Kelt a Vatikánban, 2023. május 13-án
Tisztelt Uram!
Ferenc pápa örömmel fogadta a "Kereszttűzben" és a "Léterő-Erőnlét"
című könyveket, melyet neki szánt és mély hálával köszöni kedves gesztusát.
Őszentsége imádságban megemlékezik Önről, és kívánja, hogy az Úr jelenléte örömmel és
vigasztalással töltse el szívét. Emellett szívből küldi Apostoli üdvözletét kedves Családjára.
Tisztelettel,
Mons. Campisi Roberto
asszesszor
A levél előtörténete
A magyar katolikusok római zarándoklata alkalmából, 2024. májusában egyik kedves ismerősömet megkértem, hogy a vatikáni postahivatalban adja fel két könyvemet, a levélben említett Kereszttűzben és a Léterő-Erőnlét c. kötetet. Ezeket angolul és olaszul dedikáltam Ferenc pápának. Egyúttal megküldtem emailen azt a külön kötetet is, amit elektromos könyv formátumban, 170 oldalon állítottam össze római és vatikáni, illetve a kárpát-medencei sajtóban megjelent írásaimból, cikkeimből, verseimből (TITKOS, SZENT KÉZ ŐRKÖDIK FÖLÖTTED, ÖRÖK VÁROS - A TESTVÉRI KÖSZÖNTÉS KÖNYVE - A RÓMA-VATIKÁNI MAGYAR NEMZETI ZARÁNDOKLAT RÉSZTVEVŐIHEZ - olvasható: https://flippingbook.com/account/online/532425637/1 - https://online.flippingbook.com/view/532425637/ ). Nem tudom, melyik érkezett meg a Vatikáni Államtitkárságra először. A könyvek vagy az email, s az is titok marad, hogy melyik kit, hogyan és mire motivált a hatalmas, de halkan és precízen munkálkodó kúriai gépezetben. de a kölcsönhatások összhangzataként íme itt a levél.
Őszinte meghatódottsággal olvasom, én, a magyar kálvinista teológus, felekezettudományi kutató, író, publicista. Újra elcsodálkozom az Úr angyalainak emberi füllel halhatatlan, de a lélek hallásával nagyon is halható, hatékony munkálkodásán. Hiszen a Vatikáni Államtikárságra naponta levelek, emailek és egyéb digitális eszközökön át ezrével áradnak az üzenetek. És íme, Mons. Campisi Roberto-nak és másoknak volt érkezésük arra, hogy Őszentsége nevében ezt a meleghangú levelet küldjék. Ilyenkor óhatatlanul felsóhajt a teológus, író, kutató lelke: hány és hány megválaszolatlan levél volt már az életemben. Egyháziakhoz, kárpát-medencei intézményekhez, szerkesztőségekhez, lelkésztársakhoz írt levelek sok-sok garmadája. Ritka kivételként olykor egy-egy válaszlevél is betévedt postaládámba, email fiókomba, facebook oldalamra, sms felületre. Ezek mindig valóságos heurékát zendítettek meg a lelkemben, s hallottam családom tagjaitól: - Ne ugye, mégis érdemes... 76 évesen ennyi a jutalom 35 kötet, 4200-nál több cikk nyomán: Talán mégis érdemes...
Jut eszembe ez a kérdés is: a testvéri megbecsülés kultúrája, az újszövetségi keresztyén viselkedési norma hányszor szenvedett csorbát hitünk 2000 éves történetében? Nem csak a mártíriumban, hanem miattunk vagy mások miatt - egymás felé? Mennyi az ilyen leheletkönnyű, de élet ízesítő, kapcsolatolajozó tartozásunk? Ezt csak az a megírtalan történelemkönyv tudná elregélni, amit nem a földön, hanem a mennyek országában vezetnek az angyalok az imákban elsóhajtott sérelmek okán és gyógyítására. Mily' jó és mily' gyönyörűséges, hogy Pál még ezt is megírta okulásunkra:
"Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál, ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is" (Filippi 2,3-4)
Köszönöm Ferenc pápának, Mons. Campisi Roberto asszesszor úrnak, a budapesti Apostoli Nunciatúrának, hogy megerősítették szívemben a fraternalitás és a felekezeti határokon átívelő keresztyén tiszteletadás működésébe vetett reményt.
Dr. Békefy Lajos Ph.D.
református lelkész, közíró, teológiai kutató
cum gaudio Spiritus Sancti (1Thessz 1,6)
