Off-shore lovagok. Állítsák vissza az egészségügyi kamarák régi, hasznos funkcióit! Oda sem ballagott, és még jutalmat is kapott! Miért rontják Magyarország megítélését? Politikai terminátor! A fogyasztóvédelem ellenőrzése. Magánmonopóliumok és üzemanyagárak.

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet: a végeredmény azonban majdnem mindig ugyanaz. A legutóbbi asszókból tallózunk, itt-ott a „zajokat" is jelezve.

Off-shore lovagok

KEPLI LAJOS (Jobbik): – Bár a sukorói kaszinóváros felépítése az elemi erejű lakossági tiltakozásnak és az ügyészség által feltárt visszaéléseknek köszönhetően meghiúsult, azonban a gátlástalanul terjeszkedő nemzetközi nagytőke off-shore lovagjai tovább vívják nemtelen eszközökkel a semmilyen értéket nem tisztelő beruházási harcukat Magyarország, az itt élő emberek és természeti kincseink kárára, kizárólag saját meggazdagodásukat szem előtt tartva. Alig csengtek le a pátyi golfpálya-lakópark tervei által felvetett indulathullámok, máris itt a következő kedélyborzoló rémálom, a Velencei-tó kapuja nevű megalomániás komplexum: teljesen tájidegen, 20 hektáros műtengerpart, a jelenlegi pázsit helyett sivár homok, a park fái helyén pedig óriáspláza fedett korzóval és talmi csillogással.

– Ma hazánkra a mindenáron történő koncepciótlan fejlesztési ötletek, elképzelések jellemzők, sorra készülnek olyan esztelen és túlzó beruházások tervei, amit sem a gazdasági körülmények, sem pedig valós igény nem támaszt alá. Nyilvánvaló, hogy sem a kaszinóváros, sem a műtengerpart nem a devizahiteles magyar családoknak lett kitalálva.

• Milyen érdek szolgálhat egy ilyen beruházás alapjául, amely a természeti értékek pusztulásával jár, és cserébe semmit nem ad a magyar embereknek?

– Városomban, Balatonalmádiban közel két éve tiltakozunk a lakosság szinte száz százalékának egyetértésével a szentkirályszabadjai repülőtér megépülése ellen. Ezt a repteret 2006-ban kapta meg az államtól ingyenesen Veszprém és Szentkirályszabadja önkormányzata. Egy milliárd forintért kótyavetyélték el a mintegy 5,5 milliárd forint értékű területet egy Seychelles-szigeteki off-shore cégnek! Ajánlom e szerződést a felelősségre vonást remélhetően komolyan gondoló kormány figyelmébe! Ez a társaság értelmetlen és indokolatlan, gigantomán terveket készített egy évi 18 ezer le- és felszállási műveletszámú reptérről, amely műveletszám papíron talán elképzelhető, a valóságban azonban a Balaton és Balatonalmádi város felett néhány száz méteres magasságban átdübörgő Boeingek megölnék a Balaton teljes keleti medencéjét. Gyakorlatilag megszűnne az idegenforgalom, természetvédelmi területek mennének tönkre, és hazánk egyik legnagyobb turisztikai vonzerejét jelentő üdülőterület válna lakhatatlanná, pihenésre teljesen alkalmatlanná. Kérdezem:

• Mit kíván tenni a felsorolt konkrét ügyekben a kormány?
• Kívánatosnak tartja-e az ilyen és ehhez hasonló beruházásokat?

– Kérem, sőt választóink nevében követelem, hogy törvényi szabályozással akadályozzák meg azon idegen befektetők ámokfutását, akiknek – Radnóti Miklós szavaival szólva – csak térkép e táj!

+

ÁNGYÁN JÓZSEF (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! A helyzetértékelése pontos. A Gyurcsány-Bajnai-korszak képviselőinek, akik itt ültek nyolc éven keresztül, alapmódszere volt az off-shore lovagok előnyben részesítése, és maguk is részt vettek ilyen akciókban. A nemzeti vagyon széthordása és a közös kasszák kirablása történt! Eredménye nagyrészt külföldi off-shore cégekben landolt, ahogy ez utólag már kiderült.

– Bennünket azzal bíztak meg a választók, hogy vessünk véget az off-shore lovagok korszakának! Különösen igaz ez nemzeti javainkra, tavainkra, folyóinkra, tájainkra. Az államnak az a dolga, hogy a közjó szolgálatában avatkozzon be a gazdasági, társadalmi folyamatokba. Sajnos, a Gyurcsány-Bajnai-korszak állama átállt a másik oldalra!

– Az első legfontosabb dolgunk tehát, hogy megszabadítsuk az államot attól a rablóbandától, amely kirabolta ezt az országot és visszaszerezzük az elrabolt javakat. Ez azzal jár természetesen, hogy a jogi környezetet is át kell alakítanunk, hiszen azok a körök, amelyek szinte fillérekért jutottak hozzá javainkhoz, a közös javainkhoz, a közös kasszáink tartalmához és a generációk során felhalmozott nemzeti vagyonunkhoz, bizony egy olyan jogi környezetet alakíttattak ki a Gyurcsány-Bajnai-elittel, amely könnyűszerrel lehetővé tette a nemzeti vagyonunk széthordását, könnyűszerrel lehetővé tette a közös kasszáink kirablását. Arra kaptunk felhatalmazást, hogy alakítsuk át a jogi környezetet, és vezessük vissza az államot a közjó oldalára.

– Képviselő úr! A leghatározottabban állítom: minden egyes ilyen esetet a lehető legrészletesebben ki fogunk vizsgálni, az elmúlt nyolc évre visszamenőleg, és a szükséges jogi lépéseket is megtesszük, annak érdekében, hogy ezt a rabló folyamatot leállítsuk, és amit lehet, visszaszerezzünk.

+

KEPLI LAJOS: – Nagyon bízunk benne, hogy azok az albizottságok, amelyek az elmúlt nyolc év visszaéléseit vizsgálják, majd tényleg hatékonyan fejtik ki a munkájukat. Egyben tisztelettel felhívnám az államtitkár úr és a kormány figyelmét, hogy az elmúlt nyolc évbe a tegnapi nap is beletartozik. Nagyon reméljük, hogy ilyen esetekre ennek a kormánynak a ténykedése körében nem kerül sor. Konstruktív ellenzéki magatartást tanúsítva a válaszát elfogadom. (Moraj az MSZP, taps a Jobbik padsoraiban.)

Állítsuk vissza az egészségügyi hivatásrendi kamarák régi, hasznos funkcióit!

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Az előző időszak kormányai nem az egészségügy kormányai voltak. Átgondolatlan változtatások egész sora tette az egészségügy rendszerét egyre kaotikusabbá, egyre átláthatatlanabbá. Az egész rendszer betegellenessé vált, ahol rosszul érezte magát az ellátott is meg az ellátó is. Ennek megváltoztatása a mai egészségpolitika vezetőinek feladata!

 

- A rombolás első lépéseinek egyike a 2006-ban beterjesztett, a hivatásrendi kamarákat megkurtító törvény volt. Ez érintette a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerészi Kamara mellett a Magyar Szakdolgozói Kamarát is. Megszűnt a kötelező tagság, a kamarák feladatait csökkentették, ezzel hatáskörüket megnyirbálták, például az etikai ügyekben a korábban kialakult átlátható rendszert összekeverték. 2006 októberében ismertettem itt a Házban azt a nyílt levelet, amelyet 13 orvos-társaság fogalmazott meg tiltakozásként: 

– „Visszautasítjuk a kormány törekvését, hogy az orvosok kötelező kamarai tagságát megszüntesse. A Magyar Orvosi Kamara összefogó és koordináló szerepe szakmai, etikai, erkölcsi szempontból nélkülözhetetlen."  Tisztelettel kértem az akkori kormányt, hogy vonja vissza a tervezetet. Nem vonták vissza. Tönkretették az egészségügy hivatásrendi kamaráit! Tisztelt Államtitkár Úr!

• Szándékában áll az egészségpolitika alakítóinak a kötelező kamarai tagság visszaállítása?
• Remélhetem-e, hogy ezzel egy időben kerül visszaállításra az etikai ügyek elbírálásának korábbi módja?
• Visszakapják-e a hivatásrendi kamarák a korábbi tekintélyüket megalapozó funkcióik jelentős részét?

+

HALÁSZ JÁNOS (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Az elmúlt nyolc évben a szocialista-szabad demokrata kormányok a reformretorika ellenére az egészségügyet mostoha ágazatként kezelték. 2006-ot követően a korábbi évek elhibázott gazdaságpolitikájának oltárán feláldozták az ágazatot. A közvetlen betegellátásból megközelítőleg 250 milliárd forintot, az Egészségbiztosítási Alapból pedig majdnem 400 milliárd forintot vettek el. Ennek eredménye lett a betegek terheinek növekedése, hosszú várólisták kialakulása, orvosok és szakdolgozók elvándorlása, valamint a teljes infrastruktúra lepusztulása. Az egészségügy megmentése nemzeti ügy, olyan feladat, amely elképzelhetetlen az egészségügyben dolgozók áldozatkész munkája nélkül, és ugyanígy elképzelhetetlen az ágazatban működő társadalmi és civil szervezetek nélkül.

– Az előző kormány úgynevezett egészségügyi reformja részeként jelentősen meggyengítette az egészségügyben működő hivatásrendi köztestületeket, a kamarákat. A kötelező tagság eltörlése mellett a szervezetek hatásköreit nagymértékben csökkentették. E lépés mögött minden bizonnyal az a szándék húzódott meg, hogy az egészségügy átgondolatlan, káros átalakításánál a köztestületek ne hallathassák hangjukat. A reformnak hívott kísérlet megbukott.

– A nemzeti együttműködés kormánya az egészségügy területén is más elveket, más magatartást fog követni, mint elődje. Az új kormányzat partnernek tekinti a kamarákat, kívánatosnak tartja megerősítésüket és szerepük újragondolását. Elkötelezettjei vagyunk az egységes és hatékony etikai ítélkezésnek. Képviselő úr kérdezte azt is, bízhat-e abban, hogy továbbra is szándékában áll az egészségpolitika alakítóinak a kötelező kamarai tagság visszaállítása. Igen, képviselő úr, bízhat benne, szándékaink közösek. Ugyanakkor a kötelező kamarai tagság tekintetében más ágazatokkal egyeztetett elvek alapján célszerű lépéseket tenni. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium létrejötte azért is fontos, mert lehetőséget jelent a különböző ágazatok közötti koordinációra, ennek keretében az ott működő kamarák, köztestületek helyzetének egységes kezelésére is. Megragadva a lehetőséget, ezúton is szeretném kérni a tárcához tartozó kamarákat, hogy már most vállalják a partnerségből eredő együttműködés felelősségét. Ennek keretében tegyenek meg mindent tagságuk véleményének felmérésére, jelezzék számunkra az új kooperáció nyújtotta távlatokat, azt célozva, hogy ne a pályaelhagyásban vagy a külföldi anyagi boldogulásban, hanem elsősorban a magyar egészségügy fejlődésében lássák jövőjüket. (Taps a kormánypártok soraiban. A képviselő a választ elfogadta.)

Elszámoltatható-e az elszámoltató?

ERTSEY KATALIN (LMP): – Egy demokratikus jogállamban a kormánynak az a dolga, hogy biztosítsa az állam működésének átláthatóságát, a jogállami intézmények függetlenségét, amelyek éppen a mindenkori kormány tagjait tarthatják vissza attól, hogy a zavarosban halásszanak. Az elszámoltatás és az elszámoltathatóság közötti különbséget szemléletesen mutatja az elszámoltatási kormánybiztos személye. A kormány sajátos személyzeti politikájának köszönhető, hogy a miniszterelnök úr Papcsák Ferencet kérte fel elszámolási kormánybiztosnak. És most nem arra gondolunk, hogy 2004-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Baktalórántháza volt alpolgármesterét, amiért Papcsák Ferenc megválasztása érdekében pénzt ígért a választóknak, hiszen nem nyert bizonyítást, hogy az elszámoltatási kormánybiztosnak köze lett volna az ügyhöz. Nem is arra gondolunk, hogy 2003-ban magánokirat-hamisítás vádjával indult nyomozás Papcsák ellen egy 240 milliós megbízás miatt, hiszen a bíróság felmentette a politikust. Hanem arra gondolunk, hogy Papcsák úr vagyonbevallása valótlanságokat tartalmaz.

– Azt már láttuk, hogy nem erőssége a Fideszes vezetőknek a vagyonbevallás, hiszen egy többhetes intervallum után végül is késve adta le egy miniszter és hét államtitkár a vagyonbevallását. Feltehetően ezzel a feledékenységgel magyarázható, hogy Papcsák Ferenc vagyonbevallásából egyszerűen hiányzik a Fővárosi Közgyűlés képviselői tiszteletdíja, átlag munkabérnyi összeg. A kormánybiztos tagja az önkormányzati fenntartású Bajcsy-Zsilinszky Kórház tulajdonosi felügyelőtanácsának is, ám az ezért járó újabb átlagbér – 106 ezer forint - szintén kimaradt a bevallásából. Ráadásul a sajtóhírek szerint Papcsák 2007 eleje óta egyszer sem jelent meg az ülésen. Oda sem ballagott, és még jutalmat is kapott!

– A vagyonbevallás a politikusok elszámoltathatóságának fontos eszköze. Indokolatlan vagyongyarapodásukat leginkább ezek alapján lehetne ellenőrizni, – de csak akkor, ha komolyan vesszük ezeket a beszámolási kötelezettségeket. Ildomos lenne, hogy az elszámoltatási kormánybiztos is így járjon el! Kérdezem, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úrtól:

• Az elszámoltatás hangzatos jelszaván túl mit szándékozik tenni az elszámoltatható államért?
• Meneszti-e a kormánybiztost, aki a jelek szerint nem teljesen elszámoltatható, vagy mit tervez tenni?

+

NAVRACSICS TIBOR (közigazgatási és igazságügyi miniszter): – Képviselő asszony! Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem tisztem egyes képviselők vagyonbevallásának részleteivel foglalkozni, sem pedig azt interpretálni, hiszen megvannak a megfelelő eszközök arra, hogy ha ön kételkedik a vagyonnyilatkozat hűségében vagy valósághűségében, akkor mely eljárásokkal vitathatja ezt.

– Képviselő asszony! Elhangzott viszont három állítása. Az első, amelyet nagyon helyesen ön is hangsúlyoz: Papcsák Ferenc ellen már kétszer indítottak eljárást, illetve a bírósági eljárás során kétszer használták fel a nevét, ám egyik esetben sem tudta a vádló fél bizonyítani azt, hogy bűnös lenne. Amennyiben komolyan vesszük azt, hogy a bíróságokat vitás kérdések elrendezésére irányadónak tekintjük, döntéseiket elfogadjuk, akkor fogadjuk el, hogy ez a tény összesen annyit jelent, hogy Papcsák Ferencet politikai ellenfelei a szokásostól némileg eltérő eszközökkel is megpróbálták likvidálni. Sikertelenül, hiszen a bíróság mind a két esetben azt mutatta ki, hogy Papcsák Ferenc ártatlan, illetve az ellene felhozott vádak legalábbis nem bizonyíthatóak.

– A másik állítás, amit ön mondott, hogy Papcsák Ferenc a Bajcsy-Zsilinszky Kórház tulajdonosi felügyelőtanácsának tagja lenne, és ezt nem vallotta be. Azért nem vallotta be, mert hónapokkal ezelőtt lemondott már erről, mint ahogy ez a Demszky Gáborhoz intézett leveléből ki is derül. Ezért tehát nem volt köteles szerepeltetni a vagyonnyilatkozatában, hiszen nem tagja a Bajcsy-Zsilinszky Kórház tulajdonosi felügyelőtanácsának. Ebből adódik az is, amit ön mond - hogy a főellenőr egy olyan felügyelőtanács tagja, amit nem látogat - az nem érvényes, merthogy nem tagja a felügyelőtanácsnak.

– Ami viszont a harmadik észrevételét illeti, önnek igaza van. Valóban, Papcsák Ferenc nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában a fővárosi képviselői tiszteletdíját. Ezt július 8-án rendezte, pótolta. Elszámoltatható tehát az elszámoló, és köszönjük szépen, a jövőben is elszámoltathatók lesznek az elszámolók!

+

ERTSEY KATALIN: – Papcsák úr 2007 eleje óta egyszer sem jelent meg az ülésen. A néhány hónappal ezelőtti lemondása előtt eltelt két-három év. Azért sem tudom elfogadni a választ, mert mindez egy olyan kontextusban történik, amikor önök folyamatosan kiskapukat és különböző megoldásokat találnak ki, hogy valahogy mégiscsak tovább éljen az a fajta elszámoltathatatlanság, amit tűrhetetlennek tartott, s tart az LMP. (Taps az LMP soraiban. Az Országgyűlés a miniszteri választ 225 igen szavazattal, 91 nem szavazat ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.)

Miért rontják Magyarország megítélését? – Politikai terminátor...

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): – Martonyi János miniszter úr június 21-én a hivatalvezetés döntésére hivatkozva 15 misszióvezetőt értesített arról, hogy július 31-ével megszűnik a tartós külszolgálata. A médiának a döntést miniszter úr azzal indokolta, hogy a berendeltek többségének, azaz értelemszerűen több mint felének lejárt a szokásosnak tekinthető négyéves megbízatása, néhány misszióvezetőben pedig megingott a bizalom. A 15 misszióvezetőből ötnek valóban lejárt a mandátuma, ez azonban a berendelteknek nem a többsége, nem a fele, hanem csupán egyharmada. A bizalom megingására vonatkozó konkrét utalása pedig azért nem helytálló, mert miniszter úrnak, - és ugyanígy államtitkár úrnak is - tudnia kell, hogy a misszióvezetők az otthonról kapott anyagok továbbítását nem tagadhatják meg, azokat nem cenzúrázhatják, tehát azokért őket felelőssé tenni nem lehet.

– Tíz misszióvezető esetében a berendelés módja és rövid határideje sérti a jogállami normákat, a rövid határidő pedig eltér a diplomáciai szokásoktól. A berendeltek rendelkezésére álló öt hét még azoknak is szinte lehetetlenné teszi a szolgálat méltó befejezését, a búcsúlátogatásokat, akikkel már kihelyezésükkor vagy később közölték, hogy a megbízatásuk ez év végéig lejár. Akik pedig mindössze néhány hónapja vagy egy-két éve foglalták el állomáshelyüket – és ez a többség –, azoknak még a hazaköltözés technikai lebonyolítása is komoly nehézségekbe ütközik. Különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek azok a misszióvezetők, akik még nem érték el a nyugdíjkorhatárt. A parlamentben áterőltetett és a köztársasági elnök úr aggályait is figyelmen kívül hagyó új jogszabály értelmében ugyanis a kormánytisztviselőket két hónap felmondási idővel, indoklás nélkül elküldhetik, és így ők a szó szoros értelmében az utcára kerülhetnek.

• Az év hátralévő részében még hány hasonló döntést fognak hozni?
• Milyen magyarázatot fognak adni az indokolatlanul gyors berendelésekre, a kétoldalú kapcsolatokhoz méltó búcsúzás elmaradására a fogadó országoknak, figyelembe véve, hogy jó néhány most berendelt diplomata tevékenységét az ottani vezető körök méltán illették elismeréssel?
• Mi lesz a sorsuk a soron kívül berendelt és nyugállományba vonulásra koruknál fogva még nem jogosult volt misszióvezetőknek, kormánytisztviselőknek?
• Miért próbálják a 2002-es kormányváltás utáni személycserékre vonatkozó valótlan állításokkal kétségbe vonni egy országgyűlési képviselő jogát arra, hogy a politikai tisztogatás jellegét öltő mostani döntéseikre magyarázatot kérjen?

+

NÉMETH ZSOLT (külügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Ismerős-e a következő névsor: Kékessy Dezső, Pröhle Gergely, Győri Enikő, Boros Miklós, Barsiné Pataky Etelka, Csóti György, Keskeny Ernő, Szerdahelyi István, Schmitt Pál, Gergely András, Deseő László, Jávorszky Béla, Mikecz Tamás, Gyürk István, Fasang Árpád, Tar Pál? Képviselő úr, ön ezeket a személyeket miniszterként 2002-ben hazahívta!  Mindegyikük nagykövet volt. Folytatva a névsort: Bába Iván, Horváth Gábor, Dienes Egon, Gottfried Péter, Kőrösi Csaba, Lőrincz Csaba, Major István, Tomaj Dénes, Zupkó Gábor, Nagy Ágota, Klein András, Nagy József, Kovács Barnabás, Szeratics Péter, Makkay Lilla, Komáromi Andrea, Ambrus Jenő, Trombitás Zsófia, Körmendy István, Szíjgyártó Csaba, Gordos Árpád, Csejtei István, Bozsaky Katalin, Szilágyi Mátyás, Sztáray Péter. Képviselő úr, ők voltak azok a vezető beosztású minisztériumi főosztályvezetők, akiket ön miniszterként leváltott!

– Képviselő úr! Ön jelenleg az a politikus ebben a Házban, akinek semmilyen erkölcsi alapja nincs számon kérni bármilyen felmentést. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Mert 2002-ben valóban politikai tisztogatás történt a Külügyminisztériumban, és ön volt akkor a politikai terminátor. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Csak hogy tisztán lássunk: 2002-ben a Külügyminisztériumban mindösszesen egy olyan főosztályvezető maradt, aki nem a rendszerváltás előtt vagy MSZP-SZDSZ-kormányzás idején került a külügybe. Egy fő! Ez az a hazug cinizmus, képviselő úr, ami felett ítéletet mondott a magyar választópolgár az országgyűlési választáson!

– Ami pedig a konkrét felvetéseket illeti: igen, a Külügyminisztérium hazarendelt július 31-ei hatállyal 15 misszióvezetőt. A hazarendeléssel kapcsolatos jogszabályokat betartottuk. Ezek között vannak, akiknek lejárt a négyéves mandátumuk – valóban öten –, és vannak, akikben politikai okból nem bízunk meg. Nem bízunk meg, mert részesei voltak a 2002-es politikai tisztogatásnak, mert részesei voltak annak a folyamatnak, amely az akkori ellenzék vezetőjét külföldön megpróbálta lejáratni az akkori Miniszterelnöki Hivatal anyagainak a felhasználásával, és nem utolsósorban részesei voltak annak a folyamatnak, amelynek eredményeként egy lepusztult intézményt kellett átvennünk önöktől. Felelőtlen gazdálkodásuk révén több mint 10 milliárd forintos lyuk keletkezett a Külügyminisztérium költségvetésében. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. – Soltész Miklós: Szégyen! Merjünk kicsik lenni!) És hogy kit terhel mindezért a felelősség, képviselő úr? Egy kicsit nagyobb visszafogottságot várnánk el öntől ennek tükrében! (Taps a kormánypártok soraiban. Közbeszólás a KDNP soraiból: Nincs annyi gerince! – Soltész Miklós: 23 millió román!)

+

KOVÁCS LÁSZLÓ: – Államtitkár úr még arra sem vette a fáradságot (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.), hogy a neki átadott listát legalább tételesen átnézze. Ugyanis a felsorolt misszióvezetők közül kettő kivételével mindenki letöltötte a hivatali idejét. Az egyik azért jött előbb haza, mert jelöltként indult a főváros főpolgármesteri tisztségéért, és államtitkár úr pontosan tudja, hogy ez összeférhetetlen a nagyköveti feladattal, tehát ezért pár hónappal előbb hazajött; a másik pedig azért, mert a fogadó ország kifogásolta a működését.

– Felsorolt olyan külügyminisztériumi vezetőket, akiket valóban felmentettem, de azért, mert nagyköveti vagy főkonzuli kinevezést kaptak, illetve más beosztásba kerültek. Utcára senki nem került, volt néhány olyan, aki maga kérte, hogy végkielégítéssel távozhasson. Ezeket engedtük el. (Derültség a Fidesz soraiban. - Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tehát ön nemhogy nem válaszolt a kérdésre, de még félre is vezette a parlamentet és a közvéleményt. Nem fogadom el a válaszát! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hazudott! – Taps az MSZP soraiban. Az Országgyűlés 273 igen szavazattal, 45 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

A fogyasztóvédelmi civil szervezetek támogatásának ellenőrzése

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): – Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján szerveződő társadalmi szervezetek közül kiemelkedő jelentőségűek a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek. Annál inkább így van ez, mert csupán állami eszközökkel aligha valósulhatna meg hatékony fogyasztóvédelem. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ezen társadalmi szervezetek működéséhez milyen szabályok szerint és milyen formában járul hozzá az állam. Az elmúlt esztendőkben azonban sem a hatékony működés, sem a hatékony összegfelhasználás, sem az átláthatóság nem valósulhatott meg. Értelemszerűen felvetődik a kérdés:

• Miként volt lehetséges, hogy ugyanazon feladatra, például tanácsadásra, újságok megjelentetésére pályázati pénzek elosztogatása történt?
• A minisztérium tervezi-e, és ha igen, milyen formában annak ellenőrzését, hogy ezen támogatási összegek szétosztása milyen elvek alapján zajlott?
• Hatékonyan, a fogyasztói érdekek védelmében költődtek-e el?
• Változnak-e a jövőben követendő támogatási elvek?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy a legeslegjobb fogyasztóvédelem a verseny. Minél nagyobb a verseny, annál jobban védett a fogyasztó. Minél több szolgáltató között tudunk választani, annál nagyobb a szabadságunk, és annál kevésbé vagyunk kiszolgáltatva. Ezért úgy gondolom, hogy a legeslegfontosabb – mint nagyon sok helyen máshol – a verseny erősítése. Egyetérthetünk abban is, hogy a piaci szereplők, az állam és a civil szervezetek együttműködésére, partneri viszonyára van szükség. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor felépíthető egy jó fogyasztóvédelmi politika és stratégia.

– A Nemzetgazdasági Minisztérium kidolgoz egy új fogyasztóvédelmi politikát és egy új fogyasztóvédelmi stratégiát, amelyben mind a három szereplőnek a sajátos játékszabályai szerint meglesz a maga játéktere. Hasonlóképpen szükséges a pályázati pénzeknek átvilágítása is. Hadd tegyem hozzá: a civil szektornak nem az a dolga, hogy az államtól különböző forrásokat elvegyen. Itt egy nagyon jelentős felülvizsgálatra van szükség. Visszamenőleg is.

– Végül hadd közöljem saját megrökönyödésemet: a jelenlegi, „A fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek támogatásáról" címet viselő törvény a nyolcvanas évekre emlékeztet, vegytiszta szocializmus, annak minden paternalista jellegével. Úgyhogy remélem, a fogyasztóvédelem átalakításánál a fogyasztóvédelmi törvény átalakításáig is eljutunk. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. A képviselő a választ elfogadta.)

Magánmonopóliumok és üzemanyagárak

KOVÁCS TIBOR (MSZP): – Napjainkban a hazai üzemanyagárak képzése alapvetően piaci alapon történik, de azt tudhatjuk, hogy egyes erőteljes gazdasági társaságok vagy akár a kormány is befolyásolhatja ezeket az árakat. Az elmúlt hónapok üzemanyagárai rendkívül magasak, és ennek emelkedése hátrányosan érinteti a magyar kis- és középvállalkozókat, a fuvarozó vállalkozásokat. Jelentősen, mintegy 10-15 százalékkal csökkent az üzemanyag-felhasználás.

– A Fidesz kormányprogramjának célkitűzései között szerepelt, hogy erőteljesen fel fognak lépni a magánmonopóliumokkal szemben, a hazai kis- és középvállalkozások védelme érdekében. Konkrétumokat nem tartalmaz. Szükség lehet esetleg szabályozási tervek módosítására is. Erről sem tudunk semmit. Ezért kérdezem:

• Hogyan kívánják megvalósítani a magánmonopóliumok elleni fellépésre vonatkozó kormányzati célkitűzést a hazai üzemanyagárak alakulásával kapcsolatban?
• Terveznek-e tulajdonviszonyokat érintő változtatást, s ha igen, hogyan kívánják végrehajtani?
• Hogyan értékelik a hazai üzemanyagárak tartós, magas színvonalának a hazai fuvarozó vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatását, tekintettel arra is, hogy a környező országokban miként alakul az üzemanyagok ára?
• Tervez-e beavatkozást a hazai végfelhasználói üzemanyagárakban a kormány, és ezt milyen módon képzeli el?
• Kívánják-e csökkenteni a jövedéki adót annak érdekében, hogy csökkenjenek az üzemanyagárak?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – A kormány rendkívül eltökélt, hogy mindenfajta monopóliummal szemben fellép ebben az országban, legyen ez magán- vagy állami monopólium, amely a piacot torzítja. Sajnos valóban azt tapasztaljuk, hogy a fuvarozókat leginkább a gázolaj ára érinti. Tavaly májusát idén májusához viszonyítva ennek az ára mintegy 25 százalékponttal emelkedett. Ebből 18,5 százalékpontnyit ad ki a nyersolajár emelkedése, és mintegy 6,5 százalékpontnyit tesz ki a jövedéki adó és az áfa emelése. A nagyobb részt sajnos nem tudjuk befolyásolni, a világpiaci árváltozások miatt történt. Ha visszaemlékezünk, tavaly májusában még 60 dolláros hordós nyersolajárak voltak, idén májusban 77 dollár felett járt a nyersolaj ára.

– A versenyképességet, amit említett, a fuvarozók versenyképességét azonban – éppen mivel őket ugyanúgy érinti a nyersolaj ára, az alapanyagárak változása – alapvetően az adószint befolyásolja. Itt érdemes megnézni, hogy a versenytársainknál milyen adószint van. Ha a jövedéki adót nézzük, akkor Magyarországon a gázolaj jövedékiadó-tartalma ezer literre vetítve 360 euró. A szomszédos Szlovákiában 368 euró, Ausztriában 377 euró, Szlovéniában 432 euró. Az Európai Unió által megkívánt minimumérték 330 euró. Tehát ebben a tekintetben mi még előnyben is vagyunk egy picit.

– Ami igazán megemeli a gázolaj árát az az áfának a Bajnai-kormány által 25 százalékra való felemelése. Nem hinném, hogy most. ebben a helyzetben, ennek módosítása lenne a legfontosabb lépés. A nemzetgazdasági miniszternek a végfelhasználói árakba közvetlen, direkt beavatkozásra nincs módja. Ami a jövedéki adó csökkentését illeti, a kormány szakértői szinten vizsgálja. És akkor hadd legyen egy jó hírem is: a parlament előtt fekszik a társasági adó tervezett csökkentése. Számításaink szerint a társasági adó tervezett csökkentéséből és annak következményeként a hazai fuvarozói szektor mintegy 1 milliárd forintos adóteher-csökkentést tud elkönyvelni. Úgy gondolom, ha képviselő úr szívén viseli a fuvarozói szektor jövőjét, akkor majd megszavazza ezt a törvényt.

+

KOVÁCS TIBOR: – Államtitkár úr! Ön nem, de mi itt ültünk, amikor 300 forint volt egy liter gázolaj ára Magyarországon, és a Fidesz képviselői tomboltak az Országgyűlésben, hogy a kormány azonnali hatállyal csökkentse a jövedéki adót, merthogy tönkreteszi a magyar vállalkozásokat. Most, 340 vagy 335 forintos üzemanyagár mellett ez a semmitmondó válasz nem fogadható el. (Az Országgyűlés az államtitkári választ 224 igen szavazattal, 83 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta.)  

Bartha Szabó József