, önkormányzatilag is független gazdák között, hogy még két keresztapaságot is vállalt. Francia és német svájciak mellett éltek a környéken németek, osztrákok is. Közöttük találta meg Kant legjobb barátait is, akik aztán a későbbi egyetemi professzori években is hűségesen álltak mellette. Ezt a litvániai kevert népességet az önállóság, a nyíltszívűség és a humor jellemezte. A nagytiszteletű lelkész úr, Daniel Andersch sem született litván, hanem sziléziai volt. És 118 francia nyelvű református családlelkipásztora. A lelkész két fiát tanította Kant, belőlük később kereskedő lett Angliában, illetve Königsbergben patikus. Nem kevés időt töltött el a református parókián, 1747-1751 között. Volt érkezése közben arra, hogy sok mindent átgondoljon.Később a környék grófi és tábornoki családjainál is tanítóskodott, összesen vagy hétesztendőt.
Presbitercsaládban keresztszülő volt – érlelő vidéki évek
A kis Samuel Challet keresztelésénél keresztapaként állt Kant a református úrasztala előtt a presbiter nagyapa mellett. Velük együtt énekelte a keresztelési éneket, mondta a Mi Atyánkot és a Hiszek egy-et, s fogadta a tiszteletes úr szaván keresztül az Úr áldását. Az anyakönyvbe foglalkozásként a filozófia kutatójamegjelölést írták be. A parókián Kant ellátást és szállást kapott, meg 50-60 tallért. De nem csak tanított, hanem valósággal együtt is élt a lelkészcsaláddal, hiszen részt vett a család zenélő-muzsikáló közösségében is, akik négyféle hangszeren játszottak: zongora, hegedű, fuvola és hárfa. Lelkiismeretesség és precízség jellemezte tanítói munkáját éppúgy, mint egész életét. Ő maga ugyan meglehetősen leértékelően vallott a korai évekről („nem volt nálam a világon rosszabb házitanító sehol”), de ez az önmagával szembeni maximális igényesség és az állandó fejlődést serkentő elégedetlenség számlájára írható. Akik között viszont napi tanítói munkáját végezte, azok élete végéig hálával emlegették nevét. A lelkészcsalád és a nemes arisztokrata családok által nyújtott vidéki életmód Kantnak a csendes belső érlelődés időszakát hozta. A königsbergi protestáns zseni első életrajzírója, Ludwig Ernst von Borovszkij (képe fentebb) így értékelte a hat vidéki esztendőt: „A csendes vidéki évek szinte sürgették szorgalmát, s erősen hozzásegítették, hogy fejben kialakuljanak filozófiájának alapvonalai. Nem véletlen, hogy a kívülállónak ugyan szokatlan mértékű és belső tartalmát tekintve igen erős írásai egymás után jelentek meg 1754-et követően, amint visszatért Königsbergbe”.
Kant Múzeum és konferenciaközpont – „Kant-Rörich Paktum”
A Kant emlékhelyek mai elkötelezett megtervezője, őrizője és szellemi működtetője Gerfried Horst. Az Immanuel Kant Baltikumi Szövetségi Egyetemen Königsbergben működtetett Kant Akadémia szervezésében és támogatásával azon fáradozik, hogy a judtscheni református parókiát újítsák fel, s hozzanak létre benne Kant Múzeumot és tudományos konferenciaközpontot. Tervezik Kant korai írásainak a kiállítását a múzeumban, valamint olyan etnikai és népföldrajzi állandó kiállítás megszervezését, melyben a Königsbergbe és környékére a 18. században bevándorolt francia hugenották, svájciak és osztrákok életét is bemutatnák. Itt kell megemlékeznünk arról is, hogy a Kant által megálmodott és kidolgozott világbéke gondolatának a 20. században volt egy német-orosz követője, „földijeként” a humanista, tudós író és festő, Nilolaj Konsztantinovics RÖRICH.
1935. április 15-én fáradozásai célba értek, hiszen ekkor Washingtonban a Fehér Házban Roosevelt elnök és 22 ország képviselői aláírták az ún. Rörich Paktumot, aminek hivatalos megnevezése: „Szerződés a művészeti és tudományos létesítmények és történelmi emlékhelyek védelméről”. A történelemben ez volt az első olyan szerződés, amit – milyen kevesen tudják ezt ma! – a két kiváló königsbergi elmének, elsőrenden Immanuel Kantnak, valamint 20. századi szellemi rokonának, N. K. Rörichnek köszönhet az emberiség. Azt tervezik, hogy erre emlékeztetésként a Königsberg közeli Waldburg-Capustigall kastélyt Kant-Rörich Emlékparkkáés emlékkastéllyá alakítják át. Ezeket a terveket az orosz elnök, Putyin is támogatja, amire később más összefüggésben még visszatérek.
(Folytatjuk)
Barangolás-kalauz: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
