A 888 jóformán születése óta „botrányoldalként” van számontartva, némelyek erős kételyekkel figyelik még a jobboldalon is; szerzőgárdája volt már „nihilista” és „machiavellista”, cinikus, értéknélküli-relativista, üres és hatalommániás, ízléstelen és bunkó, „a legalja”, szóval minden (is). De ezeket most egyelőre hagyjuk – a Századvég Kiadónál nemrég megjelent A lázadás éve. Big Pikcsör-beszélgetések a 888-on ugyanis a szó leghétköznapibb értelmében véve izgalmas, bárki (de tényleg, bárki) által izgatottan forgatható, sőt ha már ennyire sikerült túlspiláznunk a dolgot, megkockáztatjuk: letehetetlen és megunhatatlan interjúkönyv.

Megszólal benne Orbán Viktor – az Iszlám Államról nagyszerű könyvet írt Speidl Bianka, Békés Márton, Az utolsó felkelés c. zseniális kötet szerzője, Orbán Viktor, TGM, az „utolsó baloldali értelmiségi”, Bayer Zsolt, Andy Vajna, Köves Slomó, s még sokan mások; előkerülnek a mindenkit foglalkoztató nagy és komoly témák – meg persze a kicsik és a tök lényegtelenek is (bár mi is az pontosan, hogy „lényegtelen”?): van itt értelmiségi mítosz és Jean Paul Belmondo, jó és gonosz, migrációs válság és Rocky (amit Tarlós István nem látott), radikális feminizmus és foci, posztmodern forradalmárság és sörösüveg foggal történő kinyitása; szóba jön a verekedés, a család, a zsidók és a muszlimok közti viszony égető kérdése, a liberális aberráció, Soros és Rambo, az egyenlőségelv beteges túlhajszolása és „persze” Quentin Tarantino.

Mit mondjunk még?

Nos, az interjúja elejét gyakorlatilag széjjeltrollkodó Tarlós többek közt azt is érzékletesen kifejti a kötet lapjain, hogy mért nem lett volna szabad szerepeltetnie a 888-nak TGM-et (egészen rácsavarodik az ügyre, később hozzátéve: „…én az ő agyában valószínűleg mint egy külvárosi szekunder értelmiségi élek, aki a kés és a villa használatát Demszky Gábortól tanulta meg először, de hát ezzel régen megbékültem már”); az elegáns harciasságtól átfűtött Békéstől megtudhatjuk, hogy Che Guevara ma minden kétséget kizáróan Viktor-pólót hordana; a rafkós Andy pedig (némi unszolás után, ha nem csalódunk) lassú szavakkal elmeséli nekünk, hogyan fűzte be annak idején Silvester Stallonét (de nem úgy, te kisz butusz!).

Ja, és a kötet messze nem csupán az épp megszólaltatott személyekről, meg nagy (valóban nagy, például gazdasági, bevándorlási, filozófiai, valamint fociológiai természetű), illetve kicsi és tök lényegtelen témákról szól, a kérdezőkről, végeredményben magáról a 888 „éthoszáról” is oldalról-oldalra egyre többet tudhatunk meg belőle. Az Andy Vajnával készült – amúgy egészen zseniális – interjúban például GFG-nek egyetlen pillanat alatt sikerül olyan „hármasbeszédet” létrehoznia, amelyben aztán egyszerre szólhat interjúalanyáról, önmagáról, és kritikusai(k)ról is. Ezt a részt szó szerint beidézzük, mert annyira jó:

GFG: Sokat gondolkoztunk, hogy lehetne nekifutni ennek az interjúnak. Ha négerekről beszélgetnénk az egész interjú alatt, akkor is azt mondanák, hogy G. Fodor csinált egy seggnyaló interjút az Andy Vajnával. Of course. Szóval, mit kérdeznél magadtól, hogy ez a vád ne merülhessen fel.

Andy: Szerintem csináljunk egy jó interjút és mindegy, hogy ki mit mond róla. Nem?

GFG: Akkor beszélgessünk az irigység természetéről.

Andy: Van pár órád?

GFG: Gyerekként elmentél Amerikába. Sikeres ember lettél. Megcsináltad magad. Megcsináltad a dolgokat, amiket szerettél volna. Aztán hazajöttél Magyarországra. Magyarországon talán a legnagyobb nehézség, ami akadályt állít egy akaró ember útjába, az irigység. Te mit kezdesz az irigységgel?

Mi több, a Köves Slomóval készített beszélgetésben – némileg talán váratlanul – egyenest a „888-as lelkiségbe” (abba a kénkövesbe) nyerhetünk bepillantást. Ezt is szó szerint beidézzük, muszáj:

Köves Slomó: Rendhagyó módon hadd kérdezzek én először, miért éppen 888?

Fűrész Gábor: Egyrészt ez nyilván egy szemtelenkedés.

Köves: A 444-gyel szemben?

Fűrész: Nem is a 444-gyel, hanem a liberalizmusnak ezzel a cinikus világával szemben.

Köves: Cinizmus a cinikusokkal szemben?

GFG: Tulajdonképpen igen. A 888 ellencinizmus. Sárkány ellen sárkányfű. Szembenállás mindazokkal szemben, akik nem hisznek semmiben. Ugyanakkor válaszkísérlet egy generációs kihívásra. Az olvasóink nagy része a rendszerváltás környékén, vagy azután született, a huszadik századi törésvonalak egyre kevésbé jelentenek nekik bármit is. Azt gondoljuk, hogy le kell zárni a huszadik századot. Ez következményekkel jár a jobboldalra nézve is.

*

A 888 rendkívül zavarbaejtő médium: egyfelől teljesen világos, hogy kormánypárti hangot képvisel („propagandalap”, ugyebár), másfelől nyilvánvalóan „kétpofára eszi” a csillogó szemű Hócipős bácsik (no meg a náluk is csillogóbb szemű, már-már atomvillanás tekintetű, hovatovább Napba öltözött 444-es srácok) kenyerét is. Pl. nagyszerű embernek és kiváló miniszterelnöknek tartja Orbán Viktort (helyesen), akit ugyanakkor egy virtigli parakovácsos túltolás keretében rendre „Doktor Miniszterelnök Úrnak” meg „Apunak” nevez; Kinyílott a pitypang címmel külön rovatot működtet, nyilván Kerényi Imre nagyobb dicsőségére; totál ki van akadva az Európába özönlő muszlim tömegekre és Sorosra (s teljes joggal), ám pár kattintással arrébb, egy 18+-os képgalériában már félmeztelen, bombázó arab nőciket hívogat a határmenti kerítéshez („Hello szexi! Jössz elfoglalni Európát? ;)”), szóval egyszerre játszana a támadó és a védő oldalon, s bizony úgy tűnik, az ehhez szükséges „totális”, avagy „egyetlen” nyelvet (valamint stílust és modort) is egyre inkább sikerül megteremtenie.

Hogy ez mennyire, és pontosan milyen szempontból mondható nagy és jó hírnek, azt persze mindenki döntse el a maga vérmérséktelete szerint. A Lázadás éve – Big Pikcsör-beszélgetések a 888-on viszont egészen biztosan kötelező olvasmánynak mondható: egy rakás rendkívül fontos téma van benne kivesézve, sőt többszólamúsága, „rafináltsága” miatt akár többször is érdemes lehet alaposan átböngészni.

Kemenes Tamás