Abraham Kuyper (1837-1920) kétséget kizáróan a 20. század elejének legnagyobb szabású holland református gondolkodója, politikusa, egyházi személyisége volt. A kálvinizmust ő emelte új-kálvinizmusként az élet-, és világszemlélet eszmei magasába. Írásokban, előadásokban termékeny, nagy hozamú életművének alapja az abszolút isteni szuverenitás meggyőződéses, már szinte konfessziós megvallása és hirdetése, másként Isten dicsőségének felmutatása és szolgálata az egyéni, közösségi, egyházi és államélet területén. Teológiájában eltökélt küzdelmet folytatott a liberalizmus, a modernizmus és mindenfajta közvetítő teológiai kísérlet ellen. Tiszta eszmeiségének, a kálvinizmus sokrétű, intellektuálisan világos, hitbelileg biblikus megvallásának magas izzása nem csak hazájában, hanem az USA-ban is ezreket mozgatott meg. 1901-1905 között miniszterelnökként próbálta meg a legértékesebb szociális, etikai és világszemléleti felismeréseit nemzeti szinten valóra váltani. Már életében erős és eltökélt tanítványi tábor vette körül. Szellemi műhelyében, gondolat világának az erőterében fogant meg, indult el kálvinista nagy életművének inspirációjára az a ma már több, mint 500 filozófust, teológust, gondolkodót, szakkutatót felölelő irányzat, amit a nemzetközi irodalom - holland eredetije nyomán - a törvényeszme bölcseletének (“wetsidee”), másképpen reformációi filozófiának, vagy a filozófia reformációjának (Philosophia Reformata) nevezett el.
Legkiemelkedőbb képviselője, a reformáló filozófia évtizedeken át lépésről-lépésre haladó kiépítője, a “holland Kantnak” nevezett HERMAN DOOYEWEERD (1894-1977), amszterdami református jogfilozófus volt. Sógorával, a teológus-filozófus D. H. Th. VOLLENHOVEN-nel, majd tanítványaikkal páratlan keresztyén filozófiai rendszert építettek fel. Napjainkban szellemi irányvételüknek a legkiemlekedőbb művelője az USA-ban élő és alkotó, holland származású professzor, a Nobel-díjnál is nagyobb összeggel jutalmazott Templeton-díj kitüntetettje, Alvin PLANTINGA. A reformáló filozófiának vannak képviselői és művelői Hollandián kívül még Szerbiában és Japánban is, Dél-Afrikában és a tengeren túlnan, Brazíliában és Argentínában úgyszintén. Későbbiekben rátérünk majd Dooyeweerd, Vollenhoven és mások életművének bemutatására. Előbb azonban a reformációi filozófia, a filozófia reformálása eszmeáramlatának legfőbb jellegzetességeivel ismerkedjünk meg. Ma már hatalmas szakirodalom foglalkozik ezzel a református gondolkodási iránnyal, több száz művelőjének munkásságával. Külön web oldalukon és a reformációi filozófia (reformational philosophy) címszó alatt a világhálón tovább tájékozódhat az érdeklődő.
Weboldal: https://www.freewebs.com/reformationalphilosophy/.
A Reformációi Filozófia Társasága: https://www.reformationalphilosophy.org/philosophy/ Nekünk, magyar reformátusoknak is feladta Isten a leckét, hogy becsüljük azt a sok tekintetben páratlanul értékes szellemi kincset, amit hitünk filozófiai kikristályosodásaként holland intellektusú testvéreink világszerte elismert módon létrehoztak a 20. században. Vegyük észre hálásan és figyelmesen: Kuypernél sem az ész, sem az idő, sem a gondolat nem állt meg!
A filozófiai gondolkodás reformációja, a reformációi filozófia
A nagy holland triász, A. Kuyper, H. Dooyeweerd, D.H.Th. Vollenhoven közös szellemi motivációja, belső mozgató ereje az a törekvés volt, hogy a filozófiai gondolkodás radikális, lényegi és belső reformációját végezzék el, amint azt Vollenhoven tételesen és alaposan meg is fogalmazta 1933-ban Amszterdamban megjelent könyvében (Het Calvinisme en de reformatie van de wijsbegeerte=A kálvinizmus és a bölcselet reformációja). Ezt Dooyeweerddel együtt csak kálvinista alapon tudták elképzelni. A filozófia nagy reformációjának energiaforrását, a szellemi erőművet számukra Kálvin jelentette, akinek teológiai-szellemi befolyására és Kuyper aktualizáló megfogalmazásai nyomán radikális szellemi dinamiszként, hajtóerőként KRISZTUS EGYETEMES KIRÁLYI URALMÁT tudták csak elképzelni. Krisztus uralma pedig látásmódjuk szerint az élet és gondolkodás minden területét, egészében és parányi részeiben is, áthatja. Sőt fordítva is igaz: az élet és a gondolkodás minden területe benne van Krisztus egyetemes, univerzális uralmi területében.
Szellemi-filozófiai éjjel-nappali őrjárat
Azon minduntalan elcsodálkozhatunk, hogy a viszonylag kis népességű Hollandia mekkora szellemi, tudományos, művészeti, városalkotó, kereskedelmi, kertészeti, tengerészeti, református hitvalló teljesítményeket ért el. Sokan ezt a kálvinista puritanizmussal, racionalitással és a fáradhatatlan munkakedvvel, alkotói szenvedéllyel, kőkemény szellemi, fizikai munkálkodással hozzák összefüggésbe. Akármint is van, a zseniális holland látó, a festészet kontrasztos látásmódját megteremtő és csúcsra járató festője, Rembrandt (1606-1669) világhírű festménye, az Éjjeli őrjárat gondolatisága ösztönzi ezt a filozófiai miniszámadást is, afféle filozófiai éjjel-nappali őrjárásként, kálvini-reformációi filozofálásként, melynek kulcsa és szíve az eléggé túl nem hangsúlyozható Krisztus királyi uralmának egyetemes valósága. A kálvinista radikalizmus egykoron, a XVI. században Genfben az egyházújításban, a teológiai és közéleti reformációban és egyre nagyobb mérvű intellektuális építkezésben jutott diadalra. Elég csak utalnunk Kálvin Institutiójának grandiózus teológiai építményére. Hasonlatosképpen, de már a 20. század viszonyai között valósította meg a nagy tervezést és kivitelezést, eszmei-fogalmi építőműszetével ez az irányzat Amszterdamban, majd szerte a nagyvilágban. Nem kevesebbet tűzött programként zászlajára, mint az egész filozófiai gondolkodás radikális átformálását, mégpedig ezzel a módszerrel: a Krisztusban új gyökérzetet eresztő gondolkodás kritikus ellenpontozásának eszközével (kritikus antitézis) mindenfajta Krisztuson kívüli, történelmileg földi léte előtti vagy utáni, de Ővele nem számoló, kizárólag emberközpontú, immanens/evilági filozófiának a bírálata és egy másfajta filozófia létrehozása. Ennek a horizontális, csak a filozofáló észre építő okoskodásnak az archimédeszi pontja az, hogy bizonyos gondolati adottságokat, addigi eredményeket hajlamos abszolutizálni. A reformációi filozófia azért a filozófia reformációja, mert radikálisan ellenkezik keresztyén filozófiaként, kiindulópontjában és tengelyében, ami Krisztus, az immanens filozófiával. Ez csak az emberi rációra épít, ettől a gondolkodástól radikálisan eltér a Krisztusra építkező, vallásos-hitbeli,bibliai fundálású, alapozású gondolkodás.
A Krisztussal nem gondoló filozófiák radikális bírálata
Dooyeweerd ezt az alapvető szemléleti különbséget nevezte A VALLÁSI ANTITÉZIS/ELLENTÉT ESZMÉJÉNEK. A REFORMÁCIÓI FILOZÓFIA elutasít minden olyan törekvést, amelyik összevegyítésre, elegyítésre, “szintézisre” törekszik az antik, az ókori filozófia, illetve egy adott kor nem keresztyén filozófiai törekvéseivel. Ez a keverés, “maszatolás”, puszta elegyítés nem szerves egyesülés, messze elüt tőle, s előbb-utóbb konfliktushoz vezet a Krisztusban gyökerező vallásos gondolkodással.
Miért?
Azért, mert a filozófia reformációja helyett ilyeténképpen csak a nem keresztyén gondolkodás hozzászabása, alkalmazkodása, alkalmazása következik be a kereszytén gondolkodáshoz. Az érintők illesztése ez pusztán, nem egybeszerkesztés. Az alkalmazkodás pedig nem reformáció! A reformáció nem “teremtés a semmiből”, ezer módon összefügg az előbbi korok teológiai, filozófiai fejlődésével. Csak más a központja az egyiknek, s más a másiknak! A keresztyén, reformációi filozófiának Krisztus, egyedül Krisztus a “gyökere”/rádiusza, és a tengelye, a testetöltött Ige valósága, nem az emberi ész gondolatvilága, ami mindig is csak eszme marad, s nem valóság, mint a megtapintható és Keresztre Feszíthető Krisztus. Ugyanis az eszmehordozó gondolkodó ember földi-személyes, testi valósága ellenére is - marad eszmevilág.
E három nagy holland szellemtriász hatására csakhamar megalakult a Kálvinista Filozófiai Társaság, majd sorban jöttek létre ilyen szellemiségű egyetemi tanszékek Rotterdamban, Leidenben, Eindhovenben, Groningenben, Utrechtben. Az 1950-60-as években pedig Dooyeweerd monumentális keresztyén filozófiai rendszerét angolul is kiadták, Az elméleti gondolkodás új kritikája címmel. Ezzel megkezdődött a reformációi filozófia világszerte terjedő-növekvő ismertsége és elismertsége. Ennek nyomában 1995-ben a Kálvinista Filozófia Társasága új nevet vett fel: Reformációi Filozófiai Társaság... (Folytatjuk)
Szakelemző: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP PM külügyi titkára
