Orbán: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!

MSZP: Számíthatnak-e önre a pápaiak, miniszterelnök úr? Jobbik: Terítsük ki a kártyákat, mitől gazdagodik a miniszterelnök úr környezete? MSZP: Szegényre lopott ország, avagy kinek a rokonát tisztelhetjük a törvénymódosítások mögött? Jobbik: Meddig még? LMP: Mikor bírják már végre távozásra Farkas Flóriánt a közéletből? MSZP: Hol a határ?

kdnp.hu - Bartha Szabó József

„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

 
Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi, évzáró szónoklataikat.
 
Számíthatnak-e önre a pápaiak, miniszterelnök úr?
 
GŐGÖS ZOLTÁN, (MSZP): - Miniszterelnök Úr! A közelmúltban két nagyon szomorú hír jelent meg a médiában a magyar élelmiszeripar helyzetével kapcsolatban. Az egyik hír az volt, hogy egy fővárosi nagykereskedés, ahol húsdarabolást és bontást is végeztek, az ellenőrzés után bezárásra került nagyon komoly higiéniai problémák miatt, illetve az alapanyagok jelölési hiányosságai miatt, majd utána, miután állítólag ezeket pótolta, újra indulhatott. A másik hír pedig az volt, hogy Magyarország egyik legrégebbi húsipari vállalkozása Pápán ismét felszámolási eljárás alá került. A két hír úgy függ össze, hogy amíg az egyik vállalkozásnál rengeteg problémát találtak, és semminek nem feleltek meg, ami előírás a magyar húsfeldolgozásban, a másiknak négy nemzetközi licence van, minden olyan feltételnek, ami a magyar termékek megfelelő minőségű előállítását lehetővé teszi, megfelel. Az első vállalkozásnál mondhatnám azt is, hogy a húsbolt meg a horgászbolt keveredett, mert a csontkukac meg a csonti együtt volt.
 
- Miniszterelnök Úr! Ez nem egy normális világ. Nem normális, hogy ez a vállalkozás újra indulhatott. Ez az egyik probléma. A másik, hogy nem tudunk olyan környezetet teremteni, úgymond közösen sem, hogy egy nagy múltú vállalkozás életben tudjon maradni ilyen gengszterizmussal szemben. Ugyanis ők nagy valószínűséggel semmiféle közterhet nem fizetnek, a jelöletlen állatok után  az adót maximum védelmi pénzként szedik be tőlük, de egyébként biztos, hogy nem tartják be a járulék- és adófizetési szabályokat sem. Ezért azt kérdezem:
 
- Hajlandók-e változtatni azon a helyzeten, ami ezt előidézi?
- Hajlandók-e megsegíteni egy olyan vállalkozást, amelyik nem bírja ezekkel a gengszterekkel való összehasonlításban a megmérettetést?
- Számíthatnak-e önre a pápaiak, miniszterelnök úr?
 
***
 
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Képviselő Úr! Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy egyetértek önnel, s arra a kérdésére, hogy „Számíthatnak-e önre a pápaiak, miniszterelnök úr?”, azt válaszolom: igen számíthatnak ránk az emberek, így a pápaiak is számíthatnak ránk.
 
***
 
GŐGÖS ZOLTÁN: - Azt gondolom, majd a tetteket meglátjuk, de ha már így beszédbe elegyedtünk, akkor hadd kérdezzek még.  Az egyik: a „Földet a gazdáknak” programban egyetért-e azzal, hogy államtitkárának L. Simon Lászlónak a felesége komoly földterületet vásárolt, akivel, úgy tudom, hogy vagyonközösségben vannak. A másik: ha igaz, hogy nagyjából 2 ezer hektár állami földterületen Mezőhegyesen mintagazdaság lesz, ahol 400 volt/új munkahely alakul, hiszen megtartják a munkahelyeket - legalábbis miniszter úr ezt ígérte a városban -, akkor miért nem ez a modell, és miért nem 80 ezer új munkahelyet teremtenek a 400 ezer hektár állami földön, és miért adják el, miközben az is kiderült, hogy az Alkotmánybíróság a szabad felhasználását az ilyen bevételeknek alaposan bekorlátozta. Ha megtenné, hogy erre is válaszolna nekem, megköszönném.
 
***
 
ORBÁN VIKTOR: - Képviselő Úr! Ha jól értem, ön arról beszél, hogy a földárverések során a magyar kormány egyik államtitkárának a felsége is licitált. Szeretném mondani: az a szó, hogy nyert, ebben az összefüggésben nem értelmes szó, mert ez nem lottó, ki kell fizetni. Ha valamit valaki meg akar venni, azt ki kell fizetni az arra előírt és mindenki számára kötelező szabályok szerint, és ha egyébként az államtitkár felesége így tett, akkor gratulálok neki, jól tette.
 
- Arra a kérdésre, hogy mi a szándékunk Mezőhegyesen, és hogy a szándékunk miért különbözik az ország más területein megmutatkozó szándékainktól, azt a választ adom önnek: azért, mert Mezőhegyesen ménesbírtokról van szó, és a kormány úgy döntött, hogy az ország számára fontos ménesbirtokokat megtartja és megerősíti. És nem az a szám a pontos, amit ön mondott, hanem, ha jól emlékszem, nem 2 ezer, hanem 3 ezer hektár földet rendelünk hozzá Mezőhegyesen a ménesbirtokhoz.
 
Terítsük ki a kártyákat, mitől gazdagodik a miniszterelnök úr környezete?

 
VONA GÁBOR, (Jobbik): - Miniszterelnök Úr! Amikor legutóbb volt alkalmam öntől kérdezni, akkor arra voltam kíváncsi, hogy miért van az, hogy az ön környezetében lévő emberek hihetetlen módon gazdagodnak az elmúlt években, gondoljunk itt Habony Árpádra, Mészáros Lőrincre, Andy Vajnára. Annak tudható be ez, hogy ők a legtehetségesebbek, legszorgalmasabbak, legtisztességesebbek, vagy annak tudható be, hogy az ön környezetében, ne adj’ Isten, vannak, akik bizonyos korrupciós ügyletekben vesznek részt, melyekről a hatóságok félretekintenek? Én ezt a kérdést, ezt a súlyos kérdést tettem föl, de miniszterelnök úr nem válaszolt, hanem azt mondta: mielőtt egy ilyet kérdeznék, előbb válaszoljak arra, hogy mi igaz a Kovács Béla elleni vádakból? Miután a miniszterelnök úr egy ilyen súlyos kérdést föltett nekem, én úgy gondolom, hogy kötelességem válaszolni, úgyhogy ezt meg is teszem, azonban miniszterelnök úrnak is kötelessége volna válaszolni egy ilyen kérdésre. De akkor válaszolok előbb én.
 
- A Jobbik soha semmilyen országtól, Oroszországtól sem kapott anyagi támogatást, és nem is fog, mert számunkra a függetlenség megőrzése az egyik legfontosabb alapérték. A miniszterelnök úrnak viszont válaszolni kellene továbbra is a kérdésemre, mert a kérdés továbbra is fennáll, nemcsak engem izgat, hanem az egész országot izgatja ez a kérdés, és volna is javaslatom, hogy hogyan döntsük el ezt a kettőnk között fölmerült vitát méltó és tisztességes módon.
 
- Azt javaslom, hogy állítsunk föl két vizsgálóbizottságot. Az egyik vizsgálóbizottság vizsgálja a Jobbik esetleges orosz támogatásának kérdését, önök adják ennek a vizsgálóbizottságnak a vezetőjét, bármit nyugodtan kérdezzenek, állni fogunk a kérdések elébe. És állítsunk föl párhuzamosan egy másik vizsgálóbizottságot is, ezt engedelmükkel vezetnénk mi, és feltennénk nagyon sok kérdést, ami pedig az ön környezetébe tartozó személyek elmúlt években történt meggazdagodását vizsgálná. Azt gondolom, hogy ez a két vizsgálóbizottság így párhuzamosan tisztába tudná tenni ezeket a kérdéseket, és mind az ön kérdésére választ kapna a magyar társadalom, mind az én kérdéseimre választ kapna a magyar társadalom. Úgyhogy nagyon kíváncsian várom a miniszterelnök úr válaszát:
 
- Terítsük ki a kártyákat, mitől gazdagodik a miniszterelnök úr környezete?
 
***
 
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Jó ötlet, hogy ne csak a képviselők kérdezhessenek a miniszterelnöktől, hanem a miniszterelnök is tőlük az azonnali kérdések órájában, de most én nem élek ezzel a lehetőséggel. Azt azonban világossá szeretném tenni, nem javaslom a magyar politikai életnek, hogy akár a rendőrség, akár az ügyészség jogkörét át akarja venni. Ha jól fejtem meg az ön itt körmönfontan előadott mondatait, akkor lényegében korrupcióval vádol bennünket, ezért szeretném világossá tenni: semmifajta korrupciót nem tűrök el, nem tűrtem el a múltban és nem tűrök el a jövőben sem! Abban pedig szeretném megnyugtatni: amikor a kormány és én személy szerint döntést hozok, mindig csak az ország érdekét tartom szem előtt. Ha ezt nem hiszi - amit sajnálnék -, kérdezze meg azokat, akik valaha azt gondolták, hogy lehet másként is dönteni; kérdezze meg például az ön újsütetű támogatóját!
 
- Azt a vádat pedig, hogy az ország miniszterelnöke üzletemberekkel, vállalkozókkal, munkaadókkal találkozik, kapcsolatot tart, sőt tárgyal - gyakran szoktak bennünket ezzel vádolni -, bizarr vádnak tartom. Aligha hihetem, hogy ön nem ezt teszi; nem lehet ugyanis  politikát csinálni, országot vezetni biztosan nem, hogy egy lakatlan szigeten ücsörgünk vagy úgy csinálunk.
 
- Azt is felhozta, hogy állítólag a kormánnyal együttműködő vállalkozók, akiket egyébként ön csak per „fideszesnek” emleget, gazdagszanak. Ezért megnéztem az ország leggazdagabb embereiről készült nyilvános rangsorokat. Az első tíz legnagyobb magyar között nem találtam fideszest, pedig tizedik éve kormányozzuk Magyarországot. Ennek fényében az ön vádját nevetségesnek tartom, és javaslom, akkor beszéljünk erről komolyan, ha az első tízben már legalább öt fideszes lesz. Attól tartok, ez nem holnap lesz.
 
***
 
VONA GÁBOR: - Miniszterelnök úr, lehet, hogy az első tízben az imént említett urak még nem szerepelnek, de nagyon jól haladnak ebbe az irányba. Sajnálom, hogy nem értette meg a javaslatomban rejlő lehetőséget, mert ez egy lehetőség az ön számára is, hogy tisztázza azokat a vádakat, igen, azokat a korrupciós vádakat, amelyeket nemcsak én, hanem Magyarország számtalan állampolgára megfogalmaz.
- Volna lehetőség a kártyákat kiteríteni az asztalra: két vizsgálóbizottság lenne, az egyiket önök vezetnék, és a Jobbik esetleges orosz támogatását vizsgálná, a másikat mi vezetnénk, és az megvizsgálná, hogy az ön környezetébe tartozó személyek meggazdagodása - mert ne tagadjuk, igenis ezek az emberek látványosan meggazdagodtak - a tehetségüknek, szorgalmuknak, tisztességüknek köszönhető-e, vagy valami másnak köszönhető. Ezt szeretnénk megvizsgálni, szerintem ez egy korrekt, nem körmönfont javaslat, és amikor most a miniszterelnök úr válaszol, nemcsak az fog eldőlni, hogy támogatja-e ezt a javaslatot, hanem az is el fog dőlni, hogy önnek tiszta-e a lelkiismerete vagy fél. Amennyiben támogatja, az ön lelkiismerete tiszta, amennyiben nem támogatja miniszterelnök úr, az ön lelkiismerete nem tiszta!
 
***
 
ORBÁN VIKTOR: - Köszönöm a jókívánságokat! Azért kellő szerénységgel azt szeretném mondani, hogy ahhoz, hogy ön személy szerint vagy a Jobbik bennünket bátorságtesztnek vessen alá, meg kell még enni néhány gombócot. Megismétlem: nem vagyok hajlandó Romániát csinálni Magyarországból. Nem vagyok hajlandó arra, hogy mindenfajta rendkívüli eljárásokban és egyebekben elvonjam a bűnüldözésre följogosított államhatalmi szerveknek a jogköreit. Bár önök a parlamentből azt akarnak csinálni, jól látom, de ez a törvényhozás helye és az emberek számára fontos döntések helye, ezért nem áll módomban ilyen akciókhoz segédkezet nyújtani. Ellenben szeretném önt biztosítani arról - csak azért, mert egy kicsit unjuk már itt az önök állandó vádaskodásait -, hogy nem fogunk adósok maradni: azt az elvet követjük, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten! Tele vannak bűnözőkkel. Önök mögött bűnözők álltak! Önöket bűnözők támogatják! Önök egy kitartott párt! Azt javaslom, hogy álljanak a nyilvánosság elé, és ezt fedjék föl!  Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
 
Szegényre lopott ország, avagy kinek a rokonát tisztelhetjük a törvénymódosítások mögött?
 
Dr. HARANGOZÓ TAMÁS, (MSZP): - Miniszterelnök Úr! Ön sok elképesztő dolgot állított mostanában a beszédeiben. A Diaszpóra Tanácson elmondott beszédében például ismét a hanyatló Nyugat gazdasági és katonai összeomlását vizionálta. Mondjuk, ezt szerintem betudhatjuk annak, hogy Habony Árpád egyik ibizai útján írt beszédét olvasta ott fel. Annak is van némi szolid bája, amikor ön olyan miniszterelnökként mutat utat a határon túl élő magyarjainknak, akinek a kormányzása alatt három szegednyi honfitársunk hagyta el az országot. De kétségtelenül a személyes kedvencem ebből a beszédéből az - idézem -, hogy ön szerint „javul az alsó középosztály helyzete Magyarországon”.
 - Miniszterelnök Úr! Ön melyik filmet nézi, mondja meg őszintén? Az elmúlt öt évben a szegények helyzete és a szegénység százalékos aránya Magyarországon évről évre nőtt. Ma 32,4 százalékon áll, azaz minden harmadik ember vagy szegény, vagy a szegénységnek kitett. Több mint félmillió határainkon kívül él és dolgozik. Szerintem nincs mire büszkének lenni! A magyar emberek nem saját hibájukból szegények, a magyar emberek azért szegények, mert Magyarországot szegényre lopják! Mert például olyan gyáva és korrupt vezetői vannak, miniszterelnök úr, akik Iránban 140 üzletemberrel tárgyalnak, mutyiznak, üzleteket kötnek, miközben itt, a parlamentben a kormány által beterjesztett törvényben megszavazzák, hogy a kedves rokonaik újra a közbeszerzési húsosfazékhoz ülhessenek. A konkrét személyes kérdésem miniszterelnök úrhoz a következő:
 
- Az ön tudtával, beleegyezésével vagy konkrét utasítására fogadták el azt a törvényt, ami alapján a kormánytagok rokonai újra a közbeszerzéseken hizlalhatják a bankszámlájukat?
- Kérem, tisztázza: önnek személyesen volt-e fontos ez a módosítás, vagy valaki másnak? Ha másnak, legyen kedves név szerint megjelölni, hogy melyik kormánytag volt az, akinek ez a módosítás olyan fontos volt!
 
***
 
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): Amikor a kormány dönt, törvényjavaslatot terjeszt be, kizárólag az ország érdekét nézi. De mégiscsak, tisztelt hölgyeim és uraim, tegyük fel azt a kérdést, hogy ki is beszél itt? Beszél itt egy olyan képviselő, és kérdez bennünket, aki nem tud válaszolni arra, hogy vajon miért nem voltak a kormányzásuk idején olyan szigorú szabályok életben, mint most. Miért nem voltak olyan szigorú szabályok érvényben, amelyeket rajtunk követelnek? Miért fordulhatott az elő az önök kormányzásának idején hogy Gyurcsány Ferenc úgy lehetett miniszter, hogy közben a felesége az EU-s milliárdokról döntő Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese volt? Képzelje el, mit kapnék én, ha ezt megengedném magamnak!
- Továbbá, tisztelt hölgyeim és uraim: Gyurcsány Ferenc saját tulajdonában lévő cége 2007-2008-ban olcsóbban vásárolhatott áramot más vállalkozásoknál, miközben a villamos energia árát önök a duplájára emelték. Ki lopta itt szegényre ezt az országot? Amikor mindez történt, ön csendben maradt. Miért tette, képviselő úr?
 
***
 
Dr. HARANGOZÓ TAMÁS: - Valószínűleg azért  miniszterelnök úr, mert közülünk ön ül itt 26 éve, és szerintem az önt minősíti, hogy egy ilyen kérdésre nem válaszol nekem, hanem gyurcsányferencezik. Szerintem eltévesztette a házszámot. Ez az egyik és elég komoly oka ennek, miniszterelnök úr, hogy én csöndben voltam, nem voltam itt, a Ház falai között, ön itt volt.
- De akkor nézzük konkrétan, ha már személyeskedik a válaszadás helyett! Az én hétvégi házam végén áll egy stadion 4 milliárd forintért vagy az öné mögött, miniszterelnök úr? Az én fogorvosom kapott 2,2 milliárd forint támogatást vagy az öné, miniszterelnök úr? Az én gázszerelőm lett néhány év alatt az egyik leggazdagabb magyar, és jelentette be múlt héten, hogy 1,3 milliárd forintért fog földeket vásárolni, aki öt-hat évvel ezelőtt még egy gázszerelő volt és egy falu polgármestere, vagy az öné, miniszterelnök úr? Szerintem az öné, tehát mindenképpen önnek kéne válaszolni az eredeti kérdésemre is meg ezekre is!
 
***
 
ORBÁN VIKTOR: - Nem karácsonyra kívánom önnek, hanem úgy általában, hogy egyszer próbálja ki, milyen az, amikor stadion áll a kertje végében. Olyan, mintha egy autópálya közlekedne ott.  De ha már a vádaskodásaival rákényszerít, azt is el kell mondanom képviselő úr, hogy ön a Paksi Atomerőmű igazgatósága tagjaként mintegy hárommilliós pártfizetést kapott attól a cégtől, amely állami. Szép kis pártfizetés! És akkor még önnek áll feljebb! A pártfizetést felvette a közpénzből, most meg a szegények nevében szónokol! Biztos, hogy jól van ez így, képviselő úr?
 
Meddig még?
 
MIRKÓCZKI ÁDÁM, (Jobbik): - Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban talán egyetérthetünk, hogy Magyarország legnagyobb társadalmi feszültsége a cigány-magyar együttélésből fakadó konfliktusok miatt ilyen állapotú, amilyen, és talán abban is egyetérthetünk, hogy az elmúlt 25 évben, kormányoktól függetlenül, a cigány integrációs programok szinte mindegyike zsákutcás volt és megbukott. Ha azt vesszük, hogy a kívánt eredmény mi lett volna az integráció tekintetében, akkor mindenképpen megállapítható, hogy csődöt mondott az összes ilyen integrációs program. És talán abban sincs köztünk vita, hogy mindez hiteles, felelős politikai vezetés nélkül nem is lesz másként, és különös tekintettel igaz ez a cigányság politikai vezetésére nézve. Amíg ott nem lesz következetes, hiteles, becsületes vezetés, addig eredménytelen lesz minden ilyen program.
- Miniszterelnök Úr! Bizonyára ön előtt is ismert, hogy idestova öt éve az Országos Roma Önkormányzat ügyei hogyan és miként folynak. Bizonyára ön előtt is ismert, hogy az ön személyes kinevezettje, Farkas Flórián és az ő közvetlen köre milyen szerepet tölt be ezekben a botrányos ügyekben, és lassan ma már nem telik el úgy nap, hogy egy-egy újabb galádság ki ne derüljön.
- Azt hiszem, az is beszédes, hogy az ön minisztere, Lázár János nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy bár a kormány stratégiai partnert lát az Országos Roma Önkormányzatban és a cigányságban, ellentétben a NAV-val és a rendőrséggel. Azt gondolom, hogy egy miniszter szájából ez sokkal durvább, semmint azt elsőre bárki gondolná. Azt gondolom, hogy aki a magyar cigánypolitikát jellemzi ma, hogy nem lehet tőle elválasztani a lopást, a csalást, a hazudozást, a korrupciót és minden egyéb botrányos ügyet, ennek van felelőse. A miniszterelnök úrtól ezért is szeretném kérdezni:
 
- Ön meddig tűri mindezt?
- Mit kíván tenni annak érdekében, hogy ez megváltozzon?
 
***
 
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök):  - A kiindulóponttal nem tudok vitatkozni, tekintettel arra, hogy valóban, a cigány kisebbségi önkormányzatot hosszú-hosszú évek óta - és ezekbe az évekbe a mi kormányzásunk öt éve is beletartozik - folyamatos belharcok jellemezték. Úgy látom, hogy az egymással ott lökdösődő és viaskodó felek nem nagyon válogatnak az eszközeikben. Sajnálatos, hogy ez így van. Ebből azonban azt a következtetést, amit ön levont, én nem vonnám le. Tehát az az állítás, hogy a cigányság javára folytatott integrációs politika megbukott, szerintem egy erős következtetés. Azt sem akarom állítani, hogy kiderült róla, hogy sikerült. Azt akarom mondani, hogy folyamatosan dolgozni kell annak érdekében, hogy ez a kérdés jó irányba dőljön el. És itt nagyon sok munkánk van még.
- Azt gondolom, hogy a cigány polgártársainkra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint ránk, az ő önkormányzataikra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a mieinkre, a törvényeket be kell tartani, és azoknak az embereknek az érdekében kell dolgozni, akiknek az önkormányzatát ők vezetik. Ettől nem tekinthetünk el. Én a magam részéről mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a törvénytisztelet mindenhol érvényesüljön. És azért is mindent meg fogok tenni, mert nem drukkolok a cigányság ellen, hogy sikerüljön az a cigány integrációs program, amelyet egyébként a magyar kormány most már hosszú évek óta támogat, finanszíroz és mellszélességgel mögötte áll. Azt kívánom, hogy ön is inkább kívánjon nekünk sikert!
 
***
 
MIRKÓCZKI ÁDÁM: - Miniszterelnök Úr! Ebben egyetértünk. Szerintem minden épeszű ember Magyarországon a cigányság integrációjának sikeréért szurkol. Azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ez felelős politikai vezetés nélkül, akár a többségi társadalom szempontjából, akár a kisebbségi politikusok tekintetében nem fog működni.
- Az én konkrét kérdésem az volt, hogy mit kíván tenni ön személyesen az Országos Roma Önkormányzat ügyében, illetve a cigány politikai elit azon része tekintetében, akik elkövetik ezeket a galádságokat. Szeretném emlékeztetni miniszterelnök urat, hogy Farkas Flóriánt, akit nem kis mértékben terhel a felelősség azért az állapotért, ami idestova öt éve zajlik a cigány integráció tekintetében ön egy személyben nevezte ki. Másnak nincs lehetősége Farkas Flóriánt ilyen szempontból felelősségre vonni, ön viszont megteheti, és a minisztertársai, illetve a képviselőtársaik is megtehetik, amikor mentelmi jogról kell adott esetben szavazni.
Én értem a politikai lojalitást, és ha úgy vesszük, a lojalitást én erénynek tartom. Az azonban, amit ebben az ügyben önök művelnek, sokkal inkább bűnpártolás már, mint lojalitás!
 
***
 
ORBÁN VIKTOR: - Ez egy komoly ügy, kezd a beszélgetésünk rossz ízt fölvenni, ezért szeretném világossá tenni, elsősorban a magyarországi cigányság felé, hogy az önkormányzatoknál sajnos elő szokott fordulni ilyen-olyan-amolyan jogszabálysértés. De ez nem ok arra, hogy ha egy település önkormányzatával szemben jogi eljárás van, akkor olyan hangon beszéljünk, mintha azzal megbélyegeznénk azokat, akik ott laknak. Most kezdtünk itt már lassan úgy beszélni a cigány önkormányzatról, mintha az lenne a baj vele, hogy cigány, és nem pedig az lenne a baj, hogy egység helyett széthúzás van, és törvénytisztelet helyett, úgy tűnik, hogy mindenfajta problémák is felmerültek.
- A kormány felelősségét és az én személyes felelősségemet ebben az ügyben azért nem áll módomban vállalni, mert éppen mi voltunk azok, akik megszüntettük az összeférhetetlenséget a parlamenti képviselőség és az önkormányzati vezetés között. Köszönöm a figyelmét!
 
Mikor bírják már végre távozásra Farkas Flóriánt a közéletből?
 
IKOTITY ISTVÁN, (LMP): - Miniszterelnök Úr! Az LMP az elmúlt időszakban az Országos Roma Önkormányzat és a Türr István Képző és Kutató Intézet által megvalósított felzárkózási projektekről sorra bizonyította be, hogy felvetik a korrupció gyanúját, és óriási pazarlásokkal működnek. A botrányoknak meg is neveztük a politikai felelősét: Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselő, miniszterelnöki biztos, az ORÖ korábbi elnöke. Javasoltuk, hogy szüntessék meg Farkas Flórián pozícióját, hiszen semmi szükség egy olyan miniszterelnöki biztosra, akinek a területén hétről hétre új botrányok robbannak ki, gyanús ügyek, százmilliós pazarlások, felelőtlen gazdálkodások.
- De ami legutóbb kiderült Farkas Flóriánról, az még komolyabb kérdéseket vet fel. Egy nyilvánosságra került hangfelvételen a miniszterelnöki biztos a következőt mondta, idézem: „Én holnap olyan tárgyalásokat fogok bonyolítani, amikből konkrétan el tudjuk indítani ezt a mentor- és szövetkezeti programot.” A mentorprogram el is indult. Az egyik projekt keretében havi 250 ezer forintot kapnak a Nemzetgazdasági Minisztériummal szerződött mentorok, akik történetesen az Országos Roma Önkormányzatban Farkas Flórián emberei és a jelenlegi elnököt leváltani szándékozó képviselők. Őket buzdította Farkas Flórián az ORÖ közgyűlésének szétverésére is. Itt nemcsak ez a botrány, hanem az is, hogy minden jel szerint állami pénzeket adnak arra a célra, hogy roma politikusokat megvesztegessenek, Farkas Flórián támogatása érdekében.
 
- Egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy az ORÖ képviselőinek felét mentorként foglalkoztatja a Nemzetgazdasági Minisztérium?
- Egyáltalán ki ez a Farkas Flórián, aki egyik kezével zsíros mentori szerződéseket osztogat a haverjainak, a másik kezével milliárdos bírságokra bünteti az ellenfeleit?
- Ha ez nem korrupció, akkor micsoda?
- Meddig falaznak még neki?
 
***
 
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Képviselőtársam! Többször mondtam már, ha ragaszkodnak hozzá, akkor persze lehet a parlamentből mindenfajta egyedi ügyek fórumát létrehozni, de ez méltatlan helyzetekhez fog vezetni. Ugyanakkor nem tudunk mit tenni, mert nem mehetünk el szó nélkül álságos dolgok mellett. Ha megvan a vizsgálat eredménye, akkor azt tekintsük át, és ha van mondanivalónk, akkor a vizsgálatok tudatában, fényében beszéljünk erről értelmesen. Ehelyett még a vizsgálatok le se folytatódtak, már vádaskodás, gyalázkodás és mindenfajta támadások vannak. Lehet ezt csinálni, mi nem zárkózunk el ettől, mi nem az MDF-kormány vagyunk, mi felvesszük a kesztyűt, és szeretnénk világossá tenni, hogy minden vizsgálatot le fogunk folytatni. Minden kérdésükre meg fogunk válaszolni, a vizsgálatok eredménye nyilvánosságra lesz hozva, és akkor értelmesen tudunk beszélni ezekről az ügyekről. És addig senkit sehonnan nem fogok elmozdítani!
 
***
 
IKOTITY ISTVÁN: - Farkas Flórián előbb idézett mondatát hosszabban ismétlem: „Mert én holnap olyan tárgyalásokat fogok bonyolítani, amiből konkrétan el tudjuk indítani ezt a mentor- és szövetkezeti programot, függetlenül attól, hogy ők átadják vagy sem. Viszont az az 1,4 milliárd forintos bírság amiatt, hogy nem adták át, hivatalosan terhelni fogja az ORÖ-t, amit nagyon sajnálunk. Ez azt jelenti, hogy állami támogatásban ők nem is fognak részesülni.”
- Miniszterelnök úr! Azért tettük fel ezt a kérdést, azért keressük és neveztük meg a politikai felelőst, mert pontosan az ellenkezője van annak, amit ön felvetett: ennek a felzárkózásnak, ennek az integrációnak működnie kellene. És pont azáltal nem működik, hogy ezeket a pénzeket - ezt az előbb idézett hangfelvétel is bizonyítja - nem megfelelő módon költik el. Ha ennek nem Farkas Flórián a politikai felelőse, ahogy azt önök állítják, akkor nyilvánvalóan ön az. Kérem, hogy járjon el ebben az ügyben annak érdekében, hogy a roma integrációs felzárkózás meg tudjon történni!
 
***
 
ORBÁN VIKTOR: - Ismételten azt javaslom, hogy a magyar parlament ne vegye át a bűnüldöző szervek munkáját. Szeretném világossá tenni, mi minden emberünket, aki felelősségteljesen egy döntést hozva munkát vállalt, egész addig, amíg valamilyen eljárásban hibásnak nem mondják ki, mindig meg fogjuk védeni. Nem tudunk mit tenni! Értse meg, hogy én nem mozdíthatom el a cigány önkormányzat éléről a cigány önkormányzat vezetőjét. Hogy jönne ez?
- Farkas Flórián képviselő urat hiába támadják itt századszor meg százhatodszor, meggyőződésem - a konkrét ügy vizsgálatának majd később megismerendő eredményétől függetlenül -, hogy Farkas Flórián sokat tett a magyar cigányság érdekében. Ezt a munkát nagyra értékeljük, a támadásokkal szemben majd megvédi magát, nem szorul rá a mi védelmünkre, és egész addig számítani fogok az ő munkájára és minden cigány ember munkájára, amit a cigányság integrációjának az érdekében végez, amíg ennek valamilyen jogi akadálya nincs. Úgyhogy sok sikert kívánok neki is és a magyarországi cigányság minden vezetőjének is!
 
Hol a határ?
 
KUNHALMI ÁGNES, (MSZP): - Miniszterelnök Úr! Hóman Bálintnak, a Horthy-korszak vallás- és közoktatás-miniszterének önök szobrot szeretnének, szerettek volna állítani. A mai hír szerint a civil szervezet újra azt mondta, fel fogja állítani ezt a szobrot., annak ellenére, hogy Cser-Palkovics úr erről az elmúlt időszakban másként nyilatkozott. Nagyon szomorúan vettem tudomásul, hogy az Igazságügyi Minisztériumban Navracsics Tibor, - aki a tanárom volt, akitől azt tanultam, hogy jobb- és baloldali demokratáknak vannak olyan határok, ahol együtt kell hogy megfékezzék bizonyos szélsőségek előretörését - , rendelt el 15 millió forintot erre a szoborra.
- Hóman Bálint antiszemita volt. Politikája vállalhatatlan jobb- és baloldali demokratáknak egyaránt. Kormánytagként lényegében kényszer nélkül vett részt a magyar zsidók jogfosztásában, szerepe volt a zsidótörvények előkészítésében, melyeket aztán meg is szavazott, és javasolta a zsidók kitelepítését.
- Miniszterelnök Úr! Tudja, önök most úgy csinálnak, mintha ott se lennének, mintha a Fidesznek ehhez semmi köze nem lenne. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ott vannak; ott vannak a Szabadság téri náci emlékműnél, ott vannak bizony a kettős, a rasszista megnyilvánulásoknál, ott vannak a rasszista oktatáspolitikai intézkedéseknél, és még nagyon sok helyen. Ezért is szeretném megkérdezni:
 
- Támogatja-e ön a szobor felállítását?
- Mi a véleménye arról, hogy egyáltalán felvetődik az ön - aki egy jobboldali demokrata - kormányzása alatt, hogy egy ilyen embernek ma szobrot állítsunk?
 
***
 
ORBÁN VIKTOR, (miniszterelnök): - Sajnálom, hogy ezt az egyébként fontos kérdést is egy ilyen pofozkodás és csihi-puhi keretében kell a magyar parlamentnek megtárgyalnia. Sajnálom, hogy nincs időm kifejteni, amit mondani fogok. Kérem, hogy ne vegye személyes sértésnek, de a dolog mégiscsak úgy áll, hogy a mi érzéseink szerint az antiszemitizmus elleni harcot nagyban kompromittálja, hogy annak az élén rendszeresen egy másik diktatúra utódpártjának a képviselői mennek. Ez a helyzet. Ez azért probléma, mert ilyenkor reflexszerűen fölmondják a magyar emberek azokat a szobrokat, amelyek a kommunista diktatúrát szolgáló embereknek állíttattak, és ahelyett, hogy értelmesen beszélnénk az antiszemitizmussal összefüggő kérdésekről, máris eltévedtünk.
- A helyzet úgy fest, hogy nem tologatom én ezt a felelősséget természetesen sehova, a tények világosak: van egy civil szervezet Székesfehérváron, amelyik úgy döntött, hogy ilyen szobrot akar állítani. Benyújtott egy kérvényt; a kérvény egyébként nem jutott el a legmagasabb döntéshozók szintjéig, ilyen értelemben hírbe hozni bármelyik képviselőt vagy a kormány bármely képviselőjét egyszerűen nem fair. De függetlenül attól, hogy eljutott-e vagy sem, miután a kormányzásban a felelősséget politikai alapon kell vállalni, amelyik tárcának a vezetőjéhez ez tartozott, annak kell vállalni a felelősséget. De ennél rosszabb hírem is van a magam számára, mert a kormány működéséért a politikai felelősséget pedig a miniszterelnöknek kell vállalni, így akárhogyan is, az ennek a civil szervezetnek juttatott támogatásért a felelősséget végső soron én viselem, még ha úgy gondolom, hogy egyébként személy szerint vétlen is vagyok ebben az ügyben, de ez nem oszt, nem szoroz.
- Örülök annak, hogy a civil szervezet ma ezt a gordiuszi csomót átvágta, legalábbis úgy döntött, hogy visszaküldi azt a pénzt, amit a kormánytól kapott, és ezzel a kormányt az ezzel kapcsolatos vita alól tehermentesítette. Köszönöm a döntésüket!
 
***
 
KUNHALMI ÁGNES: - Tudja, miniszterelnök úr, azért a kérdésre csak nem tudott válaszolni mégsem, hogy akkor tulajdonképpen mi a véleménye arról, hogy Hóman Bálintnak az ön kormányzása alatt szobrot állítanak-e? Tudja, miniszterelnök úr, a világon kétféle politikus van: vannak a haszonlesők, és vannak az értékorientáltak. A haszonlesők cinikusak, bármi belefér az adott pillanatban, és utána a következő pillanatban annak az ellenkezője is. Az értékorientáltak tudják, hogy a világ bonyolult, és nem is próbálják meg azt hazudni a saját választóiknak, hogy nem az. Az értékelvűek alkotnak, létrehoznak valamit, és megváltoztatják a világot; a haszonlesők csak learatják a babérokat, és felélik mindazt, amit mások létrehoznak.
- Miniszterelnök úr, kérem, ne lépje át azt a határt, amit nem kellene, mert akik erre az útra lépnek, azokat ez önmagukat is fel fogja emészteni előbb vagy utóbb!
 
***
 
ORBÁN VIKTOR: - Tisztelettel meghallgattuk a képviselő asszony véleményét, és kellő udvariassággal azt kell mondanom, hogy mi, akik a patkónak ezen az oldalán ülünk, úgy gondoljuk, hogy értékelvű politikából, politikai bátorságból és kiállásból nem szorulunk kioktatásra, különösen nem a volt kommunista párt utódpártja részéről. Ennyit a bennünket kioktató hangnemről. Bocsánatot kérek, hogy egy hölgynek kell ezt itt mondanom, de kénytelen vagyok, mert ez becsületbeli kérdés.
- Az én személyes véleményem - ha már kérdezett erről, és szép feladat húsz másodperc alatt kifejteni ebben a történelmi kérdésben a személyes véleményemet - meglehetősen egyszerű, mert a magyar miniszterelnök az alkotmányra teszi le az esküjét. Az alkotmány ebben a vonatkozásban két tényt tartalmaz. Az első, hogy az állampolgároknak joguk van szervezeteket létrehozni, szerveződni, önálló döntéseket hozni, és ezt a jogukat a miniszterelnök nem veheti el, nem is fogom elvenni. Másodsorban: nem támogatok olyan személy szoborállítását, ezért nem fogom támogatni személy szerint egyébként Horthy Miklósnak szoborállítását sem, aki a olyan időszakban volt politikai vezető, amit a magyar Alkotmány világosan úgy határoz meg, hogy Magyarország elvesztette a nemzeti szuverenitását. 1944. március 19-én elvesztettük a szuverenitásunkat, 1990. május 2-án pedig visszanyertük. A két időszak között megszállt ország voltunk; persze a megszállt hatalmakkal való kollaborálásnak különböző okai, minősége, mélysége és egyebek lehettek, ezekbe nem kívánok belemenni, csak azt a tényt rögzítem, hogy olyan politikusnak nem támogathatja a kormány a szoborállítását, aki elnyomókkal működött együtt, és kollaborált Magyarország elnyomóival, akármilyen egyéb érdemei is vannak.