Pálffy István beszéde:

Nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án az államalapítást ünnepeltük, Szent Istvánra emlékeztünk, az ő műve, az első magyar állam, a keresztény Magyarország előtt tettük mély tiszteletünket. Megszeltük az új kenyeret is, azt a táplálékot, amely Krisztus testével is éltet bennünket. Ám az ünnepen volt még egy nagy feladatunk.

Messzire üzenni a világnak, üzenni a jövőbe az utánunk következő generációknak. Továbbítani Szent István és felesége, boldog Gizella, a keresztény államot megalapozó szent király és neje örökérvényű üzenetét. Uralkodói, nemzeti, emberi és családi üzenetüket. Azt az erkölcsi és emberi mércét, amely a legpontosabban Szent Istvánnak a fiához, Imre herceghez fogalmazott intelmeiben jelenik meg. Mindazt az erőt, bátorságot és tisztánlátást, ami István politikai művében megtestesült és mindazt a népet körülölelő szeretetet és felelősségérzetet, amit a királyné élete során tanúsított az Európában helyét kereső magyarság és tulajdon családja iránt.

Üzenetünk jelképes, István és Gizella szövetségét, egymás iránt érzett tiszteletét és szeretetét sugallja, egymásrautaltságukat a korabeli Európa közepén: németek és magyarok örökbaráti és természetszerű sorstársi együttműködését a harcok túlélése, a teremtő béke és a közös gyarapodás érdekében. Mindehhez István és Gizella kezében voltak az eszközök, amelyek életük és uralkodásuk üzenetét a szimbólumok világnyelvén továbbítják. A királyi pár hordozta léte és élete legfontosabb jelképeit és máig üzennek azokkal nekünk.

István fején a Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet egészen napjainkig. Lelki felfogásunk szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása. Hagyományunkban a Szent Korona, mint jogi személy a Magyar Államnak felelt meg. 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, István a korona képében ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának. A Szent Korona államisága annak üzenete, hogy a magyar nép – régebben, mint akár a hasonló hagyománnyal rendelkező britek – már több mint ezer éve önálló állami történelemmel él Európában.

Szent István államának ereje és a Magyar királyság korabeli súlya akkor érthető meg, ha meghallgatjuk az országalma üzenetét. A pomum - ez az országalmának nevezett, lényegét illetően valójában éggömb - már az ókortól szerepel a hatalmi szimbólumok között. Csak az birtokolhatta, aki a föld és az ég fölötti, mindenre kiterjedő uralmat, a teljes hatalmat is magáénak tudhatta. A német-római császár és Bizánc erejét is éggömb szimbolizálta, s amelyik uralkodó kezében tarthatta, egyik volt a három legerősebb között.

István azonban tudta, hogy az erőt türelem kell, hogy fékezze, mert a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Imre herceghez írott intelmeiben így folytatta: „ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban folt essék, hanem az ügyeket inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek. István tudta, hogy a törvény ilyen tisztelete, a természetnek és a jognak a hatalom fölé helyezése teremti meg az uralkodás tatalmát és értelmét, ezért méltó kézben volt a Szent Jobbéban a jogar: az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás hatalmi jelképe.

Ugyanakkor az „Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni” bölcsességével István azt is tudta, hogy mikor kell a jogar helyett a kard után nyúlni. Akkor, ha vissza kellett venni azt, ami a magyarságé volt, vagy ha meg kellett védenie a népét. Koronázáskor a királyok ezzel a karddal hajtották végre a három kardvágást a koronázó templomban az ország birtokba vétele jeléül, valamint a négy világtáj felé irányuló kardcsapásokat a koronázási dombról, ami az ország megvédésének fogadalmát jelentette.

Üzen az Istvánt öltöztető koronázási palást is. Az ornátus a valóságban egy csodálatos, aranyfonállal sűrűn kivarrt miseruha, a legenda szerint Gizella személyesen segédkezett díszítése során. 1031-ben ajándékozta a királyi pár az akkor épülő székesfehérvári Nagyboldogasszony székesegyháznak. A palást azt közvetíti, hogy parancsainkban a szent hitet tegyük az első helyre, s hogy az imádság megtartása az üdvösség legnagyobb járuléka, s hogy a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Mindezek az intelmek ma már nemcsak Imre herceghez szólnak, hanem minden gyermekhez. Mondhatjuk jó szívvel úgy is, hogy „a keresztény gyökerű Magyarország minden családjához”.

Különös módon ezen a paláston látható István király, Gizella királyné és Imre herceg egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása is. A szent király talán nem olyan rajta, mint a későbbi képeken, de az erő és a szent akarat ugyanúgy sugárzik róla, míg neje a jámbor, hitben és irgalmasságban élő, de határozott asszony alakjában áll előttünk. Más vizuális üzenetünk tőlük nem lévén, szavaikból, tetteikből és a ránk hagyományozott jelképekből kell kiolvasnunk és megértenünk őket.

Szent István király tettei nélkül ma nem beszélhetnénk önálló magyar nemzetről, Gizellával alkotott hitvesi szövetsége nélkül nem lennének történelmi kapcsolataink Európa vezető országával. István példája azt üzeni, hogy ha meg akarunk maradni szuverén nemzetnek, túl kell lépnünk az ország mindennapi kormányzásához szükséges küzdelmeken, Gizella hűsége Krisztushoz és a magyarokhoz pedig azt taníttatja meg velünk, hogy a népek összekapcsolása több esélyt ad a külső erőkkel vívott harcokban aratott győzelemre. A hit és a kötelékek erősítése azért is fontos, mert azok mindig is ki vannak téve újabb és újabb eszmék, hirdetőik, az időről-időre feltűnő, majd eltűnő politikai vagy gazdasági erők hatásának, és természetszerűleg gyengülnek a küzdelmekben. Az első magyar királyi pár hite, családi és politikai szövetsége, egymás, és gyermekük iránt táplált szeretete példaadó a mostani vezetők és a mai szülők számára: István nemcsak hogy jó politikus volt, ezen felül jó férjként, jó édesapaként és jó keresztényként vezette országát és élt szerettei körében.

Magyarország aktuális történelmi dilemmáira, a nemzet nagy kérdéseire, a mindennapok gondjaira, családi ügyes-bajos dolgainkra, személyes problémáinkra tehát itt az ezeréves válasz, a gyógyír, a megoldás esélye. István és Gizella oly nagyot alkottak, hogy minden magyarnak még sok ezer éven át juthat belőle, ha közösen tovább szaporítjuk szellemük magjait.